Ismét ránk mosolyog a halál

A Deathsmiles a legendás japán Cave csapatának egyik legismertebb játéka. Részben, mert a bullet hell (lövedékpokol) műfajhoz képest meglehetősen kezdőbarát, részben pedig azért, mert különleges és bizarr stílusával, illetve összetett pontozási rendszerével a profiknak is izgalmas finomságokat kínál. A folytatást már jóval több kritika érte, idejétmúlt, és nem is túl szép poligon grafikájának és generikus játékmenetének köszönhetően, ám még ez is bőven van annyira élvezetes, hogy érdemes legyen újból nekifutni. A két játék egy csomagban, Deathsmiles I & II címmel érkezett meg modern konzolokra a tavalyi év végén, így érdemes vetni rá egy pillantást.

Alapvetően mindkét Deathsmiles játék hasonló koreográfiára épül. Egy sötét, bizarr fantasy univerzumot kapunk, amelyben zavarba ejtően fiatalkorú boszorkányok és varázslónők küzdenek mindenféle démonok ellen, megpróbálván visszajutni a saját világukba, és bezárni a portált, amelyen keresztül a bestiák özönlenek. A főszereplők mindegyike egyedi támadásokkal és speciális képességekkel rendelkezik, a pályák többségén pedig háromféle nehézségi szint közül választhatunk. Nem kifejezetten újítás, mégsem követte szinte senki a Deathsmiles példáját, hogy bár horizontális lövöldözős játékról beszélünk, az ellenfelek mindkét irányból támadhatnak, sőt akadnak függőlegesen mozgó helyszínek is. Ez mindkét shoot ’em up változatosságát jelentősen növeli, mint ahogy egyébként a pályák között is nagy szórás van, városi környezettől az erdőn és havas hegyvidéken át az ódon kastélyokig.

Fontos megjegyezni, hogy a most elérhetővé vált csomag pusztán újrakiadás, nem felújítás vagy remake – gyakorlatilag az eredeti Xbox 360-as, illetve Steames kiadásokat kapjuk meg a jelenlegi masinákra, lényegi változtatás nélkül. Az első részben elérhető az eredeti Arcade, a 360-ra felpiszkált Normal és a tovább bővített 1.1 mód, a Deathsmiles II-ben pedig a játéktermi eredeti mellett szintén választható a konzolra optimalizált Arrange és IIX opció. Az egyes játékmódok felépítésükben nem, grafikájukban és pontozási rendszerükben viszont eltérnek, így érdemes mindet kipróbálni. A sorozat továbbra is elnéző a kezdő játékosokkal: mindenhol végtelen folytatási lehetőséget kapunk, így bárki végignyomhatja őket, az igazi kihívást a minél magasabb pontszám elérése és az 1CC (folytatás nélküli) teljesítés jelenti. Szerintem ez az ideális kombináció egy shoot ’em up esetében, mert így az egyszeri játékosok, a fejlődni vágyó rajongók és az abszolút profik is élvezhetik a produkciót. A fő játékmódok mellett részletes opciók, képbeállítások és tréning mód is rendelkezésre áll, ahogy az online világranglisták is.

A csomag tehát újdonságot nem kínál, arra viszont tökéletesen rávilágít, hogy a Cave játékai mennyire jól állják az idő vasfogát. A Deathsmiles a mai napig egy érdekes, egyedi játék ravasz pontrendszerrel, tartalmas helyszínekkel és elképesztő ellenfél-dizájn megoldásokkal. A második epizód már közel sem ennyire kiemelkedő, egy teljesen átlagos lövöldözős cím, amely az első rész ötleteit használja fel újra. A fejlesztők részéről ez inkább egy – nem túl jól sikerült – kísérlet volt a 3D-s grafika kipróbálására, és az egészet egy félig-meddig humoros karácsonyi környezetbe öntötték. Talán épp ennek köszönhető egyébként, hogy a játék megállja a helyét, no meg persze a soha nem szűnő, kőkemény akciónak, mert azért tévedés ne essék, a Deathsmiles II is egy hardcore lövedékpokol. Összességében elmondható, hogy örömteli a kettős csomag megjelenése, mert így megőrződött az utókor számára két fontos cím ebben a műfajban (az Xbox 360 változatok sajnos nem kompatibilisek az újabb konzolokkal).

Kérdéses volt még a játékmenet, mert a japán City Connection adott már ki a kezéből szörnyű konverziókat, csaknem játszhatatlan input laggal. Szerencsére itt nem ez a helyzet. A beviteli késés mindössze 4 képkocka (Xbox 360-on 3 volt), amit átlagos játékos nem is érzékel – mindkét játék tökéletesen játszható és élvezhető. A lelassulások se tévesszenek meg senkit, ezek szándékosan vannak ott, ahol, hogy a legsűrűbb pillanatokban könnyebben manőverezhessünk a lövedékek között. Gyors töltési időkkel, stabil teljesítménnyel és a sokféle beállítási lehetőséggel ez egy igényes csomag. Az persze már egyéni ízlés kérdése, hogy a 14 és 12 éves játékok látványvilága mennyire varázsolja el az embert.

Különleges stílusával, kiváló játékmenetével, összetett rendszereivel és mindenki számára megfelelő kihívásával a Deathsmiles sorozat továbbra is egy remek példája a japán lövöldözős játékoknak. Megvan benne mindaz a profizmus és bizarr őrültség, ami az ilyen címekre jellemző, egyedül talán csak az új csomag ára miatt szívhatjuk a fogunkat. Tizennégyezer forintért elég meredek két ilyen régi játékot adni, és akkor még nem is beszéltünk a nyolcezernél is drágább DLC-ről, amiben mindössze néhány extra karaktert találunk. Érdemes tehát megvárni vele egy leárazást, de aki megveszi, és kedveli ezt a műfajt, nem fog csalódni ebben a kiadásban.

Pro:

• két egyedi és remek shoot ’em up egy csomagban;
• kezdőknek és haladóknak is tökéletes kihívás;
• jól sikerült modern konverzió játékmeneti hibák nélkül.

Kontra:

• nem tartalmaz újdonságot az eredeti kiadásokhoz képest;
• sokkolóan magas ár.

70

A Deathsmiles I & II csomag PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re érhető el.

dreampage