ELSŐ OLDAL

Mi történik, ha veszünk egy bevált Franchise-t, elveszünk belőle mindent ami azzá tette ami, pótoljuk olyan dolgokkal, amik megfelelnek a kor elvárásainak, esetleg a stílus igényeit is figyelembe vesszük, és a sztorit is átírjuk a mai igények szerint?

Kapunk valami olyat, amit nem illene az eredeti néven nevezni, főleg ha még a játékstílus is elvileg ugyanaz, mint aminek előtte neveztük. Vajon a Resident Evil 5 megilleti a Franchise nevét, vagy inkább a "még egy Futós-zombi játék" címen kellett volna kiadni?

Az esetünkben ez a "Survival-Horror" mint olyan már elég régi múltra tekint vissza. Elég ha figyelembe vesszük az olyan nagy neveket, mint az Alone in the Dark I-II, vagy a Playstation nagy neveit, mint a Dino Crysis, a Silent Hill, vagy akár a Resident Evil 1. Mindegyik attól volt különleges, hogy előre rögzített kameranézettel rendelkeztek, festett hátterekkel, amin mintha biztonsági kamerákból vagy akár előre rögzített kamerákból néznénk a játékot, mintha egy film lenne (itt jut eszembe, miért nem csináltak még biztonsági kamerás horrorfilmet?). Persze mindez 10-15 éve óriási látvány volt, de ma már nem igazán lenne az. Így hát váltani kellett. A nagy váltás a negyedik rész keretein belül történt, sztenderd váll fölötti kameranézet behozásával. Persze ettől még nem fog megváltozni a játékmenet, vagy a stílus, de sajnos már ez is elvesz a hangulatból. Nem mintha a 4 nem lett volna kitűnő játék, de mégis furcsa volt az éles váltás. Utána már csak az olyan furcsaságok jönnek, mint a fedezék használat, a paráztató zene helyett a zavaró, inkább csak feszültséget keltő torz sistergés, a lassú és buta zombik helyett a Futó-eszközhasználó-csapatokban támadó zombik, amik tulajdonképpen nem is azok, de erről majd később.

A sztori szerint a negyedik rész után járunk, és az eredeti trilógia után jóval. A Racoon Cityben történt incidens örökre megváltoztatta a világot. Az Umbrella által végzett kísérletek eredményei és létezése napvilágra került, és ezzel a cég végzete is bekövetkezett. Persze a happy end nyilván elmarad. Elvégre mi az, ami egy atombombánál is nagyobb pusztítást végezne? Egyértelműen egy jól irányzott vírustámadás. Több cég is követte a példát, és elkezdtek különböző vírusokat és biofegyvereket fejleszteni. Erre válaszként az ENSz megalkotta a Bioterrorizmus elleni csoportját, a BSAA-t. A történetünk Afrikában, egy elmaradt területen, Kijuju-ban kezdődik. Chris Redfield, az első rész főszereplője bőrébe bújhatunk ismételten, aki Miután elvesztette partnerét, az Albert Vesker elleni csatában, az életét a Bioterror ellen szentelte. Érkezésekor találkozik új partnerével, és itt megindul a hullámvasút, ami természetesen nem arról szól, hogy kapjunk el egy pár terroristát, mert ebben az esetben Jack Bauert is elküldhettük volna, ő gyorsabban és egyedül is végzett volna. Persze a teljes helyi lakosságot megfertőzték a 4-ből ismert Las Plagas parazita tojásaival, amitől a helyi lakosok vérszemet kapnak, és véresszájúan viselkednek, és rosszabb esetben még a fejüket is elveszítik, és néha addig is elfajul a helyzet, hogy valami csúnyát is mondjanak a nyelvükön (bocsánat...). A további történetből nem szeretnék sokat mesélni, legyen elég annyi, hogy van elég intrika, összeesküvés és fordulat. Persze japán stílusban.

Számomra kifejezetten tetszetős volt, hogy a 3. rész után sikerült a sztorit olyan irányba tovább vinni, hogy nem egy posztapokaliptikus zombis játék lett belőle, hanem egy világról szól, ami alkalmazkodott, bár hogy az igazat megvalljam, nem árt ha a végigjátsszátok 4. részt és a Degeneration filmet is megnézitek a játék előtt. Mellesleg a sztorimenet pontosan ugyanazt a klisét követi, mint a Capcom játékok szép része, felmerül a gonosz, aki annyira mégsem az, és persze bár a karakterjellemek szépen ki vannak dolgozva, és a motivációjuk is megvan, azért sajnos nem voltam teljesen megelégedve magukkal a karakterükkel. Pl. a főhősnőnkről semmit nem tudunk meg azon kívül, hogy a szüleit biofegyverekkel ölték meg, és ezért állt a BSAA soraiba. Mellette a Terrorista, aki csak azért az, aki, mert kisebbségi komplexusa van, és mert egy gyökér. Chrisnek legalább egy picit több motivációja van, illetve a Főgonosznak is értjük a hátterét, ha játszottunk a játékokkal, de kb. ennyi.

MÁSODIK OLDAL

Persze a tálalás nem merül ki a sztoriban, de azért nyilván ilyen esetekben ez az elsődleges dolog. a másodlagos pedig a külcsín. És mint tudjuk, a Capcomról beszélünk. soha nem értettem, hogy egyes csapatok hogy csinálnak olyan grafikát a játékokhoz, amilyeneket, és ezen a listán azt hiszem jogosan mondhatom, hogy az első a Capcom. akárhogy nézzük, a 360 egy 2005-ös konzol, ma 2009et írunk, és 4 év alatt beállt a standard grafikai megjelenítés a játékoknál és a csapatoknál, de a Capcom valahogy mindig képes megmutatni a többi fejlesztőcsapatnak, hogy srácok, ha rendesen tudnátok kódolni és optimalizálni, akkor ilyet is tudnátok csinálni. elég arra gondolni, hogy a maxot kihozták a Gamecube-ból a 4. résszel, hogy tavaly év elején mindenkinek odavágtak a Devil May Cry 4 grafikájával, és most tessék, itt a Resident Evil 5. és hogy most egyszerűen elmagyarázzam a szitut, SZEBB LETT, MINT A DEGENERATION FILM! demos'komolyan. Amikor a játék elindult, és az intrót végignéztem, azt hittem, hogy pre-render, majd amikor elindult a játék rádöbbentem, hogy nem. Ráadásul olyan kamerakezelést raktak mellé, hogy a játékipar mellett még Hollywoodnak is odavág a játék egy gyönyörűt. Komolyan mondom, hogy ha csak az átvezető animációkat megnézné Mr. Boll, vagy bármelyik másik önjelölt "filmrendező", komolyan elgondolkodna, hogy mit is keres az iparban. A tavalyi DMC4 már azt megmutatta, hogy egy látványos lővős-ütős filmnek így kéne kinéznie, most pedig azt, hogy egy akció-thriller milyen formát kellene, hogy öltsön.

De térjünk a grafikára. Tehát, néhány helyen elnagyoltak a textúrák, de azok kb azok a helyek, amiket amúgy sem mutatnak túl sokat. Ja, és Chris bicepsze szélesebb, mint a feje. Ezen kívül NEM találtam semmi mást, amit negatívitásnak felhozhatnék a grafikával szemben. a kontrasztok használata, a briliánsan kihasznált effektek, a textúrák, a ruhák, a környezet, arcvonások és arckifejezések mind-mind a tökéletesek. Chris pólója, amin látni az anyagmintát, az ellenfelek flanellingje, mind olyan gyönyörűen lett kidolgozva, hogy az már valami elképesztő. Mindezek tán Chris pólóján a BSAA felvarró, amiről ha tudnék csinálni egy normális shotot és közzétennénk, azt hinné az ember, hogy egy fénykép, és tényleg hímezve lett. Az ellenfelek mozgása, ahogy az ablakokon másznak be, ahogy elesnek, a kutyákon a szőr, a Szavannák, a házak, és minden. Tényleg minden. A hangok szintén nagyon szépek, az átvezető animációk alatti zene pörgős hangulatot ad, és a képi világgal igazi adrenalinbomba. Egyszerűen briliáns. Csillagos ötös.

Végül pedig az irányítás. A játék a jól bevált konzol TPS irányítást követi. Egyik trigger céloz, a másik lő, azzal az egy kis különbséggel a többi játékhoz képest, hogy ha lőnél, akkor a karakterek bizony megállnak. vagy futsz, vagy célzol. ez még egy jó adagot hozzátesz a parafaktorhoz. Próbáltak beletenni a játékba egy kis Gears of War beütést, néhol falhoz lehet tapadni, meg le lehet térdelni fedezékbe, de elég kezdetleges és bugyuta, szerintem akár ki is hagyhatták volna. van egy pár hely, ahova csak partner segítségével lehet eljutni, de ez se nagy újítás, mivel ilyenek voltak az eddigi epizódokban is. Röviden és egyszerűen semmi újítás, és a célnak tökéletesen megfelel.

Ezzel azt hiszem el is értünk a végére, és összegezhetünk. A Régi szép emlékeket az új rész feléleszti attól függetlenül, hogy nem ugyanaz az érzés mint ami régen volt. Nem AZ a Resident Evil, amit régen megszerettünk, nem ugyanaz a hangulat, környezet, de a tökéletes kidolgozottság miatt nem csalódás. Sokan fikázzák a mesterséges intelligenciát a társunk esetében, és a logikátlan invertory rendszert, de sajnos ezekhez azért nem tudok hozzászólni, mert Coopban toltam végig, és mert az invertoryval sem volt gond abból kifolyólag, hogy megosztottuk, és én mesterlövésszel és automatával szaladgáltam, a társam pedig sörétessel és pisztollyal. Bár még az év elején járunk, szerintem nekem már most megvan az egyik Év Játéka cím.