Birdie
Bár a golf megoldásait már temérdek eltérő koncepciójú program vette át (alig egy hónapja teszteltük a Cursed to Golfot, amelyben a sport egyes elemei egy ügyességi roguelite-ban tűntek fel), a mindenféle trükktől és természetfelettitől mentes, szimulációra épülő golfjátékok meglehetősen ritkák az utóbbi évtizedben. Még az Electronic Arts is feladta a küzdelmet: saját sorozatuk legutóbbi része 2015-ben jelent meg – igaz, ők épp jövő tavaszra ígérik az eddig nagyon rejtegetett visszatérést. Mindez azt jelenti, hogy a két év kihagyás után visszatérő 2K23 a sport kedvelőinek egyetlen idei esélye a valós pályák és igazi sportolók kipróbálására.
A nagy átbrandelés előtt The Golf Club néven futott sorozat a sportjátékoktól merőben szokatlan módon a kétévenkénti megjelenésre állt rá, és ez érezteti is a hatását: sokkal több a változás, mint ahogy azt megszokhattuk e műfajban. A legfontosabb talán az ütési rendszer átalakítása volt: egyfelől belépett a képbe egy kicsit leegyszerűsített, háromgombos szisztéma, másrészt pedig igen sokat finomítottak az ütő lendítését a jobb analóg karral szimulálni próbáló modellen is. Előbbi nem pont ugyanaz, mint amit a „játéktermi” jellegű régi játékoktól megszokhattunk, hisz ez kicsit több odafigyelést kíván meg az ütés erejének, pontosságának és ritmusának meghatározásakor, de az tény, hogy három gombnyomással megoldható a dolog.
[+]
Én ennek ellenére az analóg karra épülő megoldásra koncentráltam, és közel nyolcórányi játék után sikerült is eljutnom odáig, hogy a kar íve az ütés legvégén ne ficcenjen ki jobbra – és hát így tudtam meg, hogy eddigi életem során valószínűleg sosem sikerült még teljesen egyenesen mozgatnom a kart… Szerencsére a 2K23 teljesen elfogadó az efféle motorikus gondokkal küzdő játékosokkal: a hat nehézségi szint a profikat is kiszolgálja, és kis gyakorlást követően a harmadik fokozaton már én is tartósan apró mínuszban voltam a versenyek végén; igaz, a győzelem azért még várat magára. (Az általában 18 lyukas versenyek során nem lehet állást menteni, így rá vagyunk kényszerítve a becsületes játékra.)
[+]
Mindez persze azt is jelenti, hogy a játék által kínált minden részletre még nem tudtam koncentrálni. Merthogy a PGA Tour 2K23 igazi sportszimuláció akar lenni, ami nem csak azt jelenti, hogy millió eltérő – valódi – ütőmárkát és labdafajtát kínál fel a játékosnak, de azt is, hogy ütés előtt is rengeteg lehetőséget ad a kezünkbe. A labda mellé felállás például rengeteg eltérő testtartásban megtörténhet, és még a lendítés pontos típusát is meghatározhatja az, aki pontosan tudatában van annak, hogy a különféle szakszavak mit jelentenek. Természetesen ütés előtt annak módját is megszabhatjuk, extra pörgést, ívet és más extrákat adva a labdának – megvallom, ebből én csak azt használtam sűrűn, amellyel azt lehet elérni, hogy a földet érést követően ne guruljon sokat a labda (ezt hívják backspinnek), de ettől még a mély lehetőségek nyitva állnak a hozzáértők előtt.
[+]
Problémát csak a gurítások jelentettek: a lyuk közelében a golfjátékoktól megszokott módon a realisztikus terepre feszített rács próbálja megmutatni, hogy merre és mennyire lejt a gyep, de ennek ütőerőre és irányzékra fordítását nekem egyszerűen nem sikerült elsajátítanom. Bármennyit is gyakoroltam, a legtöbb eagle és birdie nálam itt ment el, és más véleményeket olvasgatva az is kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az eddigi 17 mellé a 2K23 három teljesen új golfpályát hozott be, és az ígéretek során ehhez legalább négy további csatlakozik majd ingyenesen. És persze ezek csak a hivatalosan licenszelt, a fejlesztők által poligonba álmodott helyszínek, hiszen a beépített pályatervezővel sok száz – részben létező, részben fantáziaszülte – golfpálya készült már el. Igaz, ezek túlnyomó része ugyanúgy amerikai és karibi helyszín, mint amit a hivatalosan modellezett pályák – a környékünkről csak egy romániai pályát találtam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
