Második oldal
A játék egyik csúcstechnológiai tárgya azonban a Nano-Forge, már nem csak Nanorifle formájában tér vissza. Generációkon keresztül öröklődött, míg elérte ezt a karra szerelhető formáját, mellyel azonkívül, hogy szétroncsolt dolgokat építhetünk újjá, sokfajta képességre is szert tehetünk, legyen az akár egy pajzs, mely visszaveri a lövedékeket, vagy egy lökéshullám, mely elpusztít mindent ami körülöttünk van. A kissé zárkózottabb világban kevesebb járművel is futhatunk össze, amivel szerencsére megtörik a GTA életstílus és előtérbe helyezi magát az akció. Ami viszont semmi újat nem tartalmaz. Folyamatosan és szigorúan tolja előre a játékost, miközben arra sincs idő, hogy alaposabban megcsodáljuk a környezetet, az effekteket és beleéljük magunkat a világba. A látáskörünk beszűkül a feladatra és a lőszerutánpótlásokra, az élmény pedig elszáll. Előnyére legyen mondva a sokfajta fejlesztés, mely sokszor látható formában egészíti ki a karaktert.
A karakterfejlődés stílusa itt is hasonló maradt mint elődjében. Lényege az újrahasznosítás: a fém a fizetőeszköz, amivel fejlesztéseket vásárolhatunk mind fegyvereinkhez, mind karakterünkhöz. Fémet több helyről is szerezhetünk be: megkeressük a pályán eldugott készleteket, vagy egyszerűen szétverünk mindent és a roncsokból gyűjtjük össze.
Hirdetés
A barlangrendszer labirintusaiban jópár új járművel ismerkedhetünk meg, melyeknek száma ugyan jóval kevesebb mint a Guerilla-ban, ám annál használhatóbbak. Különösen a L.E.O.-nak nevezett tömegpusztító, melynek nagy hasznát fogjuk venni több alkalommal is. Külön dicséretet érdemelnek a Marauder járművek is, melyek nem csak szépre és érdekesre, de jóra is sikeredtek.
A játék szakított a régi kompetetív többjátékos módjával, és inkább egy hordás játékmódot, az Infestation-t hozza előtérbe, mely során négy játékosnak kell túlélni a rájuk rohamozó ellenfelek hullámait. Ezen kívül rendelkezésre áll egy Ruin mode, mely során szó szerint mindent le kell rombolni minél gyorsabban. A rombolás mértékének megfelelően kapunk pontszámot, és a legtöbbet szerzett játékos "nyer". Ami a legérdekesebb a többjátékos móddal kapcsolatban az az, hogy a kampány során szerzett fejlesztéseket viszi át a játékos a többjátékos módba. Magyarán ugyanazok a fejlesztések lesznek Multiplayer-ben, mint amit megszerzett az egyjátékos kampányban.
Az Achievementek többsége sokkal könnyebbé vált, és sokkal rövidebb idő alatt beszerezhetőek, mint például a Guerilla-ban, ahol kigyűjtögethettük a lelkünket is.
Összefoglalva, egy remek lehetőség volt ez a játék, ám úgy érzem elszalasztották. Kivettek mindent ami jó volt az előző részben, és nem kárpótoltak szinte semmit belőle. Ezt leszámítva nem sokban változott, és inkább egy összekötő résznek menne el a története alapján, mely egyhangúan unalmasra sikeredett. Az akció túlerőltetett, miközben a történések háttérbe szorulnak.
75/100
Sorathul
