Tolni kell(ett volna) a kontentot!

A The Order: 1886 egy külső nézetes akciójáték, ahol a kamera a játékosok által irányított karakter mögött helyezkedik el, de third-person shooternek ennek ellenére is erős túlzás lenne nevezni, lévén nagyjából annyira nevezhetjük interaktív filmnek, mint játéknak. Ehhez persze egészen elképesztő grafikára van szükség, ami a stúdió saját fejlesztésű motorjának (RAD Engine 4.0) és a PlayStation 4 elképesztő erejének köszönhetően tényleg meg tudott valósulni. Pár perc játék után megértjük, hogy miért kezdték el már 2010-ben fejleszteni a szoftvert, a megjelenítés ugyanis soha korábban nem látott minőséget képvisel. A karakterek kidolgozottsága, mozgása, mimikája elsőosztályú, az épületek gyönyörűen meg vannak csinálva (még az Assassin's Creed: Unity-t is simán lemossa, pedig ebből a szempontból pont arra sem lehetett panasz), a tárgyak aprólékosan kidolgozottak, az egészen magas minőség alá pedig textúrákban sem igazán megy a játék.

Bár a játék igen távol van a "100% akció" felállástól, sokszor találunk benne kellemes csatákat. [+]

Az egy másik kérdés, hogy ennek a mesterien kidolgozott környezetnek a teljes bezártság jelenti az árát, főszereplőnket kizárólag egy útvonalon lehet végigvezetni a játékon, a környezettel lehetséges interakció egészen minimális, a fegyvereinken kívül csak pár újságot és képet vehetünk a kezünkbe, ezeket azonban alaposan körbe is forgathatjuk, aminek értelme egyébként nincs sok, de közelebb visz minket ahhoz, hogy elhiggyük: itt tényleg mindent tökéletesen kidolgoztak. De mint tudjuk, semmi sem tökéletes, minimális hibák azért itt is vannak, a tócsákba lépve nem történik semmi, a játék csak hanggal reagál erre a dologra (igaz, a normális kameraállásnál pont nem is látszik, hogy pocsolyába lépünk, de lehet úgy forgatni a kamerát, hogy ez is benne legyen a képben), szó szerint egy-két helyen a többinél egy nagyon picit alacsonyabb felbontású textúrákat is lehet látni, de a külsővel kapcsolatban tényleg csak ennyi kifogásolnivalónk akadhat. A zenei aláfestés is rendben van, a hangokra sem lehet panasz, a körítés ezen része tehát adott.

A Gears of War által meghonosított fedezékrendszer lesz itt is segítségünkre. [+]

A játékmenet kapcsán nehéz bármilyen kijelentést tenni, mert megközelítés kérdése, hogy hogyan értékeljük a dolgot. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy a csillogó-villogó környezet hatására a játékosok lehetőségei beszűkültek, ami tulajdonképpen igaz is, hiszen a játék jelentős részében csak sétálni fogunk, az ugrálós-mászós részek teljesen jelentéktelenek, leesni gyakorlatilag sehonnan sem lehet, az útvonalak pedig tényleg teljesen lineárisak. Tárgyhasználatról túlzás lenne beszélni, az egyik bemutató videóban látható szerkezetet (ami az elektromos rendszerek kiiktatására használható) például összesen talán kétszer fogjuk használni, illetve nagyjából dupla ennyiszer fogunk zárakat törni, ami szintén nem egy mutatvány, körülbelül 10 másodperc szórakozást jelent. Más mini-game gyakorlatilag nincs, ahogy a többjátékos módról, a fantáziadús trófeákról, illetve kvázi az újrajátszhatóságról is le kell mondani azoknak, akik a szoftver megvásárlása mellett döntenek.

Bár osztagunk négy főből áll, kooperatív játékra nincs lehetőség az Orderben. [+]

Ezzel sem lenne gond, ha a portéka hozná azt a 15-20 órás játékidőt, amit napjaink AAA-s címeiről elvárhatunk. De nem hozza, csak a töredékét, nehézségi szinttől függően 5-6 óra alatt tényleg végig lehet tolni az egészet, száz százalékosan. A Ready at Dawnt megalapító Ru Weerasuriya ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy játszott már olyan 2 óra hosszúságú játékkal, ami jobb volt, mint egy 16 órás hosszúságú, és hogy egyébként is, a mennyiség meg a minőség között nincs egyenes arányosság. Azt is hozzátette, hogy egy mozifilm sem feltétlenül jobb azért a konkurenseinél, mert mondjuk három óra hosszúságú, de ez azért valahol mellébeszélés; ez a játék is ugyanúgy 20 ezer forintba kerül, mint a végigjátszási idő szempontjából tartalmasabbak, és azért a moziban is rohadtul meglepődnénk, ha a normál belépőnkért egy 30-40 perces darabot kapnánk egész estés szórakozás címén. Persze látszik, hogy ez részben döntés kérdése volt, a lövöldözős részek például két kivételtől eltekintve nem túl hosszúak és emiatt egyáltalán nem monotonak; nem akarok megbántani senkit, de azért sok olyan belső nézetű lövöldözős játékhoz volt szerencsém, ahol a tartalmat a rém unalmas, ismétlődő tömegmészárlások adták, ebből örülök, hogy nem kértek az Order fejlesztői, és nem nyomták le a torkomon. Nekem jól megkomponált párbeszédeket hallgatnom ugyanúgy nagyobb élményt jelent, mint az enyhén félelmetes és nyomasztó londoni metróban sétálnom két akciórész között.

Ettől függetlenül az a véleményem, hogy több tartalmat kellett volna belezsúfolni a játékba, főleg azért, mert a történet sem kerek. Izgalmasan indul, egészen a játék végéig azt gondoltam, hogy egy b-kategóriás könyvként is simán megállná a helyét, pedig egyébként nem, mert a könyvben ez az atmoszféra csak akkor jönne át, ha tényleg kiválóan lenne megírva, annyira kiválóan, mint amennyire a játék világa ki van dolgozva. A végénél azonban elégedetlen voltam, ugyanis a főszereplőnk szempontjából három karakter sorsának van fontos hatása, ebből a három szálból pedig csak egyetlen egynek, a leginkább jelentéktelennek kerül pont a végére. Szóval 20 ezer forintért végignyomjuk ezt az 5 órát, mászkálunk a gyönyörűen kidolgozott Londonban, elképesztően szépen lemodellezett és egyébként kimondottan izgalmas és egyedi fegyverekkel lövöldözünk, nem fulladunk bele az ellenségek hentelésébe, élvezzük a történetet, aztán véget ér az egész, gyakorlatilag semmi nincs lezárva és csak azon gondolkodhatunk, hogy egy-két év múlva jön-e egy DLC, ami hasonlóan sok pénzért legalább pontot tesz a dolgok végére, vagy a The Order: 1886 egy úri huncutság marad, amit fájdalommentesen legfeljebb a hozzám hasonló szerencsések élvezhetnek. Mert az a helyzet, hogy a befejezetlen történet ellenére is mosolyogva álltam fel a karosszékemből, de nem tettem volna így, ha az én 20 ezrem lett volna ebben az 5 órában. Persze Legendd kollégámnak is igaza lehet, aki szerint ha valami, akkor ez az alkotás a Hardverapro kedvence lehet, a vétel és az eladás közötti árkülönbséget pedig nagyon is megéri ez az élmény. Ha ez így lesz, az nem egy jó hír sem a fejlesztőnek, sem a kiadónak, sem a kereskedőknek, sem a Sony-nak, bár ők mondjuk azért valószínűleg még jó ideig büszkén mutogatják majd, hogy mire is képes a PlayStation 4.

Ebben a videóban igazából majdnem az egész játék benne van, de erre csak akkor jövünk rá, ha végigvittük.

Bár külföldön 100-as skálán 50-60 pontokat kapott a játék, a mi véleményünk ennyire nem sarkos; 50 pontot egy olyan program érdemel, amelyik hemzseg a hibáktól, vagy legalábbis minden szempontból abszolút átlagos. Itt efféle dolgokról nem beszélhetünk, csak koncepcionálisan rövid játékmenetről. Persze az év alkotása címet azért nálunk sem viszi el, de aki tudja, hogy mire számíthat, az nyugodtan nekiállhat és végignézheti végigjátszhatja a PlayStation 4 jelenlegi zászlóshajóját.

Pro:

• Elképesztő grafika és kidolgozottság.
• Fantasztikus hangulat.
• Alapvetően jó történet.
• Izgalmas fegyverek és tárgyak, még ha kevés is van belőlük.
• Igazából nem is egy játék, hanem egy film..

Kontra:

• ..igazából nem is egy film, ha nem egy játék,
• annak pedig vérlázítóan rövid,
• ráadásul nem is túlságosan interaktív.

Értékelés: 70