Új hozzászólás Aktív témák

• #122341 icecave nagyúr w333 #122337

  Új Válasz 2016-06-07 13:56:20 #122341

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  icecave

  nagyúr

  válasz w333 #122337 üzenetére

  Tudom, ezt már beszéltük, de én speciel ilyenkor (és máskor is) baromi szerencsésnek érzem magam. Mármint, nem vagyok "nagyon eleresztve'", de nem panaszkodom, baromi sokat dolgozok, de legalább keresek is vele. Szülőfalumban (hogy csak egy példát hozzak) is sokan igen keményen dolgoznak, és kapnak 70-80 ezret kézbe. A munkát mindig meg kell becsülni, szüleim, asszony szülei is keményen dolgoznak minden forintért. Tették ezt egész életükben, és sosem szégyenkeztek ezért.

  Emlékszem, gyerekkoromban nagyon "szarul ment a szekér", az utolsó pénzecskéjükből vettek nekem szemüveget a szüleim. Nem sokmindent becsültem életemben annyira, mint azt (és a gesztust is).
  Most meg mivan? iPhone-ért, meg ilyenekért sír az átlag tini (nem feltétlen a szülők hibája, hisz a társaság és a média "többet találkozik" a gyerekkel, mint anya-apa). Nekem is voltak elérhetetlen tárgyi vágyaim, mégsem szidtam és szemeteztem le a szüleim, mert nem tudták megvenni.

  Valahogy mostanában máshogy állnak hozzá az emberek. Részletre, hitelre, minden szarra megvesznek olyat, amit nem tudnak kifizetni, csak hogy elmondhassák, hogy nekik a legjobb legújabb van, aztán meg egyre rosszabbul élnek (és itt is van kivétel, én is egyben is megvehettem volna egynémely telefonom, mégsem tettem, fizettem a részletet előfizuval, kényelmesebb volt, és nem egyben adtam ki rá a pénzt).

  Egyik ismerős lány (férjével együtt az otthoni baráti társaságba tartozott) a házassága alatt mikrohitelt mikrohitelre halmozott, de ilyen 1-200k-król beszélünk csak, aztán pár év alatt odalett a hát, minden.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák