Keresés

Aktív témák

  • kamunick_00

    csendes tag

    Üdvözlök mindenkit

    Egy jó ideje már a PH! fórumozó társaságának tagja vagyok más nicken. Elnézést kérek a moderátoroktól, hogy ezért regeltem egy másikat de a sajátomon nem mertem megnyitni ezt a témát.

    Egy történetet szeretnék mondani, egy lányról akit tönkretett egy ember. Ez a lány 15 éves volt, szép, okos, jókedvű. Ez a lány egy kis faluban lakott az Alföldön és élte életét szerető családja körében. Ennek a lánynak voltak barátnői, akik hatással voltak rá. A lány valamilyen szinten mindig zárkózott volt, szolid ruhákban járt nőies alakja ellenére. A lányok társasáságnak hatására viszont elkezdett csinosan, dekoratívan öltözködni. Egészen megváltozott.

    Volt ezeknek a lányoknak egy apukája, aki közeledvén a negyvenhez még férfinak érezte nagyon magát, de széltében terjedelmes házastársa már nem tudta felizgatni őt. Ez a "férfi" nagyon jó kapcsolatot ápolt ezzel a lánnyal és sokat beszélgetett vele. Egészen a hatása alá vonta szegénykét. A lány nem tudván mit kezdeni a helyzettel, nem volt tisztában érzéseivel és nem tudta mi történik.

    Történt egyszer, hogy a "férfi" és a lány egyedül maradtak, és a "férfi" elkezdte őt simogatni. A dolgok történtek, s történtek. A lány zuhant lefelé a lejtőn. Nem tudta mi helyes és mi nem. Több mint egy éven át tartott majdnem teljes titokban ez a dolog, mivel a "férfi" felesége mindent tudott. A lány nem bírta tovább. Öngyilkosságot kísérelt meg. Pár hónapra rá mégegyszer.

    A család elköltözött, a lány ottmaradt. Mindenki őt hibáztatta. Még a szerető család sem állt már mellette. Megsérült a lelke. Nem tud már úgy szeretni soha többé, ahogy egy ilyen szempontból egészséges ember tudna. Illogikus dolgokat tesz kapcsolataiban, és tönkreteszi őket.

    Ez a lány most, majd egy évtizeddel a történtek után a társam. Nagyon nehéz minden szempontból. Tönkremegyek szinte ebben a kapcsolatban, de kitartok mert szeretem őt, és segítek neki.

    Az az ember még utánna évekig zaklatta, mailben, telefonon. Egyszer eljött érte újra több évvel a történtek után, berángatta a kocsijába és elmagyarázta neki, hogy ő élete szerelme és sohasem felejti el őt.

    A lány még most is sír, sokszor. És fél.

    Felvettem mailben a kapcsolatot a "férfiva" úgy ahogy kell. Tudja, hogy többé már nem bánthatja büntetlenül.

    Rengeteg olyan dolog van a kapcsolatunkban ami ennek hozadékaként erősen destruktív.

    De nagyon szeretem őt...

    Tegnap szakítani akart velem, a héten másodszor. Csak úgy a semmiből, semmilyen erre utaló jel nélkül. Szeret engem tudom, majd meghalok úgy fáj mert tudom, hogy szeret, nagyon szenvedek. Mintha beleintegrálták volna az évek: Szenvedned kell. Nem lehetsz boldog. Lökj el mindenkit, minél jobban szeret annál jobban bántanod kell.

    Rájött, hogy mit tett. Bocsánatot kért.

    Szeretjük egymást, ki kell tartanom, ki kell tartanom...

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz tildy #2 üzenetére

    Ha meg tudja oldani valamelyik moderátor, akkor akár a Logoutra is kirakhatja.

    Valóban nem elszigetelt eset. Az egyik barátnőjének is hasonló sztorija van.

    A történethez még hozzátartozik.

    Én is voltam ilyen helyzetben egy nő miatt. Akkor nőttem fel. Megszűnt számomra is a naiv világ és egy olyanban találtam magam ahol nem logikusak a dolgok és nem értettem semmit.

    Ennek köszönhető viszont, hogy megismerkedtünk. Én éppen hazafelé tartottam mikor megláttam őt egy padon üldögélt és a szemembe nézett. Akkoriban pl.: buszra várva nézve az embereket arra gondoltam, hogy rám néznek és ha tudnák min megyek keresztül akkor el sem hinnék. Mikor láttam, hogy néz az volt az első gondolatom, téged ki bántott?

    Sajnos egy fiú is kerülhet ilyen helyzetbe. Ha még nem nőtt fel, és egy idősebb tapasztalt nő játszadozik vele. És ez nem a kis nyámnyilákra vonatkozik, hanem életerős fiatalok is tönkremehetnek ilyenek miatt. Én egy tanárommal kerültem olyan kapcsolatba amilyenbe nem kellett volna. Már az ereimet kezdtem felvágni, az osztálytársam meg öngyilkosságot kísélert meg ezen okok miatt... Pedig elég határozott, önfejú, erős akaratú emberek voltunk mindketten, addig, amíg olyan helyzettel nem találkoztunk amivel nem is szabadna. De felnőttünk ennek hála, túléltük mindketten, és erősebbek lettünk.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz Trak #3 üzenetére

    Járt az iskolapszichológushoz akkoriban. Gondoltam már szakemberre, de eddig nem érztem szükségességét. De olyan dolgok történnek mostanában velünk saját maga miatt, amiknek nem szabadna. Beszélni fogok vele.

    Hogy miért őt hibáztatták?
    Mert tudták, hogy őmiattuk van, mert nem figyeltek rá.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz bandus #6 üzenetére

    Ez volt az első reakcióm, a második és a harmadik is. Ha találkoznék vele szemtől szembe nem tudnám megállni, sztem senki sem. Igaz, hogy nem segítenék semmit, de rontanék az is biztos.

    A párom meg egészen máshogy tekint erre a dologra. Mikor mondtam neki, h kezelésbe veszem a csávót, azt mondta ne bántsam őt, mert egy megtört, szerencsétlen ember. Ő így látja.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz Füge007 #9 üzenetére

    Amikor szakítani akart velem először, azt mondta azért, mert nem bírja elviselni, hogy nap mint nap szenvedni lát mert állandóan megbánt.

    Tegnap este azt mondta nagyon szeret, de már nem szerelmes. Pár percig külön voltunk. Ültünk az ágyon és sírtunk, sírt mert tudta, hogy nem igaz amit mond. Kérdeztem tőle, hogy miért akar megint mindent elrontani. Én annyira szeretem őt mint soha senki az életemet odaadnám érte. Legalább ő ne bántson.

    Soha nem éreztem még ilyet. Ültem, nem tudtam mi történik. Elveszve. Ott ül melletted az aki mellett reggel szerelmesen ölelkezve ébredsz, és este nézed és akkor tudod, hogy már meg se csókolhatod soha többé.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz bandus #10 üzenetére

    Nem én tekintek úgy rá, és biztos, hogy nem életkor kérdése ez. Sőt. Elintézem, és ott állok egy rács mögé zárva ahonna már nem vigyázhatok a Kicsikémre. Nem megoldás.

    Igen, ha akarnám titokba akár ketté is téphetném, úgy hogy nem derül ki. De nem akarom, nem tud az ember olyan tudattal élni. Előre kitervelten nem megy. Ha viszont találkoznák vele spontán. Nem lennék a helyébe. De nem ez a téma, ezen már változtatni nem lehet.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz dragonfx #12 üzenetére

    Nem ítéllek meg azok alapján.

    Soha nem voltak bensőséges barátai. Pont emiatt. És azóta sincsenek.

    Lehet, hogy neked lesz igazad, lehet, hogy nem. Én mindent megteszek, azért, hogy ne. És ennek feltétele az, hogy vele maradok.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz Füge007 #14 üzenetére

    Nem sikerül?

    Ebben az a furcsa, hogy ez nem olyan, hogy látod, hogy nem megy. Szereted, megint feljön ilyen dolog miatt probléma, megint megoldjuk és megyek tönkre. Óráról órára.

    Én 10* annyit adok neki mint ő nekem, és tisztában van vele. De ígéretet tettem. A kapcsolatunk elején elmondta, majd egy kicsit később is. Ő ilyen, próbál megváltozni. Akkor maradjak vele ha elfogadom. Gondolkodás nélkül egyértelmű volt. Sokat sír, mert rájön, hogy miket tesz. Mondom, neki, hogy kedvesem, ezt valamelyik ismerősödnek megemlíted, hogy miket mondasz és teszel velem, el sem hiszi, hogy ekkora hülyeséget csinálsz. Én vagyok az egyetlen aki megvéd és vigyáz rád és igazán szeret és ezt kapom. Mondtam neki tegnap este. Ne rontsd el az életed.

    Hét elején mikor először felmerült a szakítás utánna átgondoltam pár dolgot. Édesanyámmal még sosem beszéltem ilyenről, de most elmondtam neki, mivel a vele való huzavona miatt egy óráról hiányzás következtében úgy nézett ki egy évet csúszik az egyetem. Azt mondta: Ezt neked soha nem fogja megköszönni senki. Igaza van. Átgondoltam a dolgokat.

    A párommal másnap délután leültünk beszélni. Ő elég független természet amúgy, és valamennyire megkötöm azzal, hogy igénylem, hogy sokat legyünk együtt. Mondtam neki, hogy mostantól többet leszünk külön valamennyivel, és más "engedményeket" tettem amik számomra másesetben alapfeltételei egy kapcsolatnak, de most engedtem. Megígérte, hogy ilyen nem lesz többet és nagyon köszöni. Egy hét sem telt el. Ezeket elmondtam neki tegnap este, és mondta, hogy mekkora hülye volt meg minden. Megbeszéltük megint. Mondtam neki, hogy amit hét elején mondtam az előbbre viszi majd a kapcsolatot, adjunk a dolgoknak időt.

    Ő mondta, hogy szüneteltessük, át kéne gondolnia néhány dolgot. Nem adtam neki időt. Nem tudok adni, mert meghalnék ha nem lenne. Nem adhatok mert ami miatt időt kér az a saját maga által gyártott bebeszélt műproblémák.

    Megígérte, hogy több ilyen nem lesz

    Eléggé olyan mellette lenni, hogy nem vagy biztos benne, hogy holnap együtt leszel e még. Én hétfőn este rájöttem, megbízhatok benne. Kedden szakítani akart. Bízok benne, mondtam neki. De most utoljára.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz kamunick_00 #16 üzenetére

    Hogy egy picit beleéljétek magatokat: Ma reggel is felkeltünk, és mintha mi se történt volna. Úgyanúgy viselkedett, puszilgatott. Innen tudom, hogy nem gondolja komolyan. Fél óra az egész és aztán rájön, hogy mégsem. Küldtem neki egy sms-t:

    Annyira szeretlek téged Kicsim, hogy ha elhagysz, veled megyek.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz EQMontoya #20 üzenetére

    Értelek. Az már egy másik probléma lesz.

  • kamunick_00

    csendes tag

    válasz GombócArtúr #22 üzenetére

    Nem lesz öngyilkos. Ez biztos. Talán épp ez is baj, hogy már nem vágja a földhöz olyan dolog aminek talán kéne. Így nem érzékeli ha nagyon megbánt valakit.

  • kamunick_00

    csendes tag

    Kérem a moderátort, hogy zárja a témát, kitettem Logoutra.

Aktív témák