A szürkeség minden árnyalata
Az autók más-más adottságokkal rendelkeznek (összesen 12 különbözőt kapunk), és míg kezdetben a lakókocsik, közúti verdák mini-másaival döngethetünk, a játék utolsó felében megnyílnak a felsőkategóriás sportautók koppintásai, nem akármilyen neveken. Egy Fauxrarit, egy McHandpul P16-ot vagy egy Zomg-A-t, ha nem is különösebben élvezet, de poén vezetgetni. A járműfizikát és a vezethetőséget totálisan beáldozták a könnyedség oltárán, érezni a típusok közötti különbséget, de kvázi azonnal tudjuk, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet az adott vasból, már csak a kanyarok optimális megközelítésére kell koncentrálnunk, és adott a siker, feltéve, ha nem egy power-upokat is felvonultató versenyen indulunk, mert ilyenkor az utolsó kanyarig nem lehetünk biztosak a végeredményben.
[+]
Különböző szintű versenyeken indulhatunk, az Ikerfogaskerék kihívássorozat mellett további öt mini-bajnokságon indulhatunk, természetesen a multiplayer és a speciális események mellett. A válogatott kihívások végén a Gyújtógyertya trófea megszerzéséhez egy hárompályás pontversenyen kell diadalmaskodnunk. A Special Event versenyek tovább hizlalják a játékidőt, ugyanis az egyjátékos mód bajnokságai hamar letudhatók, ráadásul a különböző játékmódok sem fogják felcsigázni túlzottan az apró autók versenyére voksoló játékosok kedélyeit. A sima verseny (Pure Race) és a jobb köridőre ösztönző kicsit lapos módok mellett (Hot-Lap Challenbe, Time Trial), az izgalmakat a power-upos menetek (Combat) és Elimination Race tartogatják, ahol az utolsó minden kör végén kiesik. Nem lett rossza a Pursuit Mode sem, ahol adott idő alatt kell utolérni az ellenfelet, viszont a pontokért driftelgetős Drift Challenge-nek sincs semmi oka a szégyenkezésre, élvezetesre sikerült megalkotni a farolgatást.
[+]
Az összes lehetőség közül a legtöbb izgalmat egyértelműen a Combat játékmód tartogatja, itt válik ugyanis bevethetővé a nyolc, különféle alkalmi bónuszt biztosító power-up. A sebességünket rövid ideig megnövelő turbó mellett rakhatunk le bombát vagy ereszthetünk olajat a többiek "orra" alá, eregethetünk rakétákat (a sima kivitel mellett célkövetőset is bevethetünk), esetleg jéggé dermeszthetjük a versenytársakat, vagy a bénító elektromos kisüléssel sokkolhatjuk a körülöttünk lévőket. Ha őszinték akarunk lenni nem vonultat fel semmi olyat a Table Top Racing World Tour, amit még ne láttunk volna korábban, ráadásul a stílust nem is műveli annyira profin, mint más képviselői.
[+]
Langyosak a futamok, élmények helyett altat, az 5 helyszín nem ad elegendő változatosságot (4 alternatív pályarajzával sem), a versenyek pedig vérszegények. A Cult Classics osztályokban az átlagosnál is laposabb, de a Street Racers verdák megjelenésével és az erősíthető power-upokkal mérsékelten, de valamelyest felpörögnek az események, amiben a fejleszthető verdák és a különböző kiegészítők is közrejátszanak. Vizuális megvalósítása erősen átlagos, a környezeti elemekkel való kölcsönhatás, a fizikai viselkedés eltúlzott (a nehéz tárgyakat méterekre repülnek, ha beléjük rongyolunk), nem egy mezőnyben versenyzik napjaink felsőkategóriás alkotásaival. Wes Smith és barátaival 20 zeneszámot is összeraktak a versenyek adrenalin szintjének feljebb tornázása céljából, azonban az erős basszusokkal dolgozó funk ritmusok nem minden felhasználót fognak maradéktalanul megmozgatni, lehet, néhány népszerű licenszelt trackkel többre mentek volna. A Table Top Racing World Tour elemeiben hozza a kötelezőt, azonban összességében már csak erős középszerűség, izzadságszag érződik ki belőle.
Pro:
- Power-upokkal még mindig jól lehet bohóckodni;
- a Driftelés meglepően jól működik;
Kontra:
- Kicsit lapos és olykor fantáziátlan;
- a környezet életszerűtlen és lapos;
- nagyon kevés különböző helyszín;
- autókból szintén nincs nagy választék.
69
Rage23
