Rakétákat eregető kisautók

Az apró autókkal való száguldozás könnyen képes néhány órára kikapcsolni az embert vagy véres multiplayer küzdelmek helyszínévé varázsolni a máskor csöndes, sötét és kirívó esetekben kellemetlen szagú kockák szobáját. Így történt ez a 2000-es éveket megelőző gyönyörűséges években, mikor még a 486-os PC-k duruzsoltak minden moddingot nélkülöző, szürke porfogó dobozukban. Kishazánkban a CD-ROM-ok még csak kezdtek beszivárogni a konfigurációk összeállításaiba, kiszorítva az 1,44 MB tárhellyel rendelkező kis floppy meghajtókat 700 MB adatmennyiséget magukban foglaló lézer korongjaikkal, mikor a Codemasters Micro Machines alkotása megőrjítette az akkor még meg nem értett videojáték rajongókat.

Az alkotó Playrise Digital szakemberei korábban nem kisebb címeken dolgoztak, mint a Destruction Derby Arenas, a Wipeout, a Project Gotham Racing vagy a Blur. Őszintén szólva, ezeket a címeket látva kicsit többet várna az ember egy egyszerű mini autós bohóckodásnál, de lehet, valami könnyedebbet szerettek volna létrehozni, a szórakozást részesítették előnyben, mikor 2013 év elején piacra dobták a Table Top Racinget. Azóta már tovább fejlesztették az alapjátékot, így idén a rajongók már készhez kaphatták jelen tesztünk alanyát a Table Top Racing World Tourt.

[+]

A koncepció megmaradt, az egyszer biztos, lévén még mindig apró vasakkal csörtetünk hétköznapi helyszíneken kialakított pályákon. Az első versenyek alkalmával rögtön a legnagyobb figyelmet a pályák kivitelezésének és a környezetnek fogjuk szentelni, melyek valahogy fantáziátlanságot árasztanak magukból. Ráadásul a roncstelep és az autósműhely, valamint a Yacht svédasztala és a kínai étterem párosok között sincs különösebb eltérés a témát illetően, mindössze a ’80-as évek nosztalgikus tárgyai között való száguldozás lóg ki valamennyire a sorból.

[+]

Szóval a versenyek helyszínei kifejezetten soványra sikerültek, amin bizony nem javít a pályák további négy alternatív útvonalas kialakítása sem. Kisebb interakciókra bukkanhatunk mindenhol, a kínai étteremben a futószalagon vonuló tányérok között repeszthetünk, a műhelyben olajos flakonok, gyújtógyertyák szegélyezik utunkat, de ezek nem szólnak bele komolyabb mértékben a versenyekbe. Érdekesség, hogy már az első futamok során elérhetetlennek tűnő helyeken különböző csillogó érmék tűnnek fel, amik felkeltik az érdeklődést. A játékban XP és pénzjutalmakkal honorálják az eredményeinket, melyekből új és erősebb osztályú verdákat szerezhetünk, melyekkel már lehetőség lesz a korábban abszurdnak hitt rejtett útvonalak felfedezése is.

A szürkeség minden árnyalata

Az autók más-más adottságokkal rendelkeznek (összesen 12 különbözőt kapunk), és míg kezdetben a lakókocsik, közúti verdák mini-másaival döngethetünk, a játék utolsó felében megnyílnak a felsőkategóriás sportautók koppintásai, nem akármilyen neveken. Egy Fauxrarit, egy McHandpul P16-ot vagy egy Zomg-A-t, ha nem is különösebben élvezet, de poén vezetgetni. A járműfizikát és a vezethetőséget totálisan beáldozták a könnyedség oltárán, érezni a típusok közötti különbséget, de kvázi azonnal tudjuk, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet az adott vasból, már csak a kanyarok optimális megközelítésére kell koncentrálnunk, és adott a siker, feltéve, ha nem egy power-upokat is felvonultató versenyen indulunk, mert ilyenkor az utolsó kanyarig nem lehetünk biztosak a végeredményben.

[+]

Különböző szintű versenyeken indulhatunk, az Ikerfogaskerék kihívássorozat mellett további öt mini-bajnokságon indulhatunk, természetesen a multiplayer és a speciális események mellett. A válogatott kihívások végén a Gyújtógyertya trófea megszerzéséhez egy hárompályás pontversenyen kell diadalmaskodnunk. A Special Event versenyek tovább hizlalják a játékidőt, ugyanis az egyjátékos mód bajnokságai hamar letudhatók, ráadásul a különböző játékmódok sem fogják felcsigázni túlzottan az apró autók versenyére voksoló játékosok kedélyeit. A sima verseny (Pure Race) és a jobb köridőre ösztönző kicsit lapos módok mellett (Hot-Lap Challenbe, Time Trial), az izgalmakat a power-upos menetek (Combat) és Elimination Race tartogatják, ahol az utolsó minden kör végén kiesik. Nem lett rossza a Pursuit Mode sem, ahol adott idő alatt kell utolérni az ellenfelet, viszont a pontokért driftelgetős Drift Challenge-nek sincs semmi oka a szégyenkezésre, élvezetesre sikerült megalkotni a farolgatást.

[+]

Az összes lehetőség közül a legtöbb izgalmat egyértelműen a Combat játékmód tartogatja, itt válik ugyanis bevethetővé a nyolc, különféle alkalmi bónuszt biztosító power-up. A sebességünket rövid ideig megnövelő turbó mellett rakhatunk le bombát vagy ereszthetünk olajat a többiek "orra" alá, eregethetünk rakétákat (a sima kivitel mellett célkövetőset is bevethetünk), esetleg jéggé dermeszthetjük a versenytársakat, vagy a bénító elektromos kisüléssel sokkolhatjuk a körülöttünk lévőket. Ha őszinték akarunk lenni nem vonultat fel semmi olyat a Table Top Racing World Tour, amit még ne láttunk volna korábban, ráadásul a stílust nem is műveli annyira profin, mint más képviselői.

[+]

Langyosak a futamok, élmények helyett altat, az 5 helyszín nem ad elegendő változatosságot (4 alternatív pályarajzával sem), a versenyek pedig vérszegények. A Cult Classics osztályokban az átlagosnál is laposabb, de a Street Racers verdák megjelenésével és az erősíthető power-upokkal mérsékelten, de valamelyest felpörögnek az események, amiben a fejleszthető verdák és a különböző kiegészítők is közrejátszanak. Vizuális megvalósítása erősen átlagos, a környezeti elemekkel való kölcsönhatás, a fizikai viselkedés eltúlzott (a nehéz tárgyakat méterekre repülnek, ha beléjük rongyolunk), nem egy mezőnyben versenyzik napjaink felsőkategóriás alkotásaival. Wes Smith és barátaival 20 zeneszámot is összeraktak a versenyek adrenalin szintjének feljebb tornázása céljából, azonban az erős basszusokkal dolgozó funk ritmusok nem minden felhasználót fognak maradéktalanul megmozgatni, lehet, néhány népszerű licenszelt trackkel többre mentek volna. A Table Top Racing World Tour elemeiben hozza a kötelezőt, azonban összességében már csak erős középszerűség, izzadságszag érződik ki belőle.

Pro:

• Power-upokkal még mindig jól lehet bohóckodni;
• a Driftelés meglepően jól működik;

Kontra:

• Kicsit lapos és olykor fantáziátlan;
• a környezet életszerűtlen és lapos;
• nagyon kevés különböző helyszín;
• autókból szintén nincs nagy választék.

69

Rage23