Aktív témák
-
Bencom
senior tag
I. Rész
A Megbízás
Valahol az Ibarában, a Manifesztáció kezdete
1.
A kis csapat végre ott állt a Dzsad homokkő palota és a hozzá tartozó birtok előtt, s arra vártak, hogy végre megkezdhessék a Küldetést. Ott volt az a pár olcsón bérelt kalandor, s a náluk sokkal biztosabb kezű kalandozók: Iris, az elf varázsló, aki olyan öreg volt, hogy a többiek kora összevonva nem érte el az övét. A fején levő csukja alól csak az orra, és hosszú fehér szakálla kandikált ki. Közvetlen mellette állt a másik elf, aki nem volt persze olyan idős, mint az előző varázsló, de meglehetősen rutinos kalandozó volt ő is. Közel járhatott már az ezredik életévéhez, de egy kívülálló csak legfeljebb harminc évesnek láthatta volna. Az ő arcát nem takarta csukja, így látni lehetett az elfekre oly jellemző határtalan szépségét, ami mégis hatalmas erőt sugárzott. Vállig érő aranyszőke haja, szép kék szeme, és hegyes orra volt. Köpenye alól kikandikált egy hírhedt fegyver: egy Kahrei nyílpuska. Nemhiába viselte a bártok kedvelt fegyverét, hiszen származása ellenére ő maga is bárd volt: Amos Suyenas, a daloló. Ez most nem látszott rajta, hiszen nem lanttal volt felfegyverezve, hanem két Mithrillből készült Khossassal, amely súlyát tekintve ártalmatlannak tűnhetett, de annál nagyobb meglepetést tudott okozni. A rutinos kalandozó fajtából még ketten álltak ott, valamivel hátrébb: egy ember, és egy kyr. Az ember egy tolvajra hasonlított, mind kinézetre, mind a viselkedése alapján, de valahogy, társai felől tisztázatlan okokból megkapta a lovagi címet. A neve is hangzatos volt: Jaan Mal on-Veel. A kinézetének ellentmondóan hatalmas pallost rejtegetett a köpenye alatt, s ha a szél fellebbentette, akkor a lovagi páncél is látszott alatta. Már csak egy igazi kalandozó állt ott a többiek mellet: a Calowynból elszármazott William Airus, aki magán hordozta a Kyrek népének összes jellemzőjét, ami hatalmas izmokban és fehér hajban nyilvánult meg leginkább. Ő is a lovagi életet választotta, de ő nem takarta sem pallosát, sem lovagi vértezetét. A többi kalandor nem kerül bemutatásra, hiszen nem mondhatjuk őket igazi kalandozóknak, mert eléggé szedett vetett csapat volt, s csak az árát kellett megadni a szolgálataiknak, s máris bármire kaphatóak voltak. Persze ha az életüket veszélyben érezték, ami nem volt ritkaság, akkor megpróbáltak minél hamarabb kereket oldani.
A táj elég kietlen, s sivár volt, nemhiába nevezték sivatagnak az ilyet. Ez, pedig nem volt más, mint a Taba el Ibara híres sivataga. Az előbb bemutatott hőseink egy homokdomb tetején álltak, és az elf varázsló jelére elindultak a kapu felé. A kastély előtt egy pár hulla hevert, melyeken látszott, hogy nem értek éppen szép véget: kicsavarodott végtagok, és ehhez hasonló gyomorforgató dolgok hevertek szanaszét. A csapat elindult befelé, s mikor átlépték a tárva nyitva hagyott kaput, egy belső térre értek, melyet minden oldalról a palota földszinti- és emeleti, belső folyosói öveztek. Az egyik óvatlan fegyveres nem lapult meg a kapu mélyedésében, hanem azonnal kilépett a térre, s abban a pillanatban átlőtt torokkal zuhant a földre. Iris, botját előreszegezve mormolt valamit, s a kapuból indulva az egész belső teret füstbe borította. Amos értette a dolgát: azonnal belépett, s csak nyílpuskája pendüléseit, és a testek puffanását lehetett hallani. A tizedik gyors-egymásutáni lövés után leszedte kahrei masinájáról a kiürült tárat, s köpenye alól egy újat vett elő, amelyet nagy műgonddal fel is rakott a masinára. Míg ő az újratöltéssel vacakolt, a többiek beözönlöttek a térre. A földszinti folyosó csak a tér felőli oszlopokból, és az onnan nyíló szobák ajtajából állt. Iris a kapuval szemközti ajtóhoz ment, s megpróbálta kinyitni: a zár halkan engedelmeskedett. Amos pár lépés hátrányban követte, s közben szemei egyfolytában cikáztak minden irányba. Két fegyveres állta útjukat, akiket Iris egyszerűen elsöpört botjával maga elől, s időt sem vesztegetve rájuk, már rohant is tovább, Amossal a nyomában. Egy lépcsőházba értek, amely hosszú sor csigalépcsőből állt, s felvitt egészen a négyemeletes palota tetejéig. A fokok, mint maga az egész palota homokkőből készült, melyet némi mágia is megerősített. Gyorsan haladtak felfelé, mintha nem is lépdelnének, hanem a talaj felett pár centivel lebegnének. Az első emeleten kiléptek a lépcsők spiráljából, ki a belső folyosóra: a füst már nagyjából eloszlott, csak foszlányokat lehetett látni, s minden olyan kihaltnak tűnt, mintha az előző lövöldözés évtizedek óta történt volna, s az óta egy lélek sem járt volna erre. Néma csend, semmi egyéb. A kapu fölött, velük szemben nyílt egy folyosóra néző ajtó: William és Jaan voltak. A többi fegyveres szétszóródott, s keresték a kölyköt, akiért jöttek. Ekkor a közvetlen mellettük nyíló ajtóból vagy fél tucat ellenséges kardforgató lépett elő, s azonnal támadásba lendültek. Amos célzásra emelte kahrei masináját, s a két legközelebb állót torkon lőtte. Még nem is koppantak a földön, amikor Iris másik kettőt taszított át a korláton. A maradék két ember megszeppenve hátrálni kezdett, de ez volt a vesztük: még két nyílvessző hasította a levegőt, majd újabb két koppanás. Iris elismerően bólintott társának, de több időt nem is vesztegetett rá: máris indult vissza a lépcsőkhöz. Amos, masináját maga előtt tartva, háttal indult el, majd ő is megfordult, s próbálta utolérni az elf varázslót. A második emeleten vértek csörgését hallották, s mikor elhalkultak pont az ajtó előtt, Amos átlőtte az ajtót, de a lelassult vessző elakadt a vaskos lemezvértben: a kint álló fegyveres ordítva tépte fel az ajtót, de a második nyílvessző után a földre rogyott. Kiléptek a folyosóra, s azt látták, hogy az első- és második emeleti folyosókon véres összecsapások alakultak ki. Rájuk is jutott Amhe-Ramun embereiből, így Amos súlyba lökte a kahrei masinát, majd kardot rántott, sőt, egyből kettőt. A Sirenar szövetségben elterjedt fegyverek villantak kezeiben: Két Khossas villant meg a szürkületben. Két mesterien készített kard volt, alakja egy elnyújtott levélre emlékeztetett, kékes színe, pedig arról árulkodott, hogy a legősibb, titkos elf kovácsolási módszer szerint, a „kékre edzéssel” készítették. Nagyon könnyedén forgatta, de ennek ellenére így is csak úgy hullottak körülötte az ellenfelei. Iris botja füsté vált, s ő is két fegyvert rántott elő köpenye alól, de ezek merőben eltértek az előzőektől. A Kráni fejvadászok kedvelt és félelmetes fegyverpárát húzta elő: a félelmetes Sequort, és a még rosszabb hírű Mara-Sequort. A két elf, a bárd és a varázsló, hátukat egymás hátának vetve kaszálták a két oldalról rájuk rontó harcosokat, melyek között élőhalott is előfordult. Amundok, dzsadok, élőhalottak, ezekből állt a paktumot megszegő, „földre szállt Isten” serege. A rájuk támadókban egyetlen közös vonást véltek felfedezni: szemük mélykék izzását. Volt itt minden: paraszti ruhás, teljes vértezetű, de volt ott bányász, és favágó is. Látszott, hogy nem önszántukból cselekszenek (az amundokat leszámítva), hanem bűbáj hatása alatt álltak. Ez igaz, sovány vigasz volt. Egyik szívósabb volt, mint a másik, de így sem vehették fel a versenyt a két sokat tapasztalt elffel. Hogy is vehették volna, mikor a fiatalabb is idősebb volt, mint az összes rájuk rontó összevéve. Iris beugrott az ajtón, vissza a lépcsőkhöz, s magával rántotta Amost is. Iris földre dobta pengéit, s újra elővarázsolta botját, majd mielőtt a kintiek felocsúdhattak volna, Iris elkiáltotta magát, a botja végéből lángcsóva tekergett elő, s elárasztotta a kinti folyosó egy hosszú szakaszát. Az élőhalottak egyszerűen ellobbantak, az Amundok köddé váltak, a dzsadok pedig fegyvereiket hátrahagyva próbáltak bemenekülni a lépcsőházba. Itt Amos várta őket, teletárazott nyílpuskájával. Tíz vessző süvített, tíz test zuhant a földre nagy puffanással. A maradékot Iris egyszerűen elgáncsolta, s nyakukat szegte botjával. Amos újratárazott, míg Iris felszedte a földről pengéit. Mivel többen nem jöttek, újra elindultak fölfelé a lépcsőn. A harmadik emeleten meg sem álltak, hanem felszaladtak egyenest a legmagasabb, negyedik emeletre. Mikor kiléptek a lépcsőház ajtaján, ki a belső folyosóra, szörnyű látvány fogadta őket: a téren a veszteségeikkel bajlódó embereiket épp most szorították ki a körülbelül hatszoros túlerőben lévő ádáz ellenségeik. Az első és második emeleti folyosók köveit vörösre festette az ott kiontott vér. Egyszer csak nyílt mögöttük az ajtó, de szerencsére csak a két lovag volt az: William és Jaan lépett ki a folyosóra. Látszott rajtuk, hogy rendesen kivették a részüket a csatározásból: Könnyű vértezetüket a saját, és ellenfeleik vére itatta, kardjuk pedig, az utólagos törölgetés ellenére csöpögött a vértől. Arcukon kétségbeesés látszott:
-Vége! - Mondta Jaan. -Azok ott lent az utolsó embereink! - Amos sandán nézett rá:
-Még nem veszítettünk. - Jelentette ki magabiztosan, s Irishez fordult: -Jogov, rajtad a sor. - A varázsló botja után nyúlt, s mormolni kezdett valamit, mire a visszavonuló katonák, és ellenfeleik között egy hosszú tűzfal jött létre. Pár védő, aki nem állt meg idejében, azonnal szénné égett. Mivel ez az elemi tűz, de még a nafta-láng sem, ezért a védők megtorpantak, s Iris embereinek volt ideje elmenekülni.
-Nem is kellünk többen. - Mondta Amos lemondóan, mire Jaan egyből neki szegezte a kérdést:
-Miért, a nagy Amos Suyenas talán egyedül akar elbánni a maradékkal?
-Nem vagy túl bizakodó, kedves Jaan barátom. - Mondta megvetően Amos. -Én és Jogov barátom is elég lennénk befejezni a küldetést, hát még William Airus, és Jaan Mal on-Veel lovagokkal kiegészülve! - William erre a „bókra” csak lesütötte a szemét, elárulva, hogy ő is kételkedik a küldetés sikerében.
-Na mi az? - Kérdezte Suyenas, látva, hogy most melléfogott. -Berezeltél?
-Nem érdekes - mondta William -Én veletek tartok.
-Én sem megyek üres kézzel! - Mondta Jaan.
-Hát akkor induljunk azonnal, mielőtt a védők felocsúdnának! - Szolt Iris türelmetlenül, s maga előtt tolva társait, elindult a „vártorony” felé. Ott sejtette a keresett gyerek auráját, bár elég halovány volt, ami azt bizonyította, hogy ő az, akit keresnek: a Jóslat Gyermeke. Mindenki maga elé emelte saját fegyverét, s úgy indult el a belső folyosón. A lentiek még mindig ott szitkozódtak az elszalasztott ellenfelek miatt. Közben, az egyik fordulóban egy újabb lépcső nyílt, csak felfelé. Ezen indultak el, remélve, hogy már nem ütközhetnek nagyobb ellenállásba. Nem is tévedtek olyan nagyot, mert a toronyszoba ajtaját csak két fegyveres őrizte, de azok az elit fajtából. Az egyik az ajtó nyitásával egy időben kapott három nyilat: egyet a torkába, kettőt, pedig az oldalába. Nem is kellett neki több. Holtan rogyott össze. A másikat William vette kezelésbe majd mikor végzett vele, mindannyian a toronyszoba közepére figyeltek. Ott egy térkapu látszott kialakulóban, melyen minden valószínűséggel Amhe-Ramun érkezett volna. Mivel vele egyikőjük sem akart találkozni, hiszen egy istenségről- és nem is akármilyenről- volt szó, ezért azonnal másfelé néztek: az ajtóval szemközt meg is találták a Kölyköt. Barna bőre volt, és elég fiatal: nem lehetett még húgy éves sem. Ember volt, ezt kétség kívül állították.
-Róla szól a jóslat. - Jelentette ki büszkén Jogov, majd odalépett a kábultan fekvő fiúhoz, hogy meggyőződjön iménti állításáról. Nem tévedett: a nyakán egy tetoválás volt, amely valami aquir szót ábrázolt. A jóslat szerint a hatalom jelét.
-Ő lenne hát a kiválasztott, akit Amhe-Ramun kezéből kell kiszabadítanunk, hogy szembeszálljon a Kráni Tizenhármakkal? - Kérdezte hitetlenkedve Jaan.
-Ő hát! - Mondta Jogov. - Talán kételkedsz?
-Cseppet sem! - Mentegetőzött Jaan -Csak azt hittem, hogy nem ember lesz, hanem Kyr, vagy legalább elf.
-Hát amint látod, ember, méghozzá emberibb mindannyiunknál!
-Még szép! - mondta Suyenas vigyorogva. -Ketten elfek vagyunk, William Kyr, nálad meg, Jaan, nem nehéz emberibbnek lenni! - Jaan mormolt valamit Suyenas édesanyjáról, de aztán Williammel a vállukra vették a Kölyköt, s indultak is kifelé, hogy minél előbb maguk mögött hagyják ezt az elátkozott palotát. A térkapu is kezdett végleges formát ölteni, úgyhogy lóhalálában rohantak a kapuhoz vezető lépcsők irányába. A védőket csodálatos módon pont elkerülték, így sértetlenül juttatták ki a kölyköt a palotából. Míg távolodtak, még hallották a frissen érkezett Ahme Ramun üvöltözését, amint szitkozódik a neki is megírt sors miatt.
A kapun kívül lóra pattantak, és sebes vágtába kezdtek, Iris, Amos, Jaan, és William egy lovon a Kölyökkel.
Csupán pár percig vágtázhattak, amikor a megbeszélt oázisnál elmenekült társaikra leltek, akik először Iris Jogov nevét, majd sorban a többiekét is megéljenezték, s őrült örömükben táncra perdültek, még így vérmocskosan, és félig halottan, majd mindannyian lóra pattantak, s hosszú vágtába kezdtek, egyenesen Al-Abadana felé, ahol már vártak rájuk a jól megfizetett dzsad felcserek és szanitécek.
-Na - mondta Iris elégedetten a mellette vágtázóknak -az elején már túl vagyunk, de most jön még csak a java a kalandnak!
-Ne ijesztgess! - Mondta Jaan megvetően. -nekem ez így is már sok volt!
-Ne aggódj! Lesz időd pihenni! Még fel kell mérnünk a Kölyök tudását, s mindenek előtt tudnunk kéne a nevét!...nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
Ez pedig a harmadik szám javított (b) változata:
3.
-Egyszer - kezdte az öreg, minden lelkesedés nélkül- Amundok népe visszatér, hogy revánsot vegyen az őket ért sérelmekért. Ezt a bosszúhadjáratot az amundok istene, a paktumot megszegő Amhe-Ramun akarja majd vezetni, de ehhez manifesztálódnia kell, ami ellen összefog szinte egész Ynev. Ezt végül mégsem sikerül megakadályozni, s Amhe-Ramun egy Amund testét felöltve fogja vezetni a seregét, mely legyőzhetetlen. Ez az isten ejt majd egy túszt, egy Kölyköt, akit az aquirokkal kötött megnemtámadási szerződése miatt fog el, hisz ez a Kölyök képes elbánni a hírhedt aquir vezetőkkel, a Kráni Tizenhármakkal. Az aquirok meg is jelölték maguknak ezt a Kölyköt, de ez lett a vesztül, mert így nemcsak hogy ellenállóvá tették a hatalomszavaik ellen, hanem a tudásuk nagy részét is átadták neki. Ez egy tetoválás képében mutatkozik meg. A hordozója az egyetlen, aki ember létére teljes terjedelmében ismeri az aquir nyelvet, s ki tudja használni a benne rejlő hatalmat is. Persze, ezt ő nem tudja magáról, hiszen születésekor került rá a Jel. Igaz, hogy a híres Kráni fejvadászok is elintézhették volna a Kölyköt, de a sors végül csavaros szeszélyeivel nem így akarta. A Kölyök körül persze történtek furcsa dolgok, hiszen amit kívánt, s ki is mondta, az teljesült, de az Aquir nyelv szeszélyeinek köszönhetően a legszörnyűbb módon, amit csak el lehet képzelni. Ez a jel egyébként egy tetoválás képében mutatkozik meg, olyanban, amilyet a nyakadon láttunk. Tizenhét éves korában az Amundok végül elrabolják, s rituális gyilkosságra készülnek, hogy megszabadítsák Kránt az efféle kellemetlenségtől, s így nyugalmat remélnek felőlük. Csakhogy a jóslat szól még egy csapat kalandozóról is, akiknek az a feladata, hogy a kölyköt kiszabadítsák, és felkészítsék a harcara, melyen egész Ynev sorsa függhet… - Az öreg ezzel fejezte be a mondókáját.nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
-
Tomarctus
csendes tag
A ''hiszen'' szó egy bekezdésen belül háromszor is szerepel. Általában egy bekezdésen belül - egyes írók szerint egy oldalon belül - kerülni kell a szóismétlést. Ami nem könnyű, de megoldható.
Nem valami építő jellegűek a kritikáim, de talán valamennyit segít.
Egy sorstárs író
Soulmates never die......
-
Bencom
senior tag
válasz
Tomarctus
#106
üzenetére
Segít! Köszi, és hajrá neked is!
Mellesleg az is helyett tényleg a de a jobb, de a hiszent sehogyan sem tudom kihagyni, bármennyire is igyekszem
Pedig próbálkozom, láthatod...
Írnátok a hiszenre pár ''szinonímát''? Megköszönném!
Előre és visszamenőleg is THX!nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
divot
veterán
Kövezz meg, de mindjárt az első mondatnál föladtam. Így szól: ''A kis csapat végre ott állt a Dzsad homokkő palota és a hozzá tartozó birtok előtt, s arra vártak, hogy végre megkezdhessék a Küldetést.''
Nem tudom hányszor olvastad el, miután leírtad, de a végre szó egy mondatban kétszer...
-
Bencom
senior tag
-
KERO_SAN
aktív tag
Szerintem meg legalabb 3-4 evet varj, olvassal tobbet kicsit, de ne csak a forumot, hanem szepirodalmat is.
Ez igy nagyon harmatos. Altalanos iskolas fogalmaazasok szinvonala.
MOD:
Ha erolteted sem fog menni. Varj meg.
[Szerkesztve]the troopa of tomorrow _ maydayzor FUTURE WALKS
-
KERO_SAN
aktív tag
A Korona es kehely c. konyvet most olvastam.
Nem csak korcsok voltak ott, 1 valoveru is megjelenik, bar szamomra kicsit fura volt h 1 anur csak ugy leolte Tobbet tud az azert annal :] Marmint az en Ynevemen biztos
Esetleg,ha valakinel fellelhetok nagyszamban MAGUS regenyek, es mar nem kellenek nekik, vagy kolcsonadna oket, az szoljon, mert nekem csak 3 vanthe troopa of tomorrow _ maydayzor FUTURE WALKS
-
Egon
nagyúr
Többek közt ez a mondat szúrja a szemem: ''...az egész palota homokkőből készült, melyet némi mágia is megerősített.'' Esetleg így: ''az egész palota szakrális mágiával megerősített homokkőből készült.'' Hm?
"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)
-
taltos
senior tag
válasz
KERO_SAN
#116
üzenetére
Ez sajnos így van...
Olvassatok Lovacraftot!
Kérlek!!!
Bővebben: link
Bővebben: link
Bővebben: link
Bővebben: link
Higgyétek el, megéri! -
-
Bencom
senior tag
Most készül éppen, és ha hajlandó vagy rá írni valamit, akkor tessék:
I. Rész
Prológ
1.
A Sirenar Birodalom határvidéke, P.Sz.: 3231
Jogov, az ősz szakállával és könnyes szemével nem tükrözte már a híres hírhedt elf varázslót. Nem is számított már annak, hiszen örökké száműzték hazájából, a Sirenar Birodalomból. Az elf törvények már csak ilyenek: ha egy elf akárcsak szóba áll egy emberfattyával, akkor a szigorú és kissé sznob törvények szerint örökké száműzetik.
Még egyszer végigmérte szemével a gyönyörű dombokat, melyek a hazát jelképezték, s megpróbálta összeszedni magát. Fejére húzta a köpenyét, és kitörölte szeméből a könnyeit. Fogadalmat tett magában, miszerint indulás előtt kopaszra borotválja a haját, s csak a szakálla maradt. Ezen túl viszont soha többé nem vágja a haját, így emlékezve az eltelt időre. Szürke ruhája azt sugallta minden embernek, aki látta, hogy csatlakozni fog hozzájuk egy újabb Kitagadott. Csalódniuk kellett, mert Jogov nem akart lealacsonyodni a szerinte kicsinyes emberekhez.
Valaki rángatni kezdte a köpenyét, mire az öreg lenézett, és egy elf kisfiút látott maga mellett:
-Hát téged meg hogy hívnak? - Kérdezte elcsukló hangon, könnyeivel küszködve.
-Amos Suyenas. És te?
-Iris. Iris Jogov. Hogy kerülsz ide? Neked otthon lenne a helyed!
-Nincs otthonom, mert játszottam egy emberrel. Én nekem el kell vándorolnom.
-Hmm… Nekem is. Akkor hát tarts velem! - Mondta Jogov, és megsimogatta Amos feje búbját. -A határon túl vár a kordém, csak fel kell szállnunk rá! - A fiú szája mosolyra húzódott, és átölelte az öreg lábát. Az öreg arcán újra végigszaladt két könnycsepp, de aztán ő is elnevette magát a kicsi örömén.
-Hány éves vagy? - Kérdezte Jogov.
-Huszonöt! - Jelentette a fiú büszkén. - És Te?
-Egészen pontosan ezerhétszázötvenkettő. - A gyerek meghallva a számot, kissé meglepődött, s megszeppenve kérdezte:
-És én mikor leszek annyi?
-Majd ha te is annyit éltél, mint én!
Elindulta a kordé felé, mely nem állt tőlük olyan messze, legfeljebb öt-hat méterre, de mégis egy teljesen más világba kellett érte menni.nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
Bencom
senior tag
2. Rész
A Kiválasztott
1.
Valahol az Ibarában, a manifesztáció kezdete
Ott álltak végre, a jóslatban is leírt Ibarai táj kellős közepén. Ott álltak: Jogov, az elf varázsló, aki fogadalmához híven még mindig nem nyírta a haját, s az lassan a földig ért volna, ha nem csavarja fel. Amos, aki elf íját a kezében tartva várta a cselekvés idejét. Elisha, aki régi bájából és fegyverzetéből semmit sem vesztve fürkészte a tájat. William, akivel az elmúlt években jól összeismerkedtek, és hosszú fehér sörénye volt a tanúsága, hogy kyr, és mint ilyen, a legnemesebb lovagok közé tartozik. Jaan is ott volt, bár ő egy kicsit kételkedett a gazdája jóslatában, de mivel egyszer megmenekült, hála a MÁGUS hatalmának, aki lovaggá ütötte, megpróbált felhagyni a tolvaj életmóddal.
Ott volt előttük az a dzsad homokkő palota, amit álmaikban többször végigjártak már, s becsukott szemmel is tudták volna, hogy merre keressék a Kölyköt. A palota udvara eléggé elhagyatott volt, s sem azt nem jelezte, hogy itt csata volt, sem azt, hogy lesz még. Az ablakokon az üveg a mérhetetlen gazdagságról tanúskodott. Be lehetett látni rajta, s látszott az is, hogy néha egy -egy Amund ellépett előttük.
-Ne vesztegessük az időt! - Szólt Jogov, majd elindult a kapu felé. A bentiek nem vettek róluk tudomást, mert nem lőttek rájuk és nem is hallottak semmit. A kapu boltozata alatt azért megálltak, és Elishára és Amosra bízták a bejelentkezést. Nem is várattak magukra: Elisha a két, összesen négylövetű nyílpuskáját szorongatva belépett a kapu mögött levő benti térre, amelyet a földszinti, és a négy, emeleti belső folyosó ölelt körül. Amos sem maradt le, s ő is belépett, miközben íját feszítette, várva a nyílzáport. Nem is váratott az magára: a következő másodpercben egyszerre húsz nyíl koppant körülöttük, de el egy sem találta őket. A zápor minden irányból jött, így folyamatos tüzelés mellett forogtak körbe, és csak az ín pendülését, és a hullák koppanását lehetett hallani. Az újabb nyílzápor már soha nem indulhatott útjának. Elisha újratöltött, Amos pedig újabb nyilakat vett elő. Jogov már lendült is a szemközti folyosó legtágasabb ajtaja felé, Amos pedig követte. Elisha a helyén maradt, a két lovag pedig elindult az ellenkező irányba. Jogov elérte a nagy ajtót, s gondolkodás nélkül benyitott. Benn két őr fogadta őket, de mielőtt megmoccanhattak volna, két nyíl hasította a levegőt, időt sem hagyva az őröknek a kard kirántására. Jogov elismerően bólintott, de többre nem is méltatta társát, hanem szaladt is a terem másik vége felé, ahol a homályból két, íves lépcsősor mutatkozott. Az öreg varázsló villámgyorsan lépkedett felfelé, korát meghazudtolva. Szokásos boltja helyett két kardot rántott elő: egy Sequort és egy Mara-Sequort, amit eredetileg a kráni fejvadászok használtak, de mivel hatásos fegyver volt, elég sokszor használták. Ahogy rohant fel a lépcsőn, útközben felbuktatott két felé szaladó őrt, megölésüket a mögötte lihegő Amosra hagyta. Ő a vállára akasztotta az íjat, tegezbe rakta nyilait, és két kardot kapott elő. Ez jelentősen eltért a Sequoroktól, de közel olyan hatékonyak voltak, csak éppen az elfek használták többségben. Ezek a Khossas és a Levéltőr voltak. Miközben Amos átjuttatta a két őrt a másvilágra, Jogov felért, s balra indulva futni kezdett a belső, emeleti folyosók felé. Amos alig érhette utól, máris újabb őrök támadtak rájuk. Ezek a belső folyosón vártás a támadókat, leguggolva, nehogy elérhesse őket Elisha nyila. Így viszont könnyű prédát nyújtottak Jogovnak, aki a kelleténél több időt nem is pazarolva futott is tovább, közben intve Elshának, hogy a fedezék megvan.
William és Jaan eközben a kapu melletti folyosón törtetett előre, nem kímélve az eléjük kerülőket, majd az első lépcsőn fel, és máris a belső folyosón találták magukat, Pont Amossal és Jogovval szemben. Elisha is elindult fölfelé, s közben az ablakokat fürkészte. Ha meglátott valakit, és nem emlékeztette a társaira, könyörtelenül lőtt, s csak vérnyomok maradtak utána. Ez neki már nem jelentett problémát, hiszen négyszáz éve volt a szakmában. Amos úgyszintén: folyamatosan kaszabolta az elé kerülőket, hiszen sikerült végre utolérnie Jogovot. Kereste a következő szintre vezető lépcsőt, de ez egyre nehezebben ment, mert egyre többen özönlöttek a megállításukra. Végül már teljesen el is akadt, s a meglepetés előnyét is elvesztve verekedni kezdett az Amundokkal.
Jogov nem akart harcba keveredni, s ezért inkább elindult az ellenkező irányba, hogy ott keressen utat magának a Kölyök felé. Csakhogy arról is kezdtek özönleni az Amundok, s végül ő is megállásra kényszerült, sőt, hátrálnia kellett. Akkor lepődött meg igazán, mikor Amos és az ő háta egymásnak támaszkodott, s jobban már nem tudtak visszahátrálni.
William mindeközben már egy szinttel feljebb járt, hiszen rá nem figyeltek eléggé. Eddig. Csakhogy most vagy egyszerre húsz Amund rontott rá, épp csak annyi időt hagyva neki, hogy maga elé kapja hatalmas pallosát, úgy védekezzen a rengetek csapás elől. Aztán amint lehetett, visszavágott, s hatalmas erejének köszönhetően egyszerre vagy öt Amundot sodort le a folyosóról. Mikor aztán mögötte is léptek zaját lehetett hallani, egy gyors fordulattal, s az azzal járó lendülettel a hátulról támadók közül is elsodort vagy ötöt. A másik oldalról azonban azonnal támadtak, s ha nem lett volna rajta a teljes vértezet, sorsa itt ért volna véget. Azonban rajta volt, s a halált épp annyival késleltette, hogy az be ne következhessen: megjelent Jaan, s kardját elő sem véve, nemes egyszerűséggel nekirohant az éppen támadó maradék embereknek, akik csak úgy potyogtak lefelé, magára hagyva Williamet friss sebeivel. Persze ott volt még a másik oldal tizenöt embere, de azokat a semmiből előtűnt Elisha vette kezelésbe két rövid Pugossával.
Jogov és Amos egymással versengve kaszabolta a rájuk rontó ellent, s próbáltak kitörni a szorításból. Ekkor csapott be a frissen előkapott duplainas nyílpuskából a négy nyíl, lélegzetnyi pihenést biztosítva a két elfnek. Amos hálálkodóan pillantott a nőre, s kihasználva a támadók lendületének megtörését, azonnal támadásba lendült, s lazított végre a szorításon. Jogov sem vesztegette az időt, földre dobta a két kardot, és elővarázsolta a botját, majd a megszeppent Amundokra szegezve hangos kiáltással egy tűzförgeteget csalt elő belőle. Azok vagy a mélybe ugrottak, vagy pedig elégtek, de az eredmény így is, úgy is halál volt. Az öreg erre elégedetten és komótosan felvette kardjait, és hüvelyükbe dugta. A még mindig küzdő Amos felé fordult, s mosolyogva súgta a fülébe:
-Igyekezz, nem érünk rá egész nap! - Erre Amos az újabb négy nyíl támogatásával utat vágott magának, a többieket pedig lesodorta a folyosóról, s elégedetten mondta Jogovnak:
-Varázsolni is ér?! - Majd egy bárdvarázslattal kiderítette, hányan vannak még az épületben, és megelégedve konstatálta, hogy már csak összesen húsz.
Tovább indultak tehát, fel a legfelső tornyokba, ahol a fiút sejtették. Gyorsan haladtak, hiszen az a húsz ember szétszóródva volt húsz, s így nem is jelentettek komoly akadályt. Már a harmadik emeleten jártak, mikor a következő, s egyben utolsó rohammal találták szembe magukat. Ez azonban hiába tűnt kevésnek, az eddigieknél sokkal szívósabbak voltak, s mindenkire jutott belőlük négy is. A folyosó más szakaszain, de ugyanolyan elszánt harc folyt. A sebek többségét itt szedték össze, pedig ez ígérkezett a „levezetésnek”. Ez után a folyosó sarkában újra egyesült a csapat, s ez után együtt folytatták útjukat a negyedik emelet felé.
Már nem találkoztak senkivel, így egyszerűen besétáltak az álmokban oly sokat látott szobába, és nem csalódtak: a Kölyök ott feküdt eszméletlenül, s ha néha megmoccant, semmi nesz nem hallatszott, ami azt igazolta, hogy még él a csendvarázs.
Jogov odament hozzá és feloldotta a varázs alól, majd egy kis pálinkával magához térítette.
-Kik vagytok? - Kérdezte a fiú gyanakodva, mire Jogov halálos nyugalommal bemutatta társait:
-Őt itt Elisha Renat, - mondta, s közben Elisha közelebb lépett. -Ő Amos Suyenas, William Airus és Jaan Mal on-Veel. Én pedig Jogov vagyok. Iris Jogov, szolgálatodra…nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
deedee
őstag
nagyjából végigolvastam a totyikot és én nem vagyok annyira kifinomúlt , műértő olvasó mint néhány előttemszóló.csak annyit az írásaidról:nekem tecccik.szekközepes koromban kostoltam bele a fantasy-ba és azóta is bennem él.csak bennem és sajna nem a könyvespolcaimon,mert manapság egy sima kiadást nem lehet megvenni 2000 alatt.az pedig kissé drága.
csak így tovább,hajrá....
ja és sorstárs vagyok,mert én is írtam pár dolgot,persze csak a fiókom számára.akik olvasták az ismerőseim közül,azoknak tetszettek a sci-fi novelláim.hogy tényleg tetszett nekik vagy csak nem akartak megbántani,az már más kérdés...
talán hétfőn előhalászok egy rövidebbet és közzéteszem itt,ha már van ez a totyik... -
Bencom
senior tag
I. Rész
Prológ
1.
A Sirenar Birodalom határvidéke, P.Sz.: 3231
Az öreg a hosszú szélfútta fehér szakállával és könnyes szemével úgy nézett ki, mint bármely elkeseredett öregember. Pedig nem volt akárki, és nem volt ember sem. Ha sokáig fürkésztük, a csukja alól előbukó hajat, alatta felfedezhettük a hegyes fület, ami egyértelműen mutatott az öreg elf származására. Nem is akármilyen elf volt, hanem egy - elf körökben igen ismert - varázsló.
Iris Jogov. Így emlegették, bár az eredeti nevét még az elfek sem tudták. Az új annyit jelentett: Rettenthetetlen Szem. Nem is hazudtolta meg a nevét, hiszen mindig az élen állt minden csatában, s először, mint harcos szerzett ismertséget magának. Sokkal gyorsabban fejlődött, mint egy elf, szinte úgy, mint egy ember, s ezért igen fiatalon - kétszáz éves korában - áttért a kétkezi harcról a varázslásra. Száz évig nem hallottak felőle: eddig tanult. Mikor aztán visszatért, a legveszedelmesebb varázsló-harcosként emlegették. Persze nem kellett félni tőle, mert az elf ország, a Sirenar Birodalom egyik leghűbb alattvalója volt. Ezeket rangokkal jutalmazták, amiket még most is a köpenye egyik belső zsebében tart.
Egyszer viszont hatalmas bakot lőtt: egy Kráni misszió - szokás szerint - sikertelen volt, s ezért csalódtak benne. Haragból száműzni akarták, s írásba adták, hogy a legközelebbi baklövését száműzetéssel honorálják.
Kétszáz évet kellett várni erre a baklövésre, de a Tanács nem felejt: azonnal kiadták a száműzetési, vagy megölési parancsot, s most itt állt a Sirenar Birodalom határán, lebegő szakállal és könnyes szemmel.
A harcok heve nem hagyott rajta nyomot: szép öregember benyomását keltette, a szokványosnál jóval hosszabb szakállal. Mélykék szeme észrevehetetlen gyorsasággal kémlelte a láthatárt, majd megállt, s nem mozdult öt percen keresztül, mikor végül becsukta szemét, s kifakadtak a honvágy első könnyei.
Már nem tükrözte a rettenthetetlen harcost, sem a nagy varázslót, mégsem mertek az emberek - elfek - közelebb menni hozzá, csak távolból figyelték, és azt lesték, hogy rátör e valami dühroham.
Hiába vártak. Jogov állta a sarat, és a bámuló tömeg pillantását, majd kitörölte szeméből könnyeit, s már szállt is volna fel a búcsúajándékként kapott kordéra, mikor egy elf kisfiú szólította meg:
-Hová mész? - Jogov lenézett, s bár először legszívesebben orrba törölte volna a kölyköt, de inkább kedvesen válaszolt:
-Száműzetésbe. Igen messzire készülök innen.
-De jó! - Mondta a kölyök, s ekkor Jogovban erősödött az elhatározás, hogy felpofozza a kölyköt.
-Miért örülsz te ennyire ennek?
-Mert engem is száműztek, amiért zenémet embereknek is játszottam.
-Hogy hívnak téged? - Kérdezte Jogov, végképp legyűrve a gondolatot.
-Amos Suyenas. Ha úgy tetszik a muzsikás.
-Miért játszottál embereknek?
-Mert tanulás helyett a hangszerek szóra bírásával töltöttem az időt, és éppen hogy csak számolni, írni és olvasni tanultam meg. Ez a falumból nem tetszett senkinek, így, hogy átadhassam a zenémet, embereket kellett keresnem.
-Átszöktél a határon? - Álmélkodott Jogov, s kezdett megtetszeni neki a fiú. A fiú bólintott, s így szólt:
-Had tartsak veled! - Jogov meglepődött:
-De hiszen azt sem tudod, hogy ki vagyok!
-Dehogynem. Te vagy a rettenthetetlen harcos és varázsló egy személyben: Iris Jogov. - majd, hogy szavát nyomatékosabbá tegye, alig érzékelhetően meghajolt, s kezet nyújtott az öregnek.
-Hány éves vagy?
-Huszönöt. - Jelentette ki a fiú büszkén.
-Hát jól van. Szállj fel a kordé hátuljára, és mehetünk is.
-És a holmim? - Kérdezte a fiú, és most ő lepődött meg.
-Új élethez új holmi jár. Csak a legkedvesebb dolgot hozd magaddal!
-Jó, hát akkor ezt a sípot viszem. - Mondta a kölyök, és felpattant a kordé hátuljára.
Ez után végleg búcsút intettek a lankás, fenyves és zöld vidéknek, és búcsút intettek a bámészkodó embereknek. Még csak pár métert haladtak, de máris egy teljesen más világba érkeztek, hiszen az elfek szent hazájából az emberek közel sem olyan szép földjeire léptek.
Ezzel pedig kezdetét vette egy jóslat beteljesülése.
Ennek a címe: 1/b, tehát az, mint a két legutolsó hosszú közül az első másik változata.
Most készült el (öt perc alatt)
Légyszi divot, vagy valaki mondjon róla valamit, mert nem kaptam már egy ideje semmilyen kritikátnincs MSN-em már ez is baj:(((
-
bali79
tag
Hi!
Nekem igazán tetszik
Egy kicsit olyan meseszerű lett, főleg a vége, de ez nem baj!
Szerintem bátran vágj bele egy teljes történetbe, én megígérem, hogy elolvasom!
(Na, azt hiszem végigolvasom a topicodat, mert történt itt ez-az.)
Mindenesetre ne lombozzon le, ha itt nem reagálnak, vágj bele valami kerekbe és ne a stílus legyen a legfontosabb, hanem az, hogy olyan történetet találj ki, ami magával ragadó, EREDETI (ez lesz nehéz), mert ha valakit kíváncsivá teszel, akkor úgy is végig fogja olvasni, ha a stílus egy kicsit döcögős, van egy-két ismétlés stb...
Ha van mit mesélni, akkor a stílusod előbb-utóbb kialakul, csiszolódik, de hiába írsz tökéletes fogalmazással, választékosan, ha a történeted sablonos, mert abból ezerszámra van a piacon most is.
Ami a karaktereket illeti, szerintem próbálj olyanokat is kidolgozni, akik nem ''szuperhősök'', (pl.ezeréves elf harcos-varázsló), hanem hétköznapi figurák (pl.suttyó ork tolvaj ). Ezek biztos nem lesznek érdekesek attól, amit tesznek (hogy tucatjával mészárolják le az ellent, hiszen képtelenek rá), nincs más esélyük, csak az, hogy önmagukért, a személyiségükért legyenek értékesek az olvasónak. Ha sikerül egy ilyet teremteni, akkor az már nagy sikernek számít szerintem.
Dolgozz csak, aztán, ha már van valami, akkor lehet bombázni a fantasy-kiadókat (mindenféle hülye álneveken )Mindenre van félmegoldás!
-
-
Bencom
senior tag
Bali79!
Köszi, a bíztatást!
(meg persze a többieknek is)
Jól esett(
) meg kell hagyni, úgyhogy amint el tudom érni, hogy huzamosabb ideig leülhessek a géphez, megírom a további részeket is.
Addig rágódjatok azon, ami már készen van:
Divot! megígérted, hogy írsz, és semmi!
Na itt van ni:
2. Rész
A Kiválasztott
1.
Valahol az Ibarában, a manifesztáció kezdete
Ott álltak végre, a jóslatban is leírt Ibarai táj kellős közepén. Ott álltak: Jogov, az elf varázsló, aki fogadalmához híven még mindig nem nyírta a haját, s az lassan a földig ért volna, ha nem csavarja fel. Amos, aki elf íját a kezében tartva várta a cselekvés idejét. Elisha, aki régi bájából és fegyverzetéből semmit sem vesztve fürkészte a tájat. William, akivel az elmúlt években jól összeismerkedtek, és hosszú fehér sörénye volt a tanúsága, hogy kyr, és mint ilyen, a legnemesebb lovagok közé tartozik. Jaan is ott volt, bár ő egy kicsit kételkedett a gazdája jóslatában, de mivel egyszer megmenekült, hála a MÁGUS hatalmának, aki lovaggá ütötte, megpróbált felhagyni a tolvaj életmóddal.
Ott volt előttük az a dzsad homokkő palota, amit álmaikban többször végigjártak már, s becsukott szemmel is tudták volna, hogy merre keressék a Kölyköt. A palota udvara eléggé elhagyatott volt, s sem azt nem jelezte, hogy itt csata volt, sem azt, hogy lesz még. Az ablakokon az üveg a mérhetetlen gazdagságról tanúskodott. Be lehetett látni rajta, s látszott az is, hogy néha egy -egy Amund ellépett előttük.
-Ne vesztegessük az időt! - Szólt Jogov, majd elindult a kapu felé. A bentiek nem vettek róluk tudomást, mert nem lőttek rájuk és nem is hallottak semmit. A kapu boltozata alatt azért megálltak, és Elishára és Amosra bízták a bejelentkezést. Nem is várattak magukra: Elisha a két, összesen négylövetű nyílpuskáját szorongatva belépett a kapu mögött levő benti térre, amelyet a földszinti, és a négy, emeleti belső folyosó ölelt körül. Amos sem maradt le, s ő is belépett, miközben íját feszítette, várva a nyílzáport. Nem is váratott az magára: a következő másodpercben egyszerre húsz nyíl koppant körülöttük, de el egy sem találta őket. A zápor minden irányból jött, így folyamatos tüzelés mellett forogtak körbe, és csak az ín pendülését, és a hullák koppanását lehetett hallani. Az újabb nyílzápor már soha nem indulhatott útjának. Elisha újratöltött, Amos pedig újabb nyilakat vett elő. Jogov már lendült is a szemközti folyosó legtágasabb ajtaja felé, Amos pedig követte. Elisha a helyén maradt, a két lovag pedig elindult az ellenkező irányba. Jogov elérte a nagy ajtót, s gondolkodás nélkül benyitott. Benn két őr fogadta őket, de mielőtt megmoccanhattak volna, két nyíl hasította a levegőt, időt sem hagyva az őröknek a kard kirántására. Jogov elismerően bólintott, de többre nem is méltatta társát, hanem szaladt is a terem másik vége felé, ahol a homályból két, íves lépcsősor mutatkozott. Az öreg varázsló villámgyorsan lépkedett felfelé, korát meghazudtolva. Szokásos boltja helyett két kardot rántott elő: egy Sequort és egy Mara-Sequort, amit eredetileg a kráni fejvadászok használtak, de mivel hatásos fegyver volt, elég sokszor használták. Ahogy rohant fel a lépcsőn, útközben felbuktatott két felé szaladó őrt, megölésüket a mögötte lihegő Amosra hagyta. Ő a vállára akasztotta az íjat, tegezbe rakta nyilait, és két kardot kapott elő. Ez jelentősen eltért a Sequoroktól, de közel olyan hatékonyak voltak, csak éppen az elfek használták többségben. Ezek a Khossas és a Levéltőr voltak. Miközben Amos átjuttatta a két őrt a másvilágra, Jogov felért, s balra indulva futni kezdett a belső, emeleti folyosók felé. Amos alig érhette utól, máris újabb őrök támadtak rájuk. Ezek a belső folyosón vártás a támadókat, leguggolva, nehogy elérhesse őket Elisha nyila. Így viszont könnyű prédát nyújtottak Jogovnak, aki a kelleténél több időt nem is pazarolva futott is tovább, közben intve Elshának, hogy a fedezék megvan.
William és Jaan eközben a kapu melletti folyosón törtetett előre, nem kímélve az eléjük kerülőket, majd az első lépcsőn fel, és máris a belső folyosón találták magukat, Pont Amossal és Jogovval szemben. Elisha is elindult fölfelé, s közben az ablakokat fürkészte. Ha meglátott valakit, és nem emlékeztette a társaira, könyörtelenül lőtt, s csak vérnyomok maradtak utána. Ez neki már nem jelentett problémát, hiszen négyszáz éve volt a szakmában. Amos úgyszintén: folyamatosan kaszabolta az elé kerülőket, hiszen sikerült végre utolérnie Jogovot. Kereste a következő szintre vezető lépcsőt, de ez egyre nehezebben ment, mert egyre többen özönlöttek a megállításukra. Végül már teljesen el is akadt, s a meglepetés előnyét is elvesztve verekedni kezdett az Amundokkal.
Jogov nem akart harcba keveredni, s ezért inkább elindult az ellenkező irányba, hogy ott keressen utat magának a Kölyök felé. Csakhogy arról is kezdtek özönleni az Amundok, s végül ő is megállásra kényszerült, sőt, hátrálnia kellett. Akkor lepődött meg igazán, mikor Amos és az ő háta egymásnak támaszkodott, s jobban már nem tudtak visszahátrálni.
William mindeközben már egy szinttel feljebb járt, hiszen rá nem figyeltek eléggé. Eddig. Csakhogy most vagy egyszerre húsz Amund rontott rá, épp csak annyi időt hagyva neki, hogy maga elé kapja hatalmas pallosát, úgy védekezzen a rengetek csapás elől. Aztán amint lehetett, visszavágott, s hatalmas erejének köszönhetően egyszerre vagy öt Amundot sodort le a folyosóról. Mikor aztán mögötte is léptek zaját lehetett hallani, egy gyors fordulattal, s az azzal járó lendülettel a hátulról támadók közül is elsodort vagy ötöt. A másik oldalról azonban azonnal támadtak, s ha nem lett volna rajta a teljes vértezet, sorsa itt ért volna véget. Azonban rajta volt, s a halált épp annyival késleltette, hogy az be ne következhessen: megjelent Jaan, s kardját elő sem véve, nemes egyszerűséggel nekirohant az éppen támadó maradék embereknek, akik csak úgy potyogtak lefelé, magára hagyva Williamet friss sebeivel. Persze ott volt még a másik oldal tizenöt embere, de azokat a semmiből előtűnt Elisha vette kezelésbe két rövid Pugossával.
Jogov és Amos egymással versengve kaszabolta a rájuk rontó ellent, s próbáltak kitörni a szorításból. Ekkor csapott be a frissen előkapott duplainas nyílpuskából a négy nyíl, lélegzetnyi pihenést biztosítva a két elfnek. Amos hálálkodóan pillantott a nőre, s kihasználva a támadók lendületének megtörését, azonnal támadásba lendült, s lazított végre a szorításon. Jogov sem vesztegette az időt, földre dobta a két kardot, és elővarázsolta a botját, majd a megszeppent Amundokra szegezve hangos kiáltással egy tűzförgeteget csalt elő belőle. Azok vagy a mélybe ugrottak, vagy pedig elégtek, de az eredmény így is, úgy is halál volt. Az öreg erre elégedetten és komótosan felvette kardjait, és hüvelyükbe dugta. A még mindig küzdő Amos felé fordult, s mosolyogva súgta a fülébe:
-Igyekezz, nem érünk rá egész nap! - Erre Amos az újabb négy nyíl támogatásával utat vágott magának, a többieket pedig lesodorta a folyosóról, s elégedetten mondta Jogovnak:
-Varázsolni is ér?! - Majd egy bárdvarázslattal kiderítette, hányan vannak még az épületben, és megelégedve konstatálta, hogy már csak összesen húsz.
Tovább indultak tehát, fel a legfelső tornyokba, ahol a fiút sejtették. Gyorsan haladtak, hiszen az a húsz ember szétszóródva volt húsz, s így nem is jelentettek komoly akadályt. Már a harmadik emeleten jártak, mikor a következő, s egyben utolsó rohammal találták szembe magukat. Ez azonban hiába tűnt kevésnek, az eddigieknél sokkal szívósabbak voltak, s mindenkire jutott belőlük négy is. A folyosó más szakaszain, de ugyanolyan elszánt harc folyt. A sebek többségét itt szedték össze, pedig ez ígérkezett a „levezetésnek”. Ez után a folyosó sarkában újra egyesült a csapat, s ez után együtt folytatták útjukat a negyedik emelet felé.
Már nem találkoztak senkivel, így egyszerűen besétáltak az álmokban oly sokat látott szobába, és nem csalódtak: a Kölyök ott feküdt eszméletlenül, s ha néha megmoccant, semmi nesz nem hallatszott, ami azt igazolta, hogy még él a csendvarázs.
Jogov odament hozzá és feloldotta a varázs alól, majd egy kis pálinkával magához térítette.
-Kik vagytok? - Kérdezte a fiú gyanakodva, mire Jogov halálos nyugalommal bemutatta társait:
-Őt itt Elisha Renat, - mondta, s közben Elisha közelebb lépett. -Ő Amos Suyenas, William Airus és Jaan Mal on-Veel. Én pedig Jogov vagyok. Iris Jogov, szolgálatodra…
Nos, hát ez még nincs egészen készen, de ez a legfrissebb...nincs MSN-em már ez is baj:(((
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Pedig próbálkozom, láthatod...
Egy kicsit olyan meseszerű lett, főleg a vége, de ez nem baj!
)Aktív témák
- Támogatja a legújabb Windows frissítést az új AIDA64
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Diablo IV
- Kínai, és egyéb olcsó órák topikja
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Konzolokról KULTURÁLT módon
- Honor Magic6 Pro - kör közepén számok
- Honor Magic5 Pro - kamerák bűvöletében
- EAFC 24
- SaGa: Emerald Beyond teszt
- További aktív témák...
- HP ProBook 645 G4 szép állapotban, AMD Ryzen 2700U, magyar világítós bill. gyári gari 2024-ig
- HP EliteBook 860 G10 (A13YRE8) - ÚJ - 16" üzleti notebook - i7-1365U, 16GB, 512SSD, W11 pro
- HP 14-em0001ne - ÚJ - 14" FullHD IPS notebook - Ryzen 3-7320U, 8GB
- Új bontatlan Sandisk Ultra 3d SSD 4TB és Samsung 2.5 870 Evo 500GB SATA3 (MZ-77E500B)
- BONTATLAN ÚJ iPad Pro 2021 2022 M1 M2 Chip 11 és 12,9 128-2000GB DEÁK TÉRNÉL AZONNAL ÁTVEHETŐ
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen