Tapasztalt fejlesztők, kidolgozott univerzum
Hosszú és jobbára zajos PR felhajtás nélküli fejlesztői munka áll a Wildstar mögött. A Carbine Studios 17 alapítója még 2005-ben távozott a Blizzard fejlesztői csapatából. Aztán hat évig nem is nagyon érkezett felőlük hír, azon túl, hogy a NCSOFT felvásárolta az akkor még meg nem nevezett, saját fejlesztésű motorra épülő MMORPG-n dolgzó vállalkozást. A 2011-es Gamescon-on került sor a Wildstar bejelentésére és utána már időnként érkeztek a gameplay videók a világűr egy képzeletbeli szegletében játszódó szerepjátékból.
A játék 2014 júniusi indulását megelőző, (különösen a szűkmarkúan osztogatott kulcsokkal elérhető zárt) beta időszakban már komoly érdeklődés mutatkozott a játék iránt, amibe annó a „bármit csak WOW-ot nem” ars poeticával kezdtek bele a fejlesztők, de első pillantásra mégis ahhoz hasonló lett. Ennek ellenére jóval több volt a pozitív kicsengésű előzetes a klónozást vagy koppintást emlegető fanyalgás így amikor a Gamepod is lehetőséget kapott a hazai forgalmazónak köszönhetően a végleges verzió kipróbálására örömmel vettem át a letöltő kódot is magában foglaló sajtópéldányt. A játék kipróbálása után pedig én is egyet értek azokkal a véleményekkel, ami szerint a hasonlatosság csak a rajzfilmes hangulatú grafikai környezetnek köszönhető és ott nagyjából véget is ér.
Ugyan a technika ördöge komolyan közbe vetette magát, hogy megakadályozza a bemutató elkészítését és a telepítés másnapján hazavágott egy lényeges (és persze költséges) alkatrészt a gépben, de az Asus magyarországi képviseltétől hirtelenjében kölcsön kapott X555LA notebook segített ezen a problémán. Annak ellenére, hogy ez az ultrabook nem első sorban a gamer igényekhez lett optimalizálva, az i5-ös processzor és az NVIDIA 825M GPU páros a játék maximális grafikai beállítások mellett képes futtatni a Wildstar-t. Csak azt sajnálom, hogy mivel játszani csak itthon van időm, csak a család látta milyen elegánsan teszteltem.
Gépigényben persze kompromisszumokkal alább is hajlandó tenni a lécet a Wildstar, bár ha túl sokat engedünk a grafika minőségéből, akkor az már kihatással lehet a játék hangulatára. Márpedig egyértelműen ez az, amiben a Wildstar nagyon erős. A Carbine Studios-nak ugyanis annak ellenére sikerült egy nagyon hihető, átélhető sci-fi mesevilágot teremteniük, hogy nem alapoztak közismert irodalmi vagy filmes franchise-ra. Nagyon kerek kis hátteret hoztak össze az általuk kitalált univerzumnak, saját történelemmel, ami bőséggel megmagyarázza a játékban érvényes szövetségeket és erőviszonyokat. S mindenek felett, ott lebeg az Eldánok eltűnésének nagy misztériuma, aminek felfedését minden játékos erősen reméli, és a lehetőségét egy kérdéssel be is lebegteti a játék. Ráadásul a rajzos látványvilágban jutott hely némi mókára is, ami nem csak élőbbé, de szerethetőbbé is teszi a Wildstar univerzumát.
A galaxis első értelmes lényeinek a hiper-fejlett civilizációt alkotó, de titokzatos körülmények között eltűnt Eldan fajnak legendás bolygóját a Nexust szeretné irányítása alá vonni a nyolc legfejlettebb faj két egymással szemben álló koalíciója. No persze itt nem a puszta bolygó, a terület a lényeg, hanem azok az Eldan titkok, amik felfedezésre várnak és akár a galaxis sorsát is eldönthetik. Mindörökre megszilárdíthatják a Dominion uralmát, vagy olyan előnyhöz juttathatják a Exile-t a lázadók, menekültek és zsoldosok szövetségét, amivel megtörhetik a császár uralmát. Mivel pedig egy egész bolygóról beszélünk, a különféle helyszínek egész sora vár és várhat majd felfedésre, letelepedésre, el- vagy visszafoglalásra a mediterrán ligetektől a zord hegységeken át a kietlen sivatagokig.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
