Viszonylag gyakori, hogy a kisebb költségvetésből összehozott független címek csak jóval a PC-s megjelenést követően válnak elérhetővé konzolon. Sajnos ez egy ilyen iparág, sok stúdiónak meg kell válogatnia, hogy mikor és melyik platformra fejleszt. A norvég Red Thread Games szerencsére nem váratott bennünket sokat – a 2019 májusában debütált Draugen február végén a Sony és a Microsoft konzoljára is ellátogat.
Az 1920-as években játszódó kaland főszereplője, Edward „Teddy” Harden és fiatal barátja, Lissie a hőhős testvérének keresése miatt érkezik az isten háta mögötti kis norvég falu, Graavik kikötőjébe. Bár elvileg várják őket, megérkezésük után szinte azonnal kiderül, hogy nincs minden rendben az egykori bányászfalu körül. A lakók egyszerűen eltűntek, hőseink pedig maguk kénytelenek utánajárni, mi történt. A nyomozás közben aztán feltárul a falu szörnyű titka, tragédiák árnyéka vetül a történetre, a festői fjord tövében fekvő település pedig egyre inkább baljós hangulatot kezd árasztani. Ehhez hozzájön a főszereplő saját múltja, ami végül a sztori központi elemévé válik, és nemcsak a rejtélyekkel, hanem a saját maga démonaival is meg kell küzdenie.
Az utolsó mondat szerencsére csak képletesen értendő, a Draugen ugyanis egy ízig vérig beszélgetős, felfedezős játék. A rossz nyelvek egész nyugodtan csúfolhatják „sétaszimulátornak”, ugyanis az. A játékmechanika teljes egészében a viszonylag kis helyszín bejárásából, sok-sok beszélgetésből és az interaktív elemek megkereséséből áll, amiket egyébként a játék már messziről kijelöl a számunkra. A kaland során nincs harc, menekülés, időhatár vagy bármilyen logikai feladvány, és a játék által kijelölt útról is csak módjával lehet letérni, leginkább akkor, ha valaki minden achievementet szeretne megnyitni a végére. Egyébiránt a játék egy teljesen lineáris és rövid történet, ráadásul igen lassú lefolyású, így a türelmetlenebb játékosoknak nem is annyira ajánlott. Ez a játék tényleg arról szól, hogy beszívjuk a hely hangulatát, hallgassuk a zenéket, és ne siessünk sehová.
Maga a „kampány” öt nap eseményeire van felfűzve. A bejárható helyszín nagyon kicsi, nem is kell minden négyzetméterét felfedezni, mégis nagyon realisztikus és szép az egész, mindenhonnan fantasztikus hangulat árad. Erről persze a remek körítés is tehet – bár nem világrengető a kidolgozás, indie játékhoz képest nagyon is kellemes a szemnek, a karakterek kidolgozása, Lissie arcmimikája, animációja és a profi szinkron is jelentősen hozzátesz az élményhez. Valóban úgy érezzük, hogy egy norvég kis faluban járunk, olyan helyen, ahol emberek élnek (vagy legalábbis éltek), és ennek köszönhetően a játék története, fordulatai, drámája is könnyen átérezhető.
Egy ilyen jellegű alkotásról persze nehéz úgy írni, hogy teljesen mellőzzük a cselekményt, márpedig bármit leírni róla erősen spoiler lenne. Legyen elég annyi, hogy a Draugennel érdemes játszani. Nem horror, nem vált át természetfeletti őrületbe (bár többször is penget ilyen húrokat), mégis van benne súly, dráma, a végére pedig meg is értjük mindennek az összefüggését. Az egész könnyen elmehetett volna valamilyen esztelenség felé, és bár egy ideig úgy tűnik, pontosan ez történik, a végére egy egészen megkapó és szép, igazi mondanivalóval beoltott lezárást kapunk. Nem lennék meglepve, ha a fejlesztők közül valakinek a saját személyes traumája adta volna az alapötletet.
A konzolos változatról semmi rosszat nem lehet elmondani, nagyon tisztességes munka. Xbox One X-en tesztelve az egész kaland stabilan futott (30 fps-sel, 4K-ban, választható grafikus mód nincs), az egész prezentáció nagyon korrekt. Külön érdekesség a választható „1923 mód”, ami fekete-fehér szűrővel teszi hangulatosabbá a képet, extraként pedig a vizuális soundtrack, és a végigjátszás után megnyíló képregény említhető. Nem annyira látványos, mint műfajbeli társa, a fotogrammetriával készült Vanishing of Ethan Carter, de amit kínál, az egy jól kidolgozott, összeszedett, profi alkotás.
Az továbbra is egyéni megítélés kérdése, hogy valaki szereti, vagy elfogadja-e a sétaszimulátor műfajt, de a Draugen megmutatja, hogy olyan formája ez a történetmesélésnek, amiben igenis lehet értéket találni. Mindössze 2-3 órás hosszával és relatíve magas árcédulájával persze lehet vitatkozni, talán érdemes megvárni vele egy akciót. De aki ki akar szakadni a mindennapok pörgéséből, és szívesen kirándulna egyet Norvégiában, annak jelen pillanatban ez a megfelelő jegy hozzá.
Pro:
- érdekes, a végére egészen összetetté váló történetvezetés;
- jól kidolgozott személyiségek;
- profi forgatókönyv és szinkron;
- szép látvány és még szebb zenék.
Kontra:
- nagyon rövid, és szinte teljesen lineáris;
- minimális interakciós lehetőségek;
- végigjátszás után már nem kínál semmit.
70
A Draugen PC-re, PS4-re és Xbox One-ra érhető el.
dreampage