Új hozzászólás Aktív témák

• #27590 h-1-i lelkes újonc Miklós315 #27589

  Új Válasz 2023-07-22 14:23:39 #27590

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  h-1-i

  lelkes újonc

  válasz Miklós315 #27589 üzenetére

  "Tehát, elvben te is a "mindig"-et vallod, de ott motoszkál azért az is, hogy a 'gyakorlat' felülírhatja az 'elméletet'"

  Nem pont így. Mondok példát. Az Ószövetség arról szól, hogy Isten választott magának egy népet, hogy bemutassa rajta keresztül, hogyan gondolkodik az emberről.

  Onnantól kezdve, hogy Isten ráütötte a népre a pecsétet, hogy "az enyém", minden, amit ez a nép tesz, Istenről fog beszélni. Nem úgy van, hogy az Isten népe, aki tökéletesen cselekszi az Ő akaratát, és a többiek kihullanak a rostán. Hanem ott van Ábrahám, aki képes olyan borzalmas dologra is -- kánaáni szokás szerint --, hogy feláldozza saját egyszem gyerekét. Még hazudik is miatta a feleségének, a családjának, még magának az áldozat Izsáknak is. "Isten majd gondoskodik áldozatról". Persze...

  És Isten megmutatja, hogy ha Ábrahám hülyeséget is gondolt Isten szavának, mert jól benézte -- a mi Istenünk soha nem akart emberáldozatot --, az őszinte hitét értékeli. Ha másképp nem, hát odaküld egy angyalt, amelyik addig ordibál Ábrahámnak, míg ki nem tuszkolja beszűkült tudatállapotából, és az észre nem vesz valóban egy kost a bokorba akadva, amit beilleszthet abba a szövegbe, hogy "Isten gondoskodik áldozatról."

  Ábrahám hitt, bután, vakon, hülyeséget, de hitt -- és Isten ezt értékelte. Mint tesi tanár a kövér gyerek igyekezetét, amikor megadja neki a kettest.

  Mi történik itt? Keverednek a lelkek, amikor Ábrahám hallja Isten hangját. Mennyi Istené, és mennyi a kánaáni lelkület? Valami mix Ábrahám vallása, amikor elindul fel a hegyre. Odafenn, a döntő pillanatban kristályosodik egyet a kép. Ezért ezt a történetet lejegyzik. Hogy mi is tisztábban halljuk.

  Ez történik egy igehirdetésben is. A lelkész készül, és hall valamit Isten hangjából. Van ilyen megmagyarázhatatlan érzés, hogy "Isten szólt hozzám!" Ez vagy az az Ige által. Hogy valamilyen félreeső hajnali pillanatban derült égből villámcsapásként megjelenik az Igének egy szokatlan magyarázata. A lelkész megírja a prédikációt, és ebbe az alig hallható isteni üzenetbe belekeveri a saját gumicicáit, a hallgatók elvárásait, a korszellemet, és még ki tudja, mi mindent. Egy részét eldobja, mert a gyülekezet hülyének nézné... És akkor feláll a szószékre elmondani. De, ha az egészet tiszta szívvel, Isten iránti bizalommal csinálja, akkor Isten megáldja ezt az igyekezetét, és mire a hallgatókhoz ér, Isten ereje valamit el fog végezni. Tisztul a kép, mint ott, Ábrahámnál a hegyen.

  A lelkész akármennyit is hagy el az eredeti üzenetből, és akármennyit is tesz bele a sajátjából, mindig Isten nevében lép fel a szószékre. Ilyen értelemben "mindig". De soha nem lesz 100% Isten üzenete.

  Ha viszont egészen kitiltom egy templomból ezt a jelenséget, hogy prédikáció, akkor megfosztom magamat attól, hogy mint személy a személlyel beszélhessek Istennel. Akkor csak érzést, áhítatot, kötődést, identitást, ilyeneket tudok ott kapni. Ez a vallás passzív része, az aktivitáshoz kevés. Ezt a hatást nem is tudom kivinni a templomból, mert csak odabenn van jelen, és valóban a hentesnél már teljesen hozzáférhetetlen.

  Az egyházszakadás, olyan, mint a fraktálok... Nincs az egyháznak olyan kis része, ami Szentlélek hiányában szükségszerűen tovább ne szakadna. El egész a tudathasadásig...

Új hozzászólás Aktív témák