Új hozzászólás Aktív témák

• #61772 Viszlát addikt

  Új Válasz 2015-02-25 21:35:49 #61772

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  The Disappearance of Eleanor Rigby: újabb ritka gyöngyszemre sikerült ráakadnom a napokban, valahogy elkerülte a figyelmem eddig, pedig nagy kár lett volna ha kimarad. Most is azért akadt meg rajta a szemem, mert a sortörés miatt először nem értettem miért is van ebből három film, aztán mivel mindkét főszereplő nagy kedvencem, találomra belecsaptam az egyikbe, utólag megtudva, hogy mákomra pont a jó sorrendben.

  Alapvetően egy igen lassú folyású drámáról van szó, ráadásul nagyon finom, apró jelekkel adja tudtunkra miről is van szó, mi is történik ezzel a házaspárral, nem tolja az arcunkba a második percben. Valószínűleg nem árulok el titkot, hogy nagyon kedvelem az ilyet, legfőképp azért, mert így ha nem veszik el a film a részletekben, akkor szuperül elkerülhető az unalmas klisékbe torkollása a hátralévő másfél-két órában. Így mesterien vonja bele a nézőt az eseményekbe, valahogy úgy tudnám leírni, hogy képzeld el, hogy találkozol valakivel, aki elkezd mesélni neked az életéről, kis kitérőket téve egyre több információt szerzel róla, de jó darabig fogalmad sincs hova fog kilyukadni az egész. Remek utazás ez így, ami egyébként rendkívül fegyelmezetten zajlik, nem csapong, nincsenek felesleges részek. Nem mellesleg gyönyörűen fényképezve és jól megválasztott zenékkel, amik csak felerősítik a filmből áradó hangulatot.

  Him: a férfi szemszögéből követve az eseményeket egy darabig feszengtem, annyira magára volt hagyatva az egész szituációban, de aki átélt már ehhez hasonlót, az tudja, hogy ez pontosan ilyen. A címből, illetve a Him/Her alcímből azért sejthető volt, hogy miért van kétfelé szedve a történet, így különös figyelemmel igyekeztem megjegyezni minden részletet, amit mint később kiderült, nagyon jól tettem. Spoiler nélkül nem nagyon lehet többet írni róla, talán még csak annyit, hogy feltűnően jól sikerült a szereplőválogatás, azon kaptam magam, hogy nincs egy karakter sem aki kilógna lefelé a mezőnyből, ami szintén meglehetősen ritka manapság...

  Her: ahogy korábban írtam, egyrészt szerencsémre sikerült eltalálni a sorrendet, másrészt jól tettem, hogy nagyon figyeltem minden részletre a Him-nél. Abszolút arra építkezik a Her, ha ezt néztem volna először akkor valószínűleg csak kapkodtam volna a fejem, hogy mi ez az érthetetlen maszlag. Így viszont fantasztikusan illeszkedett a két film egymásba, kitöltötte azokat a lyukakat amiket ki kellett, miközben nem lett merev és kiszámítható. Ugyanolyan emberi mint a Him, de valami elképesztő módon érzékelhető a férfi és nő közötti különbség, mert miközben a lényegi események ugyanazok, mégis teljesen más az egész, egészen új szemszögből éljük át a történéseket. Nem tudok rosszat írni róla, tökéletes szimbiózissá válik a két film, a Her alatt egyre jobban tudtam értékelni a Him-et is. Persze voltak már ehhez hasonló próbálkozások, leginkább egy filmen belül, de személy szerint ennyire profi megvalósítást még soha életemben nem láttam.

  Mindeközben igen fontos dolgok hangzanak el az életről, de egyáltalán nincs oktatófilm érzése az embernek, köszönhetően annak, hogy kivételesen kivétel nélkül az összes szereplő rendkívül hétköznapi, a szó pozitív értelmében. Érint rengeteg mindennapos kérdést, de nem fél belemélyedni néhány igen fájdalmas és érzékeny témába sem, mindezt úgy, hogy rendkívül életszagúan tárja elénk mennyire másként él, élhet meg két ember dolgokat, mennyire számít ki milyen családi háttérrel rendelkezik, milyen hatások érik, kikkel találkozik, mennyire trükkös dolog a memória és milyen fontos az időzítés.

  Bár szívesen ajánlom mindenkinek, azt el kell ismerjem, hogy ez sem egy könnyen fogyasztható szombat esti film. Mindenesetre úgy gondolom, hogy életre szóló élménnyel gazdagodik az, aki rászánja azt a kicsivel több mint 3 órát.

  10/10

  A Them még ezután jön, hagyni akartam kis időt mielőtt megnézem a közös filmet, de mindenképpen fogok írni róla.

  "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák