Két évvel ezelőtt, amikor megjelent a Harry Potter és a Főnix rendje, számomra az egyik legjobban várt nyári játék volt, és izgatottságom nem volt hiábavaló. Ugyanis az ötödik Potter-kaland nem volt játszhatatlan, sőt kifejezetten élvezhető volt. Szakítva az előző részek lineáris játékmenetével, a készítők egy olyan szabad és nyitott világot rittyentettek a képernyőkre, ami után azt hiszem mindenki megnyalja a 10 ujját legalább kétszer. Ezután magától értődő volt a várakozás a hatodik epizódra. Szerencsére a srácok folytatták a Főnix rendjével elkapott vonalat.

Bizony, Harry, Ron és Hermione hatodik évükben is rengeteg kalamajkában fognak részesülni. A három jóbarát immár hatodik évüket kezdik a Roxfortban, ahol újfent mindenki Voldemort és az ő rossz cselekedeteiről csámcsog, míg Harrynek szemet szúr Malfoy nevű iskolai ellenfelének különös viselkedése. A történethez még az is hozzátartozik, hogy Harry elfelejtett könyveket vásárolni a tanévre, ezért az iskolai könyvtárból kapja a papírosokat. Kezei közé kerül egy olyan bájital könyv is, ami a titokzatos „Félvér herceg” tulajdona. Harry ezt felhasználva mondhatni a bájitalfőzés mestere lesz. El kell mondjam, hogy aki a játékból szeretné megismerni a teljes történetet, azt el kell, hogy keserítsem, ugyanis az események történnek a játék alatt, de sztori nincs mögöttük. Értem ezalatt, hogy például elmegyünk egy partira, majd a következő jelenetben Ron-t szerelmi báj alól kell kigyógyítanunk, amit egy csomag csokiban kapott. Azért ezek, a könyvben le vannak vezetve, megkockáztatom, a filmben is le lesznek.

A játékmenetnek 3 fő eleme van: párbajozás, kviddicsezés, bájitalfőzés. Gyakorlatilag ezt a három dolgot kell az egész játék alatt csinálnunk, összekötve menj A pontból B-be és onnan C-be. No, azért nem egyszerű ez mert nem egyszer kell a kastély egyik végéből a másikba átrohanni, ráadásul az egész épület egy jó nagy labirintus. Ezt megkönnyíteni hívatott Félig Fejnélküli Nick, akit az „N” betű megnyomásával előhívhatunk és gyakorlatilag egy interaktív GPS-ként működik. Bevallom nem haboztam sokat, bőszen nyomkodtam az N-betűt. Követve Nick-et érdemes futni,azonban rohanás közben az irányítás egyszerűen pocsék lesz, és Harry hatalmas ívekben próbál kanyarodni, aminek gyakran borulás/ütközés/esés/falba akadás lesz az eredménye. Visszatérve a mozgatórugókra. Hál’ istennek a készítők megtartották az „egérrel varázslás” technikát, amit még mindig fantasztikus ötletnek tartok és ismételten úgy szórhatjuk a különböző igéket elleneinkre, ahogy az egeret mozgatjuk az asztalunkon.(Például Capitulatus->körkörösen mozgatjuk az egeret.)Varázsigék terén sokat nem válogathatunk, egy párbajhoz a játék vége felé összesen 5 darab közül választhatunk, de még így is ez a játék legélvezetesebb része. Sajnálatos, hogy a PC-s verzióból kimaradt az egymás ellen harcolás, pedig haverokkal szívesen szórtunk volna egymásra egy-két Stupor-t. Aztán ott a kviddicsezés. Ez annyiból áll, hogy az egérrel irányítjuk Pottert, és csillagokon kell keresztül repülnünk, amíg el nem érjük a cikeszt. Ez egyáltalán nem kihívás, mert akármit csináltam mindig én kaptam el a kicsi aranygolyót. Ha jól számoltam, összesen nyolcszor kell a játék során seprűt ragadnunk, ebből 5 repülést számtalanszor újra próbálhatunk. Végül ott a bájital-készítés. Na ebben volt olyan bájital, ahol eléggé felhúztam magam, de 2-3 próbálkozás után ezek is simán vehetők. A főzés folyamata úgy néz ki, hogy van nekünk egy nagy üstünk, ami forr a tűzön, benne pedig, egy keverő kanál, körülöttük, pedig különféle folyadékok, illetve szerek amiket fel kell használnunk a főzés alatt. Hogy mit kell beletenni az üstbe azt a program az oldalsávon jelzi, a mennyiséget, pedig onnan tudjuk, hogy az anyagok hatására az üstben lévő folyadék színe elváltozik és a megfelelő tónusig kell önteni azokat. Színváltozást elérhetünk azzal is ha felhevítjük, illetve kevergetjük a cuccot. Későbbiekben egyes anyagokat fel kell rázni mielőtt beleöntjük az egyvelegbe. A játék során beléphetünk párbaj- és bájital szakkörökbe is, előbbiben új varázslatokat, utóbbiban létfontosságú italokat keverhetünk, tehát előbb-utóbb be kell lépnünk ezen csoportosulásokba, hogy előre tudjunk haladni a történetben.

Mászkálás közben gyűjtögethetünk Roxfort-pajzsokat, amik gondolom egy achievment rendszer részei, de a PC-s verzióban nem sok hasznukat vesszük ugyanis valamiért az extrák kimaradtak. A valósághoz hozzátartozik, hogy a főszál elég rövid és mivel nagyon nincs is más a játékban, ezért 3-5 óra alatt kényelmesen végig lehet játszani.

Grafika terén nem sokat változott az ötödik részhez képest, de egy pici javulás érzékelhető. A karakterek adaptációhoz mérvén kidolgozottak, de gyakran előfordult, hogy az átvezető videók közben azt éreztem, hogy Harry robotokkal beszélget, valamint, viccesnek tartottam, hogy (legalábbis nálam) a három főszereplőn kívül a többi karakter szája zárva maradt. Az embereken kívül maga a kastély gyönyörűen és nagyon aprólékosan ki van dolgozva, aminek minden apró szegmensét meg is csodálhatjuk, ugyanis mint mondottam nincs olyan terület ahova nem mehetnénk el. Grafikáról még annyit, hogy a varázslók és boszorkányok elég gyakran egyesülnek a fallal, de ez már amolyan „divat-bug” a játékoknál. Szóval a játék képi világa nem fogja megváltani a világot, de egy ilyen játéknál teljesen vállalható.

A hangok rendben vannak, a filmben hallható zenék csendülnek fel játék közben, és a dallamok nagy része jókor indul be. Nem úgy a szinkronhang féleségek. Nem értem, hogy egy ilyen játékhoz, miért nem tudják megszerezni az eredeti színészeket. A karakterek így röhejesek és hát mondjuk ki, cikik lettek. Pedig annak nagyon örültem, amikor az ötödik részt leszinkronizálták magyarra, és a szereplők azon hangokon szólaltak meg, amelyekhez a magyar közönség nagy része hozzászokott.

Mindent egybevéve a Harry Potter és a Félvér herceg egy gyorsan végigjátszható játék, egy esős délutánra tökéletes, de nem többre. Természetesen Potter-fanoknak kötelező darab, de aki most ismerkedne meg ezzel az univerzummal, azoknak ajánlom a könyveket inkább. Sajnos. Pedig ebből most többet is ki lehetett volna hozni, valami olyat amit szívesen előszedünk többszöri alkalommal is…