Aktív témák

• #2152 GypsFulvus2 őstag genndy #2150

  2013-12-09 13:54:38 #2152

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  GypsFulvus2

  őstag

  válasz genndy #2150 üzenetére

  Hát elég sötét és komor a hangulata a könyveknek. Vannak azért könnyedebb hangvételű novellák is, de a két novelláskötetben talán csak egy olyan volt, amin minden negatív felhang nélkül felhőtlenül lehetett derülni. A többiben mindenhol van valami hátülütő, rossz mellékíz, és néhányuk egyenesen kegyetlen, főleg az első kötetben. A második kötet novellái kicsit személyesebb képet festenek Geraltról, jobban bemutatják a "magánembert". Azért sok humor is van a könyvekben, de jobbára fekete, cinikus humor. Ízesebbeket főleg Kökörcsin marhaságain lehet röhögni. Pár részlet, spoiler nélkül:

  "Nagy dolog. Én, aranyom, ismertem egyszer egy fogadóst, aki képes volt tíz percen keresztül megállás nélkül fingani, ráadásul úgy, hogy az „Üdvözlégy, ó, Hajnalcsillag” című zsoltár dallamát adja ki. Ha nem vesszük figyelembe ezt az, akárhogy is, de nem hétköznapi képességét, ez a fogadós volt a legnormálisabb az összes normálisak között, voltak gyerekei, felesége, és még egy reumás tántija is…"

  "Hogyha minálunk lakoma van kérlek, akkor az a léleké, nem ám csak, hogy leigyunk magunk, oszt' okádjunk."

  "Én már meghoztam érte az áldozatot, mindennap kimásztam hozzá a sziklára, ami ledörzsölte a fenekemről a pikkelyeket, és összeszaggatta az úszómat; még meg is fáztam miatta! Ő meg nem akarja miattam feláldozni azt a két undorító pipaszárat?
  – Sh'eenaz! – kiáltotta Geralt. – Nem érted? Ő nem élhet a vízben!
  – Nem fogadok el ilyen ostoba kifogásokat! Én is… Én is kedvelem őt, és szeretném, hogy ivadékaink legyenek, de hogyan, ha egyszer ő nem akar teljes lenni? Hova kellene neki az ikrákat raknom, mi? A sapkájába?"

  "– Ki lesz a herold? – kérdezte Kökörcsin. – A sárkány heroldot akart. Esetleg én?
  – Nem. Itt nem dalokat kell énekelni, Kökörcsin – ráncolta Boholt a homlokát. – Legyen a herold Yarpen Zigrin. Akkora hangja van, mint egy bikának.
  – Rendben, mi az nekem – mondta Yarpen. – Adjátok ide a címeres zászlót, hogy minden úgy legyen, ahogy kell.
  – Csak illedelmesen beszéljen, törp uram. És úrhoz illően – emlékeztette Gyllenstiern.
  – Ne tanítson engem beszélni – düllesztette ki büszkén hasát a törp. – Én már akkor követségbe jártam, amikor maga még kummának mondta a krumplit, és zümmének a legyet.
  A sárkány továbbra is farkával vidáman integetve, nyugodtan ült a dombon. A törp felmászott a legmagasabb sziklára, megköszörülte a torkát, és kiköpött.
  – Hé, te ott! – kiabálta csípőre tett kézzel. – Te kibaszott sárkány! Hallgasd, mit mond neked a herold! Vagyishogy én! Elsőként Deneslei Eyck, a kerge lovag kapja el tisztelettel a töködet! A kopjáját meg a bendődbe döfi, szent szokás szerint, a te pusztulásodra, és a szegény szüzek és Niedamir király boldogságára! A harc tisztességes kell legyen és törvény szerinti, tüzet okádni nem megengedett, s csakis konfesszionálisan verheti egyik a másikat, ameddig ama másik a lelkét ki nem leheli vagy meg nem hal. Amit őszinte szívvel és lélekkel kívánunk neked! Megértetted, sárkány?"

  A játékok erősen próbáltak igazodni Sapkowski írásainak hangulatához, és nagyjából sikeresen interpretálták azt. Szóval ha azok tetszettek, és általában nem utasítod el a fantasy irodalmat, akkor jó eséllyel a könyvek is tetszeni fognak.

  "Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Aktív témák