Az utolsó futam

A francia Kylotonn Racing 2015-ben kapta meg az FIA WRC (Rali Világbajnokság) licencjogait, ám az akkor még viszonylag újnak számító stúdió nem kezdett valami fényesen. A saját technológiára épített első két WRC játék még a középszerűséget sem érte el, elavult látvánnyal és még borzalmasabb fizikával. A fejlesztők azonban kitartóan dolgoztak a sorozaton, és két évvel később, a WRC 7-tel olyan áttörést értek el, amire már mindenki felkapta a fejét. Egy év kihagyás – és még több munka – után tovább folytatódott a menetelés, a WRC játékok pedig csakhamar felzárkóztak a nem túl népes konkurenciához. A WRC Generations megjelenésével éppen ezért elsődleges cél volt, hogy a lehető legjobb formában fejezzék be a szériát, ez ugyanis a Kylotonn utolsó ralija – a licensz jövő évtől az EA Games tulajdonában lesz.

Az alkotók nem is rejtették véka alá, hogy a Generations egy afféle „mindent bele” játéknak készül, összefoglalója és csúcspontja mindannak, amit a stúdió az elmúlt hét évben elért. Emiatt sem WRC 11-nek hívják, no meg amiatt sem, mert a kortárs ralimezőny mellett a legendás autók is szép számmal képviseltetik magukat. Nem az volt a cél tehát, hogy újra feltalálják a kereket, hanem hogy mindent beleadva, eddigi munkájukat összefoglalva, a lehető legjobb és legnagyobb ralijátékot tegyék le az asztalra.

A fentiek miatt első látásra a WRC Generations inkább tűnik az előző részek csiszoltabb, kibővített változatának, semmint vadonatúj játéknak. Aztán másodikra sem, lévén, tényleg nem az, ellenben tartalmaz szinte mindent, amit a franciák az elmúlt években alkottak, plusz természetesen a 2022-es WRC szezon minden helyszínét és a legújabb versenyautókat. A tartalom valóban lehengerlő: adott összesen 35 (DLC-kkel együtt 38) autó, és egészen elképesztő 21 ország összesen 165 gyorsasági szakasszal. A 2022-es versenynaptár helyszínei mellett a fejlesztők belerakták csaknem az összes országot, amik a korábbi években szerepeltek, így újra száguldozhatunk olyan közönségkedvenc szakaszokon, mint Argentína, Németország, Korzika, Wales, és sokan mások, ahogy mondani szokták. Mindössze három régió (Ausztrália, Kína és Lengyelország) maradt ki, de a játék így is páratlan mennyiségű tartalmat kínál, ami mellett bármilyen más produkció eltörpül.

Újdonság is akad, annak ellenére, hogy a Generations inkább „összefoglaló”, nem pedig radikálisan új fejlesztés. Ilyenek például a csúcskategóriába induló, hibrid Rally1 kategóriájú autók, amik egy új korszak kezdetét jelzik a Rali Világbajnokság történetében. Nehezebbek, talán kicsit lassabbak is, mint az eddigi négykerekűek, ellenben a hibrid hajtás óriásit dob (néha szó szerint) a vezetési élményen. Az autóknak hihetetlen súlya és inerciája van, brutálisan érezni, amikor kigyorsításnál beüt a hibrid hajtás, és szinte kilövi az autót. Ez más vezetési stílust kíván, de a játék fizikája és irányítása szerencsére továbbra is tökéletes elegye a szimulációnak és az elérhetőségnek. Pont annyira élethű, hogy valódi raliversenyzők is ezzel gyakoroljanak, és épp annyira jó kezelni, hogy akár kontrollerrel a kézben is fantasztikus élményt nyújtson. Természetesen a többi kategória (WRC 2, WRC Junior, plusz a régi, legendás autók) is remek, de a Generations a csúcskategóriában mutatja meg igazán, mire képes.

A másik komoly újdonságot a Leagues mód, illetve a platformok közötti csaknem teljes támogatás jelenti. „Liga” módban napi és heti kihívásokat teljesítve a játék mindenkit különböző kategóriákba sorol be, így hosszú távon képességtől függetlenül mindenkinek lehet sikerélménye. A világranglisták nincsenek többé platformokra bontva, a PC-s, Xboxos és PlayStationös játékosok egymás idejével versenyeznek. Ugyanez érvényes a közösségi részre: bárki csatlakozhat bárkinek a klubjához, lehet online csapatokat alkotni, saját bajnokságokat létrehozni, sőt most először az egyedi festéseket is platformtól függetlenül lehet megosztani egymással. Az egyetlen, ami nem támogatott, az a közvetlen multiplayer, a lobbik csak platformon belül működnek, minden más azonban géptípustól függetlenül használható, így végre egy közösségben lehet versenyezni és tartalmakat megosztani – erre pedig már rég nagy szüksége volt a sorozatnak.

Örökség

Ami viszont nem, vagy csak alig változott, az az egyjátékos rész sava-borsa, a karrier mód. A WRC Generations-ben tulajdonképpen ugyanazt a felépítést kapjuk, amit a nyolcadik rész óta látunk. Bármelyik kategóriában kezdhetünk, a ralik mellett pedig extra események és lightos csapatmenedzsment is vár ránk. Felvehetünk új embereket, különböző perkekkel fejleszthetjük a csapat vagy az autó teljesítményét – a korábbi részekhez képest mindössze a képességfa bővült kissé, hiszen WRC osztályban már a hibrid hajtás is fejleszthető. Aki még több menedzser funkcióra vágyik, az saját csapatot is indíthat, saját, egyedi festéssel, ebben a módban a szponzorokat is nekünk kell felhajtani. Aki minden évben játszik ezekkel a játékokkal, annak valószínűleg már unalmas, vagy legalábbis ingerszegény ez a karrier, de tény, hogy így is a jobban felépített, érdekesebb, változatosabb karrier módok közé sorolható.

Karrier mód mellett a Szezon mód is választható, itt sallang nélkül, versenyről versenyre nyomhatjuk végig a 2022-es WRC évadot, Quick Play módban pedig az egyes szakaszokon lehet menni külön. Van belőlük 165, eltérő napszakokkal és időjárással, úgyhogy egyik játékmódban sem fognak unatkozni a szóló játékosok.

Az irányításról már írtam, de muszáj kiemelni, mert ez a WRC Generations egyik legerősebb pontja, a zseniálisan megtervezett szakaszok mellett. Az autók kezelése és fizikája évről évre egyre jobb lett a Kylotonn keze alatt, mostanra pedig elérték ennek a legjobb formáját. Tökéletesen érezhető a kocsik tömege, a súlypont áthelyeződése kanyarról kanyarra, a lengéscsillapítók mozgása, a lendület és a sebesség. Egy országon belül is gyakran változik az útfelület teljesen más aszfalton, murván vagy laza homokon farolgatni, amit még a dinamikus időjárás is megbolondít időnként. Bár korábban ez probléma volt, most már kontrollerrel is tökéletesen uralható a játék, legfeljebb némi finomhangolást igényel az opciók között, és ha az ember elkapja a ritmust, szinte vakon, érzésre képes követni a navigátor mondatait, akkor a Generations alighanem a legjobb virtuális raliélményt nyújtja. Zen.

Technikai értelemben sem változott sokat a franciák sorozatának utolsó része, és ez már kevésbé pozitív. A saját fejlesztésű KT Engine finoman szólva is egy generációval le van maradva az élmezőnytől, így nagy revelációra ne számítson senki – igaz, az összhatás így is nagyon kellemes. Erősebb konzolokon két grafikus mód közül lehet választani (pro tipp: újraindítást igényel!), 60 fps-ben a játék tükörsima, szép, színes, éles képet ad, egy fokkal látványosabb, mint elődei. A helyszíneken ellenben nagyon látszik, hogy hullámzó a minőségük: a frissebb szakaszok jóval szebbek, sűrűbb növényzettel, részletesebb textúrákkal, míg főleg a régebbről visszahozott országokon látszik a kor. Némelyik (például Korzika) komoly felújítást kapott, míg mások nem, a színvonal tehát nem egyenletes.

Ugyanez érvényes az autókra is: minél újabb egy versenygép, annál szebb, és annál jobban szól. Főleg a legendás autók között találkozhatunk nevetséges kidolgozással, ezeket sok éve nem szedték ráncba, az Audi Quattro vagy szegény Lancia Delta úgy néz ki, mintha nem a valódi autóról, hanem egy olcsó játékról mintázták volna.

Itt a szakasz vége

A hangok továbbra is az achilles sarkát jelentik a WRC sorozatnak. A csúcskategória autói még úgy, ahogy élvezhetőek, de a többi jármű csak unalmasan recseg, rosszabb esetben egy porszívóra emlékeztet. Itt is érvényes a „szabály”, hogy minél újabb darabról van szó, annál fejlettebb a hangzása, de egyik sem képes visszaadni azt az átütő érzést, amit a valódi autók. Talán ennél is nagyobb probléma, hogy a navigátoron és a motorhangon kívül alig hallani mást. Nem hallani az eső kopogását, a murva zörgését, a kavicsok felverődését. Hiányzik a hangzásnak az a rétege, ami tovább erősítené az immerziót, talán ezért is olyan szembetűnő az autók gyenge hangja.

A technikai gyengeségeket leszámítva a WRC Generations a sorozat legjobb, legtartalmasabb és legélvezetesebb darabja. A kimagaslóan megtervezett, egyedi, változatos szakaszok, a dinamikus időjárás, a csapatmenedzsmenttel beoltott, még mindig élvezetes karrier mód és a fantasztikus vezetési élmény bőven kárpótol azért, hogy a grafika és a hangzás nem éri el a mai csúcsjátékok szintjét. Az új online lehetőségek, a festések és a világranglisták platformok közötti megosztása, illetve az új Leagues mód jelentősen kitolja a játék szavatosságát, a fejlesztők pedig ígérik is, hogy bár jövőre már nem náluk van a licensz, ezt a produkciót még sokáig támogatni fogják.

A Kylotonn Racing tehát végül sosem érte el az igazi „AAA” kategóriát, hét év alatt épp, hogy csak ki tudtak bújni a technikai középszerűségből, a WRC Generations pedig továbbra is magán hordozza a csapat és technológiájának korlátait. Ettől függetlenül a franciák emelt fővel, büszkén búcsúzhatnak a WRC licensztől, mert az eddigi egyik legjobb, legélvezetesebb, és mindenképp legtartalmasabb ralijátékot tették le az asztalra. Grafika és hangok tekintetében nem lesz nehéz nagyobbat gurítani, de minden más szempontból fel van adva a lecke a jövő évi játék fejlesztőinek. Akit kicsit is érdekel a rali világa, vagy nem játszott az elmúlt évek kiadásaival, annak feltétlen ajánlható, piszok élvezetes darab, amit ha nem is generációk múlva, de még sokáig emlegetni fogunk.

A WRC Generations PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re, december 1-től pedig Nintendo Switch-re is elérhető.

A WRC Generations legjobb tulajdonságai:

• hatalmas mennyiségű tartalom;
• nagyszerű irányítás és fizika;
• Leagues mód;
• cross-platform világranglisták és közösségi funkciók.

A WRC Generations leggyengébb pontjai:

• hullámzó látvány, helyenként generációs lemaradással;
• az autók hangjai továbbra is nagyon gyengék.

dreampage