Nagyszabású űrkaland
Emlékeztek még az elsőgenerációs PlayStation VR-ra? Bár a Sony mércéjével talán nem lett átütő siker, de a headsetre az évek során így is óriási számban készültek a játékok – volt nem egy kiemelkedő cím is, és persze nem túlságosan jó alkotások is. Az előbbi kategóriát erősítve 2018-ban megjelent a japán Team Asobi által készített Astro Bot: Rescue Mission, amely olyannyira jól sikerült platformjáték lett, hogy a Game Awards rendezvényen el is vitte az év legjobb VR-játéka díját! Talán hajszálnyival kisebb nemzetközi elismerést jelent, de a Rescue Missionnel én is játszottam, és különleges, barátságos hangulatával egyből belopta magát a szívembe. Astro következő kalandja 2020-ban, a PlayStation 5 megjelenésével érkezett el, mégpedig váratlan módon egy ingyenes techdemó formájában, amelyben a játékosok a kis robot segítségével próbálhatták ki, hogy milyen csodákra is képes a PlayStation 5 és még inkább a DualSense kontroller. A fogadtatás nagyszerű volt, így a Sony egyik utolsó japán stúdiója sok munkával elkészítette a vidám droid legújabb kalandját – és már most nyugodt szívvel mondhatom: megérte várni!
Astro és robotlegénysége roppant menő módon egy PS5 anyahajóval szelik a végtelen űrt, amikor egy gonosz idegen megtámadja őket és szó szerint darabokra tépi a cirkálót. A konzolon szolgálók szétszóródnak a galaxis különféle szegleteiben, a hajó pedig lezuhan – feladatunk pedig eztán nem is lehet más a platformjátékok törvénye alapján, mint az, hogy megbízható DualSpeederünk segítségével megtaláljuk az elveszett alkatrészeket, valamint a szétszóródott legénység tagjait. Az első nekifutásra durván 10 órás kalandunk során több mint 50 égitestre utazhatunk el szárnyas DualSense kontrollerünkkel: a fortyogó lávamezőtől a buja dzsungeleken keresztül egészen a homokos tengerpartokig mindenféle világot felkereshetünk, és persze mindegyik terület veszéllyel, cukisággal és meglepetésekkel van megspékelve.
Az Astro Bot elődeihez hasonlóan egy külső nézetes platformjáték lett, de PSVR2-támogatást sajnos nem kapott; pedig hát a Rescue Mission után pontosan el tudtam képzelni, hogy milyen jól állt volna neki a virtuális valóság. Utunk során öt csillagrendszerbe kell elutazni, és természetesen a műfaj íratlan szabályai szerint minden terület végén egy főellenség vár minket – legyőzését viszont az elvárható jutalmakat alaposan túlteljesítve jutalmunk mindig egy további extra pálya lesz. Ezek mindig a Sony egy korábbi játékvilágára épülnek – direkt nem lövöm le ezeket a poénokat és meglepetéseket, hiszen szerintem ezek voltak az Astro Bot legkülönlegesebb részei. A játékmenet egyébként nem változott meg lényegesen: célunk elérését a platformakadályokon túl mindenféle ellenségek nehezítik meg, ezek túlnyomó részét pedig szerencsére egy jókora pofonnal le is rendezhetjük – a többiekhez pedig mindig valami trükkre lesz szükségünk. A verekedések és akadályok között mindig érdemes szétnézni, ugyanis az anyahajó legénységének tagjai bárhol megbújhatnak: egy fa lombkoronáján, a föld alatt vagy akár egy kagyló belsejében is találhatunk pajtásokat. Az elveszett kollégák mellett kereshetjük még kirakósok darabkáit, valamint féreglyukakat is, amelyek egy titkos bolygót fednek fel.
A pályák nem kifejezetten nehezek, és a jó tempójú haladásban a temérdek mentési pont is segítségünkre lesz. A játék talán legfontosabb újítása a korábbi részekhez képest, hogy mindenfelé találhatunk Astrónak különleges képességeket, melyek nem egyszer kicsit furák, viszont annál hasznosabbak. A majomkezekkel például falakat tudunk megmászni, Barkster, a bulldog rohamozását kölcsönvéve nem csak falakat zúzhatunk be, elrepíthetjük az utunkban állókat is, az ikerbéka kesztyűvel pedig könnyedén tudunk utazni platformok között. Ezek az egyedi erők hihetetlenül fel tudják dobni a játék hangulatát és többféle felhasználási módjuk változatosabbá teszi a játékmenetet. Egy másik fontos aspektusa a játéknak, hogy az egész felfogható egy nagyszerű születésnapi ünnepélynek is. Mivel az első Sony-konzol 1994-ben jelent meg, az Astro Bot a 30. szülinapot ikonikus PlayStation-karakterek egész tömegével ünnepli – a legénység jó 150 tagja mind jól ismert figura; érdemes figyelni őket, mert lehet épp az északi világ legmenőbb apukáját vagy az egyik legnagyobb kincsvadászt találtuk meg.
Üdv, rég nem látott barátok!
A lezuhant PS5 anyahajó körüli rész az Astro Bot központi területe, ahová minden megszerzett alkatrész után visszatérünk. Itt találhatjuk a legénység megmentett tagjait is, valamint a már korábban említett puzzle-darabok is ide kerülnek. Mindkettőt érdemes gyűjteni, már azért is, mert bizonyos számú kolléga nélkül nem is tudunk továbbhaladni a történetben. Segítségükkel nehéz tárgyakat emelhetünk fel, vagy egyedül el nem érhető területekre tudunk eljutni, ilyenkor egyként összedolgozva segítenek nekünk, úticélunk elérésében. Aztán ott vannak a kirakós darabkái, amelyekből a megfelelő mennyiség megtalálása után feloldhatunk épületeket a baleset helyszíne körül. Ilyen például a Gatcha gép, ahol az összegyűjtött aranypénzeket – mert ilyenek is vannak – költhetjük el különböző gyűjthető és kozmetikai dolgokra. És ha már itt vagyunk: ha feloldottuk a megfelelő építményeket, akkor mind DualSpeederünk, mind Astro külsejét megváltoztathatjuk, szóval ne spóroljunk, törjük fel azokat a kapszulákat!
Fontos kiemelni, hogy a játék hibátlanul fut és gyönyörűen néz ki – 4K-s kijelzőn egyetlen megakadással sem találkoztam, a pályák színesek és nagyon szépen vannak kidolgozva. A végigjátszás során egyetlen buggal sem találkoztam, egyszer sem omlott össze a játék, a pályák pedig szinte azonnal betöltöttek. A hangokat és zenéket is remekül eltalálták, és persze ettől a játéktól talán természetes is, hogy a TV mellett DualSense-ből is érkeznek hangok. És ha már a kontroller – még nem találkoztam olyan játékkal, ami ilyen szinten kihasználta volna a PlayStation 5 kontrollerének adottságait. A haptikus visszajelzés különbözik minden elemnél: az eső, a séta, az ütés, vagy akár az úszás is más-más rezgést használ, ezért csukott szemmel is meg lehet mondani, hogy valami változás történt. Az adaptív ravaszok is tették a dolgukat, főleg az első osztályú módon kezelt speciális képességeknél. Mindennek van azért ára is: ez a játék úgy szipolyozza ki a kontrollerből az energiát, mintha muszáj lenne, így azt a szokásosnál sokkal sűrűbben kellett töltenem.
Végső soron az Astro Bot kiváló játék lett. A bolygók változatosak, a játékmenet az utolsó percig szórakoztató, a haptikus visszajelzés a legjobb, amit valaha tapasztaltam, az születésnapi ünneplős felépítés pedig arra is rávesz, hogy keressük meg az utolsó gyűjthető dolgot is a pályán, mert tudni akarjuk, hogy melyik PlayStation-játékból fedezzük majd fel a következő karaktert. A bónuszpályák kreatívak, még ha olykor kicsit nehezek is – többször haltam meg az egyik trükkös bónuszpályán, mint ahányszor a főellenségeknél összesen. A grafika magáért beszél, részletes az utolsó cserépdarabig, teljesítménybeli problémával és buggal pedig egyáltalán nem találkoztam. Az egyetlen dolog, amit hiányolok belőle a VR-élmény mellett, az a kooperatív mód, szerintem az csak dobott volna az élményen. De nem panaszkodom – ülök is vissza a tévé elé, mert vár a platina trófea!
Az Astro Bot kizárólag PlayStation 5-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Sony biztosította.
Összefoglalás
Az Astro Bot ízig-vérig platforjáték lett, kicsiket és nagyokat egyaránt szórakoztatva. Az igazi PlayStation-rajongóknak igazi nosztalgia vonat lesz, annyi easter egg van elszórva a galaxis minden pontján. Kooperatív lehetőség sajnos nincs benne, viszont a bő tízórás játékidő alatt egyedül is remekül fogjuk érezni magunkat. Látszik, hogy a japán fejlesztőcsapat mindent beleadott ebbe a játékba, és ezt mi sem tükrözi jobban, minthogy egyetlen hibával sem találkoztunk a végigjátszás során. Aki fogékony a műfajra, az az év egyik legjobbját kapta meg a kis robottól.
Az Astro Bot legfőbb pozitívumai:
- Az 50+ bolygó kreatív és változatos játszóteret biztosít;
- a haptikus visszacsatolás és az adaptív ravaszok nagyszerűek;
- PlayStation-ünneplés minden mennyiségben;
- a gyűjtenivalóknak van értelmük.
Az Astro Bot legfőbb negatívumai:
- A főellenségek túl könnyűre sikerültek;
- nincs többjátékos mód.
Balga Bence