Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • totron

    addikt

    válasz vndlczndr #22 üzenetére

    Milyen kötésre és követelményrendszerre gondolsz?

    A kérdés az, hogy a háttértudást, a rálátást, a te példáddal élve a tetszőleges nyelven való elboldogulást mennyire fizetik meg. Ha nem vagy számottevően/látványosan nem, akkor tulajdonképpen jogos a felsőoktatás nélkülözhetősége, akár leszólása, más kérdés, hogy személy szerint nagyon nem értek vele egyet. Minek ölne a pályakezdő éveket és súlyos pénzeket, venne fel diákhitelt, ha amúgy a gyakorlat jobban tanítja, hamarabb, jobban honorálja? Áll-e egyenes arányosságban a magas fokú megértés szükségessége a kifizetett nettóval? Az optimalizáltságot nem ismerő korunk alkalmazásai talán meg is adják a választ, még ha szeretném remélni is az ellenkezőjét.

  • net84

    őstag

    válasz vndlczndr #44 üzenetére

    Bármelyik (nem csak IT)... Valós gyakorlati oktatás, képzés nélkül teljesen mindegy, hogy felsőfokú vagy valami szakképesítésről van szó.
    Ahhoz, hogy valaki önállóan dolgozni tudjon, ahhoz kell bizonyos szintű gyakorlat. Ezt csak az iskolai keretek között felszedett tudással nem lehet elérni. Ezért vannak a gyakorlati helyek is a szakmák esetében. A felsőoktatásban az én meglátásom szerint ez a rész hiányzik (magából a képzésből - az, ha valaki nekihasal a dolognak és rágyúr pl. programozóként egy-egy programnyelvre a kapott elméleti tudás alapján, na az már a kivétel kategória).

    A feleségem projekt menedzsmentet oktat (több más mellett) úgy, hogy ezen a területen is dolgozik főállásban. A tanulói megkapják a kellő gyakorlati agyagot éles, futó projektekkel, mintafeladatokkal. A lement vizsgág alapján még így is max. 20%-a használható a versenyszférában azonnal, betanítás, mentorálás és állandó felügyelet nélkül (úgy, hogy naprakész tudást kapnak, nem pedig valami felületes vagy évekkel ez előtti rendszer szerintit). Aztán van további 30-40%, akire fél-egy év után el lehet engedni a kezét. A maradék jó a multinak részfeladatokra, titkárnőnek vagy kávét főzni... Milyen a matek ott, ahol olyan oktató van, aki világ életében csak tanított és egy percet sem dolgozott a "tudásával" a gyakorlatban? (költői kérdés volt...)

    Read only...

  • Hi!King

    őstag

    válasz vndlczndr #77 üzenetére

    Teljesen egyetértek. Az a baj, hogy 12 + 5 év ilyen nevelés után annyira hozzászoknak ehhez az emberek, hogy nem is tudják már elképzelni, hogy lehetne másképp is, hogy nem azért romlik a diákok, hallgatók teljesítménye, mert szerintük már kisebb a szigor, hanem épp azért, mert a módszer nem működik. Ha tovább erőltetjük, csak rosszabb lesz.

  • totron

    addikt

    válasz vndlczndr #77 üzenetére

    Az a baj, hogy hajszál választja el a "szivatás" tényleges szükségességét az alapból akár jellemhibás/tanulási moráljában pocsék diák helyrerakásához, helyes való irányba állításához és a már többetek által ecsetelt, hibás metódus átadását, amiből magába építi mindazt, amit később a munka világában utálunk, teljes joggal. Valahol ott kezdődik talán a probléma, hogy nem kellene menőnek érezni általánosban sem, hogy de jól abszolváltuk a számonkérést, hiszen megírása után nem maradt meg belőle semmi*. Falra mászok ettől a mentalitástól. A baj az, hogy kollektíve van jelen és a birkaösztön belesodorja a jobb sorsra érdemeseket is ebbe. Az ebből kiindult állapotra adott kontra figyelhető meg később, az rákövetkező intézményekben. Szerencsétlenebb esetben az oktató e jogos vagy "jogos" kontra mögé bújva éli ki és kamatoztatja jellemhibáit/embertelenségét, visszaböfögve egyben ugyanazokat, amiket ő is megkapott, bezárul a kör.
    Múlt, háttér, személyiségtípus, ezek mindegyike más eljárást, "elbánást" igényel, egyiket bénítja a teher, a másikat spanolja, miben áll az igazság? Miért és hogyan érdemes küzdeni? Mikor kell küzdeni és mikor okosan hajladozni, mint nyárfák a szélben? Feladjuk-e magunkat az ilyen fajta okossággal? Látható, hogy az iskolák csak egy részét tudják megadni ezeknek a válaszoknak, kell az önismeret, egy kiérlelt személyiség hozzá, amiknek alapját viszont részint?/jórészt? az oktatás tudja/tudná helyes mederben tálalni. A szülőpárosnak nem mindig van energiája a megélhetés mellett átvenni az odabent történteket vagy adott esetben ellentartani azoknak.

    *Az is örök vita tárgya, hogy hány ponton volna szükséges megnyirbálni a nemzeti alaptantervet, mondván szükségtelen elemekkel terhelik a kölköt. Van benne igazság, de akik erre imádnak cuppanni érvként, azok ha rajtuk múlna, rendre semmit nem tanulnának, maradnának a 8 éveseknek szánt videojátékok szintjén. Kell a diverz "haszontalanság"-összesség a fejlődő agynak, különben nem bukik ki érdeklődés, nem alakul logika vagy alapműveltség. Az más kérdés, hogy kinek milyen miliő jut osztálytársak és tanárok szintjén és hogy ebből az egészből mit ért meg, mekkora sikerélménnyel társul az egész folyamat, ami egyben mélyen vésődő gyerekkori élményfolyam is, így alapvetéseiben is meghatározó későbbi, felnőtt énjére nézve.
    A feleslegesség hangoztatása mellé szokott társulni még egy számomra legalább ugyanannyira ellenszenves elgondolás, ami pedig a "majd a nagybetűs élet egy huszárvágással megoldja a gondjaimat, kihúz az oktatás rögös csávájából, nem kell nekem tanulni". Mondanom sem kell, hogy számos esetben igazuk is van: megházasodik, haver beviszi a céghez, boldogul tulajdonképpen. Nem mindenkinek a diploma vagy vagy értelmiségi éra van megírva, ennek ellenére csak azt gondolom, kevesebb szar zúdulna a nyakunkba a mindennapokban, ha nagyobb hatékonysággal sikerülne kultúrát, EQ-t vinni az alakítandó személyiségekbe és amire igen, az oktatás hivatott, hiszen a hozott anyagban nem bízhatunk, az csak úgy van, elvan, a maga önigazoló, 8 éves szintjén, ez az alap.

    k-bali nem tudom hogy értette a szarvletörést, de nagyon nem hangzott jól. Kibontakoztatásra kell törekedni az egyén szintjén, nem lenyesésre, letörésre. Hihetetlen mélységekben része az okításnak már az elejétől kezdve a letörés, erre tesz rá még az alacsony érzelmi intelligencián alapuló, jómagyar prolikultúra, miszerint húzzuk vissza azt, akinél bármi esély felmerül arra, hogy több legyen nálunk, ezt birkaként lemásolja a többi is, kész is a kollektív "csoda". A tanerő meg belehelyezkedik ugyanebbe. Lehet, hogy hozódnak a számok letöréssel is, de a belül alapjaiban más világok keletkeznek ember, mint ember és magánszemély, ember, mint munkavégző és munkakultúra/munkahely terén. Ha nincs kitekintése az embernek pl. más országba kiErasmusolva magát vagy egy még ki nem égett óraadó személyében, fel sem tűnik, hogy ez így nincs jól, nagyon nincs. Hiszen egy komplett rendszer veszi körbe, akár az első pillanattól az utolsóig ha nem jó a lapjárás, ugyanabban az elcseszett szellemben.

    Egy ping-pong folyamatot látok, ami szarral kompenzál szart és szerencsésnek, meg eszesnek kell lenni ahhoz, hogy ne zilálja szét egyik állomás sem sem az elhivatottságot, érdeklődést, a gyermeki elánnal való hozzáállást a területhez, az élethez a tanulóban.

  • hallador

    addikt

    válasz vndlczndr #44 üzenetére

    BTW a VLAN a 2950-es Catalysten is VLAN, és az IOS nyelve is elég rokon mondjuk egy RouterOS-sel, max picit más a szintaxis. A BGP sem változik kétévente...

    Ez az, és alapvetően a Trabant-ot pont ugyanúgy kell vezetni, mint a 8-as Golfot, semmi nem kell hozzá fejlődni német - német, mindkettőnek van köze Zwickau-z, ja várj, a "felnőtt" nyugdíjas korhoz közel álló állami szférában "dolgozó", "senior" rendszermérnökök szerint épp az Unió, Amerika, de ha ezek nem, akkor Merkel a hibás. (lefordítva, ha ő hülye a 8-as golfhoz a fiatal miért akarja tudni)
    Azzal semmi baj nincs, hogy pontosan ezek az emberek gondolkodnak úgy, amit leírtál. Cserébe akkora arca van, mint a bécsi kapu. Az az a versenyszférában ezek az emberek semmit nem érnek, konkrétan 0-t.
    Egy ilyen felfogású ember, hogyan köt majd be egy pl Cisco x9508-at? - aminek a 90%-a hálózat, csak datacenter hálózat, nem routing&switching. Ma már az Layer2-re nem sok szükség van, mert ma már azt tudja egy gyengébb képességű informatikus is.
    Szóval értem az érveidet, csak, a felfogás amit képvisel, ma max a magyar egyetemen nagy dolog a való világban ezek az érvek olyanok mint a Patyomkin faluk voltak.
    Semmit nem érnek, valódi önfejlesztés, és tudás nélkül. Amit pedig az egyetemen kellene megtanítani, nem pedig egy gyakorlatban nem soakt érő CCNA szintet adni, majd a magyar egyetemek majdhogynem úgy adnak el egy köztudottan elméleti alapokat biztosító vizsgát, ami gyakorlatban semmit nem ér 4 félév alatt, amit amúgy mindennel együtt 3 hét alatt egy mérnök informatikus hallgatónak le kell tennie, mert kb a CCNA ennyit ér, ezért szoktak a hanyatló nyugaton legalább egy CCNP, de inkább CCIE szintet biztosítani, ami mint megtudtuk túl van misztifikálva a való világban pedig a keleti blokk egyetemei nem sokat érnek a versenyszférában.

    De elmondhatják a magyar állami vállalatocskák és a "versenyszférában" "dolgozó" "bankok", hogy nekünk van 33 Senior rendszer mérnökünk, akiknek van diplomájuk. Persze, hogy ez mit ér az mindegy, mert nem a versenyszférából élnek, így majd fizeti az EU.

    Persze persze azt nem szokták hozzátenni, hogy egy ccna 600$, a ccnp 1200$, a ccie minimum 2 - 4000 $ csak a vizsga, a tanfolyamok, amit egy jobb egyetem biztosít ennek az ötszöröse is lehet. Az az pénzbe kerül, az meg nincs. Cserében arc van, csak, mire?

    The further a society drifts from truth, the more it will hate those that speak it. (George Orwell) [Work Machines: HP EliteBook, HP ProBook & Linux Mint 20 ; Entertainment: Apple Macbook AIR M1]

Új hozzászólás Aktív témák