Kis kaland nagy szörnyekkel

A narratíva a 2019-es Godzilla Kong ellen után játszódik, bár túl sok mélysége nincs. Alapvetően A pontból B pontba haladunk lányunkat kutatva, hogy körülbelül öt óra után egy kiszámítható csavar és rengeteg háttérinformáció kíséretében több kontextust kapjunk a Monsterverse tágabb világáról. Közben ugyan kapcsolatba lépünk más, nem ellenséges túlélőkkel is, de ezek a dialógusok elképesztően mesterkéltek és gagyik, nem kis részben a párbeszédek szövegei miatt. Egy részeg, feltételezhetően gyászoló öregtől elvesszük pisztolyát, majd hozzávágjuk, hogy „olvassál el egy önsegítő könyvet, vagy bánomisén!”, és otthagyjuk. Figuránk olyan gyorsan válik gyilkológéppé is, hogy hamarosan már bizarr egysorosokkal zárja a küzdelmeket. Egy néma, vagy legalábbis kevésbé közlékeny hérosz ide kivételesen jobban passzolt volna. Persze nagy eséllyel nem a cselekmény miatt játszik valaki ezzel a játékkal, de ezek a gagyi elemek sajnos elvesznek az összhatásból ahelyett, hogy legalább csak békén hagynák azt.

[+]

A játék különleges, bár viszonylag kihasználatlan funkciója, hogy már az elején találunk egy ORCA Σ nevezetű kütyüt a Monarch arzenáljából, amit mindenáron meg akarnak tőlünk kaparintani a Hiénák. Ezzel biojeleket találhatunk, vagyis rögzíthetjük valamelyik szörnyeteg hangszegmenseit. A felvétel megszerzésével együtt térképünkön megjelennek az érdekesebb pontok, ahol extra erőforrásokhoz juthatunk. Ez a része a mókának egyébként kifejezetten praktikus, a hasznos térképpel és a könnyű gyorsutazással pedig igazán azt érezhetjük, hogy tiszteli az időnket. A cél begyűjteni az összes biojelet, hogy szimuláljuk a titánok hangját: ezzel specifikus pontokon magunkhoz tudjuk őket csalni, hogy elpusztítsák akadályainkat. Ez elméletben nagyon vagány, a gyakorlatban pedig kissé leegyszerűsített, igaz, legalább időnként igen látványos tud lenni. Néha tényleg csak az előttünk tornyosuló akadály tűnik el ilyenkor, de az is megesik, hogy menekülnünk kell egy-egy omladozó épületben, hogy ne váljunk „segítőnk” martalékává.

[+]

A Kong: Survivor Instinct egy teljesen kompetens játék lett, ami egy jópofa, szórakoztató epizód a tágabb Szörnyverzumban. Animációján, történetén és kivitelezésén érződik költségvetése, de azért így is bőven vannak részei a játéknak, amin bőven lehetett volna még csiszolni. Ha nem egy epikus, szörnyes AAA-kategóriás játék elvárásaival vetjük bele magunkat, akkor szórakozva, sőt, időnként stimulálva tölthetünk el vele pár órát. Nemigen kínál sok lehetőséget, nincs is miért újrajátszani, de egyedi perspektívát nyújt azzal, hogy megmutatja: más nézőpontokból, nem csak a bühüm lényekre koncentrálva is lehet érdekes élményeket kínálni ebben a világban. Képi világa is remekül passzol ahhoz, amit nyújt, és bár a történettől nem szabad sokat várni, a Legendary e filmjeire sem emiatt járunk a mozikba. Azonban pont ezért elsősorban az akció-platformerek rajongóinak ajánlanám, és csak utána a kaijuk szerelmeseinek.

A Kong: Survivor Instinct PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó 7LEVELS biztosította.

Összefoglalás

A Kong: Survivor Instinct egy 2.5D-s akció-platformer, ahol egy túlélő szemszögéből, a csatákat általában csak messziről látva tapasztalhatjuk meg King Kong és a többi masszív szörny pusztítását. A legtöbb szempontból egy kompetens és szórakoztató, ugyanakkor meglehetősen egyszerű játék mászkálással, ugrálással és nem túlbonyolított harccal. Képi világa jól igazodik az „átlagember” perspektívájához, és bár története azonnal felejthető, leköt arra az öt-hat órára, amit vele tölthetünk.

A Kong: Survivor Instinct legfőbb pozitívumai:

• Szórakoztató játékmenet;
• kreatív megközelítés;
• időnként kifejezetten látványos.

A Kong: Survivor Instinct legnagyobb hiányosságai:

• Semmilyen történet és borzasztó szinkron és párbeszédek;
• a harcoknál kissé macerás kezelés;
• rövid játékidején túl nem nyújt többet egy átlagos, kompetens élménynél.

Georgiadisz Leonidas