Technikailag vegyes a kép

Arról már beszéltünk, hogy az Outer Worlds Unreal Engine-t használ, és ennek vannak előnyei és hátrányai is. Előnye, hogy bár nagyon ismerős az élmény, vadonatúj technológiai alapokon fekszik, ennek köszönhetően pedig ez az Obsidian Entertainment eddigi talán legigényesebb játéka. A csapat legalább annyira hírhedt a bugokról, mint híres a nagyszabású játékairól, de húsz és fél órás végigjátszásom alatt gyakorlatilag nem találkoztam egyetlen hibával sem. Ez egy teljesen kiforrott, kész produkció, nem szenved semmilyen gyerekbetegségtől, ami a játékmenetet vagy a működését illeti. Az, mondjuk, sajnálatos, hogy a mai világban ezt már ki kell emelni, de kalaplengetést érdemelnek a készítők, amiért ilyen minőséget tudtak prezentálni már a megjelenés napján.

Az már kevéssé elismerésre méltó, ahogyan a játék kinéz és fut, elsősorban konzolokon. Bár a vizuális dizájn nagyon erős és stílusos, a látvány minősége ezt nem tudja megtámogatni. Az enyhén rajzfilmszerű, mégis inkább az élethűség felé tendáló stílus alapvetően szép, de a konzolos portok alacsony grafikus beállításokkal kénytelenek beérni. PS4-en a textúrák minősége, Xbox One-on a fű hiánya probléma, utóbbi platformon talán a legrosszabb a helyzet, hiszen a helyszínek emiatt üresnek, elnagyoltnak és döglöttnek tűnnek, míg máshol dúsabb növényzet emel a hangulaton. A képfrissítés 30 fps-re van rögzítve, de ezt sem tudja tartani, különösen a nagyobb terepeken, vagy intenzívebb harcok közben. Láttuk már nem egyszer, hogy konzolokon is lehet ámulatba ejtő világokat és kalandokat létrehozni, így az Outer Worlds üres, statikus és kissé darabosan mozgó díszletei jelentősen visszavesznek az élményből. Van természetesen kivétel (Byzantium belső terei), de a játék összességében azt mutatja, hogy új grafikus motor ide vagy oda, az Obsidian nem igazán tudott átlépni a saját árnyékán.

Füleinket nem fogják ilyesfajta nyavalyák zavarni, a játék hangzásvilága ugyanis nagyon profi lett. A zenei anyag kiváló és hangulatos, nagyon sokat hozzátesz az epikus érzéshez, és kétségkívül magasabb szintre emeli a játékot. A szinkron is profi lett, a mellékszereplők többségének van személyisége és stílusa. Kár, hogy mind csak mozdulatlanul áll, amíg beszél, jóval több életet is beléjük lehetett volna csempészni.

A The Outer Worlds egy igényes, jól összerakott, tartalmas és jó RPG, olyan, amilyenre a műfaj rajongói már régóta vártak. Az érdekes történetet, a kiforrott játékmenetet viszont nem sikerült olyan formába önteni, amitől ez egy merőben új élmény lenne. Aki játszott bármelyik korábbi Fallout (vagy akár Elder Scrolls) játékkal, az pontosan tudja, mire számíthat, itt csupán a világ és a karakterek mások. A fejlesztők viszont nem tudtak szintet lépni, így ez a játék nem több egy tisztességes iparos munkánál. Talán az új gazda, a Microsoft segítségével és költségvetésével sikerül a folytatással szintet (és generációt) lépni. Ez most nem történt meg, de a Külső Világokat így is érdemes felfedezni – főleg, ha ezt egy erős PC-n tesszük.

Pro:

• tartalmas kampány többféle befejezéssel;
• nagyon sok lehetőség (párbeszéd, harc, lopakodás stb.);
• jól megírt forgatókönyv;
• profi szinkron és zenék;
• nincsenek bugok.

Kontra:

• túl sok töltőképernyő;
• látványra nem az igazi (konzolon);
• száraz, robotikus, kissé lélektelen játékmenet;
• korábbi játékokból túlságosan is ismerős elemek;
• méretét és változatosságát tekintve is lehetett volna több.

70

A The Outer Worlds PC-re, PS4-re és Xbox One-ra érhető el, később Nintendo Switch változat is várható.

dreampage