Wizardry, Ultima, Black Onyx
A programozói tapasztalatok hiánya végül meglátszott a játékon, Henk saját becslése szerint az eredeti terveknek csak 20%-át tudta belegyömöszölni a 8801-es PC összesen 64K memóriájába. A három tervezett kaszt közül csak egy, a harcos volt választható, és végül animáció sem került a játékba – ehelyett inkább a variációkra „költött” a memóriából. Összesen 30 eltérő szörnyeteg került a játékba, illetve rengeteg humán ellenfél, akiket 28 test és 50 fej kombinációjából legózott össze véletlenszerűen a program – ráadásul minden felszerelési tárgy is azonnal látszott rajtuk. Sőt, még egy random névgenerátor is befért a játékba, így minden karakter egyedi névvel és kinézettel rendelkezett.
A karakterszerkesztő nem csak a vele egy időben megjelent játékokat alázta, de úgy előre is öt évig mindent.
A The Black Onyx háttérsztoriját letudta egy három soros szöveggel: Utsuro elátkozott városában járunk, amit ördögi, sötét köd fojtogat. A megoldás kulcsa a városka alatti barlangrendszerben van, itt található ugyanis a legendás Fekete Ónix, amit a felszínre cipelve beköszönthet az aranykor. Csapatunk öt, általunk megalkotott karakterből állt, a harcra pedig csak különféle fegyverekkel vagdalkozva volt esély – sem mágia, sem távolsági fegyverek nem kaptak helyet a programban. A játék gyakorlatilag egy óriási, hat szinten terjeszkedő labirintusból állt, no meg a felszínen levő városból, ahol lehetett állást menteni, bankba tenni a pénzünket, illetve vásárolgatni. A játék hosszát az is növelte, hogy a városból több lejárat is volt a labirintus eltérő színárnyalatban pompázó szintjeire, de ezeket a szinteket meghatározott sorrendben kellett teljesíteni, hogy megjelenjen az utolsón a fekete drágakő.
A PC-88 (a NEC-8801 kevésbé hivatalos neve) nem volt igazán profi a sok szín egyidejű kezelésében, vagy épp a 3D-ben, de a Black Onyx így is remekül nézett ki a maga idejében.
Maga a játék 1983 karácsonyára készült el, de közel sem lett akkora siker, mint alkotója remélte: a magazinokban hirdetett játékért az első hónapban mindössze egyetlenegy telefonos megrendelés érkezett. Januárban átalakította a hirdetéseket, így azokban már screenshotok is szerepeltek – ez megnégyszerezte az eladásokat. Öt eladott példánnyal a háta mögött nem tűnt esélyesnek, hogy valaha is összeszed egy új számítógépre valót, nemhogy visszafizesse az ismerősétől a fejlesztésre kölcsönkért ötvenezer dollárt. Van, aki feladta volna, Henk azonban, mint azt nőügyei után tudjuk, meglehetősen makacs ember. Rájött, hogy pontosan az a legnagyobb gond, amit ő egy éve még előnynek gondolt: az, hogy Japánban pár megszállott egyetemista kivételével senki nem tudja, hogy mi az az RPG, a szintlépés, egyáltalán, hogy mi fán terem egy ilyen fantasy kaland.
Bár a játékmenet ma már primitívnek tűnhet, a játékos még ma sem sűrűn látott játékelemként ki is rabolhatta az NPC-ket.
A megoldása zseniális volt: utolsó yenjein felbérelt egy tolmácsot, és egyenként felkeresett minden akkori japán játékmagazint, kicsiket és nagyokat egyaránt. Amerikai stílusú rámenősségével nem tágított, amíg egy kelletlen szerkesztő le nem ült vele egy szobában, akit aztán lépésenként végigvezetett a karakteralkotáson, a küldetés első lépésein, lényegében RPG-gyorstalpalót tartva nekik. A terve, bármilyen kevéssé is tűnik hatékonynak, félelmetesen bevált: Japán minden játékmagazinja hosszas leírást közölt a teljesen új stílusú játékról, az áprilisi számok mindenütt a The Black Onyxről szóltak. Majd ezt követően is: hónapokig közöltek a magazinok tippeket, végigjátszásokat, trükköket a játékról, lényegében megismertették olvasóikat ezzel az új, fantasztikus játékstílussal, az RPG-vel. A játékosok pedig reagáltak, áprilisban tízezren vásárolták meg az eleddig ismeretlen élményt adó programot, majd számuk egyre növekedett – és végül 1984 legjobban fogyó játéka Japánban a The Black Onyx lett. Aztán, amikor az ország és a korszak legnépszerűbb, ma már sajnos nem létező játékmagazinja, a Login az év legjobbjának választotta, a kereslet ismét megugrott – összességében 150 ezer példányt értékesítettek belőle NEC-8801-en. És, tekintve, hogy a szokásosnál drágábban, 6800 helyett 7800 jenért árulta Henk (és a siker után már minden akihabarai bolt is) a programot, bőven volt miből visszafizetni a korábbi kölcsönt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
