Első élményem az új Micro Machinesszal kapcsolatban minden volt, csak nem biztató: a játék 500 megát telepített lemezről, majd gyorsan lehúzott egy 4.2 GB-os „frissítést”. Úgy általában engem nem zavarnak az első napos patch-ek, de ezt a felállást azért még én is kicsit agresszívnak éreztem. Persze kit érdekel ez, ha ennek következtében legalább a játék hibátlan, nem igaz? Sajnos a helyzet még az így update-elt játékban sem tökéletes. Egyáltalán nem.

A Micro Machines egykor a legismertebb sorozatok közé tartozott: az aprócska, otthoni környezetben összezsugorodva száguldó autók hatalmas mókát jelentettek. Aztán, mint oly sok minden a Codemasters környékén, valahogy elmúlt az egész; a széria nem tudott előrelépni, nem tudott lényegesen fejlődni. Bő évtizeddel vagyunk a legutóbbi kiadás után –igaz, egy, a hivatalos licenszt nélkülöző epizód Toybox Turbos néven megjelent 2014-ben. Az azóta eltelt években a Codemasters ismét kibérelte jogokat a valódi kisautókat gyártó Hasbro cégtől, így megszülethetett az új Micro Machines-felvonás.

Sajnos azonban mintha a fejlesztők közül mindenki elfelejtette volna, hogy miről is szólt eredetileg a sorozat, ezért hagyták a fenébe a versenyeket meg a remek pályákat, és inkább egy arénákban játszódó 6v6 felállású hero shooterré alakították a játékot. Nem vicc, a World Series legfontosabb komponense a Battle Mode, ahol mind a 12 jármű külön karakter, három speciális képességgel, illetve egy ultimate kombóval!A mentőautó gyógyít, a rendőrkocsi fürge és shotgunozik, a tank pedig… tankol. Feladatunk itt általában bombák elvitele az ellenséges bázisra, a két bázis közt pedig két-három útvonal is kanyarog, így védekezni borzasztó nehéz. Meccsek után ugyan a legjobb jelenet visszajátszását nem kapjuk meg, de van szintlépés, vannak lootboxok, és még a skinek, beszólások és graffitik (itt elhalálozáskor jelennek meg) is ugyanolyan színkóddal vannak jelölve, mint az Overwatch-ban. Két óriási különbség azért van a két program között: a World Series egyrészt nagyon szaggat, ha négynél több autó a „karakter” van, másrészt pedig szerverei konganak az ürességtől. Próbáltam reggel és este, délben és éjfélkor, soha egyetlen emberi ellenfelet nem találtam, így csak a legelső Micro Machines karaktereiként megjelenő botok ellen tudtam küzdeni; ami már azért is fura, mert offline Battle-mód viszont nincs.

A versenyeket azért nem távolították el a játékból, igaz, arra már nem tellett, hogy akár a legprimitívebb bajnokságot összeállítsák ezekből. Nem, van Quick Race, lehet egy gépen akár négyen száguldani és elméletileg online is lehet próbálkozni 12 játékossal – itt hasonló kihaltságot találtam, plusz rengetegszer egyenesen kidobott a szerver.Pedig ezek a részek nem lennének rosszak; igaz, kifejezetten jók sem (főleg a Mario Kart 8 után…), de legalább a gép elleni száguldás működik. Igaz, a pályák javarészt primitíven egyszerű alaprajzzal bírnak, ami a sorozat hagyományainak erős figyelmen kívül hagyása – ráadásul csak 10 készült belőlük. A felvehető fegyverek – versenyzés közben az autóknak nincs saját képessége – az ezerszer látott aknák, puskák és kalapácsok. (A félreértések elkerülése végett: ez a felsorolás a teljes lista volt!)

Mit tud még a játék a 9000 forintos áráért cserébe? Például tele van hirdetéssel – a Hasbro másik márkája, a habszivacs Nerf logója a kijelzőktől a főmenün át a felvehető fegyverekig mindenen ott figyel. Szintén azonnal szembetűnik, hogy a Toybox Turbos óta kicsit összetöppedt a játék: az ottani 18 versenypálya helyett 10-et kapunk, 35 kocsi helyett csak 12-t. Még szomorúbb az összehasonlítás, ha a 2006-os igazi előddel vetem össze az új epizódot: a Micro Machines V4 összesen 27 pályát és 750 járművet tartalmazott – hogy a pályaszerkesztőt már ne is említsem…

Egy dolog lett példaértékű az új Micro Machinesban: a pályák rém hangulatosak és kidolgozottak lettek, az egyik ősi Codemasters-játékok dobozai, kazettái közt kanyarog, a másik meg mondjuk egy Hugó-Hami táblát kerülget, és persze az ellenfeleket be is lehet lökni az éhes vízilovak szájába. Az autók irányításával sincs gond; bár nem különböznek egymástól annyira, mint lehetne, kellemesen játékautós a fizika, hatalmas farolásokkal és kicsit lebontható pályadekorációval. Igaz, a MOBA-jellegű üzemmódban pokoli zavaró, hogy járművekről van szó, így a gyors megfordulás egyáltalán nem lehetséges – de hát ez csak egy újabb érv amellett, hogy hiba volt azt megtenni a játék központi elemének.Sajnos a World Series a sorozat kedvelőjeként hatalmas csalódás, és ezen az se változtatna sokat, ha találnék emberi ellenfeleket és a technikai bakik eltűnnének…

A Micro Machines World Series PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg.

Pro:

• Gyönyörű, hangulatos versenypályák

Kontra:

• Nincs kampány, nincsenek online ellenfelek;
• szaggat;
• kevés a pálya és az autó.

35

Grath