Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    AUDIOKULTÚRA ÓRA PERC MÁSODPERC

    Mi okból és milyen célzattal jött létre ez a topik?
    A Prohardver! fórumrendszerén belül a határterületek (fejhallgató, fülhallgató, mobilaudió, autóhifi, hangdobozépítés...) mellett eddig egyetlen igazán hifi témájú topik volt, a "Hi-firől általánosságban" topik, közkeletű nevén "a hifitopik", és elvileg elég is lenne ennyi, hiszen a lapcsaládon belül hifiről fórumozni szándékozók el is férnének benne - ha akarnának. Ám elférés szempontjából a hifivel kb. a szórakoztatóelektronika szintjén foglalkozók vissza-visszatérően küzdöttek-harcoltak azokkal, akik szívesen beszélgettek (volna) "audiofil" mélységekről-részletekről is. Emiatt az "audiofilek" sokszor öncenzúrát alkalmaztak (nem írtak, "OFF"-ban írtak...), ha pedig nem alkalmaztak öncenzúrát, sokszor felmerült, hogy miért nem mennek az "audiofilek" másik, nekik való topikba ezoterikus lilaködöket eregetni. Két dudás egy csárdában - hiába kérte annakidején a hifitopik alapítója a második hozzászólásában, hogy "minden audiofil kolléga tegye tiszteletét a segítő hozzászólásával", később még ő is azt kérte, hogy inkább ne. Évente átlag öt-tíz-húsz... vita volt arról, hogy legyen külön audiofil topik a fékezhetetlenagyvelejű audiofileknek. Másfél évtized óta sokszor, sokan akarták, hogy legyen, ám senki nem csinálta meg. Most akkor sokak kezdeményezésére, sokak közkívánatára, lesz (ha eső nem lesz).
    Ezennel tehát "Audiokultúra" néven létrejön egy olyan hifi topik, amely tematikailag szintén általános egészében átfogja a hifi bármely lehetséges témáját, sőt, (lásd például zeneszerzők, zeneművek, hangszerek, hangversenytermek, előadók, előadások, hangfelvételek, hanghordozók, hi-fi készülékek, hifi kiegészítők, DIY hifi, kísérleti hifi...) TÉNYLEGESEN átfogni szándékozza a hifi bármely lehetséges témáját, ám többé-kevésbé másfajta keretek között, mint ahogy a "Hifiről általánosságban" topikban volt eddig szokás.

    Mik lennének ezek a másfajta keretek?
    Azt szeretnénk, hogy ebben a topikban bárki, aki
    - bármilyen marginális hifi=audiokulturális témáról,
    - bármilyen extraabisszikus tárgyalási mélységben,
    - bármilyen gondolati-képzeleti-elvonatkoztatási-ötletelési-sejtési-sejtetési-feltételezési (de nem az "aztcsiripeltékamadarak-hallottukharangozni-patakiattilánakmondtákazufók-bemondtaahírtévé") szinten,
    - bármilyen csírabimbó kísérleti állapotban,
    - bármilyen csimborasszó vagy marianaárok felkészültséggel,
    - bármilyen magasfilozófiai életrevalótlansággal vagy szupermérnöki jéghátánmegéléssel,
    - bármilyen szőrszálhasogató részletességben,
    - bármilyen (a témához általa illőnek vélt) végtelen terjedelemben
    érdeklődni, közreadni, beszélgetni, vitatkozni szíveskedne, az itt UGYANOLYAN kellemes környezetben és közösségben, otthonosan, kényelmesen, régiráérőstörténetmesélősen tehesse, mint aki csak egy modernrohanóséletsocialmedia közhelyfélmondatot akarna idevetni. Ebben a topikban TÉNYLEG szívesen látjuk az "audiofileket" - de persze úgyszintén az ilyesmi iránt pusztán kíváncsiakat, ablakon bekukkolókat is.
    Ez egy LEHETŐSÉG arra, hogy a Hifiről általánosságban topik két dudás egy csárdában helyzete megszűnjék. Az új topik látogatottsága majd megmutatja, hogy mennyire volt valós a sokszor hangoztatott igény rá. Ha nem lesz látogatott, az se baj, LEHETŐSÉGKÉNT itt lesz.

    Mi illendő ebben az audiokulturális topikban?
    - Illendő itt ismeretterjeszteni, kérdezni, beszélgetni, vitatkozni, azaz kommunikálni.
    - Illendő itt annak a szemléletnek magunkévá tételével kommunikálni, hogy hifi=audiokultúra.
    - Illendő itt az audiokultúra iránti NYITOTTSÁGGAL olvasni, gondolkodni, megnyilvánulni.
    - Illendő itt kulturális hobbink alaptárgyát, a zeneművészetet minél jobban ismerni.
    - Illendő itt a túlzott öncenzúra mellőzésével, úgynevezett "ON"-ban írni a témába vágó témákat - lásd mint fent: bármilyen marginális hifi témáról..., bármilyen mélységben, szinten, részletességben, kísérleti-hipotetikus állapotban... - bátran!
    - Illendő itt az informatív hozzászólásokat kulcsszavakkal ellátni a jobb visszakereshetőség érdekében. Ugyanis, amint az a Hifiről általánosságban topikban is megtörténik, a puszta beszélgetés mellett remélhetőleg ebben a topikban is sok szakmailag értékes vagy az érdeklődők számára informatív "dokumentum" keletkezik, ezek kulcsszavakkal ellátása megkönnyíti, hogy az esetleges kérdezők meg tudjanak győződni arról, hogy a kérdésüket feltették-e, megválaszolták-e már kismilliószor a topikban - vagy a társtopikban. De az se tragédia, ha kismilliószor megkérdeznek valamit, abból le lehet vonni statisztikai következtetéseket a hifi haladási irányairól, tárhely pedig van dosztig, a rendszergazda három amerikai és négy kínai szerverfarmot állított be külön ezen topik igényeihez (természetesen ez vicc volt!!! - csak két-két szerverfarmot).
    - Illendő itt, hogy az esetleges kérdező megadja a kérdése megválaszolásához érdekes háttérinformációkat, hogy az esetlegesen válaszolni kívánónak ne kelljen folyvást visszakérdezgetnie, hogy ez meg az hogyan van és miért van és egyáltalán.
    - Illendő itt mindezt olyan modorban tenni, mintha ez egy fizikailag valóságos kulturális szalon lenne fotöjökkel, canapékkal, conopeumokkal, madamerécamier-kkal, fizikailag egymástól kartávolságban lévő, szemtől szembe résztvevőkkel, tehát vigyorgós emotikonok nélkül is illendő az írott szövegbe belelátni a barátságos gesztusokat, amelyeket látnánk a hobbitársunk arcán, ha valóságos térben, valóságos porhüvelyünkben lennénk együtt.
    - Illendő itt szalonképesnek lenni. Ez egy kulturális szalon!
    - Illendő itt illendőnek lenni!
    - Illendő itt az internetes fórumokon végzetesen elterjedt önérvényesítő nemviselkedésformák helyett az írott szövegből azt kiolvasni akarni, amit a szerzője abba bele akart írni!!!!! (Öt felkiáltójel!)
    - Illendő itt a társtopikok történelmi ballasztjait ide NEM áthozni akarni!!! A topik szuverén.
    - Illendő itt önmagát demokratikusan, értelmesen, erkölcsösen önkormányozni tudó szellemi közösséget alkotni akarni.
    - Illendő itt lehetőleg kidolgozott kódban valamint ékezetekkel és írásjelekkel..., a hifi=audiokultúra igényességéhez illő igényességgel írni. Telefonról is!!! (Aki nem ismeri a kidolgozott kód és a korlátozott kód közötti különbségeket, ismerje meg.)
    - Illendő itt ezt a bevezető szöveget teljességében elolvasni és interiorizálni (belsővé tenni, magunkévá tenni), mielőtt belépünk a szalonba. Utcai cipő kényelmes házipapucsra lecserélhető - trágyás gumicsizma lecserélendő.

    ...................................................................

    Hogy miről és miképpen és mihez képest szándékozna tárgyalni ez a fórum, arról engedtessék meg beidézni egy klasszikust régestelen-régről - de talán mégsem olyan nagyon-nagyon régről (ám mindenképpen srégről):

    "AUDIO-KULTÚRA 0 ÓRA 0 PERC 0 MÁSODPERC

    A zene persze mindenkié, de tegye szívére a kezét az Olvasó, és
    valljon: mikor volt utoljára koncerten? Akár beat-koncerten? Mert a
    Zene ma már mindenki számára egyre inkább csak Gépzene. Így jutottunk
    el a demokratizmusnak egy sosem álmodott magas fokára, amelyen
    bármiféle zene bárki számára bármikor hozzáférhető.
    Éppen csak a lényeg ment veszendőbe: az akusztikus élmény.
    Mindenki (még a zsebrádió csiripelésében, még a Wurlitzer bummogásában
    is) ezt az elveszett élményt vadássza - csak éppen kevésbé tudatosan,
    kevésbé intenzíven és lényegesen kevesebb sikerrel, mint a
    hifi-rajongók.

    Hifi, hifibb, leghifibb

    A szó -az angol High Fidelity rövidítése- nálunk is meghonosodott.
    Azt jelenti: élethű hangvisszaadás. A mérnökök nem szeretik ezt a
    túlontúl is elkoptatott kifejezést, hiszen egy lemezjátszó, egy magnó,
    egy hangszóró önmagában véve nem lehet hifi, legfeljebb hifibb egy
    másiknál. Leghifibb pedig nyilván nem létezik: az élő zene varázsa
    reprodukálhatatlan. Ámde megközelíteni, éreztetni, illúziókkal pótolni
    igenis lehet a muzsika eredeti hangulatát. Ez tehát a hifi: technikai
    médium, de elválaszthatatlan a zenei kultúrától. Számos eleme
    hazánkban is fellelhető: már országszerte megkedvelték a
    sztereofóniát, szívesen vásárolják a hangdobozokat, százezren
    vadásznak zenére magnóval. Hanglemezeinket pedig a határokon messze
    túl is ismerik. Ezeken a pilléreken épülhetne fel az az
    audio-kultúra, amelynek fórumát most kívánjuk megteremteni.

    A Technika hatalma

    A hifi a technika ajándéka. Mire az eliramlott szimfónia vagy
    popkoncert újra megrezegtetheti a levegőt (meg a ház falait),
    tranzisztorok és elektroncsövek, kondenzátorok és ellenállások,
    mágnesek és tekercsek adják kézről-kézre az elektronokat. Minden
    megmérhető, kimutatható, műszaki nyelvre fordítható.
    "A zene pedig nem Lelkesedés és Szenvedély, hanem Kvartszextakkord
    vagy Bővített Szeptim" - mondja a zenész.
    "A hifi pedig nem Dejóabasszus és Hűmicsodatérhatás, hanem
    Oszcilloszkóp és Frekvenciaanalizátor" - mondja a mérnök.

    A Technika korlátai

    És mégis, néha az a lemezjátszó szól szebben, amelyik kétszerte
    jobban nyávog, avagy az az erősítő, amelyik sokszorta többet torzít a
    másiknál. A hangminőség tehát mégsem irható le a technika nyelvén?
    A válasz: igen is, meg nem is. Ha a feladatot a sánta ördögre
    bízzuk, az ő műszerei bizonyára mindent kimutatnak. Sajnos, a
    gyakorlatban mindig él a gyanú, hogy nem kellene-e még valamit
    megmérni. (Ez nem mentegetődzés: a Hifi Magazin műszerekkel is ki fog
    tenni magáért, hála a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet
    támogatásának.) Még sajnálatosabb, hogy az erősítők, lemezjátszók,
    hangszórók nem jellemezhetők néhány egyszerű adattal, mintha
    romantikus drámák főszereplői volnának. Kitartva hasonlatunk mellett,
    ha Kunigunda szebb, okosabb, ügyesebb és jellemesebb, tehát minden
    tekintetben kívánatosabb Rozamundánál, akkor nyilván ő az ideális
    hősnő. Csakhogy mi van akkor, ha Kunigunda csinos, de kétbalkezes,
    Rozamunda pedig talán szexisebb, de nem tolakodott, amikor az észt
    osztogatták... Olvasóink tetszésük szerint bonyolíthatják a képletet.

    (Egy kis kitérő)

    Mint Olvasóink már észrevehették, szívesen folyamodunk
    hasonlatokhoz, hogy megvilágítsunk egy-egy műszaki motívumot. Ezt a
    praktikát tudatosan űzzük. Jelmondatunk:

    A Mi Hasonlataink Sohasem Sántítanak!

    Nagyon reméljük, hogy Olvasóinknak egy kulcsot adhatunk a hifi
    elvarázsolt kastélyához. Sétáljanak bátran a technika csodalényei
    között, ne zavartassák magukat a babonák huhogásától, a reklám
    kísértetsikolyaitól, és ha elidőznek egy-egy esztétikai remekműnél,
    tudjanak betekinteni a díszletek mögé is.
    Persze, a hifi mégiscsak műszaki nyelven beszél, a nyelvtanulás
    pedig fárasztó. Dehát mindenért meg kell dolgozni, még a zenei
    élményért is. ("Avagy Bach Sebestyént talán ingyen adják?" - írja Füst
    Milán.) A Hifi Magazin első száma: ugrás a mélyvízbe - de azért jó
    olvasmány lesz annak is, aki most kíván megismerkedni az
    elektroakusztikának legalább a konyhanyelvével.

    Normák, garancia nélkül

    A szabványokra ezekután nem érdemes túl sok szót vesztegetni.
    Például mit garantál a nyugatnémet DIN 45500, a sokat emlegetett Hifi
    Norma? Nos, ha valamely készüléken rajta van a "kutyajegy", ez
    körülbelül annyit jelent, hogy a vendégünk tud legalábbis köszönni. De
    hogy énekelni is hajlandó-e? és ha igen, megkímél-e bennünket a csúnya
    gikszerektől? - erre még a spanyol etikett sem nyújt garanciát.

    Arra azért kétségtelenül jó a DIN szabvány, hogy kijelölje azokat
    a készülékeket, amelyek egyáltalán figyelmet érdemelnek, minthogy
    megfelelnek a korszerűség minimálkövetelményeinek.

    Meghallgatni - az se rossz

    Miután a műszaki adatokból nem feltétlenül dönthető el, hogy két
    készülék közül melyik a jobb, marad a Kolumbusz tojása: meg kell
    hallgatni őket - csakhogy korrekt körülmények között. Az ilyen
    próbákat iszonyúan nehéz megszervezni (és meglehetősen fárasztó
    végigülni!), ezért a szubjektív összehasonlításnak sok az ellenzője.
    Részben joggal, arra hivatkoznak, hogy mindenkinek más az ízlése; hogy
    minden szoba akusztikája más hangszórónak kedvez; hogy másképp
    hallanak a komoly- és megint másképp a könnyűzene kedvelői; hogy
    eltérően ítél a hangmérnök és a kívülálló, a zenész és a nem-zenész.
    Egy hangmérnöktől egyszer megkérdeztük, illetékesnek tartja-e
    mondjuk egy karmester ítéletét arra nézve, hogy két hangszóró közül
    melyik szól természetesebben. "Nem - mondta diadalmasan -, mert a
    karmester általában más pozícióból hallja a zenét, mint a közönség."
    Ez az érvelés kitűnően demonstrálja, micsoda csúcsteljesítményre képes
    az emberi elme, ha valamit eleve nem akar elfogadni.
    Bármilyen nehéz is objektíven végezni a szubjektív próbákat, ez az
    egyetlen módja annak, hogy ellenőrizhessük: mit érnek a műszaki
    adatok, például megérik-e azt a tízezer forintot, amivel az egyik
    rádió drágább a másiknál. Erre igyekszünk hát felkészülni, mert ebben
    látjuk a Hifi Magazin legértékesebb szolgáltatását.

    Aranyfül, ezüstfül, bádogfül

    Gyakran hallani, hogy a hifi-rajongók, ezek az aranyfülű gyerekek
    (van rájuk drasztikusabb kifejezés is) olyan árnyalatokra vadásznak,
    amelyeket a normális emberi fül nem is igen hall meg. Ajánljuk
    Olvasóinknak az alábbi gondolatkísérletet.
    Tegyük Edison fonográfját a Lánchíd pesti hídfőjénél mondjuk a bal
    oldali oroszlán elé. Tegyünk mellé -észak-keleti irányban- egy
    valamivel későbbi típust. Majd egy még újabbat. Aztán még egyet. A
    Gresham-ház környékén áttérhetünk a lemezjátszókra. Mire kiérünk a
    Kacsóh Pongrác úti lakótelepre, ahol ünnepélyesen lezárhatjuk a sort a
    mai legmodernebb készülékek egyikével, összesen 16 723 (más számítások
    szerint 16 724) lemezjátszót hagytunk el. Mindegyik éppen csak egy
    árnyalattal jobb az előzőnél. De aki a két szélsőt nem tudja
    megkülönböztetni egymástól, fülorvos azon már nem segít.

    Egyébként mi nem is hiszünk sem aranyfülekben, sem pléhfülekben,
    legfeljebb némi tréningben. Két-két lemezjátszó, erősítő, magnó hangja
    többnyire nagyon is eltérő. És a hangszórók... néha könnyebb
    összetéveszteni két karmestert, mint két hangszórót.
    Mert a hifi nem csupán azt jelenti, hogy a magas és a mély hangok
    aránya megfelelő és a zenét nem fedi sok zaj. Hanem azt is, hogy ahol
    tucatnyi hangszer szól, ott annyit halljunk és ne csak nyolcat. És az
    oboát az angolkürttől is meg lehessen különböztetni, ne csak a
    klarinéttól. És ne cseréljük össze a brácsát a hegedűvel. (Bár egy
    zeneakadémista ismerősünk szerint a kettő között csak annyi a
    különbség, hogy a brácsa "tovább ég".)
    A popzenében -és végtére is, ez a népszerűbb- csaknem ugyanilyen
    sok múlik az elektroakusztikai eszközökön. Ami pedig a
    dzsesszrajongókat illeti, némelyikük szerint a hifi-berendezésnek az
    az igazi próbája, hogy kihalljuk-e: eléggé illuminált állapotban van-e
    már a zongorista.

    Világpiac, de melyik?

    A hifi -az autó és a fotó/film után- a harmadik legnagyobb üzlet a
    világon. Ezernyi cég minden évben tömérdek készüléket dob piacra. A
    felirat - "hifi", vagy éppenséggel: "studio". A magnókon tucatnyi gomb
    és műszer. A lemezjátszók valósággal érzéki vágyat keltenek. A rádiók
    előlapjánál már csak az adatlapjuk csillogóbb. Reklámjuk: lehengerlő.
    Átlagos hangminőségük: figyelemre méltó. Jónéhányat nálunk is
    ismernek, főleg nyugatnémeteket és japánokat.
    Kissé félrehúzódva a bolytól, de gyakran nem kevésbé agresszíven
    hirdet a néhány száz speciálcég. Nevüket idehaza egyáltalán nem
    ismerik. (Tessék próbát tenni: ARC, Beveridge, Breuer Dynamics,
    Cotter, Dahlquist, DB Systems, Dayton-Wright, Denon, Electrocompaniet,
    Fidelity Researc, Futterman, GAS, Grace, Grado, Hegeman, Infinity,
    Janis, KEF, Koss, Linn, Luxman, Mark Levinson, Magnepan, Michaelson
    and Austin, Naim, Ohm, Paragon, Pyramid, Precision Fidelity, Quad,
    Rappaport, Stax.) Áraik: a csillagos égen. A hangminőség? Nos,
    többnyire tényleg ezek bocsátják ki a legjobb készülékeket, de gyakran
    még az ő vevőik is kénytelenek belátni, hogy a magas ár sem garantál
    semmit. Különösen, hogy a kommersz cégek -üzleti taktikából- maguk is
    piacra dobnak megfizethetetlen árú berendezéseket.
    Örvendetes viszont, hogy időnként egy-egy viszonylag olcsó
    készülékről váratlanul kiderül, hogy isten tudja miért, de
    nagyon-nagyon megközelíti a legjobbakat. És ez az, amire érdemes
    odafigyelni.

    (...)

    Információ és pénz

    A hifi drága hobbi. Ezért minden technikai magyarázat, minden
    képes vagy képtelen ismertetőanyag a zsebek és a takarékbetétkönyvek
    mélyére hatol. Ismeretterjesztő folyóiratainkban eddig elkerülte a
    figyelmünket minden olyan, hifiről szóló cikk, amely ne terhelte volna
    meg tucatnyi tévedéssel, babonával az olvasó fejét. Még az elvétve
    megjelenő szakkönyvek sem százszázalékosak; még is vagyunk akadva,
    amikor ajánlott olvasmányt szeretnénk adni olvasóink kezébe. A legjobb
    lesz, ha mindent elölről kezdünk.
    A fejedelmi többes természetesen nem a Hifi Magazin szerkesztőire
    vonatkozik. Univerzális szaktekintélyt, sajnos, nem állíthatunk a
    hátunk mögé -az ilyet Nyugaton is lámpással kell keresni!- de egy-egy
    területen számíthatunk néhány igazán felkészült konstruktőr,
    hangmérnök, kutató szellemi támogatására. A Hifi Magazin amúgysem
    katekizmus, hanem fórum, amelyen bárki hallathatja a véleményét és
    ellenvéleményét. Örömmel fogadjuk a vitapartnereket. Mi is gyakran
    vitatkozunk majd. Nagyon szeretünk vitatkozni."

    HiFi Magazin 1. kötet, 1979.

    [ Módosította: Intruder2k5 ]

Új hozzászólás Aktív témák