Chiaroscuro
Hőseink végső célja a tengeren túl tanyázó Festőnő és monolitjának elérése. Az odajutás azonban nem egyszerű feladat – ebben nyújt segítséget szeretnivaló és bohókás társuk, Esquie. Ez a misztikus lény képes arra, hogy a világ különböző pontjai között szállítsa csapatunkat: kezdetben a tengereket szelve, később azonban már a levegőben is repülhetünk vele, sőt, még vízmélyi területekre is eljuthatunk általa. Esquie utazási képességeit különleges kövek aktiválják, amelyeket a lusta jószág sükebókán szétszórt a világban, és ezek visszaszerzése most hőseink feladata. A kövek birtokában Esquie újabb és újabb helyszínekre tudja eljuttatni az expedíció tagjait, így kulcsfontosságú szerepet játszik a világ felfedezésében. Mint mindenkinek, úgy az expedíció tagjainak is szüksége van pihenésre. Ezekben a nyugodtabb pillanatokban lehetőség nyílik felszerelésünk fejlesztésére, a naplóírásra, illetve a csapattagok közötti kapcsolatok mélyítésére. A közösen átélt események és a beszélgetések hatására ráadásul az egyes karakterek új képességeket oldhatnak fel.
[+]
A körökre osztott szerepjátékok ritkán kínálnak néhány délután alatt teljesíthető élményt – és ez alól a Clair Obscur sem kivétel. A fő történetszál önmagában is körülbelül 40 órányi játékidőt kínál, azonban a világ alapos felfedezése, a mellékküldetések teljesítése és az opcionális területek bejárása nálam további 30 órányi tartalommal bővítette a kalandot. Érdemes is kitölteni az időt a felfedezéssel, ugyanis rengeteg hasznos tárgyat találhatunk elszórva a pályák kevésbé központi zugaiban. A zsákmány talán leghangulatosabb darabjai a korábbi expedíciók tagjai által hátrahagyott naplóbejegyzések: ezek a töredékes, ámde rendkívül hangulatos írások fontos részleteket árulnak el a világ múltjáról és a veszélyekről, amelyek még előttünk állnak. A kontinensen utazva ráadásul rengeteg főellenfél is vár ránk: szörnyek, amelyek ellen sok esetben egyedi taktika szükséges, így nem elegendő pusztán magas szintű karakterekkel visszatérni egy-egy kihíváshoz, a durvább esetekben akár a fél csapatot át is kell speccelni – viszont minden esetben megéri az ezekre fordított idő, ugyanis egyedi fegyverek, ritka Pictók és egyéb különleges jutalmak lapulnak fészkeikben.
[+]
Hirdetés
Bár én teljesen belezúgtam a Clair Obscur harcrendszerébe, a játék legkiválóbb vonása mégis mindenképpen tálalása, illetve hangulata. A játék megjelenése egészen lenyűgöző – grafikai értelemben valódi műalkotással van dolgunk. A tesztelés során PlayStation 5 konzolon, Performance módban játszottam, és már az első átvezető jelenettől kezdve világossá vált, hogy a vizuális élmény külön kategóriát képvisel. Minden új helyszín, minden jelenet, minden fény- és árnyékhatás precízen kidolgozott, a művészeti stílus atmoszférateremtő ereje pedig magával ragadó A játék nemcsak látványos, de technikailag is meggyőző. A képkockaszám a teljes tesztidőszak alatt stabilan tartotta magát, és csupán minimális, pillanatnyi megakadásokat tapasztaltam néhány átvezetőnél. A Sandfall újonc csapata tehát kivételesen jól aknázta ki az Unreal Engine 5 motorban rejlő lehetőségeket, méghozzá úgy, hogy az élményt semmilyen komolyabb teljesítménybeli kompromisszum nem árnyékolja be. A narratív élmény erősségét tovább fokozza a kiváló színészi és szinkronszínészi munka. A szereplőgárda nevekben is erős: olyan ismert művészek csatlakoztak a projekthez, mint Andy Serkis, Charlie Cox vagy Ben Starr. Játékukban minden érzelem pontosan úgy csapódik le, ahogyan azt a készítők megálmodták: az előadásmód őszinte, hatásos és mély. A karakterek így nem csupán papírra vetett szereplők, hanem valódi, kidolgozott személyiségek, akikkel könnyű kapcsolatot teremteni és együtt érezni. Én azt is pozitívumnak éltem meg, hogy a karakterek ugye fiatal felnőttek voltak, és nem szeleburdi tinik – ez jóval nagyobb érzelmi töltetet adott az eseményeknek.
[+]
A színészi játék és a vizuális megvalósítás mellett van még egy olyan elem, amely egy JRPG esetében szinte elengedhetetlen: a zene. A Clair Obscur e tekintetben is jól teljesít, sőt – zenei világát tekintve egyenesen kiemelkedő. A soundtrack kompozíciója tudatosan épít a klasszikus zene hagyományaira, különösen a barokk motívumokra, amelyek remekül illeszkednek a játék art déco által inspirált vizuális világához, viszont mindezt olykor kicsit modern köntösbe ültetve hallhatjuk. A zeneszerző, Lorien Testard, nemcsak a hangszerekre, de az emberi hangra is nagy hangsúlyt fektetett: Alice Duport-Percier énekesnő tolmácsolásában a vokális elemek nem csupán díszítik a dallamokat, hanem érzelmi mélységet, narratív funkciót is betöltenek. A végeredmény? Egyszerűen varázslatos. A játék egyik különleges funkciója, hogy táborozás közben lehetőségünk nyílik lejátszani a kaland során összegyűjtött bakelitlemezeket. Előfordult, hogy percekig nem tettem semmit a játékban – csak hallgattam a zenét, és teljesen átadtam magam az élménynek. A kompozíciók nemcsak a környezethez, hanem az egyes karakterekhez is külön-külön igazodnak, egyedi témákat rendelve hozzájuk. Például míg Gustave témájában a cselló dominál, kifejezve az ő mély érzelmeit, addig Monoco témájában a szaxofon van középpontban, tükrözve a karakter energikus és kissé őrült természetét.
[+]
Ez az összetett élmény – a látvány, a zene és a színészi játék harmóniája – olyan érzelmi hatást gyakorolt rám, amelyet még filmek is csak ritkán képesek kiváltani belőlem. A karakterek közötti feszültség, a reménytelenség érzete, a félelem és a szeretet küzdelme mind tökéletesen átélhetők. Ha feltétlenül valami problémát kellene említenem az átvezetők ritka belassulásán kívül, akkor talán a kamerát tudnám megemlíteni, ami harc közben néha pont olyan szögben állt be, hogy alig láttam, hogy éppen mire készül az ellenfél. További apróbb kifogásként említhető a játék legeleje – Lumière városában az álldogáló NPC-k nem kaptak nagy figyelmet a fejlesztőktől, itt ugyanaz a három-négy karakter ismétlődik tömegesen. Mivel azonban e várost alig fél-egy óra múlva végleg elhagyjuk, ezt én megbocsátható bűnnek tartottam.
[+]
A Clair Obscur: Expedition 33 egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a sokak által konzervatívnak, neadj’isten, archaikusnak vélt műfaj, a körökre osztott szerepjátékok még korántsem merítették ki lehetőségeiket. A játék arra is rávilágít arra, hogy valódi innováció és kreatív megközelítés már nem csupán a nagy, több száz fős stúdiók kiváltsága lehet. A Sandfall ugyanis egy alig harmincfős csapat, mégis olyan minőséget tettek le az asztalra, amely sok tekintetben túlszárnyalja a jelenlegi AAA címek által képviselt színvonalat. És mégis: a Clair Obscur árképzésben sem AAA kategória: míg Steamen durván 50 eurót kóstál, addig konzolokon 19 000 Ft alatt beszerezhető az alapverzió. Ha valaki akár csak kismértékben is érdeklődik a műfaj iránt, határozottan érdemes próbát tennie a játékkal – váratlanul új kedvencet találhat benne.
A Clair Obscur: Expedition 33 PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelenik meg április 24-én. A játék része a Game Pass előfizetésnek.
A tesztjátékot a forgalmazó Cenega Hungary biztosította. A játék dobos formában is megjelenik.
Összefoglalás
A Clair Obscur: Expedition 33 egy sötét, festői világba kalauzoló körökre osztott RPG, amely merészen ötvözi a klasszikus JRPG-elemeket valós idejű akcióval. A francia stúdió első játéka lenyűgöző audiovizuális élményt, remek karaktereket, valamint taktikus és pörgős mechanikát kínál, hosszú játékidővel és rengeteg felfedeznivalóval. A Clair Obscur egy feledhetetlen utazás, amelynek az év legjobbjai között a helye.
A Clair Obscur: Expedition 33 legfőbb pozitívumai:
- Élvezetes és interaktív harcrendszer;
- komplex fejlődési lehetőségek;
- eredeti és igen érdekes történet;
- parádés tálalás, kiváló zenék.
A Clair Obscur: Expedition 33 legfőbb negatívumai:
- Átvezető jelenetei néha kicsit belassulnak;
- a harci kamera nem mindig tökéletes.
Balga Bence
