Névzavar

Változó minőségben ugyan, de a japán City Connection már több legendás lövöldözős játékot, shoot ’em upot ültetett át modern konzolokra. A műfaj rajongói most egy újabb ilyen kiadásnak örülhetnek, de a játék címe talán még nekik is fejvakarásra ad okot. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, át kell vegyük a jelen produkció történelmét. Ja, és nem két játékról van szó, hanem ugyanarról. 1994-ben, a legendás Taito dobta piacra a játéktermekben a RayForce című lövöldözős produkciót, amely aztán később, jogi problémák miatt Layer Section címmel költözött át Saturnra – Japánban. A nyugati piacokon aztán a még semmitmondóbb Galactic Attack címmel került kiadásra. Vicces, hogy a most megjelent Layer Section & Galactic Attack S-Tribute címében épp az eredetire nincs utalás, de talán így már mindenki érti, melyik játékról van szó. Ha nincs otthon a műfajban, akkor meg mindegy is, elég csak játszani vele.

Bár a felújított kiadás főmenüjében választhatunk a „Layer Section” és a „Galactic Attack” között, valójában ugyanazt a játékot kapjuk más címmel. Habár eredetileg japán és nyugati megjelenések voltak, most a szabad nyelvválasztás miatt már tényleg csak a címben van eltérés – kinek melyik szimpatikusabb. Az eredmény ugyanaz: a RayForce (hogy csak azért is az eredeti címét használjam) egy vertikális sci-fi shoot ’em up egy vagy két játékos részére, nem egészen bullet hell, de azért kőkemény, intenzív játékmenettel. És ha valaki jobban beleássa magát, egész jó kis történettel – bár ezt a játék maga egyetlen betűvel sem említi.

A RayForce története szerint az emberiség a távoli jövőben megalkot egy felülmúlhatatlan mesterséges intelligenciát, amely a Con-Human nevet kapja. Feladata, hogy helyreállítsa a Föld bioszféráját, hogy újra békében és kiszámítható körülmények között lehessen élni. Csakhogy amikor egy emberi klón agyát rákapcsolják az intelligenciára, az hirtelen öntudatra ébred, és azzal a lendülettel meg is őrül. Rögeszméjévé válik, hogy az életet „fel kell javítani”, ezért minden embert igyekszik megölni, a természetet pedig a saját víziója szerint alakítja át. Miután az emberiség 99.8%-a kihal, a túlélők már csak néhány űrállomáson vannak jelen. Hogy megakadályozzák a teljes galaxis pusztulását, kifejlesztenek egy új haderőt, élén az RVA-818 X-LAY űrhajóval, hogy ellentámadásba lendüljenek. Na, ez az, ami a játékból úgysem derül ki, de tök jól hangzik.

A 6+1 pályából álló produkció sűrű és intenzív akciót kínál, nagyjából pont annyira hosszú, hogy ne váljon unalmassá, és a legmagasabb pontszámokat kergetve többszöri végigjátszás során is szórakoztató maradjon. A pixeles 2D látvány inkább még a Mega Drive korszakot idézi, de már megjelennek benne az akkori következő generációra jellemző trükkök. A játékmenet a „lövedékpokol” műfaját nyaldossa, de nem teljesen az. Űrhajónk hitboxa hatalmas, éppen ezért nehéz az ellenfelek lövedékei és lézerei között navigálni – cserébe ezekből kevesebb van, szóval a RayForce messze nem annyira kaotikus és áttekinthetetlen, mint sok műfajbeli társa, igaz, taktikusnak sem lehet nevezni. Valahol a kettő között van, nagyon élvezetes, tanulható, minőségi program, ahogy azt a japán fejlesztőktől általában megszoktuk.

Legnagyobb trükkje a produkciónak a „kétrétegű” akció. Űrhajónk nemcsak gyorstüzelővel, hanem célkövető lézerekkel is rendelkezik, ezek azonban a hajó alá céloznak. A háttérből előbukkanó, a mi szintünket még el nem érő ellenfeleket egy fix célkereszt segítségével „festhetjük meg”, majd egy gomb megnyomásával az összesre lézert ereszthetünk. Minél több célpontot lövünk így ki egyszerre, annál magasabb pontot kapunk, és ezzel akár az ellenség komplett hullámait is kilőhetjük, mielőtt azok ránk támadhatnának. Ez a technika természetesen a brutál nagy főellenségeknél is szükséges, a bossok részei néha nem sebezhetők másképp, mert alattunk vannak. Mivel viszont a célkereszt fixen a hajó előtt van, ezért közelebb kell repülni hozzájuk. Ez a kockázat-jutalom rendszer kiválóan működik, és remek játékmeneti csavart jelent. Űrhajónk fegyvereit az ellenfelekből kieső power-upokkal fejleszthetjük, így a játék előrehaladtával egyre vadabb akcióra lehet számítani.

Az eredetihez hű, mégis modern felújítás

Térjünk rá akkor arra, mit kínál a City Connection által frissen kiadott változat, azon kívül, hogy így végre modern platformokon is élvezhetjük ezt a klasszikus címet. Mivel Saturn játékról van szó, félő volt, hogy az input lag esetleg tönkre teszi a játékélményt, ahogy arra volt már példa a cég próbálkozásai között. Erről szerencsére most nincs szó, a Layer Section S-Tribute tökéletesen játszható. Hardcore fanok mértek ugyan egy 6 képkockás késést, de ez átlagember számára nem érezhető, bőven a tűréshatáron belül van, semmi nem áll tehát a rekordok kergetésének útjába.

Ennél is sokkal izgalmasabb, hogy az emuláció felett egy modern felület is fut, melyet a View gombbal hívhatunk elő bármelyik pillanatban. Ebben a menüben található minden olyan extra, melyet ez az új változat kínál. Ilyen például a mentés, sőt a visszatekerés (!) lehetősége, így ha elrontunk valamit, ezekkel az eszközökkel korrigálhatjuk. Tovább segíti a nem annyira profi játékosokat, hogy beállítható a játék nehézsége, a folytatási lehetőségek száma (4, 8 vagy 99), és akár az is, hogy halálkor ne szóródjanak szét a már felvett fejlesztések. A jobb ravasszal bármikor aktiválható a Slow Mode, ilyenkor a játék sebessége a felére csökken, hogy jobban átlássuk, mi folyik a képernyőn.

Akit a külsőségek érdekelnek, az megkapja a szokásos lehetőségeket is. Beállítható a kép mérete, aktiválható egy CRT szűrő, ami vékony vonalakkal imitálja a régi képernyők hatását, magán a játékon belül pedig lehetőség van a Consumer és Arcade módok kiválasztására is. Én utóbbit ajánlom, az eredeti képarány jobb és élesebb, mint a konzolokra „széthúzott”, 4:3-as változat. Élsimítás is bekapcsolható, de ahogy az lenni szokott, ez inkább csak homályosabbá teszi a pixel-art grafikát, így ennek annyira nem vagyok a rajongója. Az opcióknak viszont igen, a City Connection pedig teljes értékű munkát végzett, hogy ezt a klasszikus shoot ’em upot megközelíthetőbbé és modernebbé varázsolja úgy, hogy közben az eredeti varázs is megmaradjon.

Online világranglisták is vannak, úgyhogy lehet gyakorolni és feliratkozni, ami pedig ennél is fontosabb, hogy a fejlesztők a közeljövőben további javításokat is eszközölnek majd, a játékosok visszajelzései alapján. Könnyebben elérhető lesz a mentés/töltés menü, több játékmódhoz lesz elérhető a világranglista, és egyéb hasznos apróságokra lehet számítani. Dicséretes, hogy egy ennyire tisztességes, és tulajdonképpen hibamentes kiadványt sem felejtenek el a megjelenése után.

A Layer Section & Galactic Attack S-Tribute egy minőségi újrakiadás, aminek minden shoot ’em up rajongó játékkönyvtárában ott a helye. Látványvilága – a maga módján persze – a mai napig megállja a helyét, játékmenete kiváló, a modern lehetőségek pedig azok számára is elérhetővé teszik, akik esetleg idegenkednek a műfajtól. A csomag egyetlen igazán gyenge pontja az ára: 8-9000 forintért talán meredek, de egy akció során mindenképpen ajánlott darab. Egy újabb klasszikus cím került megőrzésre az utókor számára.

A Layer Section & Galactic Attack S-Tribute PC-re, PlayStation és Xbox konzolokra, valamint Nintendo Switch-re érhető el.

A Layer Section & Galactic Attack S-Tribute legjobb vonásai:

• minőségi, igényes játékmenet jól sikerült emulációval;
• modern lehetőségek, amik kényelmesebbé teszik az élményt;
• jól öregedő látványvilág;
• parádés soundtrack.

A Layer Section & Galactic Attack S-Tribute leggyengébb pontjai:

• a címe tévesen két játékot sugall egyben;
• a kelleténél magasabb árcédula.

dreampage