Világraszóló krónikák

Az 1999-ben alapított, japán Qute Corporation egészen érdekes módon kizárólag Xbox konzolokra (és időnként PC-re) dolgozik – furcsa ez egy szigetországi csapattól, de a hagyományt a mai napig tartják. A stúdió már korábban is a klasszikus lövöldözős játékok mesterének számított olyan címekkel, mint az Eschatos vagy a Ginga Force, de most, hat év után megérkezett az eddigi legjobb játékuk. A Natsuki Chronicles az első (és valószínűleg utolsó) produkciójuk Xbox One-ra, exkluzív, és ha valaki kíváncsi rá, ugyan mit tud, hogy ennyi ideig készült, és ennyire drága, annak jó hírrel szolgálhatok. Ez a játék minden pénzt megér.

Érdekesség, de a Natsuki Chronicles mindössze az ötödik játék a stúdió húsz éves történetében, és tényleg rengeteget csúszott. Eredetileg 2014-ben jelentették be 15-ös megjelenési dátummal, aztán évente csúszott a megjelenés, mindig a következő esztendőre. A „shmup” rajongók talán már le is tettek róla, de most, 2019 végén megérkezett a kész mű. A zsánerhez képest szemöldökráncolóan magas ár (csaknem tizenötezer forint) engem minimum kíváncsisággal töltött el, de ekkora mellbevágásra akkor sem számítottam.

A játék története a Seven Tier bolygón játszódik, ami a 2013-as Ginga Force helyszíne is, a két cím tehát ugyanabban az univerzumban foglal helyet. Főhősünk a címszereplő Natsuki, aki csatlakozik az RDF-hez (Rapid Deployment Force), hogy a rosszfiúk ellen küzdjön – a kliséktől nem mentes történetben természetesen kiderül, hogy munkaadónk nem olyan módszerekkel dolgozik, amire büszkék lehetünk, és néhány véleményes küldetés után a főszereplő az RDF ellen fordul, aminek egyébként személyes oka is van. A sztori egy lövöldözős játékhoz képest kellően jól kidolgozott, átvezetőkkel és japán szinkronnal ellátott párbeszédekkel. Az egyetlen – mondjuk igen komoly – negatívum, hogy ezek a párbeszédek a pályák alatt is zajlanak, egy „bullet hell” shooterben viszont lehetetlenség ezt olvasgatni, úgyhogy a cselekmény apróságait legfeljebb videóról visszanézve, vagy sokadik, már rutinszerű végigjátszás közben ismerhetjük meg.

A Natsuki Chronicles két játékmódból áll, ezek közül az első a történetes Chronicles mód, amely sok más stílusbeli játéktól eltérően nem a pályák gyors egymásutánjából áll. Nem, ez egy sokkal mélyebb és komolyabb mód. Összesen 10 pálya és 3 tréning áll rendelkezésre, ezek fokozatosan nyílnak meg. Mindegyikhez tartozik négy nehézségi szint (Easy, Normal, Hard és Extreme), ezeken külön-külön fejlődhetünk, tapasztalati pontokat és újabb szinteket szerezve, amik új fegyvereket és bónusz pajzsokat nyitnak meg (utóbbiak csak az adott pályára és nehézségi fokozatra érvényesek). Vagyis ha egy pálya nem megy elsőre, nem kell aggódni: minél többet játszunk, annál magasabb szintre jutunk, és erősebb fegyverekkel, extra pajzzsal indulhatunk neki.

Űrhajónkon háromféle felszerelést használhatunk: fő, segéd és speciális fegyvert, utóbbi védekezésre (például a lövedékek elnyelésére) és támadásra is használható. Több tucat fegyvert lehet megnyitni a géppuskáktól a lézereken át a célkövető lövedékekig és bombákig, a több száz lehetséges kombinációval pedig érdemes kísérletezni, hiszen pályától és ellenfelektől függ, mikor melyiket érdemes használni. A fegyvereket a játék során megszerzett pénzből fejleszthetjük ki. A 10 pálya egyenként négy nehézségi szinttel páratlan újrajátszhatóságot és szavatosságot kölcsönöz a Natsuki Chronicles-nek, hisz itt nem arról van szó, hogy csak átrepülünk a szinteken, hanem fokozatosan építhetjük fel az arzenálunkat, a pályák ismételgetésével pedig azokat is egyre jobban betanuljuk. A kaland ettől még nem lesz könnyű: a legalsó fokozaton teljesen jól játszható, de tévedés ne essék – ez egy olyan hardcore lövedékpokol, amit extrém fokozaton e sorok írásakor még senki, a japán profik sem tudtak teljesíteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!