2018. december 14., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Tesztek » PS4 rovat / Xbox One rovat

Red Dead Redemption 2 teszt

Látogatás a vadnyugat végnapjaiba, minden idők egyik legmonumentálisabb játékában; de mire elég 3000 ember munkája? Az idei év egyik legjobban várt játékát teszteltük!

Hirdetés

Üdvözlünk 1899-ben

Hajnalodik Saint Denis-ben – bár ebből még nem sokat vesz észre az ember. A szédítő tempóban épülő gyártelepek kéményei ilyenkor is egymással versengve okádják az égbe füstjüket, és a dögletes felhő még a kelő napot is elhomályosítja. A sárgás színű ködből előbukkan a nap első villamosjárata, de mintha a sűrű, mocskos levegő még a máskor oly éles csilingelést is eltompítaná. Az utcán alig lézengenek néhányan, még a vonatállomás és a főtér is elhagyatottnak tűnik – és nekünk sincs itt maradásunk. Ha északra megyünk, a bayou, a düledező viskókat és elhagyatott falvakat rejtő mocsárvidék vár ránk, nyugatra viszont talán még találunk valamit az érintetlen természetből, a még egy évtizede is vad nyugatból. Lovunk régóta hű társunk, és szinte azonnal kitalálja gondolatunkat – irány a nagy síkság! A szinte felfoghatatlanul hatalmas, lankás vidéket ugyan egyre terjedő érhálózatként szövik be az utak és sínpárok, de itt még találhat magának vadont a vándor. A paták egyre gyorsabb tempóban tapossák a sáros utcaköveket, a civilizációból kivezető híd fapallóit, majd szerencsére hamar elérjük a vadon oly változatos világát – erdőt és sivatagot és szirteket. Ez a táj csodálatos színpad, amit újra és újra élmény bejárni.

Ha van a Red Dead Redemption 2-nek nemhogy magas minőségű, de új etalont kijelölő, tulajdonképpen tökéletes része, hát az a környezete. Ez nyilván nem lehet meglepő senkinek, aki ismeri a Rockstar korábbi játékait– de még a cég veterán rajongóinak is új lesz az a csodálatos körítés, amit a cowboykodás köré varázsoltak a grafikusok és programozók. Nem is tudom, hogy hol kezdjem e vidék méltatását, mert a Red Dead 2 szinte minden pillanata varázslatos.


[+]

Mindegy, hogy a legmagasabb hegyek csúcsán végigvezető veszélyes ösvényeket rójuk ritka vadak vagy körözött bűnözők nyomában, hogy a kősivatag hőgutával fenyegető dombjain keresünk kalandot és kincset, elképesztő az az aprólékosság, amellyel a játék szinte minden négyzetcentiméterét megformálták. Lényegében minden útja és ösvénye úgy van kialakítva, hogy folyton csodálatos kilátást biztosítson: egyszer egy apró vízesésekkel teli patak mentén lovagolunk, aztán egy hegyorom szakadékai közt vezet úgy az út, hogy pont rálássunk egy folyótorkolatra és az akörül szinte modellvárosként elterülő távolba. Trópusi sziget és kaktuszerdő, farmvidék és bányaközpont, vaddal teli ligetek és rablókkal teli hegyek várnak ránk – jó pár játékórán keresztül a szimpla lovaglás is élményt okoz. Az egyik leghangulatosabb dolog a játékban, hogy hősünk a különlegesebb helyszíneken maga is megáll gyönyörködni, naplójába feljegyezni és leskiccelni a furcsán nőtt fát, az emberalakot formázó sziklát, az elhagyatott fúrótornyot. Apróság – de olyan apróság, amelynek óriási hatása van!

Az időjárás modellezése a legjobb, amit valaha játékban láttunk: az esőnek rengeteg eltérő intenzitása lehet, a reggeli ködöt áttörő fénypászmák szinte mágikus látványt teremtenek, és ha sikerül egy hegyszirtről végignéznünk, ahogy egy villámokkal teli vihar végigsöpör az alattunk a látóhatárig elterülő síkságon, azt nem egykönnyen fogjuk elfelejteni. A halovány gázlámpák fényében a szélvihar által minduntalan felkavart zivatar, az erdőben a lovast nyergéből szinte lesodró törmeléktornádó, egy dühöngő, minden más zajt és látványt elnyomó hóvihar, illetve az azt követő szikrázóan fehér néma csönd, a fenyegetően közelítő szürke-fekete viharfelhők mind-mind olyan hangulatot teremtenek, amit nehéz szavakba önteni, de a játék minden elindításakor le tudnak nyűgözni mindenkit.

Nem pusztán arról van szó, hogy a Red Dead 2 lenyűgözően néz ki – noha ez is igaz –, hanem arról, hogy a Rockstar fejlesztői milyen elképesztő, sok esetben már szinte feleslegesnek is nevezhető apróság lemodellezésével tették hihetőbbé, változatosabbá ezt a világot. A példákat szinte a végtelenségig lehetne sorolni: a lovak nem csak színben, de méretben és fajta terén is különböznek.A száznyi eltérő állatfajnak nem csak hím és nőstény egyedeivel akadhatunk össze, de néha törött agancsú szarvast, régi sebek nyomát hordozó pumát is lelhetünk. A nagyvárosban másként öltözködnek az emberek, mint a farmokon vagy a határvidék falvaiban. A sár koszol, a lovunkra rakott véres tetem összemocskolja hátasunkat, a hóban és sárban a külön vadásznézet nélkül is látszanak a nyomok. A megnyúzott állattetemekről egy idő után eltűnik a hús, majd a szél a csontokat is széthordja.


[+]

A világ ráadásul meglehetősen élőnek tűnik, még úgy is, hogy mondjuk egy Grand Theft Auto civilhordái mellett eltörpül az itteni lakosok száma. Nappal sokkal nagyobb a sürgés-forgás az utakon, este sokszor bunyó van az ivók előtt, és füstpászma jelzi már távolról a tábortüzeket. Ha sikerül észrevétlenül megközelítenünk egy rablótanyát, megeshet, hogy épp egy sheriffhelyettes kínzása közepette érkezünk meg, a városközpontban támolygó részeget követve vidám párbeszédek tucatjainak lehetünk fültanúi, és még a bolt előtt üldögélő öregekkel is el tudunk beszélgetni. A Red Dead Redemption 2 világa csodálatos díszlet tehát, amely elképesztő részletességgel megformált revolvereivel és élethűen csapkodó halaival ugyanúgy elámít, mint az utolsó utáni faház környékének értő és szerető kidolgozottságával.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.