Új hozzászólás Aktív témák
-
#40935168
törölt tag
Freddy, erre reflektálva: a spiritualitás és a spirituális zene csak egy gondolkodók által bizonyos témára-témakörre ráhúzott skatulya, egy bélyeg és rengetegen komplett félreértelmezik. Vannak az ember életében pillanatok, amikor NEM gondolkodik. Csak érez.
Az is skatulya, ha én bálványimádó buddhista vagyok és attól várom az üdvözülést, hogy egy szobor előtt hajbókolok száz-akárhányszor, füstölőket gyújtok és hasonlók, már spirituálisnak és ezoterikusnak néznek, sőt, inkább vallásosnak (a vallás méreg, véleményem szerint). De mondhatnék katolikusokat is, tökmindegy. A mai világban minden skatulya, mert az emberi elme, az "ego", osztályoz, értékel, besorol. KORLÁTOZ.
A spiritualitás érzés + tudatosság, tudatos életmód, az élet szeretete, mások szeretete, önmagam szeretete (nem egoista értelemben). És főleg önmagunk vállalása mások előtt olyannak, amilyenek vagyunk.
Mondok egy példát, üss meg nyugodtan: én nem szeretem a sört. Szar. Egy híg fos, hízol tőle, böfögsz, fingasz, büdös vagy (a nők nagyja nem komálja), a szénsavat ma már utálom mert csípi a torkom, régen még a Heineken csak-csak lement, nyáron ha nagyon nincs más, még mindig. + a gyomorsav szintem az egekben tőle. Pedig faternál nagyobb sörös kevés van, irdatlan gyűjteménye van. De nem... Szóval k.o.
Rövidek dettó, és csak azért nem jó egy pálinka, mert házi. Ma már úton útfélen kapni "házi ez jó öcsém"-et és ha lehúzod esetleg társaságban a másik háziját, hogy hú ez szar, el vagy ásva. Holott bizony engem 10-en ha kínálnak házival, abból 1 ha IGAZÁN jó , sokat mondok, 2-4 iható, a többi leves. Őszinte voltam. És pálinkából családom révén van "némi" tapasztalatom. Na de lapozzunk, ennyi gyorstalpaló arról, hogy legyek önmagam és vállaljam. (=most demóztam egyet és megtettem). És a skatulyák.
A spirituális zene arról szól, hogy egy más tudatállapotba emel Téged - és többnyire felfele, nem pedig "lefele" a depresszió vagy a szomorúság irányába. Embere válogatja, őt mi emeli. A korábban "amott" linkelt zenék elektronikus-akusztikus műfaj többségében, lassú is, gyors is.. mert az én agyamban ezek keltenek olyan reakciót, amitől kész vagyok teljesen, ami kikapcsol, ami "űrutaztat" a csillagok közé ha behunyom szemem és amikre vagy bealszom, vagy nem, de ilyenkor nem a Technics van a fülemen, hanem a kis bogyó Sony a fülemben és így alhatok oldaltfekve is, hallgatva..
Marilyn Manson nem emel engem, Dire Straits sem, AC/DC sem. Ők energiát adnak, hatalmas mozgós energiát, a durva, nyers mindennapi gőzkieresztésre jók, de utána én még szállnék fentebb.. de nem szállós - számomra legalábbis.
Számodra simán lehet, nem tudom, mit szeretsz. Neked ők lesznek spirituális élmény. Mert végül minden az élményről szól
Spirit - lélek.
Lényegében minden, ami megérinti a lelked, spirituális. Minél mélyebben, annál jobb.
Ozora abszolút az, bár nem mondom, hogy minden egyes számtól összepisilem magam a gyönyörűségtől, de többnyire azért eléggé "elvisz" kategória. Az ott lévő emberek pedig embertársaim, nincs skatulya: nem drogosok, nem állatok, nem punk-ok, ... egyszerűen semmilyen bélyeget nem akasztok a nyakukba, mert hordanak már mások által így is eleget.
Oda nem kell kiöltözni. Arra ott az Opera, színház, ahova ugyanúgy szeretek járni.. vagy meghallgatni egy Händel - Messiást, vagy az orgonaművész volt énektanárom Bach D-Mol toccata & fuga-jára beülni a debreceni Szent Anna székesegyházba.
Ozora olyan (sokkal jobb a környezet miatt), mint itthon: ledobom a jó farmert, magamra húzom a 10-15 éves kopott másikat, ami már hülyére van viselve, itt kinyúlva, ott izé, de úgy ráállt a testemre, hogy egyszerűen mint az anyaméh, isteni benne lenni. Az atomrégi, nagyanyámtól kapott pulcsim dettó. Tommy Hilfiger ledob, pulcsi felvesz. Nem lát senki. Nem akarok senkit "megbotránkoztatni" hogy én ilyenben érzem legkomfortosabban magam itthon, az utcán kicsit túlzok, de megnéznének, hogy most jöttem át menekültként a szomszédból vagy mi ?
Na, Ozora egy "megtöréssel" indul: megbotránkozol, majd megtörsz (jó esetben), hogy hogy létezik az, hogy itt nem kapsz a nyakadba skatulyát úgy, mint az utcán. Nem néz ki senki. Nem kritizál, nem méricskél senki, mint mikor a metróban állsz reggel és zötykölődsz. Vagy a munkahelyen nem liftezik végig rajtad a recepciós csaj szeme, amikor besétálsz, hogy most akkor mi van Rajtad. Nincs álarc. Ozora megtanítja az embert elfogadni magát és másokat olyannak, AMILYEN. Azt csinálsz, amit akarsz és úgy nézel ki, ahogy akarod. Az egész az elfogadásról szól, ami olyan érzést kelt Benned, amit lehet, még soha nem éreztél, mert a világ úgy default ezt nem engedi, ő nem erről szól. Az egység érzése. Hogy Te egy nagy "szerv, élőlény, akármi" része vagy, nem pedig egy egyedüli individuum. A "külvilágban" megfelelni kell. Ozora-n senkinek nem kell semmiben megfelelni - csak Magadnak, az érzékeidnek és a határtalan élvezetnek, amit a zene nyújt. Belépsz és Magad mögött hagysz mindent: gyereket, családot, nyűgöt, bajt, munkahelyet, stresszt, mindent. A lelked visszatér önmagához, amikor még Te is kisgyerekként futkároztál a réten sokszor Magad sem tudva mi után..
Ha nyújt, mert nyilván szíved jogod teljesen más típusú zenét hallgatni, de az Opera, a színház ennek pont ellentettje. Amilyen szintetikusnak tűnik az Ozora zenéje, igazából pont emiatt, hogy itt levetkőzöl Magadról minden álarcot, ez tesz Téged a legközvetlenebb emberré, ergo a legéletszerűbbé. A színházban - ha mondjuk tolsz asszonnyal előtte egy vacsit valahol, mert úgy illik - már azt nézed, leittad-e az ingeded, jól áll-e még a ruha rajtad, amikor leülsz, ráülsz-e a zakód szélére, vagy hova tudod letenni úgy, hogy ne gyűrődjön. Feszélyezetten ülsz, ha wc-zni kell, inkább még kicsit szorítod, úgyis kibírod a végéig, előtte meg a tükörben a nyakkendőt igazítod, nem áll-e ferdén.. köhögésnél feszélyezve érzed Magad, mert nem illik, belerondítasz az előadásba és a szomszédot zavarod, ugyanakkor az ingert nem tudod megállni, a reflex mégiscsak reflex.. szépen kell beszélni, szépen kell mosolyogni, kezitcsókolom, jónapot, soroljam még a temérdek KORLÁTOT ? A korlát-falon támad egy vékony rés, amin a kultúra végül igen, eljut Hozzád és ettől az élménytől vannak oda és vissza az emberek, kihúzva magukat, hogy most művelődtek, és innye, de sokat mondott a Diótörő már megint, meg milyen szépen énekelt, stb..
Igen, hogyne. De mindezt belül éli meg egy kis gyertya, kongó üres falak között, elszigetelve a világtól.
Az Ozora baltával bontja le a falakat és a tátongó lyukon benzinnel önti le a gyertyát úgy, hogy az egész végül berobban és igazi lényed kibontakozik.. ezt nem lehet leírni.De a színház "csak" az egyén megélése. Egyedül éled meg. Ezren ültök a teremben, mégis egyedüli az élményed, mert másban esetleg mást válthat ki, másra gondol, mást érez, másra következtet, stb.
Az Ozora-n interakcióban vagy a körülötted lévő többezer emberrel, tekintet, mosoly, látod, hogy tojnak mindenre és úgy vonaglik mindenki, mint Te kamaszkorodban a tükör előtt talán (ki tudja), ahol senki sem lát de épp rádjön az ötperc valami jó számra..
Még a nevedet sem kell hogy tudja senki sem, nemhogy a "rangodat" (=foglalkozás), a külsőd, vagy bármi egyéb.Oda "lelkek" járnak felüdülni és kikapcsolni a droid programozott világból, nem idióták.
Persze nézőpont kérdése, mert akinek fentvan a "civilációs filter", annak szemében az egész esemény egy felettébb undorító igénytelen szakadt valaminek tűnik és az igazi lényegéből ami átmegy, konvergál a nullához. Ez a szomorú.
Én voltam már operában is és hasonló bulin is, tudom miről beszélek. Érdemes kipróbálni, mielőtt előveszünk egy üres skatulyát és beleteszünk "valamit".
Az más, hogy van aki azért megy oda, hogy rommá szívja az agyát vagy neadjisten betol egy bélyeget vagy egyéb pszichedelikus szert beszed aztán hadd szóljon. Ez az univerzális törvényeknek is ellentmond, nemcsak a "földieknek" és ezzel én sem értek egyet.
Még a nevedet sem kell hogy tudja senki sem, nemhogy a "rangodat" (=foglalkozás), a külsőd, vagy bármi egyéb.
Az más, hogy van aki azért megy oda, hogy rommá szívja az agyát vagy neadjisten betol egy bélyeget vagy egyéb pszichedelikus szert beszed aztán hadd szóljon. Ez az univerzális törvényeknek is ellentmond, nemcsak a "földieknek" és ezzel én sem értek egyet.