Új hozzászólás Aktív témák

  • Cathfaern

    nagyúr

    válasz Woodslave #2055 üzenetére

    Nagyon röviden: ha indokolatlanul (étel GI-hez képest) nagy tüskével reagál a szervezet a bevitt szénhidrátra, akkor már probléma van a szénhidrát feldolgozásával, jó esély van már meglévő inzulinrezisztanciára, akkor is ha egyébként az éhgyomri vércukor vagy a 3 havi vércukor normális.

    Kicsit bővebben a lényeg (pontos számokat nem tudok fejből), hogy van egy normális lefolyása a vércukor emelkedésének és süllyedésének (böjtölés után, tehát reggeli első étkezéskor látni legtisztábban). Ez nagy vonalakban úgy néz ki, hogy megeszed a kaját, tempósan, de fokozatosan felmegy a vércukrod egy közepes értékre, majd szép fokozatosan visszaér a kiinduló szint fölé egy picivel. Ettől bármiféle eltérés (ugyanazon étel elfogyasztása esetén! Nyilván eltérő ételek eltérő reakciót váltanak ki ugyanazon embernél is) problémára utal. Ilyen probléma lehet pl., hogy:
    - túl hirtelen ugrik fel a vércukorszint
    - túl magasra ugrik fel a vércukorszint
    - túl sokáig marad magasan a vércukorszint
    - túl sokáig nő a vércukor (pl. étkezés után 3-4 órával is még emelkedik)
    - túl alacsony szintre esik a vércukorszint vissza
    - étkezés után először esik a vércukorszint és utána kezd csak el emelkedni
    Illetve tipikusan ezek valamilyen kombinációja szokott előfordulni.

    Cukorbetegség megállapításánál figyelembe szokták venni ezeket is, ugye a terheléses vércukorteszt pontosan azt nézi, hogy nagy mennyiségű bevitt cukrot mennyire jól tud feldolgozni a szervezet (bár tegyük hozzá kicsit kőbalta mérés az is, mert egyetlen alkalommal mérnek 2 óra után, tehát pl. pont a hirtelen felugrást nem tudja kimutatni). Nagyon leegyszerüsítve a kutatás arra világít rá, hogy a meglévő mérések lehet kicsit alá lőnek és a cukorbetegség / inzulinrezisztencia korai szakaszát nem biztos, hogy ki tudják mutatni.

Új hozzászólás Aktív témák