Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    AUDIOKULTÚRA ÓRA PERC MÁSODPERC

    Mi okból és milyen célzattal jött létre ez a topik?
    A Prohardver! fórumrendszerén belül a határterületek (fejhallgató, fülhallgató, mobilaudió, autóhifi, hangdobozépítés...) mellett eddig egyetlen igazán hifi témájú topik volt, a "Hi-firől általánosságban" topik, közkeletű nevén "a hifitopik", és elvileg elég is lenne ennyi, hiszen a lapcsaládon belül hifiről fórumozni szándékozók el is férnének benne - ha akarnának. Ám elférés szempontjából a hifivel kb. a szórakoztatóelektronika szintjén foglalkozók vissza-visszatérően küzdöttek-harcoltak azokkal, akik szívesen beszélgettek (volna) "audiofil" mélységekről-részletekről is. Emiatt az "audiofilek" sokszor öncenzúrát alkalmaztak (nem írtak, "OFF"-ban írtak...), ha pedig nem alkalmaztak öncenzúrát, sokszor felmerült, hogy miért nem mennek az "audiofilek" másik, nekik való topikba ezoterikus lilaködöket eregetni. Két dudás egy csárdában - hiába kérte annakidején a hifitopik alapítója a második hozzászólásában, hogy "minden audiofil kolléga tegye tiszteletét a segítő hozzászólásával", később még ő is azt kérte, hogy inkább ne. Évente átlag öt-tíz-húsz... vita volt arról, hogy legyen külön audiofil topik a fékezhetetlenagyvelejű audiofileknek. Másfél évtized óta sokszor, sokan akarták, hogy legyen, ám senki nem csinálta meg. Most akkor sokak kezdeményezésére, sokak közkívánatára, lesz (ha eső nem lesz).
    Ezennel tehát "Audiokultúra" néven létrejön egy olyan hifi topik, amely tematikailag szintén általános egészében átfogja a hifi bármely lehetséges témáját, sőt, (lásd például zeneszerzők, zeneművek, hangszerek, hangversenytermek, előadók, előadások, hangfelvételek, hanghordozók, hi-fi készülékek, hifi kiegészítők, DIY hifi, kísérleti hifi...) TÉNYLEGESEN átfogni szándékozza a hifi bármely lehetséges témáját, ám többé-kevésbé másfajta keretek között, mint ahogy a "Hifiről általánosságban" topikban volt eddig szokás.

    Mik lennének ezek a másfajta keretek?
    Azt szeretnénk, hogy ebben a topikban bárki, aki
    - bármilyen marginális hifi=audiokulturális témáról,
    - bármilyen extraabisszikus tárgyalási mélységben,
    - bármilyen gondolati-képzeleti-elvonatkoztatási-ötletelési-sejtési-sejtetési-feltételezési (de nem az "aztcsiripeltékamadarak-hallottukharangozni-patakiattilánakmondtákazufók-bemondtaahírtévé") szinten,
    - bármilyen csírabimbó kísérleti állapotban,
    - bármilyen csimborasszó vagy marianaárok felkészültséggel,
    - bármilyen magasfilozófiai életrevalótlansággal vagy szupermérnöki jéghátánmegéléssel,
    - bármilyen szőrszálhasogató részletességben,
    - bármilyen (a témához általa illőnek vélt) végtelen terjedelemben
    érdeklődni, közreadni, beszélgetni, vitatkozni szíveskedne, az itt UGYANOLYAN kellemes környezetben és közösségben, otthonosan, kényelmesen, régiráérőstörténetmesélősen tehesse, mint aki csak egy modernrohanóséletsocialmedia közhelyfélmondatot akarna idevetni. Ebben a topikban TÉNYLEG szívesen látjuk az "audiofileket" - de persze úgyszintén az ilyesmi iránt pusztán kíváncsiakat, ablakon bekukkolókat is.
    Ez egy LEHETŐSÉG arra, hogy a Hifiről általánosságban topik két dudás egy csárdában helyzete megszűnjék. Az új topik látogatottsága majd megmutatja, hogy mennyire volt valós a sokszor hangoztatott igény rá. Ha nem lesz látogatott, az se baj, LEHETŐSÉGKÉNT itt lesz.

    Mi illendő ebben az audiokulturális topikban?
    - Illendő itt ismeretterjeszteni, kérdezni, beszélgetni, vitatkozni, azaz kommunikálni.
    - Illendő itt annak a szemléletnek magunkévá tételével kommunikálni, hogy hifi=audiokultúra.
    - Illendő itt az audiokultúra iránti NYITOTTSÁGGAL olvasni, gondolkodni, megnyilvánulni.
    - Illendő itt kulturális hobbink alaptárgyát, a zeneművészetet minél jobban ismerni.
    - Illendő itt a túlzott öncenzúra mellőzésével, úgynevezett "ON"-ban írni a témába vágó témákat - lásd mint fent: bármilyen marginális hifi témáról..., bármilyen mélységben, szinten, részletességben, kísérleti-hipotetikus állapotban... - bátran!
    - Illendő itt az informatív hozzászólásokat kulcsszavakkal ellátni a jobb visszakereshetőség érdekében. Ugyanis, amint az a Hifiről általánosságban topikban is megtörténik, a puszta beszélgetés mellett remélhetőleg ebben a topikban is sok szakmailag értékes vagy az érdeklődők számára informatív "dokumentum" keletkezik, ezek kulcsszavakkal ellátása megkönnyíti, hogy az esetleges kérdezők meg tudjanak győződni arról, hogy a kérdésüket feltették-e, megválaszolták-e már kismilliószor a topikban - vagy a társtopikban. De az se tragédia, ha kismilliószor megkérdeznek valamit, abból le lehet vonni statisztikai következtetéseket a hifi haladási irányairól, tárhely pedig van dosztig, a rendszergazda három amerikai és négy kínai szerverfarmot állított be külön ezen topik igényeihez (természetesen ez vicc volt!!! - csak két-két szerverfarmot).
    - Illendő itt, hogy az esetleges kérdező megadja a kérdése megválaszolásához érdekes háttérinformációkat, hogy az esetlegesen válaszolni kívánónak ne kelljen folyvást visszakérdezgetnie, hogy ez meg az hogyan van és miért van és egyáltalán.
    - Illendő itt mindezt olyan modorban tenni, mintha ez egy fizikailag valóságos kulturális szalon lenne fotöjökkel, canapékkal, conopeumokkal, madamerécamier-kkal, fizikailag egymástól kartávolságban lévő, szemtől szembe résztvevőkkel, tehát vigyorgós emotikonok nélkül is illendő az írott szövegbe belelátni a barátságos gesztusokat, amelyeket látnánk a hobbitársunk arcán, ha valóságos térben, valóságos porhüvelyünkben lennénk együtt.
    - Illendő itt szalonképesnek lenni. Ez egy kulturális szalon!
    - Illendő itt illendőnek lenni!
    - Illendő itt az internetes fórumokon végzetesen elterjedt önérvényesítő nemviselkedésformák helyett az írott szövegből azt kiolvasni akarni, amit a szerzője abba bele akart írni!!!!! (Öt felkiáltójel!)
    - Illendő itt a társtopikok történelmi ballasztjait ide NEM áthozni akarni!!! A topik szuverén.
    - Illendő itt önmagát demokratikusan, értelmesen, erkölcsösen önkormányozni tudó szellemi közösséget alkotni akarni.
    - Illendő itt lehetőleg kidolgozott kódban valamint ékezetekkel és írásjelekkel..., a hifi=audiokultúra igényességéhez illő igényességgel írni. Telefonról is!!! (Aki nem ismeri a kidolgozott kód és a korlátozott kód közötti különbségeket, ismerje meg.)
    - Illendő itt ezt a bevezető szöveget teljességében elolvasni és interiorizálni (belsővé tenni, magunkévá tenni), mielőtt belépünk a szalonba. Utcai cipő kényelmes házipapucsra lecserélhető - trágyás gumicsizma lecserélendő.

    ...................................................................

    Hogy miről és miképpen és mihez képest szándékozna tárgyalni ez a fórum, arról engedtessék meg beidézni egy klasszikust régestelen-régről - de talán mégsem olyan nagyon-nagyon régről (ám mindenképpen srégről):

    "AUDIO-KULTÚRA 0 ÓRA 0 PERC 0 MÁSODPERC

    A zene persze mindenkié, de tegye szívére a kezét az Olvasó, és
    valljon: mikor volt utoljára koncerten? Akár beat-koncerten? Mert a
    Zene ma már mindenki számára egyre inkább csak Gépzene. Így jutottunk
    el a demokratizmusnak egy sosem álmodott magas fokára, amelyen
    bármiféle zene bárki számára bármikor hozzáférhető.
    Éppen csak a lényeg ment veszendőbe: az akusztikus élmény.
    Mindenki (még a zsebrádió csiripelésében, még a Wurlitzer bummogásában
    is) ezt az elveszett élményt vadássza - csak éppen kevésbé tudatosan,
    kevésbé intenzíven és lényegesen kevesebb sikerrel, mint a
    hifi-rajongók.

    Hifi, hifibb, leghifibb

    A szó -az angol High Fidelity rövidítése- nálunk is meghonosodott.
    Azt jelenti: élethű hangvisszaadás. A mérnökök nem szeretik ezt a
    túlontúl is elkoptatott kifejezést, hiszen egy lemezjátszó, egy magnó,
    egy hangszóró önmagában véve nem lehet hifi, legfeljebb hifibb egy
    másiknál. Leghifibb pedig nyilván nem létezik: az élő zene varázsa
    reprodukálhatatlan. Ámde megközelíteni, éreztetni, illúziókkal pótolni
    igenis lehet a muzsika eredeti hangulatát. Ez tehát a hifi: technikai
    médium, de elválaszthatatlan a zenei kultúrától. Számos eleme
    hazánkban is fellelhető: már országszerte megkedvelték a
    sztereofóniát, szívesen vásárolják a hangdobozokat, százezren
    vadásznak zenére magnóval. Hanglemezeinket pedig a határokon messze
    túl is ismerik. Ezeken a pilléreken épülhetne fel az az
    audio-kultúra, amelynek fórumát most kívánjuk megteremteni.

    A Technika hatalma

    A hifi a technika ajándéka. Mire az eliramlott szimfónia vagy
    popkoncert újra megrezegtetheti a levegőt (meg a ház falait),
    tranzisztorok és elektroncsövek, kondenzátorok és ellenállások,
    mágnesek és tekercsek adják kézről-kézre az elektronokat. Minden
    megmérhető, kimutatható, műszaki nyelvre fordítható.
    "A zene pedig nem Lelkesedés és Szenvedély, hanem Kvartszextakkord
    vagy Bővített Szeptim" - mondja a zenész.
    "A hifi pedig nem Dejóabasszus és Hűmicsodatérhatás, hanem
    Oszcilloszkóp és Frekvenciaanalizátor" - mondja a mérnök.

    A Technika korlátai

    És mégis, néha az a lemezjátszó szól szebben, amelyik kétszerte
    jobban nyávog, avagy az az erősítő, amelyik sokszorta többet torzít a
    másiknál. A hangminőség tehát mégsem irható le a technika nyelvén?
    A válasz: igen is, meg nem is. Ha a feladatot a sánta ördögre
    bízzuk, az ő műszerei bizonyára mindent kimutatnak. Sajnos, a
    gyakorlatban mindig él a gyanú, hogy nem kellene-e még valamit
    megmérni. (Ez nem mentegetődzés: a Hifi Magazin műszerekkel is ki fog
    tenni magáért, hála a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet
    támogatásának.) Még sajnálatosabb, hogy az erősítők, lemezjátszók,
    hangszórók nem jellemezhetők néhány egyszerű adattal, mintha
    romantikus drámák főszereplői volnának. Kitartva hasonlatunk mellett,
    ha Kunigunda szebb, okosabb, ügyesebb és jellemesebb, tehát minden
    tekintetben kívánatosabb Rozamundánál, akkor nyilván ő az ideális
    hősnő. Csakhogy mi van akkor, ha Kunigunda csinos, de kétbalkezes,
    Rozamunda pedig talán szexisebb, de nem tolakodott, amikor az észt
    osztogatták... Olvasóink tetszésük szerint bonyolíthatják a képletet.

    (Egy kis kitérő)

    Mint Olvasóink már észrevehették, szívesen folyamodunk
    hasonlatokhoz, hogy megvilágítsunk egy-egy műszaki motívumot. Ezt a
    praktikát tudatosan űzzük. Jelmondatunk:

    A Mi Hasonlataink Sohasem Sántítanak!

    Nagyon reméljük, hogy Olvasóinknak egy kulcsot adhatunk a hifi
    elvarázsolt kastélyához. Sétáljanak bátran a technika csodalényei
    között, ne zavartassák magukat a babonák huhogásától, a reklám
    kísértetsikolyaitól, és ha elidőznek egy-egy esztétikai remekműnél,
    tudjanak betekinteni a díszletek mögé is.
    Persze, a hifi mégiscsak műszaki nyelven beszél, a nyelvtanulás
    pedig fárasztó. Dehát mindenért meg kell dolgozni, még a zenei
    élményért is. ("Avagy Bach Sebestyént talán ingyen adják?" - írja Füst
    Milán.) A Hifi Magazin első száma: ugrás a mélyvízbe - de azért jó
    olvasmány lesz annak is, aki most kíván megismerkedni az
    elektroakusztikának legalább a konyhanyelvével.

    Normák, garancia nélkül

    A szabványokra ezekután nem érdemes túl sok szót vesztegetni.
    Például mit garantál a nyugatnémet DIN 45500, a sokat emlegetett Hifi
    Norma? Nos, ha valamely készüléken rajta van a "kutyajegy", ez
    körülbelül annyit jelent, hogy a vendégünk tud legalábbis köszönni. De
    hogy énekelni is hajlandó-e? és ha igen, megkímél-e bennünket a csúnya
    gikszerektől? - erre még a spanyol etikett sem nyújt garanciát.

    Arra azért kétségtelenül jó a DIN szabvány, hogy kijelölje azokat
    a készülékeket, amelyek egyáltalán figyelmet érdemelnek, minthogy
    megfelelnek a korszerűség minimálkövetelményeinek.

    Meghallgatni - az se rossz

    Miután a műszaki adatokból nem feltétlenül dönthető el, hogy két
    készülék közül melyik a jobb, marad a Kolumbusz tojása: meg kell
    hallgatni őket - csakhogy korrekt körülmények között. Az ilyen
    próbákat iszonyúan nehéz megszervezni (és meglehetősen fárasztó
    végigülni!), ezért a szubjektív összehasonlításnak sok az ellenzője.
    Részben joggal, arra hivatkoznak, hogy mindenkinek más az ízlése; hogy
    minden szoba akusztikája más hangszórónak kedvez; hogy másképp
    hallanak a komoly- és megint másképp a könnyűzene kedvelői; hogy
    eltérően ítél a hangmérnök és a kívülálló, a zenész és a nem-zenész.
    Egy hangmérnöktől egyszer megkérdeztük, illetékesnek tartja-e
    mondjuk egy karmester ítéletét arra nézve, hogy két hangszóró közül
    melyik szól természetesebben. "Nem - mondta diadalmasan -, mert a
    karmester általában más pozícióból hallja a zenét, mint a közönség."
    Ez az érvelés kitűnően demonstrálja, micsoda csúcsteljesítményre képes
    az emberi elme, ha valamit eleve nem akar elfogadni.
    Bármilyen nehéz is objektíven végezni a szubjektív próbákat, ez az
    egyetlen módja annak, hogy ellenőrizhessük: mit érnek a műszaki
    adatok, például megérik-e azt a tízezer forintot, amivel az egyik
    rádió drágább a másiknál. Erre igyekszünk hát felkészülni, mert ebben
    látjuk a Hifi Magazin legértékesebb szolgáltatását.

    Aranyfül, ezüstfül, bádogfül

    Gyakran hallani, hogy a hifi-rajongók, ezek az aranyfülű gyerekek
    (van rájuk drasztikusabb kifejezés is) olyan árnyalatokra vadásznak,
    amelyeket a normális emberi fül nem is igen hall meg. Ajánljuk
    Olvasóinknak az alábbi gondolatkísérletet.
    Tegyük Edison fonográfját a Lánchíd pesti hídfőjénél mondjuk a bal
    oldali oroszlán elé. Tegyünk mellé -észak-keleti irányban- egy
    valamivel későbbi típust. Majd egy még újabbat. Aztán még egyet. A
    Gresham-ház környékén áttérhetünk a lemezjátszókra. Mire kiérünk a
    Kacsóh Pongrác úti lakótelepre, ahol ünnepélyesen lezárhatjuk a sort a
    mai legmodernebb készülékek egyikével, összesen 16 723 (más számítások
    szerint 16 724) lemezjátszót hagytunk el. Mindegyik éppen csak egy
    árnyalattal jobb az előzőnél. De aki a két szélsőt nem tudja
    megkülönböztetni egymástól, fülorvos azon már nem segít.

    Egyébként mi nem is hiszünk sem aranyfülekben, sem pléhfülekben,
    legfeljebb némi tréningben. Két-két lemezjátszó, erősítő, magnó hangja
    többnyire nagyon is eltérő. És a hangszórók... néha könnyebb
    összetéveszteni két karmestert, mint két hangszórót.
    Mert a hifi nem csupán azt jelenti, hogy a magas és a mély hangok
    aránya megfelelő és a zenét nem fedi sok zaj. Hanem azt is, hogy ahol
    tucatnyi hangszer szól, ott annyit halljunk és ne csak nyolcat. És az
    oboát az angolkürttől is meg lehessen különböztetni, ne csak a
    klarinéttól. És ne cseréljük össze a brácsát a hegedűvel. (Bár egy
    zeneakadémista ismerősünk szerint a kettő között csak annyi a
    különbség, hogy a brácsa "tovább ég".)
    A popzenében -és végtére is, ez a népszerűbb- csaknem ugyanilyen
    sok múlik az elektroakusztikai eszközökön. Ami pedig a
    dzsesszrajongókat illeti, némelyikük szerint a hifi-berendezésnek az
    az igazi próbája, hogy kihalljuk-e: eléggé illuminált állapotban van-e
    már a zongorista.

    Világpiac, de melyik?

    A hifi -az autó és a fotó/film után- a harmadik legnagyobb üzlet a
    világon. Ezernyi cég minden évben tömérdek készüléket dob piacra. A
    felirat - "hifi", vagy éppenséggel: "studio". A magnókon tucatnyi gomb
    és műszer. A lemezjátszók valósággal érzéki vágyat keltenek. A rádiók
    előlapjánál már csak az adatlapjuk csillogóbb. Reklámjuk: lehengerlő.
    Átlagos hangminőségük: figyelemre méltó. Jónéhányat nálunk is
    ismernek, főleg nyugatnémeteket és japánokat.
    Kissé félrehúzódva a bolytól, de gyakran nem kevésbé agresszíven
    hirdet a néhány száz speciálcég. Nevüket idehaza egyáltalán nem
    ismerik. (Tessék próbát tenni: ARC, Beveridge, Breuer Dynamics,
    Cotter, Dahlquist, DB Systems, Dayton-Wright, Denon, Electrocompaniet,
    Fidelity Researc, Futterman, GAS, Grace, Grado, Hegeman, Infinity,
    Janis, KEF, Koss, Linn, Luxman, Mark Levinson, Magnepan, Michaelson
    and Austin, Naim, Ohm, Paragon, Pyramid, Precision Fidelity, Quad,
    Rappaport, Stax.) Áraik: a csillagos égen. A hangminőség? Nos,
    többnyire tényleg ezek bocsátják ki a legjobb készülékeket, de gyakran
    még az ő vevőik is kénytelenek belátni, hogy a magas ár sem garantál
    semmit. Különösen, hogy a kommersz cégek -üzleti taktikából- maguk is
    piacra dobnak megfizethetetlen árú berendezéseket.
    Örvendetes viszont, hogy időnként egy-egy viszonylag olcsó
    készülékről váratlanul kiderül, hogy isten tudja miért, de
    nagyon-nagyon megközelíti a legjobbakat. És ez az, amire érdemes
    odafigyelni.

    (...)

    Információ és pénz

    A hifi drága hobbi. Ezért minden technikai magyarázat, minden
    képes vagy képtelen ismertetőanyag a zsebek és a takarékbetétkönyvek
    mélyére hatol. Ismeretterjesztő folyóiratainkban eddig elkerülte a
    figyelmünket minden olyan, hifiről szóló cikk, amely ne terhelte volna
    meg tucatnyi tévedéssel, babonával az olvasó fejét. Még az elvétve
    megjelenő szakkönyvek sem százszázalékosak; még is vagyunk akadva,
    amikor ajánlott olvasmányt szeretnénk adni olvasóink kezébe. A legjobb
    lesz, ha mindent elölről kezdünk.
    A fejedelmi többes természetesen nem a Hifi Magazin szerkesztőire
    vonatkozik. Univerzális szaktekintélyt, sajnos, nem állíthatunk a
    hátunk mögé -az ilyet Nyugaton is lámpással kell keresni!- de egy-egy
    területen számíthatunk néhány igazán felkészült konstruktőr,
    hangmérnök, kutató szellemi támogatására. A Hifi Magazin amúgysem
    katekizmus, hanem fórum, amelyen bárki hallathatja a véleményét és
    ellenvéleményét. Örömmel fogadjuk a vitapartnereket. Mi is gyakran
    vitatkozunk majd. Nagyon szeretünk vitatkozni."

    HiFi Magazin 1. kötet, 1979.

    [ Módosította: Intruder2k5 ]

  • #71562240

    törölt tag

    Például vitaindítónak:
    Ki mit vár el a hifi rendszerétől?

    A hi-fi ugyebár high-fidelity, azaz magas (hangzás)hűség. Na de mihez hű? Alapvetően az úgynevezett élőzenéhez. Na de mi az élőzene? Alapvetően akusztikus céleszközök, tehát úgynevezett hangszerek (viola, gordon, timpani, vibrafon, szaxofon, blockflőte, vokál, ritmikus csimpifon...) segedelmével, a hozzáillő akusztikus környezetben előadott, melodikus-ütemes levegőrezgetés, élmény létrehozása céljából. Ez lenne az etalonja a házi hifi rendszerünknek, amihez hűnek kellene lenni. Etalonunk ugyebár megfoghatatlan, ahány hegedű, ahány hegedűjátékos, ahány hangversenyterem, ahány pillanatnyi körülmény, annyiféle "etalon" - és akkor még nem beszéltünk az elektroakusztikus/elektromos zenéről, hát még a popzenéről. A hifista elvileg annál jobb hifista, azaz, annál jobb zeneminőség- és hangminőséghalló tudhat lenni, minél inkább ismeri hobbija tárgyát és eszközeit, vagyis az élőzenét, hangszereket, előadókat, előadásokat, valamint a hifi eszközöket, no és önmagát. (A Vezetőség meghatározta, hogy a topikban szükséges éves akkreditációhoz minden tagnak évente kétszer-kétszer kell elzarándokolnia a Musikverein-ba, a Gewandhaus-ba, a Concertgebouw-ba, a Carnegie Hallba, a Scala-ba, a Metropolitan-be, Boston Symphony Hallba, Tomaskirche-be, és havonta kétszer-kétszer a Zeneakadémiára, MűPába, Operaházba, BMC-be, hangversenyélmény céljából. Az Országos Kéktúra mintájára pecsételőfüzeteket vezettünk be, ezek átvehetőek a titkárságon.)
    A hangfelvételeket készítők és a hifi készülékeket fejlesztők is elvileg annál jobban tudnak működni, minél jobban ismerik az "etalont" és a technológiát. De jó esetben is csak megközelíteni tudhatják elektronikai eszközökkel az "etalont", ezért vannak, akik nem a feltétlen hűségre törekedni akarással készítik a hangfelvételt és a hifi készüléket, hanem sajátlagos élményt létrehozandó. Újabb zavar abban, hogy a hifista merre akarjon menni a szerteágazó és girbe-gurba hifi utakon.
    Szóval, aki szívesen elmondja, mondja el, hogy ő mit vár el a hifi rendszerétől, és mennyire sikerült ezt a hifistai karrierje során megvalósítania?

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #07400704 #3 üzenetére

    "amit képviselsz, és át szeretnél adni."

    Majd mindenki mindenkinek! :)

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #10726912 #18 üzenetére

    "angol, a Rega céghez átvonult, munkálkodó tervező munkája a Magnum"

    Fordítva, Tony Relph a Roy Gandy-vel közösen alapított Regából kiválva gründolta a Magnumot.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz HUNNIA1920 #21 üzenetére

    "Jó ha van egy ilyen topik, mert ami a (...) zajlik..."

    Kérjük, ilyesmit ne keverjünk ide. Lásd:
    "- Illendő itt a társtopik történelmi ballasztjait ide NEM áthozni akarni!!! A topik szuverén."

    Ez ilyen szempontból is érvényes, hogy kérjük, ne minősítsétek ilymódon a társtopikot itt. Társtopik, rokon topik, barát topik, együttműködés, egymás kiegészítése, öröm és boldogság a cél - amellett, hogy mindkét topik szuverén, önmagáért érték. :)

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz salesman #26 üzenetére

    Nem vállalnám, de nincs is rá szükség, nem is javaslom ilyesmivel foglalkozni. Persze, ha alkalmas ember vállalná... - az is bőven-bőven ráér, még alig született meg a topik, ki tudja, mi lesz belőle, ha felcseperedik.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz salesman #30 üzenetére

    Nincs erre szükség, én pedig BIZONYOSAN NEM, tehát hiába erőlteted. NEM. Foglalkozzunk értelmes dolgokkal. Tartalommal.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Mathiask #43 üzenetére

    "Ez így elsőre lehet zavaros"

    Az egész ügy menthetetlenül zavaros, hogy is tudnánk letisztultan beszélni róla. Annyiféle paraméter van, ráadásul ezek általában - legalábbis adott kategórián belül - egymás ellen játszó paraméterek. Hogy a paraméterek egymás ellen játszását megkerülhessük, ahhoz ahogy dgyuri mondja, egyre feljebb kell mennünk a létrán - pénzügyek. Nekem a DIY hangdobozom kivételével belépő szintű készülékeim vannak, persze mindig modifikálom őket, de attól még belépő szintűek, a hangdobozom meg jelenleg tízliteres kisdoboz, tehát amiatt is mindenképpen erős kompromisszumokat kell kötnöm.

    Én úgy kötöm meg a kompromisszumokat, hogy első-, másod-, és harmadsorban arra törekszem, hogy "szépen" szóljon, azaz, a hangszerek a fülemnek kedvesen, egyúttal hangszerszerűen szóljanak. A hegedű HANGSZÍNE hasonlítson a "kedvesen szóló" hegedűk hangszínére. Ugyanígy a többi kényes hangszer (fuvola, furulya, koloratúrszoprán, drámai szoprán...). Szóval, a legnehezebben visszaadható hangszereken mérem le, hogy szépen, hangszerszerűen szólnak-e. Különösen reneszánsz és (elő)barokk korabeli vagy korhű hangszereken, mert azok aztán tényleg sprőden szólnak, ha nem vigyázunk. És akkor minden más szempontot a kedvesen és hangszerszerű hangszínekkel szólás mögé helyezek. Persze, a timpaninak nem lesz valóságos teste, a lábdob se fogja felcsavarni a szőnyeget...
    És nálam transzparens térhatás se nagyon van, amit a Tigrincs mond, hogy "olyan részletező, teres, szellős, színpad ábrázoló, tiszta effekteket felvonultató hangot kell hallani", az nálam nincsen, legalább két okból (három lesz belőle). Úgy vélem, hogy a hifi készülékek többsége ahhoz hasonló térhatást és hangszerfelbontást állít elő (mármint, ha az adott hangfelvétel közelmikrofonozása ezt megengedi), amit kb. a karmester hall a pulpituson - sőt, kifejezetten közelmikrofonozott felvételeken, lásd például Stockfish Records, mintha a hangszereken lenne a fülünk. Csakhogy igen ritka az a hangverseny, amelyen megengedik, hogy odaüljek a karmester pulpitusára, hogy a fejem felett hadonásszon a botjával, vagy hogy szaladgáljak hangszertől hangszerig. Bevallom, hangversenyen nem volt még rá példa, hogy megengedték volna, hogy a karmesteri pulpitusra ülve hallgassam a zenekart, vagy hogy szaladgáljak a zenészek között, miközben a vonóskórus seggbebökdös, hogy menjek már arrébb. De nem is akarom ezt! A zsöllye 15. sorában akarok ülni! Esetleg a 10. sorában. Ott pedig nem hallom a klarinét billentyűinek a koccanásait, a vonószőrök nyiszitelését, a lanthúrokon az ujjak nyikorgását. És a térnek sincs ott transzparenciája, ugyebár. Egy nagy, középsávos massza - kicsit sarkítva.
    No, én otthon is ezt csinálom. Először is, ilyesféle, azaz úgynevezett középsávorientált, visszafogottabb prezenszű készülékeket választok. Másodszor is, az általában szokásoshoz képest egymáshoz összébb helyezem a hangdobozokat, ergo, felettébb hosszúszárú háromszöget alkotok velük, akkor is, ha egyébként alkothatnék egyenlő szárút is. A harmadik tényező (csocsoszán, figyelj!!!, hogy én a hangdobozaim keresztváltóját úgy hangolom, hogy 300Hz és 2000Hz között esik öt-hat-hét decibelt, és onnantól kezdve azt a mínusz 6-7 decibeles szintet tartja az ultrahangokig.
    Szóval, aki a MűPa zsöllye 15. sorából érkezik meghallgatni a rendszeremet, talán kisebb trauma éri, mint aki egy "tipikus" hangolású és térelhelyezésű hangrendszer mellől érkezik.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz csocsoszán #47 üzenetére

    Szeretem a fémet is (üveget, márványt nem), de a számomra ideális hangdobozállvány jóféle tömörfából vagy MDF-ből van - hozzáillő tüskézéssel, alátétezéssel persze.
    Megfelelő vastagságú (nálam minimum 26-os, de inkább minmum 30-as) lapokból ugyebár kivágatom a megfelelő méretű tálcákat alulra és felülre, felül akkora, mint a hangdoboz alja, alul annál kb. másfél-másfélszer hosszabb-szélesebb. A számomra ideális oszlop úgy néz ki, hogy ugyanezen vastagságú anyagból vágatok hozzá állványonként öt-hét darab "lécet", például 100mm-es szélességgel. A léceket összeragasztgatom úgy, hogy el legyenek tolva egymáson ízléses arányban - mondjuk aranymetszés, az jópofa. Tehát az oszlop hegygerincekkel és azok közti kis kanyonokkal fog rendelkezni elöl is, hátul is. Az oszlopot beragasztom a két tálca közé, oszt jónapot. Követezhet az alátétezés, tüskézés, én a hangdoboz alá is rakok ilyesmit, hármasával, és a padló felé is hármasával.
    Tehát, ha én csinálom, semmi üreg, középen egy "laminált" oszlop. A fa anyag miatt nem biztos, hogy tetszene neked, de ha már annyi más anyagról lemondtál... "Fillérekből" megvan, ha nem teszik, eladod kétszer annyiért.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz szazbolha #49 üzenetére

    Mély egyébként annyi van, amennyit a készülékek tudnak. Az csak "statisztika", hogy az általam vázolt tónusú-karakterű készülékek nem feltétlenül bírnak velőtrázó szubmélyekkel (egymás ellen játszó paraméterek), de ha a fontosabb szempontok mellett velőtrázó mélyekkel is bírnak, annak egyébként örülök.
    A hangszerhez "igazodás" és a térérzet ügye valamelyest külön dolog. Amit a térérzet kapcsán mondok, annak az a lényege, hogy én a "zsöllye 15. sorából" akarom hallani a hangszereket otthon is. Ez nagyjából független attól, hogy egyébként a készülékek hangszíne-tónusa hasonlítson a hangszer élő hangjára. Tehát nagyjából külön dolog az, hogy a rendszer hangminősége-karaktere milyen legyen "önmagában" nézve, és az, hogy én azt milyen térbe helyezem bele. (A külön dolgok hatása persze aztán összeadódik-kivonódik, amikor a hallgatásra kerül a sor.)

  • #71562240

    törölt tag

    válasz csocsoszán #52 üzenetére

    Amim most van, az sajnos nem ilyen, azt nem én csináltam. Mármint annyiban különbözik, hogy az oszlopa falakból áll, tehát négyszögletű, üreges. Majd egyszer bizonyára feltöltöm kvarchomokkal. (Pontosabban, egyszer majd transmission line bass box lesz belőle, kétésfélutassá alakítva a mostani kétutas dobozt, akkor majd lengeni fog a gatyám szára.)

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #10726912 #58 üzenetére

    Én ahhoz képest beszéltem, amit mondtál.
    Amit mondok, ne úgy képzeld el, mint információveszteséget, hanem mint arányeltérést. Hallom én a rendszeremmel, ami a felvételen rajta van, a klarinétbillentyűk kopogását is hallom, ha rajta van a felvételen, csak más arányokkal és más térben hallom, mint ahogy általában szokásos, és mint ahogy te a te rendszereden. Ezért mondtam, hogy például tegnap nem feltétlenül részletezőbb TMP-t hallottál a Magnumodhoz képest, hanem inkább más tónusút, más arányút - prezenszesebbet.
    Ugyanígy, az a Spendor is elsősorban más arányú, mint amilyen arányúra beállítottuk a Cantonodat. Te - és sok más hifista - ugyebár azt mondod egy tipikusabb hangolásúhoz képest hallgatva a mostani hangolású Cantonodat, hogy elbírna még egy kicsivel több magasat-prezenszet az új csipogóval, tehát te visszaengednéd kicsit a gyári tónusarányai felé, én meg azt mondom, hogy elbírna még a mostaninál jóval kevesebb prezenszet-magasat, mert állításom szerint az az arány lenne közelebb a természeteshez - és az abból létrejövő tömörebb, "mosottabb", hátrábbról szóló tér. Mivel a te számodra hangoltuk a dobozt, ezért csak egy kicsivel vettük visszább a magasát-prezenszét ahhoz képest, ahogyan a te mostani ízlésed szerint számodra ideális lenne. Én magamnak jóval visszább venném. De többször mondtam, tegnap is az erősítő kapcsán, hogy a tónuskülönbség csak első hallásra tűnik információkülönbségnek, mert mihelyt átáll az agy az új tónusra, visszajön ugyanaz az információ, csak más arányokkal. A saját rendszerem kapcsán sem információról van szó, hanem arányokról, tónusról, és az ennek kapcsán alakuló térérzetről. A hangfelvétel részleteinek más arányokkal való tálalásáról.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #92251648 #59 üzenetére

    Ezt a tónust érzem a hagversenyen megszólaló tónushoz közelebb állónak. Valamint, ahogy lancerboy rátapintott, relatív mélyerősödést érek el a 10literes kisdobozban levő, 13 centis "mély"hangszórójú hangsugárzómnál.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #10726912 #58 üzenetére

    Azt csak leírtam, hogy a zsöllye 15. sorában amellett, hogy a tér is és a tónus is más, mint amit a karmester hall a pulpituson, az információ is kevesebb. Tehát kevesebb információt hallok a zsöllyében, mint a karmester az ő helyén. De ez nem jelenti azt, hogy a hangfelvételre rákerült információt el akarnám nyomni avégett, hogy jobban hasonlítson ahhoz a kevéshez, amit a zsöllyében hallok! Dehogyis nyomom el! Megmutatja a rendszerem a légy pislogását is, ha rajt van a felvételen! Sokszor beszéltük, hogy információáteresztés a cél. A variálásommal a hang tónusát és terét alakítom (próbálom alakítani) a nézőtéri élményhez. Az információ mennyiségét dehogyis! Sőt, a hangmérnöktől se várom el, hogy a mikrofont a nézőtérre tegye! Szeretem a közelmikrofonozott felvételeket, és akkor azokon persze nem a nézőtéri információt hallom, hanem azt, mintha szaladgálnék a hangszerek között, odatapasztva a fülemet.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz csocsoszán #69 üzenetére

    Ilyen az állvány, de ugyebár én nem ilyenre csináltam volna, ha én csináltam volna.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Dave™ #70 üzenetére

    "Nekem elég annyi, ha nincs a rendszeremnek zavaró hibája, a zene gördülékeny, megfelelő tempó mellett is egyben van az egész és átjön mindaz, amit az előadó közvetíteni szeretett volna"

    Hát ennyi mindenkinek elég! Kérdés, hogy hány tízezerért vagy hány tízmillióért éri el az ember. :)

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #10726912 #74 üzenetére

    No jó, persze, akkora idomtalan akromegáliás böhömállatokat én se úgy hangolnék, mint a formás kis ékszerdobozomaimat.

    (Amúgy, a MűPa se a legleg, legalábbis eléggé megosztó - részben persze az éppen aktuális beállításoktól függően.)

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Dave™ #80 üzenetére

    Persze, erre akartam utalni a tízezrek versus tízmilliókkal, hogy más a "józan ész" számára az elegendően jó és más a végletesen elkötelezett keményvonalas számára. Én is megtalálom a belépő árszinten azt, amivel már nem fúrja a hifibogár az agyamat, hanem hallgatom a zenét egészéggel - függetlenül attól, hogy nincs is pénzem drágábbra.
    No jó, az is igaz, a készülékeim minőségében nem csak az áruk van benne, hanem a modifikációim is.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz ozzy711 #87 üzenetére

    Az a kivétel, az jó középkategória. (Belül is.)
    A többi úgy belépőszint, hogy a 150ezer forintos készülékár szintje. Plusz az átalakítások.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #07400704 #90 üzenetére

    "Ez az oldal nem érhető el." - írja ki a megnyitott oldal. Legalábbis nekem, most.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz migabi24 #93 üzenetére

    Akkor azon múlik, hogy én nem vagyok bejelentkezve?

  • #71562240

    törölt tag

    válasz bta1 #97 üzenetére

    Kedves bta1!

    Sokan megértjük az indulataidat bizonyos események miatt. Én biztosan megértem, ezt ugye tudjuk. Ebbe a topikba azonban nem illik áthozni külső indulatokat - belsőket se. A társtopikból eredő indulatokat sem. Ez egy szuverén topik. Önmaga.
    Ha senki nem hozza ide a külső vagy belső indulatait, akkor nem lesz illúziókat kergető a nyitó hozzászólás. Akkor megvalósulhat itt a nem illúzió, hanem valóságos idill. Add meg a lehetőséget a topiknak is, magadnak is. Kulturális szalon. Nem illúzió. Legyünk gentlemanek. Ha valami nagy indulatunk van, kezdjünk beszélni az időjárásról. Teázva, eltartott kisujjal. Jólesik. Világbéke.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz bta1 #108 üzenetére

    How do you do, dear.
    You see, here in Veszprém there was terrible windy in the morning. (You know, they call Veszprém as windy city. Unfortunately as Chicago.) I hate the cold windy weather, you see. Thats terrible! Meteorologists promise for us, that comes a little warm about at middle of the week. I really wait that. And I really wait summer! I love warm weather indeed. Oh, that nice sunny summers! Do you think so too?

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #10726912 #98 üzenetére

    és (#111) Tiger.huhhhh

    "- Illendő itt a társtopik történelmi ballasztjait ide NEM áthozni akarni!!! A topik szuverén."

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #92251648 #105 üzenetére

    Például itt Veszprémben (tudom, van másutt is) a régi magnósklubok mintájára manapság is működik zeneklub. Csak ma már nem magnóról szól a zene, hanem mai eszközökről - szimpla konzumhifi, de persze ez nem számít, zenét hallgatunk, megbeszélünk. A résztvevők majdnem mindegyike ötven feletti.

    Szerk.: Hülyeséget mondtam. Magnóról is szokott szólni a zene, persze nem orsósról, hanem kazettásról - és persze analóg lemezek is.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #56474624 #128 üzenetére

    Nagyon kérünk mindenkit:

    "- Illendő itt a társtopik történelmi ballasztjait ide NEM áthozni akarni!!! A topik szuverén."

  • #71562240

    törölt tag

    válasz alphamooncam #132 üzenetére

    Kérdezd meg Tompit, hogy szerinte lehetséges-e, hogy a TMP tápegysége vagy a DTD kapcsolás ilyen durván reagál arra a különleges feszültségosztású tápszűrőre.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz alphamooncam #150 üzenetére

    Mielőtt boltit ajánlana az ember, esetedben hatványozottan felmerül a csináld magad szempontja. Ha fejleszteni akarod a DIY hangdobozodhoz és a kissé speciális felhasználhatóságú erősítődhöz képest a rendszert a hangdobozon át, miért nem készítesz egy a mostaninál jobb DIY hangdobozt? Éppen olyanra, ami éppen megfelel az Anttal való szinergiának és az ízlésednek. És az anyagi lehetőségeidnek, persze.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Kiskokó #158 üzenetére

    Miféle színvonaltól maradsz el? Itt egyetlen követelmény van, évente kétszer-kétszer és havonta kétszer-kétszer elzarándokolni a kijelölt helyekre és pecsételtetni. De nem csak a kijelölt helyekkel lehet a krediteket beszerezni, beszámítható a Sidney Operaház, a Royal Albert Hall...

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Alabástrom #164 üzenetére

    1. Ha olyan fiziológiai állapotban vagyok, amelyben inkább a rendszerem hibái jönnek ki számomra, akkor az ilyen állapotot felhasználom, mint a rendszerem hibáira érzékenyebb "mérőműszert". A "mérési eredmények" alapján pedig gondolkodom, hogy tudok-e javítani a rendszerem hibáin. Értelemszerűen ugyanez érvényes arra, ha a környezeti állapotok olyanok, hogy a hibákat emelik ki.

    2. Bigott hitetlen kőmaterialista vagyok, tehát én nem tudom úgy értelmezni a szellem fogalmát, ahogy most te. Legalábbis összemosódni látszik a most használt szellem-fogalmadban a szó metafizikai (mint transzcendens) és pszichológiai (mint személyiség) értelme. Én tehát csak a személyiséggel tudok kezdeni, mint "szellem"-fogalommal. Tehát persze, érdekel az alkotó személyisége, próbálom összevetni az alkotmánya karakterével.

    Ennek kapcsán jegyzem meg, nem emlékeztünk még meg róla, hogy Isivata Ken végleg eltávozott nemrég. Sok szép készüléket köszönhetünk neki, bennük van a szelleme (azaz, személyisége).

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Alabástrom #172 üzenetére

    A jó hifi készülékre én hangszerként gondolok. A tervezője is! Tehát persze, a művészet, az ihlet bele tud kerülni a hifi készülékbe, sőt, ez egy jó cél tervezéskor, installáláskor. Csak ne kérjenek érte luxusárat, hehe.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #01758976 #175 üzenetére

    "a hangok szépségében való gyönyörködéssel sincs sem semmi baj. "
    "De, de, baj van velük, nem is kicsi. Igaza van fapacinak a tartalom a lényeg. Semmi más."

    Nem jó szavakkal fejezted ki, amit akartál. Ugyanis a zenének szinte mindig alapvető tartalmi eleme a hangok szépsége - vagy éppen csúnyasága, ha az a cél. Tehát, hogy az adott zeneművet annyi hangszerrel, olyan hangszerekkel, olyan előadókkal, úgy játszva adják elő, hogy a zeneszerző által a belső hallásával elképzelt hatás meglegyen. A zene tartalma a hanghatása, középpontban a hangok szépségével - aztán a volumenével, testességével... Négy bőgővel előadva már nincs meg a tartalma annak a zenének, amit hat bőgőre írtak. Ha nem olyan szépen szól a hegedű, ahogy a zeneszerző megálmodta, elvész a mű tartalma.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz python1 #179 üzenetére

    Tudom, hogy mennyire szeretsz a technikával bütykölődni, tehát hogy emiatt is öröm neked például DSP-vel próbálkozni, de én például nem költenék ilyesmire. Nyilván konzervatív is vagyok, de a lényeg az, hogy annyi pénzből, amennyit adott rendszerhez arányosan DSP-re költ az ember, sokkal többet tudok segíteni a zeneszoba valós akusztikáján. És akkor nem raktam plusz alkatrészeket a hasznosjel útjába.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #01758976 #186 üzenetére

    Persze, érthető.

    De hogy nem ismered fel a csontoskarajfát, azon csodálkozom.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz dgyuri0123 #187 üzenetére

    "Fogalmam nincs ki mit fog félreérteni ebből"

    Hát, elég ködös volt, a szélein erősen mosott, a tranziensei ütemtelenek..., fázishibára gyanakszom. :Y

    Szóval, a mondandóm szempontjából mindegy, hogy élő zenére vagy azt minél jobban megközelítő konzervzenére vonatkoztatom. Hogy konzervzenén kinek mennyire sikerül megközelíteni az adott zene tartalmát-formáját..., az még nehezebb kérdés, mint hogy élőzenével mennyire sikerül.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz dgyuri0123 #192 üzenetére

    Értettem én, hogy mit mondasz, csak azt nem látom, hogy miért mondod, hova akarsz kilyukadni. Tudjuk, hogy sokaknál ordenáré - néha nálam is. De attól az elv elv marad. :)

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz dgyuri0123 #202 üzenetére

    Én is büszke voltam, mikor DC2050-öm volt! Lancerboy még most is azt hallgatná, ha hagynánk, hárman rángattuk ki a kezei közül, úgy ragaszkodott hozzá! Kétszer ugrott a kútba utána!

    Na de komolyan.
    Továbbra se látok semmit abban kommentedben, aminek a megértése bármekkora megértési teljesítményt kívánna az olvasótól. Miért ragaszkodsz hozzá, hogy nem értjük a szövegedet? Szimpla mellérendelő mondatok, bárki csuklóból megérti őket, aki tud olvasni. Nincs mit nem érteni benne. Azt valóban nem látom, hogy a kommented mennyiben vonatkozott az enyémre, de a szövegedet értettem, a megértése nem okozott semmi nehézséget, tízszer nehezebb szövegekkel is elbánok fél szemmel is. :)

    Én az általad "megválaszolt" kommentemben megállapítottam, hogy mitől olyan a zene, amilyennek azt a zeneszerző szándékolta. A zene akkor is attól zene, amitől zene, ha sokaknak ordenáré hangú hifi rendszerei vannak. Nem függ össze. Az autó akkor is attól autó, amitől autó, ha némelyeknek defektes kerekű az autója. Nem függ össze.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz dgyuri0123 #211 üzenetére

    Ilyesmiről nem beszéltem. Na majd reggelre kijózanodsz, aztán..., hja Szilveszter lesz. ;)

  • #71562240

    törölt tag

    válasz python1 #214 üzenetére

    Szerintem a különbségeinkben főleg két dologról van szó.

    1. Némely dologban eltér a hangkarakter iránti igényünk, ami ráadásul időszakonként változhat is, ez ugyebár természetes. Nekem is, és gondolom, Ear-nek is alkalmasint kicsit túl steril, ami számodra a pontosságával, szabályosságával per pillanat tökéletes. Én nem tudom, mennyi idő alatt unnék vagy nem unnék meg jó rendszert, jól DSP-zve, mert nem volt alkalmam hosszabb ideig együttélni ilyesmivel, csak 1-2 órákat. A legjobb ilyen élményemnél triamplifikált T+A rendszer volt "megtámogatva" DSP-vel, és persze, veszett jó volt az a precizitás, az a szinte matematikai pontosság, amivel a rendszerből kijött a hang, már csaka triamplifikálás miatt is jól érzékeltetve, hogy az egyes hangszórók meddig dolgoznak, és hol lép be a következő hangszóró. Zavarni biztos nem zavart volna a hallgatása hónapokig se, már csak azért se, mert hol volt az én rendszerem attól színvonalban. De végig éreztem, hogy abból a pénzből, ami a dolog matematikájára fordítódik egy ilyen rendszerben, több zenét tudnék kiszedni a készülékekből, ha a hangjel hagyományos kezeléséhez szükséges alkatrészek minőségét forszíroznám, ráadásul kivenném mindazt az alkatrészhalmot a rendszerből, ami a dolog matematikájáért felelős - minél kevesebb alkatrész, annál kevesebb rontás.

    2. Óvatosabbak vagyunk, mint te. Óvatosabban ítélünk. És főleg, óvatosabban költünk, óvatosabban vágunk bele drága kísérletekbe. És ez valószínűleg így volt akkor is, mikor nyolcéves hifisták voltunk, mint most te vagy. Gondolj bele, az 5.1-től majd a fele zene fele film sztereó rendszertől elindulva mi mindent éreztél már megváltásnak a nyolc év alatt, open baffle-on és membránok parkettalakkozásán és DIY Visatonon és kismillió táptrafót tartalmazó Bodor gólemeken és hasonlóan böhöm CAV-okon és Emotivákon és egyebeken át varázskábelekig és kábeltartókig és varázsállványokig... "Sokszor" jelentetted be egy-egy változtatás, vásárlás után, hogy akkor most megérkeztél, na most végre tényleg megkaparintottad a lényeget, és kész van a mű, hadd szóljon. Aztán két hónap múlva menetrendszerűen jött egy újabb optima megoldás - általában halom pénzért, persze. Én elsőgenerációsértelmiségi panelproliként félelemmel teljes borzongásos áhítatos irigységgel figyelem nyolc éve, hogy milyen nagypolgári könnyedséggel ugrasz bele egy-egy új költséges készülékbe, kísérletbe...
    Most éppen a DSP-ben találtad meg a lényeget. De meddig fog ez tartani? Biztos, hogy fel kéne most számolnod egy s mást abból a rengeteg drágaságból, amit összegyűjtöttél sok-sok pénzért és energiával? Amikhez külön lágyindítót kellett kitalálnod, mert annyira megalkuvás nélküliek? Miközben máig nincsen akusztika a zeneszobádban?
    Azt még érteném, hogy felszámolsz ezt-azt, amikor tele van párhuzamosságokkal, duplumokkal a rendszered. De biztosan okos dolog, hogy most a DSP miatti aktuális megvilágosodás vezessen ahhoz, hogy felszámolj vérrel és verejtékkel megszerzett és installált gyönyörűségeket (akár, még ha néha vargabetűk is)? Miközben máig nincs akusztika a zeneszobádban?
    Mi lesz a "nagy open baffle" projekttel? Kiváltja a DSP?
    Mondom, én csak áhítattal figyelem, mi mindenbe beleugrasz pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve, de most óvatosságra intenélek abban, hogy a DSP-ben találd meg az új elixírt, és felszámolj emiatt olyan rendszerelemeket, amiket ezen új vonal nélkül nem gondolnál felszámolni. Óvatosságra intenélek - felszámolósdiban mindenképp.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz python1 #221 üzenetére

    Hát, hajrá! :)

    De ha nem DSP helyett, legalább mellette törődhetnél többet a szobaakusztikával is. Vagy mostanában már azzal is törődtél?

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz fehér_ember #223 üzenetére

    Általában kisebb gondnak tekintjük a sebesség alapeltérését a szabványostól, de ebben is inkább az ezrelékes szintet tudók tekinthetők már lemezjátszónak. Az igazán jók elérik a tízezrelékes szintet is. Mondjuk kb. 5-6 ezreléket tudnak a mai alaptípusok, kb a Rebeled is ilyesmi környéki lehet specifikációilag. Ez a jelenség ugyebár azt jelenti, amit kérdeztél, azazhogy a lemez stabilan kicsit lassabban vagy kicsit gyorsabban forog, mint kellene.

    Általában nagyobb gondnak tekintjük a wow and fluttert, amit legpontosabb talán lassú és gyors sebességingadozásnak hívni, de szokás szimplán nyávogásnak is. Mondható ez a sebesség "lengésének" és "remegésének" az átlegsebesség körül. A wow rész afféle "alacsonyabb frekvenciájú lengést" jelent, a flutter rész pedig "magasabb frekvenciájú remegést" - lásd "lassú" és "gyors" sebességingadozás. Nincs rá jó magyar terminus, vitatott, hogyan is lenne érdemes magyarul hívni. Én praktikusnak tartanám sebességlengés és -remegésnek hívni. Magyarul mondva oszcillál a sebesség, de sokféle oszcillációs frekvenciával és amplitúdóval egyszerre.
    A wow and flutter feltűnő torzításokat szokott okozni, ha nagy az értéke. Ebben 2-3 ezrelékes érték már alapszinten rendben levőnek tekinthető, az igazán jó futóművek ebben is beesnek a tízezrelékes szintre - de 1 ezrelék is már egészen jónak számít. Ez a jelenség ugyebár azt jelenti, hogy a lemez különféle frekvenciaösszetevők (és ezek amplitúdói) mentén minden időpillanatban változóan lassabban és/vagy gyorsabban halad mint kellene, és mivel a sebbességeltérés folyamatosan változik, folyamatos gyorsulási-lassulási hatások is vannak. Folyamatosan egymásra rakódó Doppler-effektusok kavargása például az eredménye. Ezt persze nem tudod mérni stopperrel. Okozzák a futómű sajátfolyamatai is, de például az is, hogy a tű a barázdában futás közben ugyebár változóan fejt ki ellenállást a futóműre.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz fehér_ember #227 üzenetére

    Ha belegondolsz, azok az eszközök, amelyekkel a sebesség átlagpontosságát elérik, általában segítik az ingadozáscsökkentést is, és viszont. Tehát a százalékpontokat nézve olyan nagyon nagy eltérés nem várható az értelmezhető minőségű típusoknál.
    Talán jól látok olyan tendenciát, hogy az alaptípusok esetében kicsit lazább szokott lenni a sebesség pontosságának a specifikációja és rigorózusabb az ingadozásé (hiszen az lényegesebb paraméter), és ahogy megyünk felfelé minőségben, egyre inkább utoléri a pontosság specifikációja az ingadozásét. (Megint más kérdés, hogy a specifikáció mennyire igaz.)

Új hozzászólás Aktív témák