Határvidék újra újratöltve
2009-ben a Gearbox Software túlzás nélkül új műfajt teremtett két, már létező zsáner ötvözésével. A belső nézetes lövöldözős játékok és az akció-RPG-k házasításából születő Borderlands óriási siker lett játékmenete, rajzfilmszerű, mégis gyönyörű látványvilága és jópofa humora miatt. A játék negatívumaival a három évvel később érkező folytatás számolt le végleg, amely tartalomban és változatosságban is páratlan alkotás lett – megszületett a „looter-shooter” stílus, vagyis a Diablo FPS megfelelője. Sokáig nem is csinálta utána senki.
Mostanra azonban változott a világ, és több franchise is sikerrel adaptálta, és formálta saját képére ezt az izgalmas műfajt, elég csak a Destiny és a The Division sorozatokra gondolni. A fejlesztők ennek ellenére nem érezték a nyomást, és kereken hét évig ültek a következő számozott folytatáson. A Borderlands 3 megérkezett, és bár vannak hibái, összességében egy nagyon kellemes játék lett.
Az események természetesen a második rész után játszódnak, ám sajnos a történet a játék egyik igazán gyenge pontja. Merthogy mi történik? Ismét felbukkan egy gonosz, aki az uralma alá akarja hajtani a galaxist, természetesen a Vaultok kinyitásával, és most is akadnak bátor Vault Hunterek, akik ezt hivatottak megakadályozni – nevezett Vaultok kinyitásával. Karizmatikus főgonosz helyett ezúttal a Calypso ikreket kapjuk (az egész váltás nagyon hasonlít a Far Cry 5 / New Dawn párhuzamra), a főszereplőket pedig négy új karakter jelenti, akik közül a játék elején választhatunk. Újdonság, hogy most nem csak Pandorán járunk, hanem a galaxis több bolygójára is elutazhatunk, igaz, a helyszínek változatossága így sem lépi túl a Borderlands 2-ben látottakat. Sivatagot, várost, mocsaras dzsungelt, aszteroidát is láttunk már korábban, így ez inkább csak formai változtatás a játékmenetben.
Központként ezúttal űrhajónk, a Sanctuary III funkcionál (persze, csak miután megszereztük, ami egy Borderlands játékban sosem magától értetődő esemény), itt találjuk a megszokott elemeket, fejlesztési és boltolási lehetőségeket. Aki játszott bármelyik korábbi epizóddal, annak azonnal ismerősek lesznek a lehetőségek, és a történetben felbukkanó régebbi szereplők is. Maga a cselekmény és a forgatókönyv nem rossz, de a fejlesztők nem is erőltették meg magukat. Most is annyi történik, hogy Vaultok („Széfek”) kulcsai után kajtatunk, és persze a gonosz ikerpár mindenben előttünk jár. Ebben a világban persze senki nem normális, a küldetések sosem terv szerint alakulnak, minden csavarra jön még egy csavar, csak hogy újabb és újabb ellenséges hullámokat lőhessünk szitává, pontosabban loottá. A duma folyamatos, csak éppen akció közben nem igazán lehet koncentrálni rá, így a történet jó része egyszerűen elszáll az ember füle mellett. Nem emiatt fog játszani a Borderlands 3-mal senki.
Hanem amiért játszani fogunk vele, az a játékmenet magja és a karakterfejlesztés. A harmadik részben ismét négy kaszt közül választhatunk, egyedi képességekkel, perkekkel és fejlesztési fákkal. Ezúttal minden karakter három különböző képességfával (skill tree) rendelkezik, ezek között oszthatók szét a szintlépésekkel megszerzett pontok, illetve van egy úgynevezett Action Skill, egy speciális mozdulat vagy támadás, ami szintén fejleszthető. Ha valamiben, ebben mindenképp történt előrelépés: karaktereink jóval szélesebb körben szabhatók testre, mint az előző részekben, a jelenleg maximális, 50-es szint elérése után pedig természetesen végtelenül fejleszthetők tovább az úgynevezett Guardian szintekkel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
