Layer Section & Galactic Attack S-Tribute teszt

Újabb régi lövöldözős játék éledt újjá, köszönhetően a japán City Connection csapatának. A Sega Saturn korszak egyik klasszikusát élvezhetjük, modern funkciókkal kiegészítve.

Névzavar

Változó minőségben ugyan, de a japán City Connection már több legendás lövöldözős játékot, shoot ’em upot ültetett át modern konzolokra. A műfaj rajongói most egy újabb ilyen kiadásnak örülhetnek, de a játék címe talán még nekik is fejvakarásra ad okot. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, át kell vegyük a jelen produkció történelmét. Ja, és nem két játékról van szó, hanem ugyanarról. 1994-ben, a legendás Taito dobta piacra a játéktermekben a RayForce című lövöldözős produkciót, amely aztán később, jogi problémák miatt Layer Section címmel költözött át Saturnra – Japánban. A nyugati piacokon aztán a még semmitmondóbb Galactic Attack címmel került kiadásra. Vicces, hogy a most megjelent Layer Section & Galactic Attack S-Tribute címében épp az eredetire nincs utalás, de talán így már mindenki érti, melyik játékról van szó. Ha nincs otthon a műfajban, akkor meg mindegy is, elég csak játszani vele.

Bár a felújított kiadás főmenüjében választhatunk a „Layer Section” és a „Galactic Attack” között, valójában ugyanazt a játékot kapjuk más címmel. Habár eredetileg japán és nyugati megjelenések voltak, most a szabad nyelvválasztás miatt már tényleg csak a címben van eltérés – kinek melyik szimpatikusabb. Az eredmény ugyanaz: a RayForce (hogy csak azért is az eredeti címét használjam) egy vertikális sci-fi shoot ’em up egy vagy két játékos részére, nem egészen bullet hell, de azért kőkemény, intenzív játékmenettel. És ha valaki jobban beleássa magát, egész jó kis történettel – bár ezt a játék maga egyetlen betűvel sem említi.

A RayForce története szerint az emberiség a távoli jövőben megalkot egy felülmúlhatatlan mesterséges intelligenciát, amely a Con-Human nevet kapja. Feladata, hogy helyreállítsa a Föld bioszféráját, hogy újra békében és kiszámítható körülmények között lehessen élni. Csakhogy amikor egy emberi klón agyát rákapcsolják az intelligenciára, az hirtelen öntudatra ébred, és azzal a lendülettel meg is őrül. Rögeszméjévé válik, hogy az életet „fel kell javítani”, ezért minden embert igyekszik megölni, a természetet pedig a saját víziója szerint alakítja át. Miután az emberiség 99.8%-a kihal, a túlélők már csak néhány űrállomáson vannak jelen. Hogy megakadályozzák a teljes galaxis pusztulását, kifejlesztenek egy új haderőt, élén az RVA-818 X-LAY űrhajóval, hogy ellentámadásba lendüljenek. Na, ez az, ami a játékból úgysem derül ki, de tök jól hangzik.

A 6+1 pályából álló produkció sűrű és intenzív akciót kínál, nagyjából pont annyira hosszú, hogy ne váljon unalmassá, és a legmagasabb pontszámokat kergetve többszöri végigjátszás során is szórakoztató maradjon. A pixeles 2D látvány inkább még a Mega Drive korszakot idézi, de már megjelennek benne az akkori következő generációra jellemző trükkök. A játékmenet a „lövedékpokol” műfaját nyaldossa, de nem teljesen az. Űrhajónk hitboxa hatalmas, éppen ezért nehéz az ellenfelek lövedékei és lézerei között navigálni – cserébe ezekből kevesebb van, szóval a RayForce messze nem annyira kaotikus és áttekinthetetlen, mint sok műfajbeli társa, igaz, taktikusnak sem lehet nevezni. Valahol a kettő között van, nagyon élvezetes, tanulható, minőségi program, ahogy azt a japán fejlesztőktől általában megszoktuk.

Layer Section Xbox

Legnagyobb trükkje a produkciónak a „kétrétegű” akció. Űrhajónk nemcsak gyorstüzelővel, hanem célkövető lézerekkel is rendelkezik, ezek azonban a hajó alá céloznak. A háttérből előbukkanó, a mi szintünket még el nem érő ellenfeleket egy fix célkereszt segítségével „festhetjük meg”, majd egy gomb megnyomásával az összesre lézert ereszthetünk. Minél több célpontot lövünk így ki egyszerre, annál magasabb pontot kapunk, és ezzel akár az ellenség komplett hullámait is kilőhetjük, mielőtt azok ránk támadhatnának. Ez a technika természetesen a brutál nagy főellenségeknél is szükséges, a bossok részei néha nem sebezhetők másképp, mert alattunk vannak. Mivel viszont a célkereszt fixen a hajó előtt van, ezért közelebb kell repülni hozzájuk. Ez a kockázat-jutalom rendszer kiválóan működik, és remek játékmeneti csavart jelent. Űrhajónk fegyvereit az ellenfelekből kieső power-upokkal fejleszthetjük, így a játék előrehaladtával egyre vadabb akcióra lehet számítani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

  • Deathsmiles I & II teszt

    Két klasszikus lövöldözős játékot csomagolt össze számunkra a City Connection, így végre modernebb platformokon is újrajátszhatjuk a gótikus-boszorkányos kalandokat.

  • Gleylancer teszt

    Újra kiadásra került, és minden konzolon elérhetővé vált a 16-bites korszak egy klasszikus lövöldözős játéka. Mi sem hagyhattuk ki, hogy megnézzük, mit tud a Gleylancer.

  • Sisters Royale teszt

    Öt lánytestvér acsarkodásából egy bohókás történet, és egy egész kellemes lövöldözős játék sült ki, köszönhetően a több, mint három évtizedes múltra visszatekintő, japán Alfa System csapatának.

  • Natsuki Chronicles teszt

    Az év legvégén, mintegy karácsonyi meglepetésként érkezett a japán Qute Corporation legújabb játéka, amely rögtön az STG műfaj élvonalába robbant. Az Xbox One tulajdonosok egy valódi kincset kaptak.