Aktív témák

• #29620 Vakegérke veterán Geri Bátyó #29619

  2014-01-26 14:51:40 #29620

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  veterán

  válasz Geri Bátyó #29619 üzenetére

  Állandó kapkodás? Volt benne részem.

  Mikor smirglit gyártottam, három fázisból állt egy folyamat.
  Első a ragasztóréteg gyanta felvitele, szemcsét rászórni, persze mindez gépi munka, a beállítás a lényeg. Utána felfűteni, hogy megkössön az 500 méter.
  A második folyamat a fedőréteg gyanta felvitele, amely más összetételű, mint az első volt. Ezt is fel kellett fűteni.
  A harmadik folyamat a "kivágás" volt, amikor is két forgókéssel méretre vágtuk a szélességet, és 50 méteres hengerekben félreraktuk a produktumot.

  Innen már annak a dolga volt a többi, aki karos ollóval méretre vágta, aztán valaki ötvenesével csomagolta, hogy szállításra kész legyen az áru.

  No, a gépi munka beletelt úgy 9 órába, mivel kezdők voltunk. Aztán leredukálódott az idő, és a tulaj ránk sózott még egy folyamatot a háromból, mondván belefér. Nem örültünk neki, de belefért.
  Ketten dolgoztunk a gépen, én voltam a gépmester, a segítségem pedig hol ez, hol az. Hiába szóltam nekik, hogy ne kapkodjanak, csak nyüzsögtek, mert haza akartak menni. Még a saját fiam sem hallgatott rám, közben ő lett az állandó társam. Megint csak belefértünk a 9-10 órába.
  Kitalálható, hamarosan már 5 fázis volt a napi kvóta. Megint mondtam a magamét, fölöslegesen. Mikor szóltam a tulajnak, hogy nem munka közben akarunk meghalni, akkor jött ugye az, hogy minél több a meló, annál több a fizetés, meg ugye így is mehetünk haza 5 körül.
  Később jött a kunyera, hogy nagyon kell, csak pár hónap, meg kéne lennie két teljes gyártásnak egy nap, természetesen meglesz a jutalma. Szóltam, hogy sok, a többiek hallgattak.
  Eltelt a pár hónap, nem volt lazítás, a mennyiség maradt a lényeg, és a fáradtságtól függetlenül a minőségre ügyelni kellett, mert ha nem eladható a smirgli, akkor vége, mehetünk a francba.
  Egy szabadnapom utáni reggelen a tulaj félrehívott, és kicsit duzzogva mondta, hogy a fiúk lázadnak, sokallják a melót, csináljak valamit. (No most azt nem mondtam, hogy én voltam a tulaj után az első, a teljhatalmú sündisznócska. Csiszólóanyag-gyártás irányító, gépmester.) Közöltem vele, hogy én már akkor sokalltam a munkát, amikor az ötödik fázist ránk lőcsölte, és nem vagyok hajlandó kitaposni senkinek sem a belét, aki idáig nem mert ez ügyben szólni. Szó nélkül hátat fordított, faképnél hagyott.
  Ettől kezdve 5 fázis volt a norma.
  Én pedig bármit csináltam, nem volt jó. A tulaj elvette "cifra rangomat", visszaminősített. Az utódom rendszeresen segítséget kért, megkapta. Egyszer rajtakapott a tulaj, hogy állítgatok a hengereken, és erélyesen közölte, hogy ez a gépmester munkája, azt csináljam, ami az én dolgom. Na, innen kezdve sok volt a selejt.
  Aztán jött az, hogy mivel már nem vagyok meghatározó munkaerő, számítsak rá, hogy a fizetésem csökkenni fog. Ha nem tetszik, mehetek máshova dolgozni.

  Akkor a fiam már a Cumigyárban dolgozott, pár hónapja kilépett, elege lett a vegzatúrából. Szóltam neki, hogy kérdezze meg, megkérdezte, igen, van hely, gyere.
  Mentem. Fix munkaidő, és bár három műszak, a pénzem nem lett kevesebb.

  Megjegyzendő miután kiléptem, pár hónap után robbant a smirgligyártó cég. Információim szerint minőségi problémák miatt a felvásárlók nem vették át az árut. Nem volt bennem káröröm, megvontam a vállam, és kész.

  No, amiért elkezdtem.
  Mikor felpörögve melóztam, képtelen voltam visszalassulni. Mint egy felfűtött mozdony, amelyet megállítottak, pedig feszíti a gőz. Itthon is türelmetlen voltam, és emiatt vált le rólunk egy baráti család.
  Megérte?

  Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Aktív témák