Lélektan

„Az éveim mintha napok alatt telnének el, de a napjaim mintha évekig tartanának” – panaszkodik a Leila címadó alakja, miközben kimerülten áll a tükör előtt. Biológiai és pszichológiai alapja is van annak, hogy fiatalon sokkal lassabban telik az idő: minden újszerű, minden jóval intenzívebb, és mindennek mintha sokkal nagyobb következményei, hatásai lennének. Később, bár a mókuskerék monotonabbá teszi a hétköznapokat, jóval gyorsabban peregnek el a hetek. Áthelyeződik a fókusz, és lassan már azon kapjuk magunkat, hogy azt sem tudjuk, pontosan kiért is éljük az életünket: magunkért, vagy inkább a családért vagy épp a munkahelyünkért? Leila egy középkorú nő, aki egy, a lányától kapott, VR-szerű konzolt használva vet számot életével. Játékosként eltérő életszakaszaiban csatlakozhatunk hozzá, olyan helyzetekben, amelyekben meglepően jól prezentált logikai feladványokon keresztül tudhatunk meg róla többet.

A Leila kiválóan ötvözi a személyes, intim történetmesélést a kreatív feladványokkal és a kifejező képi világgal. Az egész mágikus realista ábrázolásmód még egyedibbé és kifejezőbbé teszi a jeleneteket. Például az egyik jelenetnél egy gyerekkori faházba látogatunk, ahol Leila megjegyzi: „Hú, nem is emlékeztem, hogy ilyen kicsi volt!” Majd, mintha egy dobozba lenne bezárva, épphogy elfér a kis házikóban, a célunk pedig lábait és kezeit a szűk helyen úgy mozgatni, hogy eljuttassuk hozzá a kulcsot, amivel felnyithatja babaházát. Az pedig már családi életét szemlélteti, ahol figuraként halad végig, miközben hétköznapi dolgokat kell elvégeznie: takarítunk, szennyest gyűjtünk, hűtőt pakolunk – és így tovább. Egy másik emlékesetes szakaszban kislányként nagyban videojátékozik, amikor ráébred, hogy valahogy egyszerre van kinn a szobában, és valahogy beszorulva a tévébe is. A szoba rejtvényeket kínál, amelyek teljesítésével lassan kiszabadíthatjuk hősnőnket a slamasztikából. A kiútkeresés közepette pedig elgondolkodhatunk azon is, hogy miért hevernek szanaszét sörösüvegek, hogy Leila milyen közegben is cseperedhetett fel.

[+]

A sztorinak fontos része Leila női identitása is. A sminkeléssel „álarcokat” vesz fel, máskor meg gyanúsan eltűnős pasijának ír SMS-t, miközben épp a leckéjét kéne befejeznie. Ettől függetlenül olyan általános élethelyzeteket fogalmaz meg a program, mint a tinikor és önmagunk keresése, így gyakorlatilag mindenkihez szól. Néha váratlanul intenzívvé és vizuálisan durvává válik, de ezek a hatásos jelenetek tökéletesen mutatják be Leila lelkiállapotának és érzéseinek extremitásait. Az élethelyzetekkel együtt a feladattípusok is elég gyorsan váltakoznak, ami miatt a játék végig frissnek és dinamikusnak hat. Nem radikálisan új ötletek ezek – kábel-összekötés, Hanoi tornyai, rejtett tárgyak keresése és hasonlók várnak ránk –, de igényesen vannak tálalva, és valamilyen módon mindegyik remekül illik az emocionális kontextusba. Ez néha nekem is kifejezetten nosztalgikus élmény volt, mint például, amikor Leila betárcsázós modemmel kapcsolódik az internetre – és biztosra veszem, hogy másoknak más pillanatok lesznek ilyen ismerősek. Nehéz nem azonosulni az élet különböző mozzanataival, ami arra is rávilágít, hogy ha hagyjuk magunkat sodortatni az élettel, mennyire univerzális életpályákat járunk be – a török fejlesztők üzenete teljesen átérezhető idehaza is.

[+]

Egy-egy feladvány számomra túlságosan elvont volt, de szerencsére lehet segítséget kérni, ha megakadnánk – így nagyon nem fogja semmi sem megakasztani előrehaladásunkat. Sőt, egy kifejezetten jópofa ötlet ezzel kapcsolatban, hogy hősünk egy-egy emlékkel nagyon nem akar szembenézni, és mi dönthetjük el, hogy most dolgozzuk fel azokat, avagy ráér később is. Sokat tesz hozzá az élményhez a remek szinkron is, ami sok hasonló árú indie játékból hiányzik. A Leila legnagyobb hátránya talán rövidsége – egyszerűen túl hamar vége van, én kétszer ennyi időt is eltöltöttem volt egy élet megismerésével – főleg, ha annak tálalása ilyen igényes. A játékot másfél-két óra alatt lehet teljesíteni még akkor is, ha legfeljebb néhány fejtörővel szöszmötölünk többet. A Leila egészéből árad az őszinteség és a lelkesedés, és egyértelmű, hogy az elsőjátékos alkotók kitárták a pszichéjüket a nagyvilágnak, ami hitelessé teszi az egészet. Ha szereted az intelligens és érzelmes sztorikat és a jópofa fejtörőket, akkor csakis ajánlani tudom ezt a kis gyöngyszemet!

A Leila PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a fejlesztő Ubik Studios biztosította.

Összefoglalás

A Leila egy mágikus realista történet, amely egyszerre intim és univerzális – egynem újító, de kiválóan tálalt logikai feladványokkal megtűzdelt kaland egy emberrel, aki számot vet élete eddigi szakaszaival. Ha bírod a sztoris-gondolkodós alkotásokat, ezzel nem nyúlhatsz mellé!

A Leila legfőbb pozitívumai:

• Stílusos, érzelmeket kifejező grafika;
• ötletes és jól tálalt feladványok;
• jól megfogalmazott, univerzális mondanivaló.

A Leila legnagyobb hiányosságai:

• Kétszer ilyen hosszú is lehetett volna;
• néhány igen elvont feladvány;
• furcsa kezelés kontrollerrel.

Georgiadisz Leonidas