ELSŐ OLDAL

Megelégelted már, hogy folyton csak a II. világháború lőporos helyzeteiben vagy kénytelen helytállni? Elcsépeltnek tartod a terrorizmus elleni harcot a közel-keleten, és unod már a futurisztikus lövöldék keltette hullámokat? A Codemasters ajánlhat neked valamit, ami kicsit múltidéző, ugyanakkor egyszerű, mégis fantáziadús, és még szórakoztató is: mit szólnál a Harmadik Birodalom világuralomra törő terveinek szabotálásához? Nos, amennyiben érdekel a “Visító Spitfire a new yorki szabadságszobor közvetlen közelében” kezdetű mese, akkor mindenképpen vess egy pillantást a Turning Point: Fall of Liberty című multiplatform akcióopuszra. Kapcsold be a biztonsági övet, mert a Luftwaffe rázós kalandra hívja az egyszerű amerikai jómunkásembert...

1951, New York. Egy sárga kockás taxi elgázolja a tárgyalásra igyekvő Winston Churchillt, aki a valós eseményekkel szöges ellentétben nem éli túl a balesetet. A nyomozás fényt derít arra, hogy a brit miniszterelnök halálát szándékosan kitervelt gyilkosság okozta, amellyel rövid időn belül meggyengül Nagy-Britannia hatalma, oda a nemzetek között átívelő együttműködés is a németek ellen. Ennél fogva 1945-re már Európa egésze német megszállás alatt áll, az amerikai próbálkozások pedig esélytelennek bizonyulnak Normandiánál. Miután Európát teljes egészében bekebelezte a Harmadik Birodalom, Adolf Hitler nem kisebb zsákmányra, mint az Amerikai Egyesült Államokra feni a fogát: koncentrált támadásokkal sújtva az országot, 1951. december 7.-én elfoglalja Washington DC-t, és az összes jelentősebb nyugati nagyvárost. Félig romba dönti a városokat, felszámolja a teljesen váratlanul ért amerikai hadsereget, és kitűzi a szabadságszoborra, illetve a Fehér Házra a horogkereszttel díszített Német felségjelzést. Az amerikai nemzet már csak a titokban szerveződött ellenálláshoz fűzhet reményeket, amely bár erős, mégsem hasonlítható a Tengelyhatalmak képviselte brutális erőtartalékaihoz.

A nevem: Dan Carson, tisztességes iparos szakember, foglalkozásomat tekintve építőmunkás vagyok. Nem mondhatnám, hogy túlzottan változatos az életem, de szeretem a kihívást, és jól megvagyok a toronyházak égig érő vasbeton szerkezeteinek pátyolgatásával is. Az a nap azonban megváltoztatta az életem. A hírekből ugyan tudomásunk volt róla, hogy a távoli Európában vér áztatja a földeket, de azt nem gondoltuk volna, hogy a náci Németország gyilkos fenevadai egyszer a mi égboltunkat is befeketítik majd. Pedig így történt: egy átlagos hétköznap békésen pakolgattam az újabb adag fémszegecset az acéloszlopok tövében, amikor egyre erősödő, fülsiketítő zajra lettem figyelmes. A távolban egész méhkasnyi fekete pont tűnt fel a horizonton, s mire észbe kapott volna az ember, már egy náci felségjelzéssel díszített vadászgéppel néztünk farkasszemet. Esélyünk sem volt a menekülésre: a hitleri Németország átrepülve az Atlanti Óceánt, egyenesen az Egyesült Államok nyugati partjának legnagyobb metropoliszát szemelte ki megsemmisítésre! Súlyos teherként telepedtek a városra, amely néhány pillanat leforgása alatt, törmelékkel és romokkal tarkított háborús csatatérré változott. A testem nem engedelmeskedett az elmémnek, csak menekülni akart: le az épület megmaradt tartószerkezetéről, és el a belvárosból. Szerencsétlenségemre azonban a fizika törvényei győzedelmeskedtek felettem - nem mondanám, hogy nem vagyok kitartó, de csak nagy nehézségek árán sikerült biztonságos fedezékbe húzódnom. Ott, és akkor azt hittem, hogy már nem történhet rosszabb velem. Ekkor azonban lassú mozdulatokkal felnéztem a kéken fénylő égboltra, és a szörnyű sokk kiült az arcomra. A sok ejtőernyős katona árnyéka eltakarta a fényesen ragyogó napot... Elérkezett a fordulópont, itt állunk a harmadik világháború küszöbén.

Bevallom őszintén, nagyon vártam a márciust, hiszen két olyan játék is érkezőben van tavasszal, amely jócskán szakít a hagyományos FPS-ek világával: a Frontlines: Fuel of War már megtette a hatását (a multiplayer élményektől azóta is csak erős bódítószerek hatása alatt vagyunk képesek szabadulni), a Codemasters első komoly akciójátéka pedig itt toporog a bejárat előtt. A játékot fejlesztő Spark Unlimited relatíve újonc a szakmában, de a Codemasters fantáziát látva a srácok ötletében, és a Call of Duty: Finest Hourban nyújtott munkájuk elismeréseként egy Unreal 3-as motorral ajándékozta meg a csapatot. Divat mostanság kész fejlesztői környezetet ajándékozni a nagy reménységeknek: akárcsak a Kaos, a Spark is csak a munka érdemi részével kellett, hogy foglalkozzon, a kőkemény iparos munkát elvégezték helyettük az Epic munkatársai. A TP:Fall of Liberty tavaly történt beharangozása óta így jogosak a kiemelkedő minőséget támasztó elvárásaink - pláne, hogy egy alternatív idősíkot, és egy létező város utópisztikus világképét véltük felfedezni az előzetes anyagok átrágása közben. A parádés látvány, és a mozifilmekbe illő jelenettenger ettől eltekintve azonban nem mindig tölti be az édes desszert szerepét - azonban ha eltelik a gyomor a főfogással, akkor... nos, tudjátok mi a helyzet.

Mindenesetre az előétel nagyon kecsegtető, de a várost nincs lehetőségünk teljes egészében bejárni (nem is lenne értelme, hisz nem Sherlock Holmes szerepét kell eljátszani, aki tűt keres a szénakazalban), ennél fogva pedig a lehetséges útvonalak száma is korlátozott. Bár a fiúk nem igyekeztek minden fontos new yorki momemtumot lemásolni, azért néhány jellegzetes épület, mint pl. az Empire State Building égő romhalmaza könnyen emlékezteti a játékost, hogy merre is kószál valójában. (Megjegyzendő, hogy a játékban nem New York városa az egyetlen helyszín, ugyanis később Manhattanban, Washingtonban és Londonban is tiszteletünket tehetjük). Aki járt már New Yorkhoz mérhető metripoliszban, tudja, hogy a belvárosban a felhőkarcolók árnyékában nem túl sok a zöld terület: ez már a világháború idején, a város építése alkalmával is tapasztalható volt, ezért a bombázás közben lerombolt épületek vagy egymásra, vagy az úttestre zuhantak. Emiatt a Turning Pointban meglehetősen kevés a nyílt és nagy terep, így a Wermacht katonákkal való bújócska a romos épületekre, elhagyott padlásokra, szűk utcákra és sikátorokra, vagy aluljárókra korlátozódik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!