Sebesség határok nélkül

A játékmenet kellemes, a mozgások, animációk is szépek. Frey villámgyorsan képes a helyszínváltásokra, a mágikus parkour talán az egész program leglátványosabb eleme, a későbbiek folyamán pedig még mozgékonyabbak leszünk a megszerzett mágikus extráknak köszönhetően. Talán viccesnek hangzik, de ezek a dolgok minket leginkább a 2008-as Prince of Persiára emlékeztettek, minden arról szól, hogy fenntartsunk egy bizonyos áramlást, miközben szinte táncolunk a játék világában. Másik pozitívum a harcrendszer lehetne, és itt nem véletlen a feltételes mód.

[+]

Egyrészről hősnőnk egyre növekvő mágikus arzenállal száll szembe a ránk törő ellenségekkel, akik látszólag a semmiből jelennek meg, hogy akadályozzák a haladásunkat. A készítők megpróbáltak egy ellenállás/érzékenység rendszert belevinni a programba, amelynek a lényege, hogy egyes lények bizonyos támadások ellen gyengébbek, míg másokkal szemben jóval kitartóbbak. Első ránézésre ezzel nem is lenne gond, azonban akadnak olyan ellenfelek is a pályán, akik ellen csak a későbbiekben tudunk érvényesülni, miután megszereztünk egy-egy extra mágiát. A probléma ezzel csak az, hogy amíg ezekhez hozzájutunk, eltelik a végigjátszásra szánt idő nagy része. Összességében rendkívül látványosnak tűnnek a támadásaink, azonban ritkán lesznek ezek kielégítő mozzanatok, hiszen még legalacsonyabb szinten is van, hogy rengetegen rontanak ránk, ami egyeseknek még imponáló is lehet (főleg azoknak, akik szeretik a kihívásokat a harcok terén), de közben meg inkább frusztráló az egész, mert egyáltalán nem illenek ahhoz az akrobatikához, amelyet Frey-jel csinálunk. Nem mondanánk azt, hogy teljesen rosszul van kitalálva, de nem is állíthatjuk azt, hogy ez így ideális.

[+]

A valóság az, hogy valahol a kettő között lóg az egész a levegőben, ami azért gond, mert ezzel megy el az alap történet végigjátszásának az a bizonyos 12-15 órája. Ezt az időt kitolhatjuk a játék világának a felfedezésével, mellékküldetések teljesítésével és ismeretlen régiók, helyszínek vizsgálatával, de valahogy a sztori közben nem érezzük úgy, hogy ezekkel foglalkozni kell. Utána már jobb a helyzet, mert lényegében az egész világ a lábunk előtt hever, nekünk pedig van időnk mindenre, más kérdés, hogy addigra az embernek lehet elmegy a kedve az egésztől, vagy legalábbis félrerakja a Forspokent egy másik alkalomra (ami talán végül sosem jön el). Grafikáját tekintve a játék kifejezetten felemás végeredményt mutat, sajnos nem hozza egyáltalán azt a színvonalat, amit anno az első videókban láthattunk. Egyes részletei álleejtően szépek (főleg a varázslatok effektjei), míg sok helyen azt vesszük észre, hogy az egész úgy fest, mintha egy előző generációs alkotásról beszélnénk (szerintünk még a Final Fantasy XV is jobban nézett ki összességében).

[+]

A zenékről túl sok mindent nem érdemes elmondani, az a néhány dallam, amit hallhatunk, egész jól illik a világhoz. Kár, hogy egyik sem olyan, amelyeket önmagukban is szívesen hallgatnánk, néhány hét/hónap múlva nem is fogunk rájuk emlékezni. A szinkronról érdemes néhány szót ejteni. Az elmúlt időszakban, illetve már az első videók felbukkanásakor többen úgy beszéltek a játékban hallható párbeszédekről, hogy azok inkább a ciki kategóriába esnek és rém zavaróak, viszont itt szeretnénk kicsit szembemenni sokakkal, mert nekünk ilyen téren nem volt gondunk a játékkal. Frey a modern érából származik, lényegében egy másik világ sarja, úgy véljük, hogy pont ezért illik hozzá ez a stílus. A párbeszédek technikai része már annál inkább problémás volt. Nem is értjük, hogy kinek az ötlete volt az, hogy amikor egy nagyobb csata előtt állunk, vagy egy másik karakterrel beszélünk, akkor néhány másodpercre konkrétan megáll a játék: egész egyszerűen nincs lehetőségünk mozogni, de még csak a kamerát sem tudjuk ilyenkor irányítani, ami egy olyan játéknál, ami alapvetően a gyors mozgásra épít, roppant zavaró és létidegen.

Összegzés:

A Forspokennel egész jól el lehet szórakozni, a villámgyors mágikus mozgás kifejezetten élvezetes, a harcok látványosak, a mágiával való kísérletezgetés ideig-óráig izgalmas tud lenni, valamint a program világának felfedezése is kellemesen indul. Aztán eltelik egy kis idő, és azon kapjuk magunkat, hogy de jó lenne, ha már vége lenne. Talán kicsit nyersek leszünk, de ki kell mondanunk, hogy a játék a jelenlegi formájában nem éri meg a teljes árát még akkor sem, ha szeretjük az isekai stílust, és a videók alapján úgy gondoljuk, hogy érdemes egy esélyt adni neki. Ha mégis szeretnétek belevetni magatokat Athia felfedezésébe, akkor inkább várjátok meg a korábban beígért sztori DLC-t, majd a későbbiekben egy leárazás keretén belül vegyétek meg a játékot. De ha nem bírjátok ki, nyugodtan próbáljátok ki a demót, ami lehet, hogy titeket jobban beszippant, mint minket.

A Forspoken 2023. január 24-én jelent meg PC-re és PlayStation 5-re, mi utóbbi verziót teszteltük.

A Forspoken legjobb vonásai:

• A mágikus parkour kifejezetten látványos eleme a játéknak;
• a varázslatok bitang jól festenek;
• a fő sztori helyenként izgalmas elemeket kapott;
• Frey és a karkötő közötti adok-kapok időnként vicces.

A Forspoken leggyengébb pontjai:

• Az előzetesen beígért nextgen grafika hiánya;
• a párbeszédek technikai oldala rémes;
• egy idő után kifejezetten unalmassá válik a történet;
• a mellékküldetések többsége elég gyenge;
• az egész világ sivár, olyan, mintha félkész lenne.

oriic