The Settlers: New Allies teszt

A széria a 30. születésnapját ünnepli ezzel a kiadással, mi pedig a régi Settlers legfontosabb ismertetőjegyeit siratjuk.

Ami nem változott

Elolvastam egy csomó tesztet erről a játékról, mielőtt nekiültem volna magam is. Elég lehangoló volt az általános verdikt, szóval nem számítottam sok jóra. Ugyanakkor viszont a tesztelői kör a jelek szerint jóval fiatalabb, mint én, mert a legtöbb helyen a Settlers III-hoz próbálták mérni az új kiadást olykor elismerve, hogy az első és a második verzióval nem is találkoztak — nos, én viszont igen. Konkrétan COM2-n konfigurált joystickkal játszottuk úgy a húgommal az első Settlers kiadást (németül, Die Siedler néven), hogy osztott képernyőn mentünk egymás ellen ő egérrel, én meg ugye a nagy nehezen beállított joystickkal. Aztán a Settlers II volt nálam a csúcs, már csak azért is, mert ennek kijött egy jubileumi, újragondolt változata 10 évvel később, amivel mi bizony a Mobilarena hőskorában többórás meccseket toltunk le.

Ez itten a főmenü
Ez itten a főmenü [+]

Erre az élményre vágytam az elvileg teljesen újragondolt The Settlers: New Allies kapcsán, mert ennek a projektnek a saját sírját egyre mélyebben megásó szériánál az volt a célja, hogy visszatérjenek az alapokhoz és újra egy olyan játékot tegyenek le az asztalra, amely méltó az alapkoncepcióhoz. És bizonyos dolgok valóban változatlanok: most is mindenféle szigeteken próbálunk kiépíteni egy középkori tematikájú közösséget irtó cuki grafikával, az összes alattvalónkat követhetjük a munkája közben, most is egymásra épülnek a különböző termelési folyamatok és megint építhetünk utakat, azokat nem a jóskák tapossák ki a fűben.

Szépek a képek a loading képernyőkön, más kérdés, hogy ezt nézhettem volna örökké, mert sosem töltődött be a mentésem
Szépek a képek a loading képernyőkön, más kérdés, hogy ezt nézhettem volna örökké, mert sosem töltődött be a mentésem [+]

Van most is egy sztori népünk hányattatott sorsáról, ami egymásra fűzött, elvileg egyre komplexebb missziókat alkot, ez engem annyira érdekelt, mint egy tetszőleges YouTube-celeb élete (semennyire), arra viszont bőven jó, hogy kiismerhessük, hogy ebben a verzióban most éppen milyen épületek mire szolgálnak, hogyan működik a hadsereg és mire kell figyelni annak érdekében, hogy olajozottan menjenek a dolgok a gazdaságban. Az alapkoncepció továbbra is az, hogy ha a háttérben minden kafa, akkor tudunk terjeszkedni, háborúzni, más népeket leigázni, kereskedni, de amit leginkább tudunk (kábé az első Settlers óta), hogy csak nézelődünk a tájon, bele-belenagyítva egyes épületek köré és figyeljük, hogy a sok jóképességű pont azt csinálja, mint amit kitaláltunk. Cuki hangokkal, csingilingi zenével az egész olyan, mint egy mozgásban levő babaház.

Évtizedek óta itt áll ez a könnyűszerkezetes pékség
Évtizedek óta itt áll ez a könnyűszerkezetes pékség [+]

A Settlers-szűzek kedvéért azért dióhéjban foglaljuk össze a lényeget: adott egy bázis egy terület közepén, amiben lakik valahány jóska (és most már nők is vannak a telepesek között, nem mindenki egy 30-as fickó), illetve adott némi nyersanyag, leginkább kő és fa. És onnantól mi jövünk, előbb érdemes megteremteni az építkezéshez szükséges feltételeket favágóval, fűrészmalommal, erdésszel és kőfejtővel, aztán lehet a dolgot bonyolítani bányászattal és fémfeldolgozással főleg fegyverkezési célból, valamint élelmezéssel (farmok, halászkunyhók, vadászok, pékek, malmok), hogy jobban menjen a termelés. A népnek kell lakóhely (és állati cuki, hogy az egymás melletti házak összeépülnek), illetve van egy speciális kaszt, a mérnököké, akik konkrétan építenek, területet bővítenek és nyersanyagot keresgélnek a földben. Ez a területbővítés amúgy vicces, mert kimegy a figura a határkőhöz és arrébb rámolja, már ha tudja.

Aki ismeretlen okból zászlót visz, az a mérnök
Aki ismeretlen okból zászlót visz, az a mérnök [+]

A cél általában, hogy mienk legyen a teljes terület, de ehhez elég az ellenfél főbázisát ledózerelni. Ehhez kelleni fog egy hadsereg, a hadseregnek kell fegyver, a jobb hadseregnek arany, a spéci arcoknak pedig gyémánt. A katonákat csoportokba rendezhetjük és mozgathatjuk őket külön, de a csatáknál alapvetően a számbeli főlény dönt, a közelharcot pedig a távolból íjászok segítik, illetve olyan egységek, amelyeknek van gyógyító képességük. Kissé nehezíti a dolgot, ha a területen pont van egy torony, ami védelmi funkciókat lát el és ezért lövöldöz ránk, de a nap végén az nyer, akinek több a katonája.

Ami változott

Eleinte a Settlers sorozat korai darabjaiban egészen komplex és jól finomhangolható rendszert kaptunk, ahol rengeteg csúszkán át lehetett állítgatni, hogy mit, hol és milyen mennyiségben termeljenek, milyen sorrendben és hová szállítsák a szajrét, valamint főleg azt, hogy a megtermelt kaját kik kapják meg. Na, ezt az egészet jól kidobták a francba “egyszerűsítés” címszóval, pedig a Settlersnek ez volt a sava-borsa. Ugyan kell építenünk úthálózatot, de azon nem kézről kézre adják a józsik a cuccot, mint hajdanán, hanem végigviszik az árut A-ból B-be. Ha áldozunk köveket is az útépítés oltárán, akkor ugyanezt már futva teszik meg, ha pedig nagy mennyiségű szajrét kell hurcolni, akkor — ha van — beszállnak a szamaras kordék.

Kiképzőközpont a raktár mellett, hogy a betárolt fegyver hamar a helyszínre érkezhessen
Kiképzőközpont a raktár mellett, hogy a betárolt fegyver hamar a helyszínre érkezhessen [+]

Ez viszont sajnos pont azt a faktort vette ki a játékból, ami olyan nagyon fontos volt korábban: egy jól megtervezett úthálózat félsikernek számított, mert kulcsfontosságú volt, hogy odaér-e időben a cucc a megfelelő helyre: a deszka az építészhez, az arany a katonához, a szén a fegyverkovácshoz, a liszt a pékhez… Ez utóbbi most már csak azért sem lényeges, mert alapesetben a kajára semmi szükségünk, mindenki termel és dolgozik akkor is, ha nincs élelme, pedig pont az volt a szépsége a Settlersnek, hogy ráfeküdhetett ugyan a játékos a bányászatra, de semmire nem ment vele, ha nem tudta etetni a bányászokat. Most ráadásul ki sem merülnek a bányák, ha egyet nyitunk, akkor az végig ontani fogja a nyersanyagot. A kaja szerepe csupán arra korlátozódott, hogy ha tudunk neki vinni olyan étket, amit épp megkíván, akkor többet termel, de ez majdnem lényegtelen a sikeresség szempontjából.

Ezeket a gaz banditákat a magasan képzett seregem semmi perc alatt szétszedi
Ezeket a gaz banditákat a magasan képzett seregem semmi perc alatt szétszedi [+]

Az is új, hogy miképp szerzünk területet. Most már nem katonai létesítményeket (őrházakat) kell tenni a határra, ilyenek nincsenek is. A kétféle építhető torony kitolja ugyan a határokat, de a mérnököket kell megkérni, hogy bővítsék a területet, ezt a sziget széléig, sziklás hegyek aljáig, vagy ellenséges területig bezárólag bármikor szívesen megteszik, ha éppen nem egy építkezésen van rájuk szükség. Persze mérnök is képezhető, ha van elég szabad emberünk és egy legyártott kalapácsunk. Szabad embert úgy szerzünk, hogy építünk sima lakóházakat, ott termelődnek az emberek rejtélyes és megmagyarázhatatlan körülmények között, mert ebben a birodalomban mindenki egy életerős felnőtt ember, látszatra férfi, de női hangon is beszélnek, szóval nem tudni az igazságot.

Itt óvatosan haladtam az ellenfél irányába roppant méretű hadtestemmel, mert nem tudtam, hogy egy darab katonája sincs még
Itt óvatosan haladtam az ellenfél irányába roppant méretű hadtestemmel, mert nem tudtam, hogy egy darab katonája sincs még [+]

Vagyis a korábbi, kvázi szükségszerű kezdeti pepecselés és a támogató infrastruktúra létrehozása helyett most jóval buflákabb lett a taktika: küldd ki a mérnököket területet szerezni, hogy találjanak nyersanyag-lelőhelyet, szén és vas kell leginkább, rántsd fel a bányákat, a kohászatot és a fegyverkovácsot, aztán a katonai kiképzőközpontot és kezdd el termelni a hadsereget. Ehhez persze kell kő és fa, előbbi eleinte lesz bőven, mert olyan térképet kapsz, amin ott lesz a központ közelében, fát pedig kivág a favágó, de ha elfogy, akkor elég letenni egy erdészt. Ő korábban mászkált az erdőben és facsemetéket helyezett el, amik egy idő után megnőttek és a favágó ki tudta termelni, most viszont a hátsó kertben felneveli a fákat, aztán ki is vágja kapásból, szóval ha van három erdészed, akkor favágó sem fog kelleni.

Jó, győztem, de semmi eufória nem volt benne, egyszerűen hamarább lett katonaságom és bevonultam a központba
Jó, győztem, de semmi eufória nem volt benne, egyszerűen hamarább lett katonaságom és bevonultam a központba [+]

Magyarán az építhető házak zöme kvázi dísznek van, no meg hagyományból. És ez számomra jól haza is vágta a játékélményt, egy sima katonásdi lett a Settlersből, ami persze grafikai szempontból, hangulat tekintetében reflektál az elődökre, de pont a dolog mélysége, összetettsége és a tervezési, kombinációs képességek próbára tétele hiányzik belőle. Mintha azt mondták volna a fejlesztők, hogy tételezzük fel, hogy az átlagos játékos egy kretén, inkább ne terheljük mindenféle beállításokkal, babrálással és potenciális kudarcélménnyel. Ez egy nagyon szomorú irány, mert bár nem vagyok egy hardcore játékos, de pont a kihívásokat keresem egy stratégiai címnél, nem pedig a rusholást végig a pályán csak azért nyerve meg egy meccset, mert nekem hamarább lett tízzel több katonám. Egy pár pálya erejéig játszottam a story móddal, de az tényleg semmi kihívást nem tartogatott, után online multiplayer skirmish vonalon vágtam bele pár partiba, de ezek kábé ott véget is értek, hogy felbukkant a hadseregem az ellenfél bázisa mellett, mire a kolléga megszakította a kapcsolatot. Nyilván benne van a lehetőség, hogy két hasonló képességű játékos órákon át gyűri egymást, akkor lehet, hogy számít, hogy mennyi kenyeret habzsol fel a bányász, talán a taktika is kidomborodik több részre bontott hadsereg többfrontos támadásával, no meg fel lehet állni szinte a nullából is egy időben felrántott raktárral és a köré épített kicsi, de hatékony infrastruktúrával, de nem ez a jellemző. Az nyer, aki előbb csinál katonákat és ér oda a másik júzerhez, akinek mondjuk még egy darab sincsen.

Itt megpróbáltam kilépni, de a YES gomb nem csinált semmit
Itt megpróbáltam kilépni, de a YES gomb nem csinált semmit [+]

Mondjuk el a rend kedvéért, hogy nem csak 1v1 partik, hanem 2v2 és 4v4 is opció, de ezeket nem tudtam kipróbálni, mert sosem volt annyi júzer az Ubisoft szerverén, hogy összejöjjön egy meccs. Vannak mikrotranzakciók (mint egy falat kenyér), ezek jellemzően vizuális add-onok, a játék sikerességét nem befolyásolják. Működni fog majd a cross-platform multi, hátha a konzolos kiadások megjelenését követően lesz esélyünk ellenfelet találni online, de ha találunk is, akkor is a nicknevén kívül semmit nem tudunk róla, de még a 2v2 és 4v4 játékok során sem lehet egymással csevegni. Ez a Settlers már rég nem az a Settlers, ettől még egy játszható realtime stratégia, csak pont azokat a dolgokat ölték ki belőle, amik a korábbi (vagyis inkább korai) részeknek rajongótábort szereztek. Ha marketinges lennék, akkor azt mondanám, hogy egy áramvonalas, kezdők számára is sikerélményt okozó, egyedi látványvilágú RTS, de ha játszottál a korai elődökkel (főleg az első, második és harmadik résszel), akkor azt fogod észrevenni, hogy a kezdetben magával ragadó hangulat után nem találod a kihívásokat.

A The Settlers: New Allies legjobb pontjai:

  • Még mindig látványos és egyben cuki a grafika;
  • csapatokat alkotva is lehet egymás ellen játszani;
  • a területszerzés a mérnökökkel jóval logikusabb, mint korábban;

A The Settlers: New Allies leggyengébb részei:

  • kiveszett az aprólékos menedzsment;
  • nemigen kínál kihívást és egysíkúvá válik.

Bog

Azóta történt

  • Curse of the Sea Rats teszt

    Amikor először belecsöppentem az emberekből frissen paktányokká varázsolt tengeri csibészek kalandjába, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy nem csak a játék szereplői lesznek elátkozva…

  • Anno 1800 Console Edition teszt

    Újkori városépítés és mély gazdaságmenedzselés, egyszerre az Óvilágban és az Újvilágban – az Anno-sorozat végre konzolon is megmutatja, hogy mit tud.

Előzmények