PlayStation TV
Egy hardverkiegészítő tesztjénél mindig két dolgos érdemes megvizsgálni: mit csinál az adott kütyü, és azt mennyire csinálja jól. A PlayStation TV az első kérdésnél már rögtön gondokba ütközik, ugyanis e téren kicsit tudathasadásos lett szegény. Eredeti megjelenésekor – bő egy éve történt Japánban – még elsősorban arra szolgált, hogy a segítségével Vita-játékokkal a tévé képernyőjén szórakozhassunk. Azóta, elsősorban nyugaton a Vita gyakorlatilag megbukott, így ehelyett a parányi kütyüben egy később bepatch-cselt szolgáltatás, a PlayStation 4 képének és hangjának streamelése kapta a főszerepet.
A PlayStation TV jelenleg legjobban reklámozott vonása tehát, hogy egy nagy konzol képét (és persze hangját) ennek segítségével egy másik, a konzoltól messzebb levő tévére tudja kivetíteni, de természetesen eredeti célját sem feledve a Vitával kompatibilis játékokat is lejátssza. Vegyük először szemügyre ez utóbbi tudományát: az USB, a HDMI és az Ethernet nyílások mellett két memóriakártya-hely is van rajta. Az egyikbe a bolti Vita-játékok apró kártyáit csúsztathatjuk, míg a másik a Vita túlárazott, csak ehhez a hardverhez használható memóriakártyáit fogadja. A PlayStation TV elvileg képes lejátszani minden Vita-játékot, valamint a PSN-ről letöltött PSP- és PS1 programokat is. Mivel azonban a hardver értelemszerűen nem támogatja a kézikonzoltól megszokott funkciókat, például a két érintőfelületet, a kompatibilitási lista jóval rövidebb, mint várnánk. Főleg Európában, ahol az elérhető PS1-klasszikusok száma amúgy is zavaróan alacsony, de jónéhány PSP-legenda is hiányzik a felhozatalból.
A lejátszás, mivel mindenképp memóriakártyáról történik, természetesen hibátlan minőséget ad; legalábbis azt észben tartva, hogy a futtatott játékok felbontása még a legjobb esetben is csak 960 x 544 (illetve PSP esetében 480 x 272, a PS1-es játékoknál pedig általában 320 x 240 pixel). Ez főleg a 3D-s játékokat teszi zavaróan csúnyává; az alacsony részletességű textúrák és a szegényes poligonszám a stilizált designt viselő játékoknál még úgy-ahogy elrejtődik, de jól még ezeknek sem áll, hogy hirtelen egy 5 hüvelykes kijelző helyett egy asztallapnyi tévéképernyőre kerültek. Az irányítás DualShock 3 vagy 4 kontroller történhet (az alapcsomagban egyik sincs benne, a DualShock 3 pedig csak kábellel tud működni, vezeték nélkül nem), de ennek ellenére a giroszkóp nem támogatott, így az ezt használó játékok is kiestek a kompatibilitási listáról. A PlayStation TV támogatja a Vita néhány egyéb funkcióját is, így netezni és Twitterezni is lehet vele, és néhány app is elérhető, igaz, távolról sem az a lista, amit a kézikonzolon lehet letölteni. A 3.30-as firmware-frissítés óta a kis kütyü régiófüggetlenné vált, így importált Vita-játékainkat is gond nélkül futtatja – már amelyik rajta van azon a bizonyos listán.
A PSTV természetesen csak HDMI-kimenettel rendelkezik.
És akkor lássuk az európai kiadásban már központi szerepet kapott funkciót, a PS4 streamelését másik tévére. Noha a Vita is tudja ezt, ott lehetőségeink szélesebbek voltak, hisz a világon bárhonnan bejelentkezhettünk otthon bekapcsolva hagyott konzolunkra, ezzel szemben a PSTV csak azonos WiFi hálózaton, vagy zsineges kapcsolattal tudja a mágiát. Mivel itt a PlayStation TV csak kiszolgálóként működik, bármit csinálnál PS4-en, az működni fog ezen keresztül is, bár az kétségtelen, hogy sávszélesség terén elég nagyok a követelmények. Ha valami 60 képkocka/másodperc sebességgel szaggató FPS-t futtatnánk, mind a feltöltési, mind a letöltési sebességnek méretesnek kell lennie, de igazából még kábellel való összekötésnél, vagyis optimális megoldásnál sem lett tökéletes a tükrözött látványvilág. Még úgy sem, hogy nincs 1080p felbontás (1080i és 720p választható), sőt, hang terén is vannak kompromisszumok, csak sztereóban fogjuk hallani a zajokat. Ez utóbbi mondjuk pont egy elfogadható, mert a durva hangrendszer valószínűleg nem a másodlagos tévére van kötve.
A PlayStation TV használatának rákfenéje a sávszélesség, egy átlagos 802.11b/g-s otthoni router által generált hálózat sajnos nem elég gyors ahhoz, hogy akadástól mentesen jöjjön át a kép; ilyenkor a bal felső sarokban lévő piktogram emlékeztet arra, hogy ideje lenne fejleszteni a hálózaton. A 802.11ac-s hálózatoknál nyilván nem lenne gond, ha a Sony újdonsága támogatná azokat, ennek hiányában viszont csak a 802.11n-es vezeték nélküli rendszerek azok, amelyekkel egyáltalán érdemes próbálkozni. Probléma továbbá, hogy a kábeles összeköttetés esetében sem garantált a felhőtlen szórakozás, mérések szerint körülbelül 5-6 képkockás késéssel jön meg a kép a PlayStation TV által meghajtott televízióra, ami sok játéknál nem zavaró, de vannak olyan esetek, amikor érezhető.
A mikrokonzol egyik legidegesítőbb üzenete; a másik a laggolásra figyelmeztető piktogram a játékoknál.
Összességében a PlayStation TV egy kicsit céltalan eszköznek tűnik; a játékvilág alakulása elsöpörte fő funkcióját (a Vita játékok futtatását), a helyette kitalált streamelés pedig egyes háztartásokban hasznos lehetne, csak éppen nem működik makulátlanul. De ha működne, akkor is érdemes lenne elgondolkodni egy Vita vásárlásán, ami valamennyivel drágább ugyan (a PlayStation TV bruttó végfelhasználói ára valamivel 30 ezer fölött mozog, 50 ezerért meg már van Vita), de sokkal többet tud. Bár Magyarországon sajnos nem érezhető gond, de a Netflix által támogatott régiókban fájó lehet, hogy a szolgáltatás annak ellenére sem működik a PlayStation TV-n, hogy a PlayStation 4-en tárolt filmeket le tudja játszani. Kedves gesztus viszont, hogy az újdonság vásárlói három egész jó Vita játékot is megkapnak (OlliOlli, Velocity Ultra és Worms Revolution Extreme), de a hordozható konzol húzónevei közül (pl. Uncharted, Lumines, Assassin’s Creed 3, Tearaway, LittleBigPlanet) elég sok hiányzik azon, hogy a gyenge streamelési teljesítmény mellett a vásárló tényleg elgondolkodjon azon, hogy vajon jó helyre rakta-e a 30 ezer forintját.
Grath feat. Bocha
