Eastshade teszt (Xbox One)

Konzolon is felfedezőtúrára indulhatunk, és bejárhatunk egy rejtélyes szigetet, megfestve annak legszebb tájait, és megismerve a különleges helyi lakosságot.

Nem elég jól festeni

Az idei év elején igencsak megmozgatta a különleges élményekre vevő játékosokat az Eastshade Studios első, egyben saját nevüket viselő játéka, az Eastshade. A teljesen erőszakmentes kalandjáték gyönyörű grafikájával, érdekes játékmenetével és remekül megírt, a nagy szerepjátékokat idéző forgatókönyvével tűnt ki a néha unalmasnak ható indie játékkínálatból. A játék PC-n hamar népszerű lett, és ősszel végre a konzolos felhasználók is átélhetik az élményt. Ez egyfelől remek dolog, hiszen egy különleges és szerethető produkcióról beszélünk, másfelől viszont csalódás, elsősorban a port minősége miatt.

Az Eastshade tehát egy nyílt világú kaland, amelyben nem világmegmentőt vagy szuperhőst játszunk, hanem egy festőt, aki azért érkezik a címszereplő szigetre, mert édesanyja szerette volna, ha megfesti annak legszebb panorámáit. Hajóval érkeznénk, csakhogy viharba keveredünk, és roncsok között, egy homokos tengerparton térünk magunkhoz, innen kell elindulni a nagy kalandra. Bár több szempontból is hagyományos RPG elemekből építkezik, az Eastshade nem szerepjáték, hanem egyszerű felfedezős, gyűjtögetős élmény. A sziget belsejébe érve Lyndow kikötővárosában találjuk magunkat, ahol a helyiek ügyes-bajos dolgaiba cseppenünk, akik mindenféle szívességre kérnek bennünket. Bárkivel is beszéljünk, az szinte biztos, hogy egy küldetést ad, ami vagy valaminek a megfestését, vagy hozzávalók, növények és hasonló tárgyak összegyűjtését jelenti.

Eastshade Xbox One

Maga a sziget nem nagy – egy komolyabb open-world játékban talán még DLC-ként is kicsi volna – de relatíve jól megtervezett, szép helyszín, amit megismerve akár térkép nélkül is könnyen bejárhatunk. (Térkép egyébként később szerezhető, de ehhez meg kell találni a megfelelő NPC-t.) Ezt a misztikus, békés fantasy világot egyébként emberszerű állatok (vagy állatszerű emberek, kinek hogy tetszik) lakják, bagoly, medve, szarvas és még ki tudja, milyen formában. Leírva rosszabbul néz ki, a gyakorlatban működik, amin sokat segít, hogy elég profi a szinkron, így hamar megszokható ez a furcsa világ. Egyik mellékküldetés aztán a másikat szüli, ami végső soron néhány játékmechanikára szűkíti le a játékot: vagy gyűjtögetünk valamit valahol, vagy egy adott helyet keresünk, amit a végtelenül egyszerű módszerrel megfesthetünk. Bonyolítja a helyzetet, hogy a festményekhez is fára és vászonra van szükségünk, amit innen-onnan tudunk felszedni. Szerintem teljesen felesleges mechanika, és inkább csak a játékos akadályozására szolgál, én kihagytam volna. Akad elég gyűjtögetés és erdőben céltalanul bolyongás így is.

Hirdetés

A „fő történeti szál” tehát arról szól, hogy édesanyánk által kijelölt helyeket járunk be, ahol megfestjük a tájat, épületeket vagy különböző látképeket, esetleg az ott lakókat. Viszont hogy ezt megtehessük, bele kell folynunk a helyiek kisebb-nagyobb problémáiba. Még egyszer: itt nincs harc, nincsenek banditák, démonok, gonosz erők, sem meglepő csavar a történetben. Ez tényleg csak a békés felfedezésről, sétáról, beszélgetésekről szól. Némi dráma azért akad itt-ott, bizonyos küldetéseket többféleképp is meg lehet oldani, és némelyik párbeszédet is elvihetjük egyik vagy másik irányba, de meghalni vagy igazán elakadni nem lehet. Inkább csak a türelmünkön fog múlni, hogy a végére járunk-e a történetnek, merthogy az Eastshade egy idő után kissé unalmas is tud lenni. A fejlesztők a kis szigetet azzal próbálták nagyobbá tenni, hogy lépten-nyomon megakasztják a játékost, és nem engedik tovább, amíg keresztül-kasul be nem járja az addig elérhető helyszíneket. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a játék abszolút nem fogja a játékos kezét, nem lehet tippeket kérni, nincs küldetésjelző, mindent nekünk kell kisilabizálni a rövid, nem mindig egyértelmű leírások alapján.

Eastshade Xbox One

Mindent összevetve az Eastshade egy kellemes, relaxáló és érdekes élmény lenne, ám akad egy komoly bökkenő, és az a konzolos portok minőségét illeti. Míg a játék PC-n kitűnt a grafikájával, addig konzolon sajnos egy nagyon igénytelen változattal kell beérnünk. Nem vagyok pixelszámláló, de az az első pillanattól látszik, hogy a játék – Xbox One-on legalábbis – szörnyen alacsony felbontásban, recés élekkel és mosott textúrákkal fut. A képfrissítés is mindössze 30 fps, de sok helyen akadozik és lelassul, különösen a nagyobb városban (Nava), és zsúfoltabb helyeken. Xbox One X / PS4 Pro támogatás nincs, így hiába a takaros kis sziget, ha egyszerűen nem jó ránézni. Az Eastshade így gyakorlatilag egy korai Xbox 360 játék színvonalát hozza, tulajdonképpen az Elder Scrolls sorozatra kísértetiesen hasonlító látvánnyal, mintha egy elfeledett Oblivion modot látnánk. Csakhogy az már 2006-ban volt…

És nem csak a grafika kritizálandó. A játék annyira igénytelen, hogy még az opciómenü sem működik megfelelően. A kilépéskor megjelenő „Apply / Do Not Apply” gombok például fordítva funkcionálnak, így ha el akarjuk menteni a változásokat, akkor a „ne alkalmazd” gombra kell nyomnunk, de például a nézelődés érzékenységét így sem tudjuk állítani, mert akárhová is húzzuk a csúszkát, a játék ugyanúgy viselkedik utána. E sorok írásakor patch még nem jött, így az egész élmény grafikástul, menürendszerestül finoman szólva is archaikus.

Eastshade Xbox One

Relatíve barátságos árával, erőszakmentes játékmenetével és gyönyörű zenéivel az Eastshade konzolon sem rossz vétel. Aki egy teljesen békés, az átlagtól eltérő utazást keres, és szívesen elmélyed néhány órára egy érdekes fantasy világban, annak mindenképp ajánlható. Azt viszont nagyon szomorú látni, hogy a konzolos változatok nem kaptak több figyelmet, mert egy ilyen stílusú produkciót bizony visszafog az elavult látvány és a technikai problémák. Ezt szem előtt tartva érdemes elindulni erre a hajóútra, és élvezni a festészet kissé nehézkes örömeit.

Pro:

  • érdekes alapötlet, egyszerű festős játékmechanika;
  • felfedezésre érdemes, jól megtervezett helyszín;
  • pihentető, erőszakmentes élmény;
  • élvezhető szinkron és gyönyörű zenék.

Kontra:

  • hosszabb adagokban kissé unalmassá tud válni;
  • túl sok lóti-futi küldetés;
  • komolyabb fejlemények nélküli történet;
  • konzolon elavult grafika és technikai problémák.

60

Az Eastshade PC mellett PS4-re és Xbox One-ra érhető el.

dreampage

  • Kapcsolódó cégek:

Előzmények

  • Yooka-Laylee and the Impossible Lair teszt

    A Playtonic csapata újabb kört futott az állati párossal, és ezúttal beletaláltak a céltábla közepébe. Yooka-Laylee új kalandja mindenben túltesz elődjén.

  • A Winter’s Daydream teszt

    Mitévő legyen egy tizenkilenc éves tanuló, ha arra megy haza, hogy a nagymamája fiatal lánnyá változott? Japán vizuális novella érkezett konzolokra.

  • The Sojourn teszt

    Fény és sötétség örök harcára kell pontot tennünk, ezúttal nem fegyverek, hanem logikánk segítségével. A The Sojourn egy váratlanul remek utazás lett.