Új hozzászólás Aktív témák

• #793 *Ropi* félisten alba-regia #792

  Új Válasz 2013-09-03 08:52:41 #793

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  *Ropi*

  félisten

  válasz alba-regia #792 üzenetére

  A zongorás hasonlat ebből a szempontból elég laza párhuzam: csak annyiban állja meg a helyét, hogy mindkét dolog a művészi érték. Azonban ezzel véget is értek a hasonlóságok: míg a passzióból, mesterfokon űzött zongorázásban az igazán nagyoknak nincsen ellenfele (Hallottál már olyanról, hogy Rahmanyinov, Richter vagy Rubinstein egymás alá ígértek volna gázsiban csak azért, hogy megkaparintsanak egy rangosabb koncertfellépést? ), a napi szinten megélhetésért fotózásban viszont a mindenütt jelenlévő konkurencia nagyon nyomja le az árakat (függetlenül attól, hogy régóta a szakmában dolgozik vagy friss kezdő) és ezzel a szakma hitelét. A nagyok közt azért nem jellemző a szakmai féltékenység és a tudás visszatartása, mert ők az a néhány úttörő aki az élen jár és diktál, a többiek mind csak követik őket. A követők viszont már féltékenykednek, hiszen ők nem tudnak megújulni, max. más úttörőről másolnak. Annak ellenére, hogy egy drágább koncertjegy is nagyságrendekkel olcsóbb mint egy esküvői fotográfus költségvetése, a műértő közönség tudatosan megválasztja, hogy ha Schubert vagy Beethoven műveket szeretne hallgatni, akkor nem Kempff játékára ül be, hanem Schnabel interpretációját hallgatja. Ugyanez az audio / vizuális kultúra sajnos nem jellemző a fotográfiák területén: a párok nagy többsége nem tudja, hogy mit szeretne, de azt nagyon (például csak a legalapabb dolog, hogy milyen stílusú fotográfiákat szeretnének a nagy napjukról: klasszikus, fotozsurnaliszta, kreatív, stb...Plusz ezek változatai vagy keverékei...). Fizetni viszont nem hajlandóak érte (nincsenek tisztában a minőségbeli lépcsőkkel sem, így azoknak az értéke is relatív számukra), mert a konkurencia úgyis olcsóbban megcsinálja. Nemrég rendesen kiakasztott egy majdnem-ügyfelem: megbeszéltük, hogy harmincegynéhány darab dísztárgyat fotózok neki (mindegyikhez egyedi háttérrel, tehát szöszölős történet), a közös ismerősünkre való tekintettel minimális árat mondtam neki (nagyon minimálisat: nem csak magamhoz mérten). A fotózás előtti este hívott valami kamilla szöveggel, hogy nem jó neki a másnap. Végül a keresztkérdéseimre kibökte, hogy igazából az ismerősei mondták neki, hogy én drágán fotózok és keres valami olcsóbb megoldást. Udvariasan elköszöntem, sok sikert kívánva a további kalandjaihoz. A végén még slusszpoénként megkérdezte, hogy "de ugye ha nem sikerül, akkor kereshetlek?" Ami q®vára csípi a csőröm: ott volt nála a névjegyem és meg is beszéltük, hogy bárkinél valamilyen előre nem látható változás állna be ami akadályozza a munkát, értesítjük egymást. Ezzel szemben ő tudatosan nem hívott, mert mondta is, hogy több napja akart, de mégse...Tudta, hogy azért adok neki több hétre előre időpontot, mert be vagyok táblázva, ezért duplán kiverte a biztosítékot, hogy nem szólt. Ha rosszmájú akarnék lenni akkor simán beleláthatnám, hogy dafke csak azért sem szólt, mert az ismerősei véleménye alapján én megvágom őt és ezzel állt bosszút. Azt már nem kérdeztem meg, hogy az ismerősei közül hány profi tárgyfotós van aki komplett stúdióval rendelkezik, hogy ennyire kenik-vágják az árakat és megcsinálják neki önköltségi áron vagy az alatt...De amúgy is csak költői kérdés lett volna. A végén még egy svédcsavarral bepróbálkozik: gerinc egy szál se...Ismerős ismerőse, ezért tettem vele kivételt és nem írtunk szerződést. Érdekes, hogy idegenekkel még sosem volt ilyen gondom: azok ha egyszer megbíztak akkor rendben volt, gondolom a foglaló miatt komolyan is vették. Idén vezettem be az 50% foglalót, általában meghökkennek, hogy miért ennyi: elmagyarázom nekik, hogy a felszerelés meghibásodása esetén azonnal pótolni kell a hibás elemet és a legolcsóbb tételek, javítások is 40-50-60k Ft-ba kerülnek. Rögtön megértik és elfogadják. Idáig 2 emberrel volt ilyen inkorrektségi gondom, érdekes módon mind a kettő lány és ismerős ismerőse. A másik még tavasszal akart aktfotókat, 1+ hónapra előre beíratta magát a naptárba: az volt a szerencsém, hogy előtte való este felhívtam, hogy minden rendben van-e a másnapi találkozónkkal kapcsolatban. Erre közli, hogy nem aktuális...Biztosan letört volna a keze, ha ír egy mailt vagy sms-t. Ilyenkor nagyon zabos tudok lenni: tényleg csak a foglaló kézhezvétele után írok be mostantól bárkit a naptárba, akármilyen szépen is mosolyog.

  Eljutottunk odáig, hogy mindig van olcsóbb és a megrendelők is eszerint áraznak be (le) minket. Párosítva ezt a minőségen (tudatlanságból vagy tudatosan, az ár mérséklése miatt) elkövetett "racionalizálással" már rövid távon is garantált a megélhetési szakmákká vált művészeti ágak "prostituálódása", elkorcsosulása.

  "Ezen a területen még nem mozgok annyira otthon, így az előzőekben írt "mennyit ajánlok fel" kérdéskörben is inkább a másik fél "díjazására" lennék kíváncsi."

  Ez alatt mit értesz? Hogy mennyit keres egy fotós?

  [ Szerkesztve ]

  Weboldalam: http://karpatisandor.hu

Új hozzászólás Aktív témák