Kategorizálni? Minek?

A Prohardver lapcsalád szerkesztőségének tagjaitól nem ritka dolog, ha egy kicsit átnyúlnak a fő tevékenységi körüket adó portálok fölött, és olyan dolgokról írnak, amikről amúgy nem szoktak. A Gamepod játéktesztjei alapvetően hálás feladatok, összetettségükben össze sem vethetők egy tíz-húsz szereplős processzor vagy videokártya csoportteszttel, de az androidos dömping hatására az a helyzet, hogy sokszor egy okostelefon bemutatóját is hálátlanabb megírni, mint kipróbálni és bemutatni a legújabb játékokat. Nem véletlen, hogy Bog, Legendd és jómagam után Bone123 kolléga is elkezdett errefelé kacsintgatni, a héten tőle is várható lesz anyag, amit valószínűleg sokkal egyszerűbben össze fog tudni rakni, mint én ezeket a sorokat.

A Sony platformjának legújabb csillagáról ugyanis nehéz objektíven írni – ez a külföldi tesztek alapján tényként is kezelhető. Ami azt illeti, úgy egyébként is nehéz bármit hozzátenni a Ready at Dawn alkotásához, persze az olyan alapvető dolgokon kívül, hogy egy 2003-ban alapított amerikai csapat munkájáról van szó, a fejlesztők között pedig korábban a Blizzardnál és a Naughty Dognál dolgozó szakembereket is találhatunk. Egy kivételtől eltekintve eddig kizárólag Sony konzolokra fejlesztettek, három játékuk (a 2006-os Daxter, valamint a God of War két része) kizárólag PlayStation Portable-re volt elérhető, úgyhogy a The Order: 1886 több szempontból is fontos a stúdiónak, akik az elmúlt években egyébként pénzügyi nehézségekkel is küzdöttek. Ezek után remélhetőleg nem fognak, hiszen a kizárólag PlayStation 4-re elérhető alkotás jelenleg a platform egyik húzócíme, egy olyan szoftver, ami nem csak játékként, hanem technológiai demóként is használható. Annyira különleges, hogy tényleg nehéz is hozzákezdeni a bemutatásához. Aki már biztos benne, hogy meg fogja venni az alkotást, ne is feltétlenül olvassa tovább ezeket a sorokat, hiszen pár dolog óhatatlanul ki fog derülni a történetből.

Tesla által gyártott fegyvereinkre nem lehet panasz, megbízhatóan végzik dolgukat. [+]

A cselekmény 1886-ban, egy alternatív Londonban játszódik, ahol egy kicsit máshogy néznek ki a dolgok, mint a mi világunkban, bolygónkat ugyanis az embereken és az állatokon kívül félvér lények is benépesítik, akikkel kapcsolatban a bemutatók során elég titokzatosak voltak a fejlesztők, pedig egyszerű vérfarkasokról van szó. Velük egy városban élni azonban nem olyan egyszerű az embereknek, akik már évszázadok óta háborúban állnak az egyébként intelligens bestiákkal. A reményt a valóságban az 5. század végén uralkodó Artúr Király által megalapított lovagrend hozta el fajunknak, de a vérfarkasok visszaszorítására az első tényleg reális esély nem a lovagok eljövetelekor, hanem az úgynevezett Blackwater (fekete víz) felfedezésekor jött el. Egy különleges folyadékról van szó, amely gyakorlatilag végtelen hosszú élettel és rendkívül gyors regenerálódási képességgel ruházza fel azokat az embereket, akik isznak belőle, ám a méretes vérfarkasok ellen önmagában még ez is kevésnek bizonyult, ami valahol logikus is; ha egy ilyen teremtmény leszakítja a lovag fejét, akkor már nehéz regenerálódásról beszélni. Nem mintha ilyesmire lenne példa az egyébként 17 éven felülieknek ajánlott játékban, de ettől még így van.

Az Order távolról sem nevezhető színesnek, de ennek a komor világnak ez is igen jól áll. [+]

A valódi áttörést az ipari forradalom hozta el (1769-1850), aminek következtében az emberiség olyan eszközökhöz jutott, amikkel már reálisan vehették fel a harcot a félvérek ellen. Az enyhén steampunk stílusú angol fővárosban Artúr király több száz éves lovagjai már különféle lőfegyverekkel vághatnak rendet a szörnyek sorai között, illetve a fiatal Nikola Tesla munkájának köszönhetően egészen elképesztő eszközöket is csatarendben tudtak állítani. Mi is egyike vagyunk ezeknek a lovagoknak, de a feladataink között egyébként nem csak a vérfarkasok, hanem a rendszer ellen lázadó embercsoportok leverése is szerepel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!