Aktív témák
-
divot
veterán
2005. December 28, 12 óra 50 perckor négy kiló tíz dekagrammal lett több az emberiség össztömege.
Én meg a magam 100 kilójával így, majd két hét késéssel arra jutottam: ideje elkezdenem a kisogre, alias Barnabás kalandjainak dokumentálását. Harmadkategóriás televíziós sorozatok szellemében tehát az előzmények zanzásítva:
A szülés gyors volt és fölemelő, megható és nagyon szép, egyébként pedig iszonyú mészárszék. A nők talán azért akarnak gyermeket szülni, mert nem látják, amit egy apuka.
Persze az ember nem figyel oda a részletekre, amikor az utódját látja megjelenni először a színen, de bevallom őszintén: nagyot nőttek a nők a szememben. Mert erre egyetlen hímnemű egyed sem lenne képes.
Aztán teltek-múltak a szülészeten töltött hétköznapok, a részletek nem érdekesek, jómagam midnen nap picit ünnepeltem a picit, így mire elérkezett a hazajövetel napja, eléggé elfáradtam. A feleségem meg a rengeteg látogatótól pilledt el. Ennyit arról, hogy a baba hazaérkezte előtt pihenjék ki magukat az ifjú szülők.
Aztán eltelt az első hét is, nagyi besegített, így nem is volt olyan nehéz a helyzet, hiszen hozzá bármikor lehetett bármilyen kéréssel fordulni. Kicsit furcsa volt a három óránkénti fölébredés, de meg lehet szokni, van ennél rosszabb is az ember életében.
Ám most nagyi hazament, és hármasban maradtunk. És elkezdődött a nagy közös kaland. Méghozzá egy végigsírt éjszakával: este kilenctől reggel kilencig tartott a hasgörcs. Egy kívülálló azt hinné, hogy ilynekor a hangos sírás a legrosszabb, pedig nem: az a legrosszabb, hogy az ember tehetetlennek érzi magát. Segítene, de nem tud. Átvállalná a fájdalmat, de nem lehet. Borzasztó ez a totális kiszolgáltatottság. És persze a másnap se túl jó, az ember csak kóvályog és teljesen használhatatlan az alváshiány miatt, miközben a kicsike édesdeden szunyókál a bébihordozóban. De legalább aranyos.
Közben utánanéztem a Barnabás becézésének, mert hogy mindenki elkezdte Barnuskázni szegényt. Találtam egy jópofa válozatot: Bacsó. És láss csodát, két nap múltán már mindenki Kicsi Bacsónak hívja a picit. Tisztára, mint valami népmesei hős.
Ma pedig - hogy a történettel utolérjem az idő múlását - megvolt az első nem átordított fürdetés. Kicsi Bacsó rájött, hogy ez tulajdonképpen jó dolog, így végigmosolyogta az egész macerát. És csak akkor kezdett ordítani, amikor kivettük a vízből.
Szóval itt tartunk most, holnaptól időeltolódás nélkül élvezheti a mélyen tisztelt ovasóközönség Kicsi Bacsó kalandjait.
Addig is szép álmokat mindenkinek! Aludjatok helyettünk is. -
divot
veterán
Olyan ez, mint ha egy átmulatott éjszaka után, ahol a fő menü unikum volt barna sörrel, úgy két órányi félájult szundikálást követően valami négyméteres idióta megfogná az embert, és öt méter magasba tartaná, majd hirtelen lezuhintaná kétméternyire. Aztán néhányszor megismételné a gyakorlatot, s közben elmagyarázná, hogy ettől lesz klassz az egyensúlyérzék.
Személy szerint bizonyosan leokádnám ezt az érzéketlen, bugris óriást, aki nincs tekintettel mások alvási szokásaira, sőt valószínűleg megpróbálnám tökön rúgni. Kicsi Bacsó viszont csak ijedten nézdelődött szerteszéjjel a világban, amikor a védőnő felriasztotta legbékésebb álmából, hogy ezt az emelgetős őrületet előadja apuka számára, úgymint gyermekegyensúlyközpontfejlesztő gyakorlat.
Barnabásból előjöttek az állati ösztönök, és egy virtuális liánra kapaszkodott kézzel-lábbal, de olyan ügyesen, hogy szinte láttam, amint Tarzan Csitájaként tovalendül a lombok között. A védőnő mindenesetre jól szórakozott, olyannyira, hogy az űrhajós kiképzést követően átvettük a járás gyakorlását is. Ennek lényege, hogy a járásképtelen gyereket úgy tartjuk, mint ha tudna járni, és örülünk neki, hogy mozog a lába össze-vissza. Közben pedig ilyesmiket gügyögünk elváltoztatott hangon: jadeügyeskisfiúvagy.
Szerencsére a védőnő fél óra múltán eltávozott, és bejelentette, hogy mivel minden rendben, csak két hét múlva jön ismét. Akkor folytatódik az asztornauta-kiképzés. De még az előszobában megkérdezte, hogy miért választottuk a Barnabás nevet.
Hát kérem, ennek hosszú sora van. Hiszek a nevek sorsszerűségében, abban, hogy nem mindegy, miként szólitják az embert már kiskorában is. Például a Puszta Szabolcs nevű osztálytársamat az első Magyarország települései óra után állandóan frocliztuk, amíg végül totálisan kezelhetetlen, lusta, rossztanuló gyerek lett belőle. Ez a történet, amelyben a bűnösök között szerepeltem, mély nyomokat hagyott bennem, és már nagyon régen elhatároztam, hogy kizárólag normális nevet adok a majdan születendő gyermekeimnek. A saját, István keresztnevemet viszont rühellem, és mivel az édesapámat is így hívják, adta magát, hogy radikális névválasztással szakítsuk meg a kétszereplős családi hagyományt.
Mondtam tehát a védőnőnek, hogy azon gondolkodtunk, mi lesz kiírva a gyerek alá a képernyőn, amikor szilveszter éjjelén elmondja a köztársasági elnöki köszöntőt. A védőnő azonban csak szkeptikusan mosolygott, és azt olvastam ki a szeméből, hogy hát persze, apuka...
De majd megmutatjuk neki! Igaz, Kicsi Bacsó?
Addig is azonban, amíg mindenféle idegen emberek bitorolják az elnöki címet, kívánunk nyugodalmas jó éjszakát valamennyi olvasónknak. Pá!![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060111/../060111/512_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
[Szerkesztve] -
divot
veterán
Az evolóció meg bakaphatja, de komolyan!
Adott az élővilág leggyámoltalanabb teremtménye, az emberi csecsemő. Míg a vadvilág újszülöttjei kb. öt perc múltán már vidáman rohangásznak anyuka melett - pedig a kis zsiráf úgy kezdi, hogy több emeletet zuhan -, addig a humán bébik még tizennyolc éves korukban sem képesek az önálló életre. No de ne szaladjunk előre, nézzük hogy áll az egyedfejlődéssel Kicsi Bacsó.
Tehát itt van nekünk az evolúció, amely a legjobbat, meg a legjobban, és a többi maszlag. Nem tudom, hogy hány esztendős az emberiség, de a mélyen tisztelt evolúciónak már igazán lehetett volna rá ideje, hogy az első két-három hónap kínszenvedéseitől megszabadítsa a kicsiket. Mert hogy szegények bélrendszeréből ilyenkor még nem tudnak távozni a gázok, így egy hatalmas hasgörcs az életük.
A szülők meg attól halnak meg lelkileg, hogy ott a kezükben a kicsi, teljesen kiszolgáltatott lény, amit a gondviselés rájuk bízott, és hiába minden, nem tudnak segíteni nekik. Most már értem, hogy alakul ki a szülés utáni depresszió: anyuka elhatározza, hogy a legjobbat adja majd a kicsinek. Aztán az egészből annyi marad, hogy a gyerkőc három hónapig ordít a hascsikarástól, anyuka nem alszik, ellenben beszorul a lakásba, napfényt csak akkor lát, ha épp nem ájul el napközben a fáradtságtól. Persze ezt is csak az ablakon át lesheti, mert a kicsit nem hagyhatja magára egy pillanatra sem. Hát emelje föl a kezét, aki ettől nem lenne minimum depressziós.
A hasfájásnak ugyanakkor van egyetlen pozitív hozadéka is: eltántorítja a gyermekvállalástól a komolytalan szándékkal vállalkozó ifjakat. Feleségem huga ilyen komolytalan csajszi, aki az egészből mindeddig annyit látott, hogy milyen jópofa cuccokba lehet öltöztetni a drágaszágokat. Ma azonban belecsöppent egy három órás, intenzív ordítással kísért maratoni csikarásba, és a végén ijedten menekült el a lakásból, azzal, hogy hát nem gondolta volna, hogy ez ilyen is lehet...
Kár, hogy még nagyon apró Kicsi Bacsó keze, mert szívesen adtam volna neki egy ötöst. -
divot
veterán
Nyakunkon a világvége, meneküljön ki merre lát!
És bizony hiába is szépítgetem, mi vagyunk a bűnösek, Kicsi Bacsó, mint zoknitulajdonos, én, mint a zoknitulajdonos édesapja, no és édesanya, akinek az a fixa ideája támadt ma délután, hogy kimossa a gyermekünk zoknijait.
Persze tudom, hogy ennek így az égvilágon semmi értelme sincs, ezért kezdem a legelején, jó távol, a ki tudja hanyadik században, amikor valakinek az az ötlete támadt, hogy a férfiaknak zoknit kell hordaniuk. A férfizoknikkal alapjáraton semmi gond nincs.Sőt, még kifejezetten csinos darabok is akadnak közöttük, noha ebben a műfajban azért nem egyszerű feladat nagyot alkotni. A bajok akkor kezdtődtek, amikor a mosást - így értelemszerűen a férfi zoknik mosását is - valami jótét lélek gépesítette. Nyilván amerikai volt az illető, legalább is nincs még egy nép, amely a filmek tanulsága szerint ennyit ücsörögne a mosógépek környékén.
Szóval a mosógépek löktét a világot a világvége felé vezető rögös útra, méghozzá azzal, hogy... De ez újfent bővebb magyarázatot kíván. Tehát amikor a nők elkezdték a mosógépekbe pakolni a zoknikat, akkor azt tapasztalták, hogy mosószertől, mosóprogramtól és úgy általában mindentől függetlenül mindig egy darabbal, szakkifejezéssel élve: fél párral kevesebb jön ki, mint amennyi bement. A mai napig nem tudjuk, hogy történik ez, de tény: minden egyes zoknimosás során eltűnik egy fél pár pamut, avagy műszálas lábbeli. Na most ha a mosások alkalmával levegővé váló zoknik számát beszorozzuk a Földön történő napi mosások számával, akkor elég komoly mennyiséget kapunk. Tehát naponta egy jelentős mennyiségű anyag tűnik el világunk anyagából, kimosott férfi zokni formájában.
Rettenetesen bonyolult számításra lenne szükség ahhoz, hogy megmondhassuk: mikor emészti föl a világegyetem utolsó molekuláját is a legutoljára kimosandó zokni, de könnyű belátni, hogy már rajta vagyunk az úton, amelyről csak a zoknihordásról, vagy a mosásról való leszokás téríthet le bennünket. S mentheti meg az emberiséget.
És most a mi felelősségünk az ügyben: szóval anyuka ma kimosta Kicsi Bacsó néhány pár zokniját. És ahogy az lenni szokott: fél párral kevesebb keveredett elő a mosógépből. Két hetes gyermekünk is beverhet tehát a maga apró szögét a világegyetem koporsójába.
De azért ti még aludjatok nyugodtan, mert a nagy bumm egészen biztosan nem ma éjszaka fog bekövetkezni. Habár péntek 13-án bármi megtörténhet... -
divot
veterán
Azon rötyögtünk ma, hogy mennyire átalakul az ember értékrendszere a kicsik megszületése után. Szóval hogy mindenféle olyan dolog ugrik a toplista élére, amelyek korábban leginkább a negatív tartományban tanyáztak.
Kezdjük egy szelidebbel. Ha tehát korábban valaki böfögött volna az étkezés közben, akkor minimum szigorúan nézünk rá, mert hogy polgári viselkedés, és a többi. Most viszont, ha Kicsi Bacsó beleböffent a légtérbe, akkor mi meg belebokszolunk a levegőbe, mint Schummaher a rajt-cél győzelem után. És minél nagyobb a böfi, annál jobban derül a szülő orcája. Nem akarunk teljesen hülyék lenni, de talán még meg is dícsérjük Bacsót, hogy na látod fiam, így kell ezt csinálni! (Gondolom milyen törés később a gyerkőcök életében, ha ugyanezt eljátszák a gazdag nagynéni asztalánál, erre az anyjuk szájon vágja őket a mosdóban.)
Vagy a fosás. Most őszintén: ki örül annak, ha valamelyik családtagja háromóránként összecsinálja magát? A csecsemőnél viszont mindenki lelkendezik, hogy milyen szépen, és milyen okosan tette tele a pelust, egyébként is szép a színe, és klassz az állaga. Bezzeg egy összefosott hajléktalan felé nem állnak oda az emberek örömtáncot lejteni, hogy milyen klassz, amiért ilyen ügyesen könnyített magán.
Hát nem furcsa lény az ember? -
divot
veterán
Kicsi Bacsó ma megtanult sírni.
No nem a hangképzésével volt eddig gond, a hangerővel meg pláne nem, csak ma először láttunk könnycseppeket a szemében. Nagyon megható pillanat volt, mi is pityeregtünk, hiába, az ogre is ember, ugyebár.
Egyébként az első igazi, könnyes sírást az váltotta ki, hogy a feleségem nem elég gyorsan váltott cicit, így Bacsó joggal feltételezte, hogy őt is most tuladjonképpen éheztetik. Ami csecsemőéknél főbenjáró bűn, tehát a legsúlyosabb, maximális hangerővel elkövetett ordítást vonja maga után megtorlásként.
Egyébként is nem egy nagy alvó, két-három óránként egészen biztosan fölébred, és van, hogy csak további két-három óra múlva szundizik vissza. Ilyenkor szeret velünk lenni a nappaliban, és nézelődik, csak hát ez igazából unalmas tevékenység, amit például remekül föl lehet dobni némi sírással.
Furcsa mód, Kicsi Bacsó szereti a hangomat (fene az ízlését). Persze mindig is szeretetm énekelni, mert a tíz év néptánc nem múlt el csak úgy nyomtalanul, de soha nem tartottam magam igazán jó énekesnek. Bacsó viszont elégedett a produkciómmal, és ha a mellkasomra veszem, majd dudorászok neki, akkor a leghatalmasabb síráscunamiból is nagyon gyorsan megnyugszik.
És már vannak kedvencei is. Így a Kicsi Bacsó Top 10 a következő:
1. Hallod-e te szelidecske - mezőségi népdal
2. No együttes - Hallottalak sírni
3. Horty Miklós katonája vagyok - bakadal az 1920-as évekből
4. Higher Love - Depeche Mode
5. One - Metallica
6. Beljebb a falig - mezőgési csárdás
7. Kis szekeres, nagy szekeres - széki négyes
8. 24/24 - Exotic
9. Bármi az EDDA első és második lemezéről
10. Általános, dallamtalan hümmögés a ''Síró, pityogó, katonának nem való'' mondókára.
Mint látható: a repertoárom meglehetősen szerteágazó, ám nem kell félni, a Megasztáron még nem törtem a fejemet. -
divot
veterán
Gigamegabiznisz, vagy még annál is jobb üzlet a gyermekruhakereskedelem.
Ezt abból gyanítom, hogy Kicsi Bacsó három hetes korára kinőtte az egyébként három hónapos gyerkőcöknek cimkézett ruhadarabokat, ráadásul voltak olyan újszülötteknek szánt kezdő rucik, amelyeket esetleg magzatkorában lehetett volna ráadni, egy komolyabb műtéti beavatkozás keretében.
Csak hát nehéz ellenálni a fogyasztói társadalom kísértésének, amikor az ember ott ácsorog a kirakat előtt, és egy édespofa, huszonvalahanyas méretű Nike cipellőcske vigyorog rá a polcról, olyan tízezerért.
Mindenesetre mi, és gondolom mások is jópáran, megúsztuk a nagy és fölösleges beruházásokat, mivel a rokonság elhalomozott minket a rokon gyerkőcök által kinőtt szerókkal. Aminek az a varázslatos következménye van, hogy Kicsi Bacsó hétfőn még az idei divat szerint készült, modern, spanyol rugdalózóban feszít, kedden viszont egészen úgy néz ki, mint ha a hetvenes évek elejéről szalajtották volna. Fő a változatosság.
Egyébként meg a gyereknek tényleg tök mindegy, hogy miként néz ki a rugiban, a külsőségek csak a szülőknek fontosak. A gyerek annak örül, ha olyan ruhát adnak rá, amelyiktől pár másodperc alatt meg lehet szabadítani, fürdetés, befosás vagy hasonló okokból (és pisi) kifolyólag.
A kedvenc cucoom egy végtelenül egyszerű, fehér, amolyan munkás (vagy más szóval: TEFU-póló) trikó szerűség. Abban úgy néz ki a gyerek, mint ha éppen autót szerelni indulna. Sőt, ahogy elnézem a körme alatti tartomány: lehet, hogy nem csak indulna, hanem volt is megbütykölni valamit, máskülönben nem lehet ennyire kicsi köröm ennyire koszos.
Úgy látom, jobban oda kell figyelnem, hogy mit csinál a gyerek alvás közben.
De még előtte elhelyezek a bicepszén egy virtuális ''Ica'' tetkót. -
divot
veterán
Teszt.
Egy három hetes gyereknek ugyan semmihez sem kell értenie a síráson, alváson, evésen és ürítésen kívül, de mivel délután kettesben maradtunk, gondoltam tesztelem Kicsi Bacsót egy picit.
Amúgy is egyhetesen leesett a köldökcsonkja, ami csak később szokott, meg máris könnyezve sír, amiben szintén egy-két hónappal megelőzi az átlagos babákat, szóval miért ne nézelődhetne immár különböző stratégia mentén. Meg hát úgy tűnt, hogy a zöld csigáját és a sárga csörgőjét kifejezetten szereti bámulni, szóval mindezeken fölbuzdulva kipróbáltam a szemmel követés tesztjét.
És láss csodát, Kicsi Bacsó lassacskán ugyan, de követte tekintetével a mozgó ujjaimat; előbb jobbról balra, majd vissza, csak hát egy idő után rájött, hogy tulajdonképpen szórakozom vele, és ezt nagyon kemény sírással torolta meg.
Végül is igaza van, és sem csípem, ha ugráltatnak.
A fürdés-krízist is sikerült megoldanunk. Kiderült, hogy mi vagyunk a bénák, mert túl hirtelen vesszük ki a kádból. A helyzetet ugye könnyű elképzelni: a gyerek úszkál a langymeleg vízben, aztán egyszerre valami küslő kényszer hatására huss, ki a vízből a levegőre, ahol már nem veszi körül a védelmező, meleg lötty.
Na mire hasonlít mindez? Hát persze, hogy a születésre. És ki szeret minden áldott este megszületni? Van, aki még reggelente fölébredni is utál, nem hogy 24 óránként világra jönni.
A feleségem szerint egyébként már rá is mosolygott Bacsó, ami szintén nem túl gyakori interakció ilyen pici kölöknél. Szerintem meg csak vicsorgott, mert már nagyon éhes volt, de nem akartam elvenni anyuka örömét. -
divot
veterán
Délután megszólalt a légzésfigyelő riasztója.
Senkinek nem kívánom azt az öt másodpercet, amíg odaértem a kiságyhoz. Szegény Kicsi Bacsót kikaptam a takarója alól, és már fölkészültem lelkileg az újraélesztésre, amikor látom, hogy pislog bambén, értetlenül, hogy mi a lófaszt akarok én tőle a legédesebb álma közepette. Annyira aranyos kis haragvó fejet vágott, hogy kénytelen voltam összepuszilni. Amitől aztán még morcibb lett.
Mikor visszaaludt, gyorsan átolvastam a légzésfigyelő használati útmutatását. Jobb később, mint soha, ha már ilyen marha voltam. Hát ott áll benne, hogy akkor is riaszt, ha a percenkénti légzésszám nyolc körüli értékre csökken. Márpedig a babák, amikor nagyon elszundiznak, képesek ilyen kevés, sóhajtós levegővétellel beérni.
Szóval leginkább amolyan vaklárma volt, de inkább legyen ezer ilyen, mint egy olyan. Értitek...
Na nem tudom, mi van ma este a képfeltöltés.hu-val, legfeljebb elhelyezik itt még egy zöld négyzetet.
[link]
Szerk: hagyjuk, marad a kerülő út.
[Szerkesztve] -
divot
veterán
Egy kicsit elfáradtam a gyermeknevelésben.
Eredeti állapotomban 6-7 óra alvással beérem, nappal egyébként nem tudok aludni, magyarán ha felkel a nap, felkelek én is. Ez például akkor nagyon rossz tulajdonság, amikor reggel ötik bulizunk, mert ilyenkor is fölébredek kát-három óra szundikálás után. El lehet képzelni, hogy mit össze kóválygok aztán.
Na szóval lényeg a lényeg, hogy most már egészen átalakultak az alvási szokásaim. Éjfél körül fekszem le, és hajnali egykor kelek iccakai étkeztetés támogatása céljából. (Igazából az a feladatom, hogy az emeletről lehozzam a szaros pelenkát.) Aztán kettőtől alszom fél hatig, ekkor ismét ellátom a feladatomat. A szívás akkor van, ha például nyolcra kell mennem valahova, mert akkor már nem is tudok reggel visszaszundizni. Egy erős kávé és egy nagy adag vizin szemcsepp a barátom.
Néhány napja viszont újszerű alvási szokásokat vettem föl. Például el tudok szundítani állva. Illetve séta közben, úgy hogy még énekelek is. Ha ez így folytatódik, akkor tulajdonképpen nyitott szemmel, a hétköznapi tevékenységeim közepette is tudok majd aludni, ami azért lesz jó, mert végre kipihenem magam. Azért meg rossz, mert kurvára nem fogom tudni, hogy most alszom, vagy ébren vagyok.
Üdvözlöm magam a Mátrixban. -
divot
veterán
A minap, valamelyik beton ökör totyikban az élet értelmét kereste a mélyen tisztelt társaság. Volt ott mindenféle ötlet, a fennkölttől a gyermekes butaságig, persze aztán csak nem derült fény a titokra, mert időben zárták a totyikot a moderátorok. Jól is néznénk ki, ha épp a PH! fórumán hullna le a lepel a nagy titokról, aztán ittmaradna az egész emberiség motiváció nélkül. Parcit meg kiátkoznák a létező összes egyházból.
Ez csak azért jutott eszembe, mert kamaszként én is sokat foglalkoztam ilyesféle megválaszolhatatlan kérdésekkel, még a végtelen világúrt is megpróbáltam elképzelni, amibe igencsak belefájdult a fejem. Az élet értelméről pedig verseket írtam, mint például: ''Érezdted már, hogy fűszál vagy a hegytetőn, és letaposhat, ki arra jár?'' Ez a szösszenet bizonyosan a kjúros időszakomban születhetett.
Persze kamaszos hülyeség volt az egész, ezt tegnap óta egészen pontosan tudom. Tegnap ugyanis Kicsi Bacsó visszamosolygott rám, és ettől a gyönyörű pillanattól azonnal a helyükre kerültek a dolgok.
Mert azt ugyan továbbra se tudom, hogy úgy általában mi az élet értelme, de abban már bizonyos vagyok, hogy mi az én életem értelme. (Az én életem értelme most éppen szopikázik, mivel túlvagyunk a fürdetésen, ráadásul elérte az öt kilós súlyt a drágaszág.)
Szóval kalandra föl, kedves fórumozók, irány a hitvesi, szerelmi, és ki tudja még milyen ágy, és szaporodjatok, mert csak akkor kerek a világ, és akkor süt igazán a nap, ha van egy pici, aki alkalomadtán visszamosolyog rátok.
-
divot
veterán
Hogy hogy jön ide a szocializmus?
Úgy, hogy egy kibaszott lakótelepen lakunk.
Ezeket a borzadványos képződményeket a hetvenes években gyártották nagyüzemben, és ha szétnézünk rajtuk (vagy bennük
), akkor megtaláljuk mindazt, ami miatt a szocializmus csak utálni lehet. Tudom, hogy a PH!-n egyre többen vannak, akiknek ez a szó már csak egy érettségi tételt jelent, ezért némi magyarázatot fűznék mindehez.
Szóval fogtuk magunkat, és elindultunk Kicsi Bacsóval egy körre, mert végre napközben már nem süllyedt -10 fok közelébe a hőmérséklet. A lakótelep, ahol élünk, a jobbak közé tartozik: itt még parkok is előfordulnak szép számmal, sőt, játszóterek is. Szemre tehát aránylag jól néz ki az egész, nem olyan, mint például Miskolc Avas lakótelep, ahol simán horrorfilmeket lehetne forgatni mindennemű beruházás nélkül, vagy az Európában is párját ritkító dunaújvárosi épületegyüttes, ahol olyan közel vannak az épületek egymáshoz, hogy ha az egyik háztartásban elfogy a só, a szembeszomszéd lazán átnyújtja az övét.
A mi kis pofás lakótelepünk azonban mindjárt más arcát mutatja, ha gyerekkel indul neki az ember. Nagyrészt csak egyenesen lehet haladni, mert a szintkülönbségek legyőzését kizárólag lépcsővel oldották meg eleink. Itt jön képbe a szocializmus: ez egy olyan embertelen rendszer volt, ahol azt hazudták, hogy a fiatal családoknak építenek olcsó lakásokat, közben pedig nagy ívben szartak rá, hogy miként fognak élni azok a fiatal családok. Hogy nem fogják tudni végigtolni két utcán sem a babakocsit? Nem számít, a lényeg, hogy papíron teljesítettük az építési tervet. Hogy lesznek, akiknek nem jut tároló, így a negyedikre föl kell cipelniük a babakocsit? Le van kakilva, a lényeg, hogy van tető a fejük fölött.
Egyébként azt, aki megtervezte a lakótelep garzont azzal a céllal, hogy oda úgy is csak aludni fognak járni az emberek (mert így képzelték ám, hiszen 8 óra munka után jött volna a 8 óra szocialista közösségi program, aludni meg jó a luk is), szóval akik ezt az egészet kitalálták, azt egy hasfájós kisgyerekkel bezárnám egy ilyen garzonba, és ki sem engedném egy évig. Asszem elgondolkodna a dolgokon egy kicsit.
Másrészt meg nincsenek kukák? Na és? A szocialista ember fejlett öndutattal rendelkezik, és nem fog szemetelni a közterületen. Így most ha szeles az idő, úgy néz ki a lakótelep, mint ha egy összkomfortos szeméttelepre költöztünk volna.
A parkokat meg a játszótereket viszont egyáltalán nem lehet használni, ugyanis a már említett fejlett szocialista embertípusból keletkezett lakótelepi polgár oda szaratja a panelélettől meghülyült kutyáját reggel, este.
Asszem sürgősen el kell innne költöznünk. -
divot
veterán
Amikor a kedvesem áldott állapotban mászkált Kicsi Bacsóval, akkor jelent meg az új Depeche Mode album. És szólt értelemszerűen éjjel-nappal. A gyerkőc azóta is szereti a Mode-ot, főleg a fekete rugijában tud nagyokat bulizni, bár sérő tekintetében még igencsak el vagyunk maradva egy igazi rajongótól.
Biztos, ami biztos, ma, amikor először indultunk autós utazásra hármasban, a jól megszokott DM muzsikát nyomattam be az autóba. De fölösleges volt a túlbiztosítás, mivel Bacsó már attól elaludt, hogy fölemeltem a hordozóban.
Megjegyzem: amikor nem megyünk sehova, csak cselezési okokból tesszük a hordozóba, mint ha indulnánk éppen, akkor nagy ívben tesz rá, és ugyanúgy sír tovább. Valamit tudnak ezek a kiskölkök, amit aztán felnőtt korunkra szépen elfelejtünk, és simán belesétálunk embertársaink legócskább csapdáiba.
Szóval szólt a Mode, gyerkőc szundizott, mi meg jól éreztük magunkat autókázás közben. És a vendégség is jól sikerült: a feleségem nővére és családja körülugrálta a kicsit, aki kifejezetten élvezte, hogy ő van a központban, vigyorgott mindenkire, és még gőgicsélni is megpróbált, mérsékelt sikerrel. Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy egy hónapos, akkor legalább negyedévesnek tippelném a kis srácot.
Egyébként ha már egy hónap: tegnap volt az első, amolyan év, pontosabban hóforduló. Ennek örömére vettem egy üveg 2002-es Mayer Kopárt, mivel Bacsó születését is ezzel ünnepeltük. Végre, ezzel a kiváló borral most a feleségemmel is tudtunk koccintani.
Ha igazán jót akartok inni, vegyetek ti is egy üveggel, és hosszú téli estén szopogassátok el a kedvesetekkel. Gyerek nélkül is emlékezetes élmény lesz.
(Én itt szerzem be, klubtagságom okán kartonáron. [link] ) -
divot
veterán
Az élet a legkevésbé sem habostorta, ezt az egyhónapos gyermekek a hasuk irányából érkező aljas támadások során értik meg legelőbb. Azért szemét dolog ez a pocigörcs, no mindegy, pesszimista szakvélemények szerint három hónap alatt elmúlik, tehát legrosszabb esetben is túlvagyunk az egyharmadán. Mindenesetre egy-egy beállás során az ember rengeteg újdonságot tanul saját magától, például szert tesz arra a képességre, hogy miként lehet nagyon durván, mégis szép szavakkal, csöndben, kvázi gügyögve egy egészségeset káromkodni.
Szóval tegnap nehéz délutánunk volt, négytől nyolcig állt a bál, közben dolgoznom is kellett volna, de ki tud a munkájára koncentrálni, amikor mellette kínlódik a gyermeke. Szerencsére hatalmas bealvás lett a küzdelem vége, és este tíztől egyetlen, hajnali kettőtől fél háromig tartó rapid szoptatással megspékelve reggel fél nyolci aludtunk. Ettől most fáj a fejem, mivel túlaludtam magam.
Ma pedig tanácsadásra megyünk a dokinénihez, és kiderül, hogy mekkorák is vagyunk valójában. Mivel nincs mérlegünk, ezért azzal a módszerrel tudunk csak kísérletezni, hogy ráállunk a mérlegre egyedül, aztán gyerekkel, és a különbség lenne Kicsi Bacsó súlya. Olyan öt kiló biztos meglesz, ez a képből is tisztán látható:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060131/384_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
A vendégek teljesen meglepődnek, hogy mekkora gyerekünk van, de tényleg nem úgy néz ki, mint ha egyhónapos lenne. Ezért időnként még saját magunkat is figyelmeztetni kell, hogy ne várjunk el tőle olyan dolgokat, amikre csak három-négy hónap múlva lesz képes. Hiszen valójában még olyan picike. (Persze az, hogy már kéthetesen elkezdte szemmel követni a tárgyakat, és ahogy vizsgálgatja a világ dolgait, arra enged következtetni, hogy meglehetősen viharos sebességű fejlődésnek leszünk itten szemtanúi. De már épp ideje, hogy legyen egy atomtudós is a családban.)
Ja igen: aki kínai ruhaneműt gyárt, annak azonnal száradjon le a keze! Én még ilyen használhatatlan szart, mint a madeinkína téli cucc, életemben nem láttam, a készítője megérdemelné, hogy kényszerzubbonyba zárják, és vasat tegyenek a szájába, mert kb. a gyerek is ezt érzi, ha kivisszük az utcára ebben a vacakságban, ugyanis kényelmetlen, és a cipzár állandóan a szájában landol.
Ezért ma elmegyünk és veszünk valami normális, Kínától nyugatra gyártott bébizsákot. És soha többé nem vásárolunk a sárgáktól. -
divot
veterán
A gyakrolat a következő.
Kicsi Bacsó ücsörög az ültetőjében a szoba közepén. Én meg állok vele szemben. Aztán lassan, a kedvenc dalainak egyikét énekelve elindulok jobbra, mire ő fordítja a fejét, és követi, hogy merre megyek. (Nem kell kinevetni, ez egy egyhónapos babánál komoly teljesítmény ám!) Aztán vissza középre, majd ugyanez balra.
Na de most jön a csavar.
Előbb ugyanígy megismétlem a mozgást, aztán egyszerre nem állok meg a szokásos jobb oldalon, hanem megyek tovább körbe, és eltűnök az ültető háta mögött. Bacsó tekeri a fejét, amíg tudja, de aztán beletörődik, hogy eltűntem végleg az életéből, és elkezdi bámulni a CD-tartót. Ekkor előkerülök a baloldalon, és addig szólongatom, míg oda nem fordítja a fejét. Megcsinálom az egészet másodszor is, de nincs változás, marad a CD-toronynál a kicsike. Harmadszorra viszont rájön, hogy nem ér véget a világ a CD-knél, és már fordul is át balra, mert megtanulta, hogy az alsógatyát és szakadt pólót viselő, a napi melótól egyébként meglehetősen nyúzott, és dörmögő hangon éneklő, félőrült külsejű figura (egyszóval: apuka) ott fog előkerülni.
Ugyanez visszafelé: no problémó, Bacsó már tudja, hogy ha valaki eltűnik a balszélen, az előbb-utóbb előkerül a jobbon, szóval már fodtítja a fejét, és várja az előkerülést.
Aztán jót nevetünk az egészen, látom rajta, élvezi, hogy tanult valamit.
Imádom. -
divot
veterán
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, délután ötig. Ilyenkor beindul valami brutális alprogram, ami nem engedni elaludni a gyerkőcöt, és nyolcig, fél kilencig az üvöltözési rutin is munkába lép. Éjszaka alszunk (hun van valami fa, had kopogom le iziben), délelőtt evés, alvás, délután evés, szundikálás, de öttől hisztéria nyolcig. Rendes program.
Szerencsére kicsi Bacsót egyre jobban le lehet kötni mindenféle csörgőrázással, meg tapsikolással, de még így is marad két óra, amikor semmit sem lehet vele kezdeni, csak megpróbálni csitítgatni, általában sikertelenül.
Ha nem írok néhány hétig, akkor életreszóló halláskárosodást szenvedtem, ami ráhúzódott az ujjaimra. -
divot
veterán
Mozgalmas, elcseszett egy hét áll mögöttünk, kihajtottam a belem, de hát családi házra gyűjtünk, mert kell a gyereknek a saját homokozó. (Kopirájt a feleségem
)
A lényeg, hogy elmúlt ez az öt munkanap, és ma kerti partira mentünk a Pilisbe. Elsőre teljesen hülyének tűnt az ötlet, hogy a barátunk kertjében főzzünk gulyáslevest, főleg, hogy hóvihart jósoltak mára, de minden pompásan alakult, plusz három fok volt délben, kisütött a nap, remek fotókat készítettem, jót ettünk, ittunk, tisztára tavasznak tűnt a délután, és végre kicsi Bacsó is meglátta a napfényt, mert amióta megszületett, állandó, reménytelenül szomorú szürkeség ült az égbolton.
Bacsó az autókázást is szereti, nagyrészt szundizik menet közben, de nézelődni is szokott, és szerencsére a zenehallgatás sem zavarja, szóval most már bátran nekivághatunk a nagyikás utaknak vidékre.
Egyébként a következő dolgokat tanultuk meg a héten:
- nyelvnyújtogatás. Ez elsőre nehezen indult, és sírás lett a vége, de most már jókat nevetünk egymáson a nagy nyelvelés közepette.
- buborékfújás nyálból. Ehhez gondolom nem kell kommentár.
Ma este pedig annyira röhögtünk, hogy majdnem beleejtettük szegény gyerkőcöt a kádba. Történt ugyanis, hogy a pelus leszedése és a kádba való megérkezés közti két másodpercet Bacsó arra használta ki, hogy egy rekordgyanús fosást engedjen el a levegőbe. A mosógép, a fürdőszoba szőnyeg, a feleségem pólója, a gyerkőc fürdőtörülközője lett az álodozat, meg a szabadidőmből negyed óra, amíg eltűntettem az affér nyomait.
Mert ilyen vidám dolog a gyermeknevelés. -
divot
veterán
Tegnap este erősen filozófikus hangulatba keveredtem, és azong elmélkedtem a fiam békés szundizását nézdegélve, hogy ha minden ember ilyen kis drágaszágnak születik, akkor mi és mikor, meg miért romlik el, hogy végül a többségből ostoba fajankó lesz felnőtt korára.
És hogy milyen rohadtul fontos, hova születik az ember. Hiszen lehet valaki tehetséges festő, vagy lappangó zeneszerző-óriás, ha például egy vietnámi földműves családba pottyantotta a gólya, akkor a büdöls életben nem vakarja ki magát a rizspalánták közül.
És ki tudja, hány millió, vagy milliárd, jobb sorsa érdemes ember szerencsétlenkedik a földön, csupán a születési helye miatt örök boldogtalanságra kárhoztatva.
Aztán el is határoztam gyorsan, hogy mindent meg fogok tenni, hogy kicsi Bacsó boldog, kiegyensúlyozott felnőtt legyen. Ha kőműves szeretne lenn, akkor abban támgatjuk, ha meg űrhajós, akkor abban. Bár ez utóbbit nem nagyon hisze, mert már attól is rosszul van, ha picit gyorsabban ülök le, miközben a karomban tartom.
Jut eszembe: Tsibe, ha erre jársz, külön üdvözlünk Bacsóval!![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060216/300_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Tavaszt még nem vártam annyira, mint az ideit.
Persze eddig is tudtam intenzíven utálni a hülye, béna, szürke, budapesti teleket, de most tisztán éreztem, hogy kicsi Bacsóval csodát fog tenni a napsütés.
Szegény gyerek ugyanis a december 28-i világrajötte óta nem nagyon látta a napfényt, egyszer picit, de azt is csak úgy mutatóba. Most viszont egész hétvégén, és ma is sokat voltunk lent, kipirult az arca, mint valami sváb pékgyerek, úgy néz ki a drágaszág.
Egyébként meg egyre szebb a kis fickó, most már nem tudunk úgy végigmenni az utcán, hogy ne állítanának meg mindenféle idegen emberek, és ne kezdenének gügyögni a gyerekhez, mert hogy milyen cukormázas kispofa. (Ezt az egyik idős nénitől gyűjtöttem, hogy aszongya: olyan kis cukormázas a nézése. Fantasztikus képzavar, be is raktam mindjárt a gyűjteményembe.)
No, a rajongók örömére itt egy fotó, ez napozás közben készült, és a cumi mögött kicsi Bacsó látható.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060220/eszkimo_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
A gyermeknemzés örömeit követő életfogytig tartó büntetésnek van egy olyan aspektusa, amelyről igencsak kevés szó esik. Ez a szociokulturális katalizátor szerep. Mivel a fogalomnak így önmagában semmi értelme sincs - lévén, hogy én találtam ki -, rövid magyarázatot mellékelek hozzá.
Tehát a lakótelepen van nekünk jó néhány kedves, és még több kedvetlen szomszédunk. Ezek az emberek eddig zömmel legevőnek tekintettek minket, igazából már azt is eredményként könyveltük el, ha a foguk között odaszűrtek valami köszönésfélét, valahogy így: jóapotkiok.
Mostanában viszont merőben más a helyzet. Ha kicsi Bacsó ott van a kezünkben, akkor már messziről, hangosan és érhetően köszönnek, megállítanak, gügyögnek a kicsihez - ez főleg a 150 kilós házmesternek áll jól -, és a legjobb, hogy mindig mindenki mosolyog ránk. Mi meg vissza.
Ugyanez az utcán is folytatódik: vadidegen emberek állnak velünk szóba, kérdezgetnek, természetesen gügyörésznek, és ha akarjuk, ha nem: elmesélik, hogy milyen is volt, amikor nekik volt kicsi gyermekük.
Ma például egy ötven körüli asszony állított meg séta közben, mert hogy én tologattam Bacsót a még kellemes, de már dermedő napsütésben. A beszélgetés a következőképpen alakult:
- Jaj de aranyos! Hogy hívják a kislányt?
- Barnabás.
- Áhá. És milyen idős? Négy-öt hónapos?
- Kettő lesz a jövő héten.
Aztán el kellett mesélnem, hogy nagy baba volt már születéskor is, most pedig közel hat kilós, és 60 cm, szóval gyaníthatóan kosárlabdázó lesz, vagy létra nélkül dolgozó szobafestő. Aztán a néni elmesélte, hogy neki is van egy fia, aki 31 éves, de nem akar az istennek se nősülni, és még sok minden haszontalan dolgot, alig tudtunk megszabadulni tőle, szerencsére Bacsó olyat rottyantott a pelusba, hogy beleremegett a babakocsi, így a hölgy ijedten útunkra bocsátott minket.
Két sarokkal odább pedig jót nevetünk, valahogy így:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060223/kicsi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Tegnap és ma iszonyú gyomorgörcsei voltak kicsi Bacsónak. Az egyik több mint egy óráig tartott. Annyira sajnálom szegényt, hogy arra tényleg nem találok szavakat - még ha ez pátoszosan is hangzik. Egy-egy ilyen roham után megtört szemekkel néz ránk, mint ha azt kérné számon, hogy mi, felnőttek, miért nem segítünk neki. Pedig mindent megpróbáltunk, amit ajánlottak, és néhány hétig rendben mentek a dolgok, de annál iszonytatóbb volt a görcsök visszatérése.
Holnaptól a kedvesem ezért teljes diétára fogja magát. Se reggeli kávé, se hús, se semmi. Szolidaritásból vele tartok, ez a minimum, amit megtehetünk a kicsiért.
Pedig amikor nincs pocibaj, akkor nagyon jól elszórakozunk. Tegnap például sikerült Bacsónak leutánoznia a nyelvnyujtogatást. És ezen hatalmasat kacagtunk. Ám ezen a hétvégén nem a vidámság volt a meghatározó, hanem az ilyesféle, szomorkás, bús-bánatos pillanatok:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060226/320_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Na kérem, nagyot léptünk előre az élet rögös országútján, ugyanis túlvagyunk az első igazi oltáson. Azért ez az első igazi, mert a legislegelsőt még egy-két naposan kapják, amikor valószínűleg még azza sem nagyon vannak tisztában, hogy kell rendesen levegőt venni, nem hogy mindenféle szurival bíbelődni.
Mindenesetre az kiderült, hogy kicsi Bacsó nem a küzdősportokban fog karriert csinálni. Szóval ne szépítsük, elpityeregte magát a szurinál, ám egy perc múlva már körbemosolyogta a rendelőt, mert hogy még a másik körzet védőnője is átjött megnézni a drágaszágot. Végül kértek tőlünk néhány fotót Bacsóról, ugyanis ő lesz az anyatej világnapjának reklámarca a kerületben.
De az biztos, hogy nem az oltás után készült fotót fogjuk a fölajánlani.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060302/320_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Nem emlékszem, hogy mikor kezdődött a románc. Az biztos, hogy most javában dúl a szerelem; kicsi Bacsó és a CD-állvány elválaszthatatlan társak lettek.
Eleinte csak nézegették egymást - bár a CD-állvány érzéseiről és cselekedeteiről értelemszerűen nincsenek pontos adataim -, később aztán mélyül a kapcsolat, és Barnabás időnként félszegen, amúgy szemérmes úriember módjára időnként rámosolygott választottjára. A lassan lobbanó szerelmet mi, szülők aljas célokra használtuk fel, úgymint pihenés, tévénézés, ebédkészítés, egymással törődés. Mert hogy elég volt Bacsót beültetni a bébihordozóba, és szembefordítani a CD-állvánnyal, hogy tudjuk, most van legalább 30 szabad percünk. Addig ugyanis bájologni fognak.
Tegnap reggel viszont elgondolkodtunk, hogy ne tiltsuk-e el egymástól őket. Kicsi Bacsó ugyanis a reggeli mosolyözönből legalább 50%-ot az állványnak szentelt. Ma reggelre pedig tovább fokozódott a helyzet: a gyerek az állványnak panaszolta el, hogy éjszaka egy alkalommal nem akartunk enni adni neki, helyette cumis átveréssel álomba ringattuk. (Persze hiába magyaráztam később a CD-állványnak, hogy mindez a gyerek gyomorpanaszai miatt történt, rám sem hederített.)
Mindenesetre Barnabás most elment szundizni, bár már fürdetés előtt is álomba szendertült, noha direkt ébrentartási céllal a VH1 Storytellers Green Day koncertjét nyomattuk a tévében. Bacsó a punkzene üdvöskéinek produkciójára így reagált:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060305/320_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Rendkívüli közelmény!
Nem szoktam minden nap bejegyzést tenni, de az előbb sikerült megörökítenem, amint kicsi Bacsó szokásos módján belebámul a CD-oszlopba. (A háttérben anyuka orra látható, amint gazdája azon mereng, hogy mi a búbánatot lehet napposszat bámulni egy CD-állványon...
Tegnap tehát erről írtam:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060306/480_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Kétségbe vagyok esve!
A családban és baráti körben végzett felmérés szerint kicsi Bacsó 70%-ban az anyjára hasonlít, és a megkérdezettek összetételéből azt gyanítom, hogy a maradék 30% is csak kegyeletből született: had örüljön a szerencsétlen kispapa.
Na most ettől még nem lennék kétségbeesve, mivel a feleségem sokkal szebb mint én, így a 70/30 csakis előnyére válhat. Csakhogy ma én is fölfedeztem, hogy tényleg nem hasonlít rám. Illetve ez így nem egészen pontos: a füle az enyém. Meg a fejformája.
Vagyis ha ilyen fejformájú és fülü, 33 éves egyébként szimpatikus fiatalemberrel találkoztok az utcán, az vagyok én.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060311/480_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Az év játéka. Hát persze, mindjárt lefosom a bokám. Persze a büdös kölök is ludas, de akkor is...
Szóval, hogy rendet vágjak az érzelmi zűrzavarban - kezdem a legelején.
Ismerőseink szerint egy modern háztartás elképzelhetetlen jásztószőnyeg nélkül. (Játszószőnyeg nélkül a nemzet félkarú óriás) Szeretünk hinni az ismerősöknek, mert hát jobb a békesség, ezért rövid internetes tájékozódást követően fökerekedtünk, és meg sem álltunk a Brendon gyermekáruházig. Ahol aztán kiválasztottuk az egyik 12 ezer forintos játszószőnyeget.
Erről azt kell tudni, hogy az alja puha, csörgős anyagból készült, két boltív fut keresztbe, ezekre lehet aggatni mindenféle csüggőket, hadd örüljön a gyerek, hogy fölötte, a virtuális égbolton tengeri csikók, minibálnák, és más, jobb sorsa érdemes akasztott állatfajok függenek.
Hazahoztuk, összeraktuk, kipróbáltuk.
Első kísérletre kicsi Bacsó olyan tíz másodperc után kezdett sírni.
Másodikra már csak ötig bírta.
Harmadikra, és minden további próbálkozásnál az egy másodperce időtartamot sem sikerült elérni, sőt, a gyerkőc most már érzi, hogy játszószőnyeg szándékkal közeledünk hozzá, így előre sírni kezd.
Most jön a csavar: tegnap átmentünk a kereszlányunkhoz, aki két hónappal idősebb Barnabásnál. Neki is van játszószőnyege. Bacsót viccből beleraktuk, erre elkezdett önállóan játszani a csüggőkkel, majd magától elaludt, és szundikázott több mint két órát. (A büdös kölke!) Boldogan suhantunk a vendégeskedés után haza, hogy most már minden jó lesz, de a nagy szart, itthon folytatódott az azonnal sírok stratégia.
Most jön a második csavar: a játszószőnyeghez adtak egy tükörrel díszített, naprafogró-ufó kombinációt, ami csörög is ráadásul. Na most közben rájöttünk, hogy ha ez fölakasztjuk a Tescoban vásárolt zenélő minikörhinta állványára, majd az egészet rögzítjük Bacsó ültetőjéhez, akkor órákig elnézegeti a házi barkács szerkezetet. Magyarán tizenkétezerért vettünk egy fasza műanyag csüggőt.
Játékszőnyeges képpel értelmeszerűen nem tudok szolgálni, mert az FZ30 automata fókusza ugyan villámgyors, de kicsi Bacsó hisztije még ennél is gyorsabb. Így marad az a felvétel, amely a játszószőnyeg utáni, és séta előtti morc állapotot őrzi az utókor okulására.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060316/480_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
A 14 esztendős unokahugom a Megasztár hatására ABBA-t és Boney M-t kért tőlem. Elsőre azt hittem, hogy ezért be kell írnom a műsor készítőinek egy piros pontot, mert milyen szép dolog, hogy a gyerek elkezd a mai sztároknál igényesebb zenéket hallgatni, de aztán kiderült, hogy ez a Puskás hülyegyerek indította be a fantáziáját, amitől végtelenül szomorú lettem.
Hiába minden, a külsőségek számítank, és nem a tudás meg a tehetség.
Azért persze megírtam a CD-t, és ma délben fölkerekedtünk, hogy átvigyük az anyagot a sógorékhoz. Aztán benyomtuk a zenét, és elképesztően jó buliztunk, csak úgy. Kicsi Bacsó is velünk táncolt - ölben, offkorsz -, sőt, egy-egy alkalommal megpróbált ''énekelni''. A feleségem még valami matrózcsákót is a fejébe nyomott, mert hogy így igazi a hetvenes évek fíling. Megnézve a képet azon kezdtem gondolkodni, hogy ha majd Bacsó felnő, vajon letörli-e a vincsesztert, és máglyára dobja-e a gyermekkori fotóit tartalmazó diszkeket?![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060319/480_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Az úgy történt, hogy a feleségem nekiállt kitakarítani a komódot, mert hogy a fiókok roskadoznak a rokonságtól kapott gyermekcuccoktól, amelyeknek legalább az egyharmadát Bacsó már születésekor kvázi kinötte. (Lásd totyiknyitó hozzászólás: 56cm, 4kg, 10 dkg.
És ahogy ott szortírozta a ruhaneműket, egyszer csak ráakadt a kisgatyóra.
Kisgatyóról azt kell tudni, hogy teljesen lehetetlen méretben készült, mert a pici babák ilyesmit nem hordanak, pelus okokból kifolyólag, a nagyok meg a nagysága, pontosabban a kicsinysége miatt esélytelenek, hogy magukra húzzák. Pedig vadíót a cucc, de erről majd később.
Szóval előkerült a gatyóka, és mivel lassan harmadik hónapja Bacsó-csőlátásban szenvedünk, a kedvesem azonnal kiáltozni kezdett az emeletről lefelé, hogy készítsem a gyereket, meg a fényképezőgépet, mert biztos roppant jól fog kinézni benne. Jómagam ugyan nem szeretem az ilyen beállított képeket, de amikor megláttam a gatyót, rögtön beadtam a derekamat, és máris ízzítottam a fotómasinát.
Gyönyörű sorozat született. Bacsó is jókedvű volt végig, élvezte a mókát, persze azért, mert a babák szeretnek csupaszkodni, és hát mi is igencsak jól szórakoztunk. Egyelőre csak az egyik kedvencemet linkelném, mert nem akarom szegény PH!-t leterhelni, de ha lesz érdeklődés, szívesen hozom a teljes szériát is akár. Mert megérdemeljük.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060323/480_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Valami változik a kölökben.
Három napja nem az igazi a kissrác, sokat nyűgösködik, sokat sír, keveset alszik, szerencsére csak nappal, és kevesebbet mosolyog, no meg magyaráz, mint korábban.
Növöget böcsületesen, talán az zavarja szegénykét.
Mindenesetre új tudományokkal is gazdagodtunk legutóbb jelentkezésünk óta. Ezek:
- Az ököl négy ujjának bekapása, és hangos cuppogtatása.
- Karban hasontartás közben földig érő nyálvezeték gyártása.
- Mindennemű rongyok saját szájba tuszmákolása.
- 75,4%-ban sikeres oldalrafordulás.
A legutolsóra vagyunk a legbüszkébbek, mert ezt sokkal későbbre prognosztizálják a szakkönyvek. Persze ez egyben ''rossz'' hír is, mert már nem lehet csak úgy otthagyni kicsi Bacsót az ágyon, vagy a mosogatógépen, mert lassan képes lesz bárhonnan pofára esni - ez az első lépés a felnőtté válás rögös útján.
Más: A gatyós sorozatból többen is kértek még fotókat, és ígérem, teszek majd föl. De előbb itt van ez a kevésbé jól sikerült, megkomponálatlan, színeiben sem igazi felvétel, amit ma délután készítettem, s ami azért fontos számunkra, mert két nap után Bacsó végre ismét a régi arcát mutatta.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060329/kicsimosoly_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Tá-dá-dá-dám!
Óriási jelentőségű esemény történt épp az imént itt mellettem a hempergőn: kicsi Bacsó három hónappal és tizenegy nappal a születését követően önállóan hasra fordult.
A jeles eseményt sajnos nem örökítettem meg, így
A történelmi hűség kedvéért azonban az is el kell árulnom, hogy a hasra fordulást követő hirtelen visszafordulástól Bacsó nagyon megijedt, így még mi szülők lelkesen örömködtünk, addig Barnabás hangosan sírt.
De azért itt van két fotócska, ami ugyan semmilyen szinten sem köthető a hasraforduláshoz, mégis körülbeli képet ad az előtte-utána állapotról.![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060408/picigatya1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060408/picigatya2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Elnézést a Bacsó-rajongó közönségtől, de a politika, a választási küzdelem hétköznapjai maguk alá temették a blogoszférát.
Pedig mennyivel fontosabb az, hogy kicsi Bacsó sikeresen böfizett-e, mint hogy Orbánnak vagy Gyurcsánynak hívják a miniszterelnököt, ugyebár.
Na szóval az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hol veszítettem el saját blogom fonalát. (Mondhatni blogból bog lett.) Ezért aztán az előzményekhez való mindenféle szerves kapcsolódás nélkül ott kezdeném, hogy sajnos rossz hírekről kell beszámolnom.
Azt történt ugyanis, hogy anya teje picit elapadt, így szegény Bacsó estére mindig éhes maradt, és ezt nagyon, de nagyon keserves sírással adta tudtunkra. A tejügyi zavar az élősúlyban is megmutatkozott, mert míg minden ismerős baba kész úthengerré változott, addig Bacsó épp csak hozta a szükséges heti hízásmennyiséget, noha az is igaz, hogy közben tovább nyúlt. Gondolom a bölcsöde mini-kosárlabda csapatában szeretne jobb bedobót játszani.
Orvosi javallatra így elkezdtük adagolni a mindenféle gyümölcs és zöldségpépeket. A védőnő szerint ezt úgy kell csinálni, hogy közvetlenül a szoptatás előtt néhány kanálkával próbálkozik az ember, mert ha piszok éhes a gyerkőc, akkor talán még a sárgarépapempőt is magába erőszakolja, legalább is egy-két kanálka erejéig.
Bacsó viszont már az első hapira látá, hogy ez jó.
Így aztán akármit adunk neki ebből a műfajból a hagymás-barackos-céklás lónyáltól kezdve a kakaós-diós-savanyúkáposztás-kovászosuborkaléig, mindent bekanalaz (ruházati szempontból tenném hozzá, hogy sajnos mindkét kezével ő is segíti a kanál mozgását.), aztán persze jöhet még egy kis anyatejci is a végére, csupán az íze kedvéért.
A helyzet így most némiképp normalizálódott, mert néhány napon belül ki tudunk majd váltalni a pempőkkel egy etetést, és akkor ismét elegendő lesz a tejci. Egyébként meg a kórteremtárs anyukák midig küldik a fotókat kicsi Bacsó kortársairól, és van közöttük, aki már nyolc kiló. Komolyan mondom ijesztő, bár anyuka biztos őt is szépnek látja. És igaza is van, persze, de akkor mi inkább maradunk a modellalkatnál (lásd: kisgatyós fotósorozat).
És akkor itt a pempős eszmefuttatás végére a lényeg: ilyen nagyok lettünk közben:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060430/640_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Most már nem kérek elnézést, nincs mentség rá, hogy ennyire hanyagolom a blogot. De azért két okot mégis megemlítek:
1. Olyan dolgok történnek, amelyeket nem lehet leírni, hiszen azt az őrült szeretetet, amit Bacsó apró dolgai kiváltanak belőlünk, úgy sem tudnám rendesen megfogalmazni. Egy nagy hatalmas sziruppal leöntött, nyálas gyerekbuzulás lenne belőle, az meg kinek jó?
2. Nagyon sokat dolgozom, plusz készülök az államvizsgára.
Most is csak azért jelentkezem, mert ismét határkőhöz értünk: kicsi Bacsó öt hónaposan mászni kezdett. Persze ezt sem úgy, mint ahogy azt más gyerkőcök csinálják, mert egyelőre hátrafelé halad. Magyarázat nincs, a jelenség mindenesetre kifejezetten vidám perceket szerez nekünk. (Egyébként meg az egyik kollégám mesélte a minap, hogy az ő lányuk nagyon sokáig nem mászott, mivel rájött, hogy ha a hátáról a hasára fordul, majd vissza a hátára, tehát csinál egy 360 fokos fordulatot, azzal is el lehet jutni A pontból B-be. Ezért aztán egy éves koráig mindenhova gurult.)
Jut eszembe, Bacsó ismét sokat nőtt, most ilyesmi a formázata:![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060602/kocka_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
-
divot
veterán
Hú de nagyon régen nem írtam. Hiába, az apaság és a bloggerkedés ritkán jár együtt, már ami a szabadidőt illeti.
Szóval az a helyzet, hogy Barnabás egészen különleges kis srác lett. Magának való, zárkózott, ahogy az a bakokra jellemző, leginkább velünk szeret lenni hármasban. Kis család, nagy szeretet. Gyermekek társaságában nehezen oldódik föl, kell egy fél óra, mire nekiáll játszani, de akkor is csak mértékkel száll be a közös buliba. És amíg a többiek össze-vissza dobálják a cuccokat, Barnabás összepakol, és mindenféle alakzatokat talál ki.
Egyébiránt imádja a zenét, ha jól dalt hall, azonnal táncolni kezd. A legszebb, hogy nem csak a valódi zenében hallja meg a dallamot: ha például a huzat hatására ütemesen többször is becsapódik a padlástér ablaka, arra is dudorászni kezd.
Egy jellemző sztori: ma lementünk a játszótérre. A kisrácok rendeltetésszerűen használták a parkot, homokozta, hintáztak, csúdáztak, ahogy azt kell. Barnabás viszont a kék égbolton lassú méltósággal vonuló madárrajokat figyelte leginkább, és csak egyszer kezdett el izegni-mozogni, amikor a szomszédos templomban megszólalt a harang. Érdekes volt nézni, hogy rajta (rajtunk) kívül senki, se gyerek, se felnőtt nem vette észre, milyen szép dallammal telt meg a finom tavaszi levegő.
És hogy mindezt vizualizáljam is:![[kép]](http://kepfeltoltes.hu/070307/mikulask_zeli320_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
![[kép]](http://kepfeltoltes.hu/070307/csapos_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
Persze az ember nem figyel oda a részletekre, amikor az utódját látja megjelenni először a színen, de bevallom őszintén: nagyot nőttek a nők a szememben. Mert erre egyetlen hímnemű egyed sem lenne képes.
![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060118/384_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
), akkor megtaláljuk mindazt, ami miatt a szocializmus csak utálni lehet. Tudom, hogy a PH!-n egyre többen vannak, akiknek ez a szó már csak egy érettségi tételt jelent, ezért némi magyarázatot fűznék mindehez.
![[kép]](http://www.kepfeltoltes.hu/060710/480_www.kepfeltoltes.hu_.jpg "[kép]")
Aktív témák
- MW2 - MW3 játékosok baráti köre
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- Intel Core i5 / i7 / i9 "Alder Lake-Raptor Lake/Refresh" (LGA1700)
- Könyvajánló
- Apple Watch Sport - ez is csak egy okosóra
- Steam topic
- Vodafone otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Battlefield 2042
- Garmin Forerunner 165 - alapozó edzés
- Autós topik
- További aktív témák...
- -62% HP EliteBook 845 G7 (840 G7):Ryzen 5 4650U,16GB,512GB SSD,vilI.MAGYAR bill.,Bang&Ol.,Win11ProHU
- Több db HP Thunderbolt dock 230W G2 230W -os töltővel MONITORCENTER
- Philips Evnia 42M2N8900 Gamer Oled Monitor!42"/4k/138hz/0,1ms/Freesync-Gsync/HDMI 2.1/TypeC/Ambiglow
- -56% HP EliteBook 840 G8:i7 1165G7,16GB RAM,512GB NMVe SSD,Iris Xe,IR kam.+ujj.olv.,vil.MAGYAR bill.
- Monitortató plexi konzol több elérhető készletről MONITORCENTER