Gleylancer teszt

Újra kiadásra került, és minden konzolon elérhetővé vált a 16-bites korszak egy klasszikus lövöldözős játéka. Mi sem hagyhattuk ki, hogy megnézzük, mit tud a Gleylancer.

Űrháború a régmúltból

1992-t írunk, virágkorát éli a 16-bites konzolgeneráció. A Sega Mega Drive konzol talán a legszebb évét éli, sorra jelennek meg rá az időtlen klasszikus játékok. Japánban is, merthogy ez a játékgép hazája, így ott olyan címek is napvilágot látnak, amik máshol nem elérhetőek. A Gleylancer (vagy teljes nevén Advanced Busterhawk Gleylancer) egy horizontális lövöldözős játék (shoot ’em up, vagy csúnyábban shmup), a japán Masaya fejlesztése, ami akkori legnagyobb sajnálatunkra soha nem kapott angol fordítást, és nem hagyta el a szigetországot sem. Bár jóval később, 2008-ban kapott egy átiratot a Wii Virtual Console platformra, mindig is igazi kultjátéknak számított. Nehéz elérhetősége miatt az eredeti Mega Drive kazetták időnként embertelen összegekért cserélnek gazdát – most azonban bagatell áron megérkezett egy hivatalos újrakiadás, minden modern konzolra, úgyhogy a többnyire filléres vackairól ismert kiadó, a Ratalaika Games tényleg belenyúlt a tutiba.

A Gleylancer a műfajhoz, különösen a korabeli darabokhoz képest egész lelkesen meséli el a történetét. A kilencvenes évek fantáziájához hűen 2025-ben az emberiségnek már csillagflottája van, ám ekkor egy idegen faj támad meg bennünket elképesztő túlerővel, az egyik fő hadihajónkat pedig a világűr ismeretlen pontjára teleportálják. A hajón szolgáló admirális lánya ezért elköt egy fejlesztés alatt álló, prototípus vadászgépet, hogy megkeresse apját, és leszámoljon a gonosz földönkívüliekkel. A klisés történetet jópofa, anime jellegű képek által ismerhetjük meg, a játék bizonyosan előhírnöke volt olyan címeknek, mint például a rá sokban hasonlító Radiant Silvergun, ami hasonló bevezetővel rendelkezik.

Szuperűrhajónkkal összesen 11 pályán tehetjük próbára magunkat. A Mega Drive korszakról beszélünk, különösebb játékmeneti csavart tehát nem kell várni, egy abszolút áramvonalas, egyszerű horizontális lövöldözős játékot kapunk. Fő fegyverünk mellett felvehetünk magunk mellé két drónt (a játék ezeket Movernek nevezi), amik előre, vagy bármilyen irányban képesek többféle módon támadni, a felvett power-upok függvényében. Van a játékban némi stratégia, mikor milyen fegyvert érdemes használni, de túl sok agyalásra nincs szükség, ez egy nagyon egyszerű produkció. Amit viszont kínál, az nagyon ott van a szeren, és még ennyi idő távlatából is kiválóan tartja magát. Szerencsére a konverzió is profi, a japán Shinyuden stúdió felelős érte, ők pedig tökéletes munkát végeztek.

Gleylancer Xbox

Ami igazán megkapó ebben az új változatban, hogy nemcsak perfekt módon adja vissza az eredeti játékot, de azt számtalan módon testre is szabhatjuk. Változtatható a képarány, állíthatunk be hátteret, tehetünk rá CRT szűrőt, ahol még a virtuális képcső alakját, sőt még az élességét, a scanline-ok erősségét is külön állíthatjuk. Maga a játék egy modern keretrendszerben fut, bármikor kimenthető és visszatölthető, és új funkciókkal egészítették ki. „Modern” módban egy gombnyomással változtathatunk az űrhajónk sebességén és a drónok viselkedésén, kezdők pedig bármikor bekapcsolhatnak egy „Csaló” módot, sérthetetlenséggel, pályaválasztással és egyéb debug funkciókkal. Így tényleg mindenki élvezheti ezt a klasszikust, legyen szó kíváncsi laikusról, vagy pontvadász shoot ’em up istenről.

A fejlesztők az eredeti változat trükkjeit is makulátlanul emelték át az új platformokra (ne feledjük, a régi játékoknál gyakoriak az emulációs hibák és hiányosságok, legyen szó akár grafikáról, akár hangról). A Gleylancer tükörsimán fut, tökéletesen játszható – a japánok annak idején fantasztikus dolgokat hoztak ki a Mega Drive hardveréből, izgalmas parallax scroll effektekkel, gyönyörű ellenféldizájnnal (ma már pixel-artnak hívjuk az ilyet), a hangzás pedig magáért beszél. Fantasztikus a soundtrack, nincs olyan zene, ami ne lenne dallamos, ütemes, izgalmas, még így is, a maga chiptune/midi minőségében. Ez nem csak nosztalgia, a Gleylancer a saját jogán is egy kortalan játék, amivel ma ugyanolyan jó játszani, mint csaknem harminc évvel ezelőtt.

Gleylancer Xbox

Nem is nagyon tudok rosszat mondani a játékról. Persze, legalább egy online világranglista jó lett volna, hogy ne csak saját magunkkal versengjünk, és a játékmenet is fapados mai szemmel, de ezeket leszámítva ez egy nagyon fontos és örömteli megjelenés. Egy igazi, egykori kult klasszikus játék Japánból, ami nemcsak egy darabka történelem, hanem önmagában is játékra érdemes produkció. Alig kétezer forintos árával pedig nevetségesen jó ajánlat, így mindenkinek csak ajánlani tudom. A lövöldözős műfaj kedvelőinek egyértelműen „kötelező olvasmány”, de mindenki másnak is, aki visszamenne egy kicsit a Mega Drive korszak hőskorába. Rögtön űrhajóval.

Pro:

  • technikailag kiforrott, igényes port;
  • az eredetihez képest új lehetőségek;
  • szórakoztató, változatos pályadizájn;
  • lehengerlő soundtrack.

Kontra:

  • a játékmenet nélkülöz bármilyen egyedi ötletet;
  • egy online világranglista jó lett volna.

80

A Gleylancer új kiadása PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re jelent meg.

dreampage

Azóta történt

  • Layer Section & Galactic Attack S-Tribute teszt

    Újabb régi lövöldözős játék éledt újjá, köszönhetően a japán City Connection csapatának. A Sega Saturn korszak egyik klasszikusát élvezhetjük, modern funkciókkal kiegészítve.

Előzmények

  • Sisters Royale teszt

    Öt lánytestvér acsarkodásából egy bohókás történet, és egy egész kellemes lövöldözős játék sült ki, köszönhetően a több, mint három évtizedes múltra visszatekintő, japán Alfa System csapatának.

  • Natsuki Chronicles teszt

    Az év legvégén, mintegy karácsonyi meglepetésként érkezett a japán Qute Corporation legújabb játéka, amely rögtön az STG műfaj élvonalába robbant. Az Xbox One tulajdonosok egy valódi kincset kaptak.