Új hozzászólás Aktív témák

  • sebgutkopf

    őstag

    válasz Hasaggymeg #241351 üzenetére

    Csak a te kedvedért képekkel :)

    Hátsó felfüggesztés típusra 4 féle fő koncepció létezik: single pivot, linkage driven single pivot, horst link és a virtual pivot point.

    A single pivot, amikor szó szerint csak egy forgáspont van, ami a hátsó háromszög és az első háromszöget köti össze az alsó láncvillánál.

    Lényegében ez a legigénytelenebb felfüggesztés. Előnye, hogy szög egyszerű, könnyű, olcsó és ha úgy paraméterezik, hogy a forgáspont az első lánctányér/lánc felfutás pontjában van, akkor nincs láncnyúlás se pedal kickback. Hátránya, hogy mozgása nem igazán kifinomult, lényeges karakterisztikai elemek nem hangolhatóak rajta egyáltalán (áttételezés, anti-squat, anti-rise, pedal kick-back).
    Ebből adódik is, hogy ezt rövid rugóutas bringákon alkalmazzák maximum, ahol azért van felfüggesztés, hogy csak a rázkódást csökkentse, de érdemi terep teendő nincs. Az anti squat érték fixen beállítható vele. Már közepes rugóút esetén is látványossá válnak a hátrányai.
    Halkan megjegyzem, hogy a mostani xc verseny gépeken újításként jelenik meg, hogy ugyan csak 1 helyen van csapágy, de a hátsó háromszög valójában nem merev, hanem torzió van bele tervezne a nyereg támvillába, ami miatt azok funkcionálisan már horst link karakterisztikát próbálnak nyújtani.

    A linkage driven single pivot annyival több mint a sima, hogy a tag bekötését himbákon és egyéb linkeken keresztül oldják meg, ami lehetővé teszi, hogy szabályozzák a kerékút - tag rugóútjának a paraméterezését, egész pontosan a rugóút során ez változni tud, így itt már megjelenik a progresszív felfüggesztés bevezetésének a lehetősége. Egy ilyen rendszer elvi síkon széles skálán egyszerű és akár kimondottan komplikált is lehet (lásd Evil bikes) és gond nélkül kezeli a hosszú rugóutakat.

    A piros jelölés a forgáspont, a két sárga forgáspont pedig a himba két végén az áttételezést (leverage ratio) hivatott megvalósítani, tehát ott állítható a progresszivitás.

    A legelterjedtebb felfüggesztés design a horst link, ami már teljesen kifinomultan paraméterezheztő mind a 4 (áttételezés, anti-squat, anti-rise, pedal kick-back) szempont szerint. A forgáspontokat összekötöttem 4 sárga vonallal, amire a felfüggesztés másik neve is utal a 4 bar, tehát 4 lengőkaros felfüggesztés.

    Ez az amire mondod, hogy ott van hátul is egy csapágy a láncvillán, ez oldja meg, hogy a kerékút berugózásra ne körív legyen, hanem lehetőleg függőlegesen mozogjon a kerék. Ennek az jelentősége, ha berugózásra nem tudna nyúlni a lánvcilla, akkor a kerék útja egyre közelebb kerülne a vázhoz, ami a mozgás irányával ellentétes, tehát azt lehet érezni, mintha berugózásnál akadna a bringa. Ezt a küszöböli ki az irányított tengelyemelkedési görbével. Ez a plusz forgáspont lehet a láncvillán, vagy akár a tengellyel egybe építve is (Trek csinálja így). Előnye a teljes paraméterezhetőség mellett, hogy elég nagy szabadságot biztosít a tag első háromszögbeli elhelyezésére, ezért nagyon sokféleképpen nézhet ki, de az elv mind ugyan az. Itt már nagyon komolyan paraméterezhető a felfüggesztés féksemlegessége, progresszió és minden.
    Horst link az összes speci fsr felfüggesztés, a topicban lévő összes 130mm rugóúttól induló canyon, YT, a hosszabb rugóutas Trek-ek, Cube, Rocky Mountain és még sorolhatnám.
    Viszont ennek neve van (szabadalom) és fizetni kell érte. Ezért látni azt, hogy az amcsi bringákon ezt kevésbé használják, és ennek a kikerülésére kerestek megoldást.

    Ez a megoldás lett a virtual pivot point, más néven Twin link. Itt az történik, hogy van egy merev hátsó háromszög, ami miatt megijednénk, hogy jujj akkor single pivot. De nem, mert a vázhoz nem 1 fix forgásponttal kapcsolódik, hanem a hátsó háromszög egy linkhez kapcsolódik egy csapággyal és ez a link egy másik csapágyon keresztül kapcsolódik az első háromszöghöz. A két csapágy mozgása pedig a felfüggesztés kényszerei szerinti paramétereknek megfelelően forognak, amiből a rugóút során egy pozícióját folyamatosan változó forgáspont jön létre.

    Csúnyán egyszerűsítve itt a kis törés nem a láncvilla végén van mint a horst linknél, hanem a háromszög és a lánc között egy robosztusabb linkkel csinálja ugyan azt, mint egy fordított horst link. Itt pirossal jelöltem az alsó két fő forgáspontot, míg a felső forgáspont kényszereket sárgával. A jobb láthatóság miatt egy korábbi generációs vpp robbantott képét is beteszem:

    Ugyan úgy paraméterezhető mind a 4 faktor. 1 gond van vele, hogy a kényszereket alkalmazó elemeknek helyigénye van, így azok kiépítése helyet vesz el az első háromszögből. Tipikus VPP bringák és a legismertebb márkék akik ezt használják a Santa Cruz, vagy akár a Giant Maestro felfüggesztése, de még sok más is van.
    Lényegében ez a legjobb példa arra, hogy attól, hogy a hátsó háromszög merev (nincs benne csapágy), még nem feltétlenül 1 forgáspontos a rendszer, sőt a vpp a legtöbb forgáspontos. :)
    Fontos, hogy a VPP design nem tekinthető felsőbb rendűnek a horst linktől, a kettő ugyanazt a színvonalat tudja képviselni. A bringa tényleges tudása pedig a gyártó megvalósításán és hangoláson múlik.
    Bocsi mégis hosszú lett, gratulálok mindenkinek aki el tudta eddig olvasni. :C

Új hozzászólás Aktív témák