Hirdetés
A nyolcadik utas az XCOM
Az idén 44 éves Alien franchise-t valószínűleg senkinek nem kell bemutatnunk. Az 1979-es filmet és annak folytatását nem csak a nagyközönség, hanem a szakma is kedvelte, ennek következményeként az eredeti négy filmből az első kettőnek sikerült Oscar-díjat is nyernie a legjobb vizuális effektusok kategóriában. Ahogy az várható volt, a siker hatására az évtizedek során több videojáték is készült az Alien filmek világára építkezve, ezek többsége azonban teljes mértékben felejthető volt, viszont akadt néhány kiemelkedő próbálkozás, mint például a 2014-ben debütált Alien: Isolation, amelynek azóta is várjuk a folytatását. Jelen bemutatónk tárgyát a 2022-es Summer Game Festen jelentették be: a Dark Descent egy kegyetlen és erőszakos taktikai stratégiai játék, amely az akciódúsabb második mozifilmre hajazott mrá az első bemutató után is. A fejlesztésért felelős Tindalos Interactive számára nem volt teljesen ismeretlen a terep, ők hozták el ugyanis a kegyetlen Warhammer 40k világában játszódó Battlefleet Gothic: Armada első és második részét, amelyek bár nem voltak hibátlan programok, a téma kedvelői a mai napig játszanak mindegyikkel. Mindezek után joggal reménykedtünk abban, hogy a Dark Descent nem egy újabb felejthető alkotás lesz és élvezetes módon prezentálja nekünk a A bolygó neve: Halál stílusát.
Az Aliens: Dark Descent története szerint mintegy húsz évvel járunk a filmtrilógia eseményei után, a hírhedt Weyland-Yutani társaság továbbra is óriási hatalommal, vagyonnal és befolyással rendelkezik. A sztori kezdetén mi egy különleges űrállomáson találjuk magunkat, ahol Maeko Hayes adminisztrátort irányíthatjuk. A kezdeti idill nagyon hamar horrorba csap át, villámgyorsan azt vesszük észre, hogy néhány idegen lény kezd el vadászni mindenkire. Természetesen mindez nem a véletlen műve, a kamerákat vizsgálva rájövünk, hogy egy korábban kikötött hajónak köszönhetjük a látogatókat. Ez a szekvencia lényegében a program tutorial része, amely kellően belemerít minket abba, hogy mi vár ránk az elkövetkező időszakban, segít olyan alapvető mechanikákat megtanulni, mint például maga az irányítás, az eszközeink használata vagy a lopakodás. Ez a rész kicsit izgalmasabb, vagy legalábbis feszültebb lehetett volna, ha a készítők nem nyújtják el túl sokáig. Végül nem marad más lehetőségünk mint aktiválni a mindent elpusztító Cerberus-protokolt, meglepetésünkre viszont felbukkan néhány katona, akikkel a közeli bolygó felé vesszük az irányt. Már az első gameplay videók és a későbbi bemutatók során is láthattuk, hogy stílusát tekintve a program nagyon emlékeztet minket az XCOM játékokra. Azonban míg ott a körökre-osztott gameplay dominált a csapatokat és karaktereket irányítva, addig itt valós időben kell túlélnünk a harcokat, ez pedig az egyik legnagyobb kihívást jelenti számunkra. A Dark Descent alapjában véve nem egy könnyű alkotás, akik a húzós helyzeteket a lehető legjobban akarják kezelni, azoknak ügyesen kell alkalmazniuk a korábban megtanult dolgokat.
A játék rengeteg információval és oktatóanyaggal bombáz minket már nagyon korán, ami egy idő után összezavarhatja az embereket. Megéri azonban kitartani, ugyanis a későbbiek során nagy hasznát vesszük mindannak, amit itt hallunk és látunk. A Dark Descent elsősorban a kitartó játékok számára ajánlott, tehát azok fogják élvezni, akik kedvelik a nehézséget és nem adják fel idő előtt a kihívásokat. Miután sikeresen és viszonylag egy darabban sikerült a bolygóra leszállnunk, kiderül, hogy Hayes az egyetlen életben maradt tiszt, így nem kisebb feladat vár ránk, mint a túlélők összekovácsolása, a személyzet és a katonák irányítása. Utóbbira nagy szükség van, hiszen egy népes kolónia található a felszínen, ahonnan extrém gyorsasággal kellene kimentenünk a lakosságot, ha nem szeretnénk, hogy savas vérű lények végezzenek velük, meg persze szerény személyünkkel és a ránk bízott népes táborral.
Műveleti központunk a részben sérült USS Otago nevű űrhajó lesz, ahol a csapataink menedzselése, a küldetések előkészítése és katonáink összeállítása zajlik. Itt képezhetünk ki új tengerészgyalogosokat, akiknek idővel jóval erősebb fegyvereket és eszközöket adhatunk, ha valaki pedig megsérül a harcokban, azokat is itt gondozhatjuk. Apró, de annál meglepőbb dolognak tűnhet, hogy nem csak a fizikailag sérült egyénekkel kell foglalkoznunk, hanem a mentálisan problémás személyekkel is. A harcok nem könnyűek, viszont ha sikeresen végzünk bizonyos mennyiségű Xenomorph támadóval, idegen mintákat gyűjthetünk tőlük, amiket a hajóra visszaszállítva értékes, új technológiákkal leszünk gazdagabbak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!