Egyedül egy idegen világban
Amikor bejelentették a Project Athia kódnevű játékot, nagyon sokan felfigyeltünk rá, hiszen egyrészről a bemutatkozó előzetes bár keveset mutatott, az rendkívül látványos volt, másrészt a program témája sem volt hétköznapi. Az isekai, mint fikciós műfaj leginkább a mangákban, animékben, japán regényekben és egyes keleti játékokban szokott előfordulni, a lényege pedig az, hogy az általunk ismert világból a főhős átkerül egy számára ismeretlen, idegen helyre, ahol esetenként mágikus képességek birtokába jut, amikkel le tudja győzni a főgonoszt és csatlósait. Az időközben Forspokenre átnevezett alkotás ezt a stílust próbálta meg elhozni nekünk, elsőre rendkívül változatosnak tűnő történetmeséléssel és helyenként látványos grafikával vegyítve.
[+]
Főszereplőnket Frey Hollandnak hívják, jelenleg New York-ban él, nincsenek sem szülei, sem közeli hozzátartozói, ennek köszönhetően pedig rossz társaságba keveredik és a későbbiekben próbál elmenekülni nem csak a bűnözés, hanem az igazságszolgáltatás elől is. Legutolsó balhéja során utóbbi nem igazán sikerül, a bíró figyelmezteti, hogy ha nem változtat az életén, akkor a jövőjének annyi. Ezt követően Frey szerintünk kicsit bugyuta módon tálalva, de rátalál egy titokzatos karkötőre, nem sokkal később pedig azon kapja magát, hogy egy portál beszippantja és Athia világába kerül. Ráadásul itt varázserővel is rendelkezik, ami bár tetszik neki, hamar rájön, hogy egy sárkány ellen nem igazán tud még mit tenni, kis szerencsével azonban túléli a találkozást. Ez így leírva semmi különös, de mi összességében úgy érezzük, hogy a Forspoken meglehetően egyedi alkotás lett.
[+]
Frey egy kifejezetten üdítő karakter, mindenkivel bizalmatlan, pont ez miatt nyújt érdekes alternatívát a megszokott fantasy történetekkel szemben, amelyekben a hős de facto jóindulatú megmentő és/vagy felszabadító. Itt azonban a karakterünk semmi mást nem akar, mint visszatérni az otthonába, még akkor is, ha ott nem várja senki. Ettől függetlenül Frey mégis megkapja a helyi hős szerepét, feladata pedig annyi, hogy győzze le a Tantákat. Ellenségeinket egyébként olyan ismert színésznők szólaltatják meg, mint Janina Gavankar, Pollyanna McIntosh, Claudia Black, és Kendal Rae: az általuk szinkronizált karakterek voltak azok a nagyhatalmű nők, akik anno Athia világát és társadalmát felépítették, mostanra viszont a pusztulás bölcsőjévé változtatták a helyet. Itt kezdődnek a Forspoken kisebb-nagyobb problémái, a játék ugyanis egyik kliséből szalad át a másikba.
[+]
A Tanták csúnya, gonosz néniknek vannak beállítva, akik folyamatosan üvöltöznek, amikor meg akarják ölni Frey-t, ennek köszönhetően a boss harcok egy idő után erőltetettnek hatnak. Az sem segít a sztorin, hogy csak a játék vége felé kapunk érdemi információt róluk, amik teljesen más perspektívába állítják őket: átérezhetjük az indokaikat, de közben meg arra gondolunk, hogy simán legyilkoltuk őket és ez ellen már nem tudunk semmit tenni. Jobban örültünk volna egy Final Fantasy stílusú csavarnak, ha már ez a csapat hozta el nekünk anno a Final Fantasy XV-öt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
