Aktív témák

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Steelheart #950 üzenetére

    Nem szánom vászonra, hanem minden idők legjobb könyvének szánom. És ha valóban az lesz, akkor meg lecsapnak rá majd a filmesek ígyis úgyis :DDD

    Amúgy én is legtöbbször úgy olvasok, hogy elképzelem a jeleneteket, de nem mint filmrendező/vágó/akármi hanem mintha nézném a filmet ;)

  • Josh

    tag

    Szerintetek ennek van létjogosultsága, hogy könyvként megjelenjen? Lenne erre fizetőképes, igény?

    Olcsó húsnak híg a leve, avagy bár annak látszunk,
    nem mindannyian vagyunk normálisak

    Ismét eljöttnek látom az időt, hogy sanyarú, viszontagságokkal teli életem egy újabb ékkövét megosszam a kedves hallgatósággal. Mivel az iskolának vége, na nem kell szó szerint érteni, csak a tanévet zártuk le, így a nyarat munkával érdemes töltenem, hogy ne őrüljek meg telje-sen, mert ki tudja, hogy mi történne velem, lehet, hogy normális életet élnék, mint a többi normális ember? Ezt a sorsra bízom, addig is sodródom az árral, hagyom hadd történjenek a dolgok, mert annak idején megtanultam, hogyha ráfeszítünk akkor fáj, remélem azért valaki-nek beugrik még, hogy miről is van szó.
    De a gondos pénzkeresésnek is megvan a maga menete, mert biza ebben a kilátástalan gazda-sági helyzetben jól meg kell gondolni, hogy mire költjük nehézkes munkával - vagy egyes esetekben mások nehézkes munkájával – szerzett forintunkat.
    Életem idáig legjobb vételét, egy sunyi kis rizsszemű kereskedőjével kötöttem, aki egy olyan távol-keleti ország honpolgára volt, ami talán rajta sincs a térképen, olyan távoli. Nos, tőle vettem egy olyan digitális kvarcórát, ami mutatós volt, de az eladó igen erősen bizonygatta, hogy az bizony digitális, valószínűleg valamely nyelvészeti zsákutcában próbálta kibogozni, de a lényeg az, hogy az üzlet megkötetett. Az óra kb. fél óráig működött, aztán egyfajta idő-utazásként a mutatók forgásiránya a visszájára váltott, és visszafele számlálta az időt, amo-lyan vissza a jövőbe feeling, de később alábbhagyott a munkakedv, sőt teljesen meg is szűnt, mert az óra örökre megállt, de az érzés örökre megmaradt, hogy bizony egy rövid időre ne-kem is volt egy Rolexem, amit a könnyebb olvashatóság miatt egyszerűen csak Polex-nek írtak.
    Ezek után gondolom érhető, hogy a költekezéseimet igyekszem racionális keretek közé szorí-tani, ezzel is elutasítva a mostani plaza-k által gerjesztett vásárlási lázat, mert ott minden drá-ga, és egyszer el is tévedtem a szentlőrinci Auchanban.
    Úgy történt, hogy szokásos hétvégi bevásárló-kirándulást tartottunk, és valamit kint felejtet-tem a kocsiba, és ki kellett érte mennem, már nem is tudom pontosan, hogy mi volt az. Apum-tól elkértem a kocsikulcsot, de addigra már annyit bolyongtunk a sorok között, hogy teljesen elvesztettem tájékozódási képességem, pedig köztudott rólam, hogy pest belvárosában simán elnavigálok egy Pilis térképpel, mégha fordítva is nézem, tehát van egy számottevő hibaszá-zalékom, de ha a közlekedési szokásaimat nézzük, akkor habár a szabályokat nem is, de az irányt, azt tartani szoktam. Tehát kiguberálom magam a sorok közül, kimegyek az ajtón, és leböbbenek, hogy hova lett a város? Hova lettek a parkoló? Hova lettek az autók? Tisztára bepánikoltam, hogy elvitték az autót, a hozzá tartozó városrésszel együtt, ilyet még Cserno-bilben sem csináltak, mert ott legalább a várost meghagyták. Aztán el kezdtem felfedezni a környezetet ami körülvesz, és rövid idő múlva kiderült, hogy már a boltok sem azok, amik még reggel itt voltak, így vált világossá, hogy zavart lett a rendszer, ugyanis, 2 bejárata volt, és bár mi az egyiken mentünk be, nekem sikerült a másikon kijönnöm, úgyhogy háttal voltam a világnak, így kétségbeesésem érthető. Úgyhogy ez után az eset után már nem csak a napi borotválkozást, hanem a boltba járkálást is megutáltam, bár a borotválkozásnak ehhez semmi köze.
    Na tehát szereztem munkát, nem akartam a régi munkahelyemre visszamenni önértékelési okok miatt – na, nehogy már raktáros legyek?! – így újult erővel igyekeztem magamévá tenni a motoros kiegészítők kereskedelmének sajátos világát.
    Az első hetekről nem mesélek, mert ott még mindenki kedves, minden rendben van, és olyan-kor még minden boltos a vásárlótól kérdezi, hogy ez mi, az mi, úgyhogy ez is terv szerint ala-kult. De ahogyan teltek a hetek, mindenkinek előbújt a rejtett kis elborult elméje.
    Van ott a cégnél egy nő – az egyetlen női alkalmazott – na neki nincs valami egyszerű élete. Nemrég olyan robogó tükrök érkeztek, amikbe kicsi index lámpák vannak beleépítve, így talán nagyobb esélye van a motorosnak, hogyha egy kereszteződés előtt már 2 lámpával inde-xel, akkor talán komolyan veszik, hogy van hozzá kellő határozottsága. Tehát megjöttek az új tükrök, és kiraktunk egy párat a pultra, hogy mindenki jól lássa. Jön ez a szellemi akadályfutó, és elgondolkodtatóan mély tekintettel nézi a tükröt. A tisztán látás végett mondom, ahogyan az a tükrök évezredes világtörténelemben megszokott volt, hogyha valaki belenézett, akkor saját magát látta benne. Az elmélet nem hazudtolta meg önmagát, most is ez történt. De vala-mi mégis más volt. Ugye belenézett a tükörbe, és valami sokkolóan ható dolog történt. Úgy kikerekedett a nő szeme, mint nekem annak idején, amikor a kerítésen lévő lyukon keresztül kukucskáltam át a szomszédba, ahol a szomszédasszony épp az udvaron egy lavórban mosta a melleit, de ez egy másik történet, lépjünk túl rajta.
    Tehát ledöbbent tekintet, amihez néma csend párosul. Érdeklődve figyeltem az eseménytelen-séget, gondoltam majd kiforrja ez magát, és újra felvehetjük a mindennapok pezsgő ritmusát. De nem így történt, mert a sokkhatás után egy fél perccel, amikor az igazolom, és a kíváncsi-ság a tetőfokára hágott, egy rövid, ám annál frappánsabb kérdéssel megtört a csend: Ez mi? Tehát ha valaki belenéz a tükörbe, abban saját magát látja, és rákérdez, hogy ez mi, nos vá-laszút elé kényszeríti a társadalom többi tagját. Vagy visszafordíthatatlanul, sírva el kezd rö-högni, amíg a hasa bele nem fájdul, vagy mentális segítő jobb kezét nyújtja, és együtt feldol-gozzák, hogy az a rondaság bizony a szemlélő saját maga. Nos én a C lehetőséget választot-tam, és kimentem az irodából, nézegettem egy kicsit a felhőket, meg az egymást kergető rak-tárosokat a távolban, ezzel mintegy helyreállítva a zavaros agyműködésemet, hátha még menthető a helyzet.
    De nem csak az alkalmazottak – nomeg a főnök – a hülye ott, hanem bizony a vásárlók is, akiknek nagy része szerencsére nem az egyetemi docensek közül kerülnek ki. Tehát amikor egy fickó belépett az irodába, becsukta maga után az ajtót, és rákérdez, hogy hol a bejárat, nos én ilyenkor magamra vállalom a felelősséget, és csak annyit mondok, hogy jó helyen jár, el-végre ha már bent vagyunk valahol, akkor nem teljesen mindegy, hogy hogyan jutottunk be. A visszafele úthoz már térképet rajzoltam, mert ha megkérdezi, hogy hol a kijárat, akkor az a válasz nem segít, ott van a kijárat ahol bejött, úgyhogy elejét vettem a problémának.
    Meg jött egyszer egy panaszkodó vásárló, hogy rossz a bukósisak amit vett. Kérdem, hogy mi a baja neki, azt mondja, hogy nem lát ki belőle. Gyanút fogtam, hogy valami turpisság van a dologban, úgyhogy demonstráció képpen én is felhúztam, és láss csodát én kiláttam belőle. Azt mondja a nő, hogy rosszul vettem fel a sisakot, az úgy nem jó. Oda adom neki, hogy hamár ő úgyis tapasztalt, és ért hozzá - elvégre én csak napi 10-20 ilyet adok el – mutassa már meg, hogy hogyan kell helyesen felvenni. Erre fogja, és felveszi fordítva, és köti az ebet a karóhoz, hogy ebből bizony így nem lehet kilátni. Puszta kíváncsiságból rákérdeztem, hogy miért így veszi fel, erre ő azt a megnyugtató választ adta, hogy mert így mutatja a nyíl. Miféle nyíl? Hát ami az oldalán van. Nos ami az oldalán van, az nem nyíl, hanem egy oldalra fordí-tott V betű, de érdekes dolog, hogy a márkajelzés többi betűjében nem fedezett fel semmilyen kódolt üzenetet, úgyhogy enyhe pirospozsgás arccal megköszönte a segítséget, gondolta, hogy ennél jobban már úgysem járathatja le magát. Gondoltam, hogy jótékony segítséggel ráírom a sisakra, hogy eleje-hátuja, mint annak idején anyum azokra a pulicsjaimra amiken elöl nem volt márkajelzés, se címke, hogy ne vegyem fel fordítva. Csak annyi hátránya volt a dolognak hogy amikor még olyan hülye voltam, hogy nem voltam képes instrukciók nélkül felöltözni, akkor bizony még olvasni sem tudtam, tehát így a segítség teljesen hasznavehetetlen volt, aztán végülis rájöttem, hogy az a fele van előrefele amin 2 vonalka van a szó közepén. ELŐ-RE. Úgyhogy a rejtély megoldódott. Vagy volt egy másik eset, ami szerencsére nem velem esett meg, hanem egy hozzám hasonló szellemileg ilyen mélyen kvalifikált tanulótársammal, akivel együtt kezdtük el letenni a jogsit autóra. Szegény olyan háborodott volt, hogy kis cím-kékkel fel kellett neki ragasztani a kormányra, hogy balra-jobbra, hogy legalább az irányokat el tudja találni. Ez egy ideig tökéletesen is működött, egészen addig míg a kormányon nem fordított 180 foknál többet mert így a felíratok felcserélődtek, tehát a balra felirat mutatott jobbra, és fordítva, tehát teljes a káosz. Ez később úgy lett megoldva a vizsgán, hogy amikor mondták, hogy erre, vagy arra menjél fiam akkor az oktató még így karral is rásegített, tehát mutatta is, hogy merre van a balra, és a jobbra.
    Nem tudom még, hogy miféle kalandokat élek meg a nyár hátra lévő részében, de ígérem, hogyha történik valami, akkor nem leszek tétlen, és megosztom mindenkivel, hogy mindenki okuljon az esetemből, hogy aki hülye formájú a feje van, az valószínűleg az is, de néha még a normálisak között is van egy-két szabotőr. Még jó, hogy nem vagyunk egyformák!

    Az én generációm már nem drogozik. Direktbe stimulálják az agyhullámokat.

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Josh #952 üzenetére

    lurva sok a helyesírási hiba és nagyon tömény, de nekem teccik :))

  • Josh

    tag

    válasz Bencom ™ #953 üzenetére

    Hát pedig átfuttattam a helyesírás ellenőrzőt, és én is átolvastam, de csak az ''élőszóbeli'' kifejezéseket találta hibásnak.

    Tömény? Hogy érted ezt?

    De azért megvennéd, ha megjelenne könyvben?

    Az én generációm már nem drogozik. Direktbe stimulálják az agyhullámokat.

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Josh #954 üzenetére

    ilyen vékony könyveket nem veszek, írjál még :D

    elválasztások vannak a semmi közepén, illetve találtam helyesírási hibákat is benne, a word ellenőrzője semmire nem jó, át kell olvasni.

    azért tömény, mert nagyon tömény... tudod, mint a pálinka, berúgsz tőle hamar, ezt elkerülendő higitani kell... mondjuk hosszasabb helyzetleírásokkal stb ;)

  • Josh

    tag

    És mondjuk ez?

    Kalocsa – Soltvadkert – (Eger) ?!

    Néha a legmegszokottabb rutindolgok folyásának gépezetébe is hihetetlen méretű homokszemek – vagy inkább sziklák – kerülhetnek, amikor is azt hisszük, hogyha jóhiszeműen felszállunk a buszra, akkor onnan bizony a remélt városban le is tudunk szállni. Több éves buszozásom alkalmával sikerült olyan rutint szereznem, hogy többé kevésbé sikerült az utazásokat megúsznom mindenféle kaland nélkül, amiről csupán most derült ki, hogy ezek voltak életem legunalmasabb évei. Midőn a gólyabált átbulizva, némi szeszipari-készítmények hatásának befolyásoltsága alatt arra vettem az eszem, hogy alvás nélkül, felszállok az első hajnali buszra, ami hazarepít fatornyos kis falum ölelő szeretetébe. De a koncepció csupán az elme szüleménye, a kivitelezéshez tiszta fej kell (ene), és ezen a téren voltak nem kicsi hiányosságaim. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején, mint a Teremtés könyvét.

    Az egész egy vodka-kólával kezdődött. Történetesen szerény készpénz összeggel indultam a bálba, hiszen kaja volt, de a spontán részegedés sportágban nem most kellene új csúcsot dönteni, mert pillanatnyilag senki jó testfelépítésű ember nem volt elérhető közelben, aki vélhetően egyszeri botlásom okából fakadó matt részeg állapotomban haza tudna vinni, úgyhogy a vodka-program csak korlátozott erőforrásokat kötött le.

    De midőn a bál eltelt, bizony így szombat hajnalban valahogyan csak haza kellene keveredni, ebben a nagy összevisszaságban, úgyhogy az alvást, mint fakultatív programot későbbre teszem, hiszen majd’ másfél óra alatt hazajutok.

    Veszem a kabátomat, és a széthullott személyiségemet, és visszaindulok a koleszba, hogy vegyem a táskám, és a jó szerencsét, hogy induljak haza. Előtte még a folyosón lévő kávéautomatából 65 forintért megveszem a napi forró víz adagomat, amibe kávéport a rend kedvéért nem kaptam, de sebaj, az évek és a rutinnak köszönhetően tettem bele a saját kávéporomból.

    A kávéról jut eszembe, hogy egyszer tévedésből 6 adag kávét ittam meg egyszerre. Ez a történet úgy alakult, hogy a volt munkahelyemen, ahonnan egy nap alatt 2 alkalommal is kirúgtak, bár én ezek után még egy hónapot ott dolgoztam, tehát a melóhelyemen, olyan teafőző volt, hogy abban némi raktárosi szakértelemből fakadó szaktudományok felhasználással akár kávét is lehetett főzni, vagy levest, vagy tejet forralni, szinte mindenre jó volt az a gép. Tehát a napi rutinnak megfelelően, az első lefőzött adagból én is kaptam, de mivelhogy raktáros 2 volt a beosztásom, ezért én csupán a teára voltam jogosult, a kávéra már nem. De történt úgy, hogy a reggeli teafőzésből kimaradtam, így egyből kávéfőzéssel indult az idegromboló munkanap. Bevett szokás volt, hogy amikor a teát főzik, általában benne hagyják a gyűjtőjébe a filter is, így az némi várakozás után teljesen feloldódik, csupán a madzagot lehet a végén kivenni, és ilyenkor a tea is be szokott sötétedni, már-már kávé tónusúvá válik a cucc.

    De mivelhogy aznap nem volt tea, én így szelíd nyugalommal kiöntöttem magamnak a 3 deci kávét kedvenc bögrémbe, amit még annak idején egy lengyel teherautó sofőr Tatra-jából loptak ki még a 90-es évek elején valamikor. A teát általában cukor nélkül szoktam inni, de akkor a kávét is azzal ittam. Nem szoktam elnyújtani a teázást, csak úgy nagy fiúsan húzóra legurítottam a 6 adag kávét. Kicsit mérgelődtem, hogy már megint benne hagyták a filtert, de miután megittam a bögre tartalmát, rájöttem, hogy ez a tea nemcsak sötét, de az íze is szar, úgyhogy minden adva volt ahhoz, hogy a mai nap is alkalmas legyen arra, hogy teljesen meghülyüljek.

    De mintha a kávé történetével elkanyarodtam volna egy kicsit a lényegtől.

    Tehát indulok határtalan önbizalommal Kalocsa szűk sikátorain keresztül a buszmegállóba, útközben elhaladok egy kultikus intézmény mellett. Szerintem Közép-Európában csak itt található arra példa, hogy a női hősiesség emlékművét, épp a női börtön falára sikerült telepíteni, de sebaj ez a paradoxon, nem csak engem kerget az őrületbe.

    Alkalmi utazási szerelésem, az éjszakai báli öltözékemmel teljesen harmonizált, ugyanis nem öltöztem át, így a rózsaszín ingemben, és öltönyben határtalanul a buszmegálló leginkább normális megjelenésű várakozóinak amúgy nem különösebben népes táborát sikerült 1 főre emelnem.

    Midőn vártam a buszra, a következő kedves párbeszéd kerekedett közöttem és 2 részeg manus között:
    Manus #1: Hova mész öcsém, esküvőre ?!
    Én: Nem (Hogy a k*rva anyádat, hogy te is pont engem tudtál megtalálni)
    Manus #1: Pedig én elvennélek ám!
    Válaszomat nem megvárva a 2 Don Juan tovább támogatta egymást, így a mai reggelt is facérsággal kezdem.

    De mai nap első pozitív pontja, megjött a busz. Igaz majdnem elütött, mert úgy állt be a parkolóba, hogy kicsit felkaptatott a járdára is, de sebaj, az éberség ellenőrzésére tökéletesen alkalmas, mert aki nem vesz észre egy 12 méteres buszt, az vagy vak, vagy vakmerő, vagy csak szimplán szereti a kihívásokat. Annak idején Bandi haverom mondta mindig, hogy ő azért vesz be minden reggel legalább 2 hashajtót, mert szereti a kihívásokat. De a kihívásokkal kapcsolatban volt neki egy másik amorfizmája is. Van aki az ejtőernyőzést szereti, van aki a bunji - jumpingért van oda, én Suzukival járok. Aztán amikor a vadi új 20 éves teherautóján leszakította a teljes raktérfülke tetejét, az lett a mottója: Az igazán menőknek a teherautója is kabrió.

    Ahogyan a nap feljött, bizony nekem is sikerült felverekednem magam a buszra, a sok öreglánnyal egyetemben akik tyúkkal a kosárban indultak a piacra. Az első rizikófaktor az elindulás után működésbe is lépett, mert az mp3-as lejátszóból kifogyott az elem, és a csend, a pletykálkodó vénlányok halk zaja, és a busz ringatózása szépen elaltatott.

    Kis idő múlva arra ébredek, hogy a nap épp az én pofámba tűz bele, úgyhogy gondoltam átfordulok a másik oldalra, elvégre hadd aludjak már. Előrenézek a busz folyosóján, és látom, hogy egy picit meg van dőlve a busz. Gondoltam valami bolond paraszt megint felborult a traktorával Öregcsertő előtt, és földúton kell megint jönnünk, mert az utat elárasztotta a kukoricacsutka. Ezzel nem törődtem, hanem újra kinéztem az ablakon, és nagyon megörültem, hogy milyen szép hegyvidéket lehet látni itt az Alföld közepén. Ettől a gondolattól annyira megnyugodtam, hogy gondoltam alszok még egy kicsit. Épphogy lehunyom a szemem, sikerült felfognom, hogy mit is láttam, és kiderült, hogy nagy gáz van. Felpattanok az ülésben, és látom, hogy az utasok kicserélődtek, az óra nemsokára elüti a 12-t. Csupán a busz volt a régi, ám az élmény új. Előremegyek a buszsofőrhöz, és határozott nyugalommal, megérdeklődöm, hogy melyik falu következik? – Eger. Hangzott a megnyugtató válasz. Azt hiszem, hogy egy picit elaludtam a buszon, bár öröm az ürömben, hogy nem a Kalocsa – Türkmenisztán járaton aludtam el. A meglepődött arckifejezést letöröltem a bamba képemről, és visszaültem az ülésemre. Most éreztem először a kávé élénkítő hatását. Megérkeztünk Egerbe, mindenki örül, hogy végre itt vagyunk, csupán én osztottam azt a véleményt, hogy bár ne lennénk itt. Leszállunk a buszról, bízva abban, hogy itt még beszélnek magyarul, megérdeklődtem, hogy mikor indul Soltvadkertre leghamarabb busz. Röpke 3 órát kell várni, és már indul is járat. Mivelhogy kimaradt a reggeli, és valószínűleg az ebéd is fog, valami ellátmányt kellene nézni, mert elvégre én mégiscsak fejlődő szervezet vagyok, de ezután az előre vagy a visszafejlődés problematikája igencsak aktuálissá vált. A táskámat átkutattam, és egész napi élelem-szükségletemet egy darab összeszáradt Orbit rágó fedezte. Még valami üdítő kéne, mert nagyon ki voltam száradva. Zakóban-nyakkendőben cikinek tartottam volna, hogyha a szökőkútból iszok, úgyhogy az egyik helyi csehóba betértem, ahol volt pofájuk 2 deci ásványvízért 350 forintot elkérni.

    De sebaj, a szükség nagy úr, kifizettem, és eljöttem onnan, nehogy az ülésért, vagy a tiszta levegőért is külön díjat számoljanak fel, úgyhogy nosza, vissza a buszmegbe. Ott kerestem egy padot amit a kóbor kutyák és a csövesek nem hugyoztak össze, lepakoltam, és végre volt egy kis szabadidőm, hogy sokkot tudjak kapni, hogy mégis mi a franc történt velem. De a sok gondolkodástól megint elálmosodtam, de nem mertem elaludni, mert attól féltem, hogy ha megint elalszok, akkor a pad is elindul, és lehet, hogy tényleg Türkmenisztánban ébredek. Csupán egy gondolat vígasztalt, hogy én vagyok egész Eger legjobban öltözött hajléktalana. Csak megjegyzem, hogy akkor már 2 napja nem fürödtem, kezdett a 2 napos gatya rám rohadni, hiányzott már egy tisztább, és szárazabb érzés.

    De az a 3 óra elröppent, és jött a csatlakozás, felszálltam, és a visszafele út kb. 8-szor annyiba került, így a jegyet épp csak ki tudtam fizetni. A visszafele út már kalandmentesen telt, bár uncsi volt, azért nem mertem elaludni.

    Elvileg úgy volt, hogy reggel negyed nyolcra hazaérek, ehelyett sikerült egy 15 órás késést összehozni, és este fél 11-re értem haza. Midőn anyum kérdőre volt, csupán ennyit mondtam: Elaludtam, így a későbbivel jöttem. Azt már nem tettem hozzá, hogy az utat megtoldottam 520 km-rel, és körbeutaztam a fél világot, na meg lehúztak 350 forinttal, de azt hiszem, hogy egy jó sztori ennyit megért.

    Lehet, hogy újra megyek, pedig csak egy vodka-kólával indult.

    Az én generációm már nem drogozik. Direktbe stimulálják az agyhullámokat.

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Josh #956 üzenetére

    a végén már fetrengtem :DDD ez jobb mitn az előző :DDD
    Gratula :DDD

  • Steelheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #951 üzenetére

    Kár, hogy olyan nincs, hogy minden idők legjobb könyve :DDD - max. egyik legjobb még lehet ;]

    XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi

  • Steelheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #959 üzenetére

    Hát, állhatsz így is hozzá... :D Ha magasabban van a léc, magasabban is vered le :D Én is így vagyok ezzel, a cél minimum a megfilmesítés, megjátékosítás, megsorozatosítás, megmekdonálcosítás satöbbi :D Ja és persze a bekerülés az irodalomkönyvekbe ;]

    XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Steelheart #960 üzenetére

    hát, akkro hogy licitáljak: az én könyvemből többet adjanak el, mint a bibliából... :))

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #961 üzenetére

    Mondhatok én neked ilyen könyveket, mégsem hallottál róluk :) (Szakkönyvek :D) Na jó, lesz, ahogy lesz, Magyarország országimázsának minden világhírű író jól jön (és ez a lényeg), de ahhoz azt az idézett részt, az elejét még jócskán át kell dolgoznod, mert így még elég sablon :)

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Crystalheart #962 üzenetére

    ez egészet telejsen átfogom, már eldőlt... készülget az új világ, melyben íródik, egész jól haladok benne bár most pihentetem... és kicsit más lesz a téma is.

  • Steelheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #963 üzenetére

    Na hát sok sikert :D Aztán az amerikai sajtóban ne felejtsd el említgetni kishazánkat sem :D

    XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Steelheart #966 üzenetére

    érdekes. nekem teccik. szerintem jó.
    egész jól hoztad az adott korok hangulatát, egyelőre semmi kivetni valót nem találtam benne, de át fogom még olvasni párszor.

  • Steelheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #967 üzenetére

    Kösz, erre számítottam ;] Még én is fejlődök, látod :D Azt nem tudom, rájöttél, a kastély mit szimbolizál? :) (Nem egy nehéz feladvány, pláne annak, aki ismer engem :D)

    XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Steelheart #968 üzenetére

    va nkét tippem, de mivel kettő, azért valszeg legalább az egyik baromság, szóval inkább magamban tartom XD

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #969 üzenetére

    Na pedig gondoltam felfedem, de most már kíváncsivá tettél ;] Mondd csak, úgyis szinte csak mi ketten írkálunk ide :D

    (Ááh, amióta van ez a másik nickem, amit használok, nem bírom követni, melyikkel vok bejelentkezve :D Előre meg utólag is bocs az eltévesztett hsz-okért, de a Ph!-részlegbe a Steelheart-tal szeretnék írni, ez meg elvileg csak a Logutra való... :\ )

    [Szerkesztve]

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Crystalheart #970 üzenetére

    én ezzel írok mindenhová. és ha egy modi erre kár, és meglátja, hogy ez párbeszéd topic, akkor úgyis zárja, én meg megkapom a második bant is szóval inkább ne...
    és csakazért sem mondom meg mire tippeltem, ha el mondod el mondod, ha nem nem... :P

  • Steelheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #971 üzenetére

    Nekem öcsém látogatja a Ph!-t, de a Logoutot nem, ezért nem kockáztatom meg, hogy lássa a ''LOGOUT blog'' feliratot a nickem alatt. :DDD

    Na jó, egye fene, a hazát szimbolizálja. Mondd, jóra tippeltél-e :DD

    XFire profile: http://profile.xfire.com/crystalheart ________>>--(O.o)-->________ http://www.youtube.com/watch?v=0NM45lYPb_A _________>>--(X.x)-->_________ http://crystalheart.extra.hu/e107_files/downloads/video/myvid/ggstart_f2_3kbps.avi

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Steelheart #972 üzenetére

    igen, az egyik tippem a haza volt a másik pedig konkrétgen magyarország, hogy milyen korszakai voltak, meg hogy haggyák veszni mostanában.

    csak azt nem tudtam eldönteni, hogy modnom, konkrétan erre a búval baszott magyar nemzetre gondolsz e, vagy csak a ''hazá(K)''-ra úgy álltalában.

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Bencom ™ #973 üzenetére

    Természetesen Magyarországra. :) Az írást több síkon is lehet értelmezni.

    Pl. a tényleges jelentés, hogy a nemeseket hogy kiforgatták egy bizonyos időben, és a gyönyörű épületeiket sokszor veszni hagyják még ma is.
    Másrészt egyáltalán az adott, de legfőképpen a mai rendszer kultúrához való viszonya is megjelenik.
    Egyszerűen vehető rendszerkritikának is, főleg az 1960-as és 2010-es részt.
    Ha átvitt értelemben vesszük, hogy ház = a mi hazánkkal, akkor igen, hogy milyen korszakai voltak, mit tettek vele, és hogy ma mit tesznek vele.

    És persze nagy hangsúly van a címen és az utolsó mondaton. Hehh, megvolt a magam útja, hogy kapásból több értelmezési síkú novellát írjak, de azt hiszem, nem haladok nagyon rossz irányba :DDD;]

    De akkor mindkét tipped elfogadható lett volna :)

    [Szerkesztve]

  • Andie

    őstag

    Sziasztok!

    Tanácsotokat kérném, hova lenne érdemes elküldeni egy kisebb könyvet, kiadás céljából? A könyv stilusa leginkább rejtői humorral füszerezett scifi-krimi.
    Nem akarok bestsellert faragni belöle, de jólenne párszáz példányban megjelentetni, és aprópénzt szerezni belőle.
    Van valakinek tapasztalata ezügyben? Melyik kiadónak, milyen formában, hogyan? :U

    Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999

  • Bencom ™

    őstag

    válasz Andie #975 üzenetére

    ha fantasy lenne akkor rpg.hu, de ha scifi akkor a galaktikára keress rá valahogy szerintem, de ha nem ragaszkodsz a magyarokhoz akkor van egy shoowong (tuti hogy nem jól írom) .com oldal, ahová be lehet küldeni pályázatokat... de a legjobban akkor jársz, ha van egy ismerősöd....

    szerk: rejtői humorral fűszerezett scifi krimi? :DDD elég ilyesztően hangzik, ha sikerült kiadni, akkor egy példányra előfizetek :DDD aztán mivel skót vagyok, ajánlom hogy megérje majd az árát! :DDD

    u.i.: egyébként meg ilyesmiben mindig gugli a barátod... álltalában hamarabb megvan a válasz ha nem vagy rest keresni... sajna ritkán nézik csak ezt a totyikot...

    [ Szerkesztve ]

  • McCann

    tag

    Itt az ideje, hogy megosszam a szomorúságom másokkal is:

    Elküldtem a könyvem egy MAGUS-könyvekkel foglalkozó kiadónak, aki átolvasták és nem kértek belőle, DE!

    Amennyire a levélből (ami egyébként igen barátságos és biztató hangvételű volt, ezúton is köszönet Nékik, hogy így bánnak a kezdő írókkal) kiderült, a regény fő problémája abban állt, hogy a témát már feldolgozták... :W :W :W :W :W :W :W :W :W

    Elkövettem azt a buta hibát, hogy olvastam el minden könyvet, amely megjelent, így majdhogynem feleslegesen dolgoztam a történeten két évig... :( :(((
    (Azért csak majdnem felesleges, mert attól, hogy nem adják ki, a könyv még elkészült és a munka, amit belefektettem a csiszolásába, jó tapasztalatszerzés volt és remélhetőleg visszaköszön majd más történetekben)

    Hát ennyi...

    :((( :((( :(((

    Washburn px-solar 170 c, man. Yeah.

  • Bencom ™

    őstag

    válasz McCann #977 üzenetére

    akkor sok sikert az újabb sztorihoz!!! :)
    ja és azoknak akik kiadó(kat) keresnek, írd le hogy hol találnak ha ebben már legalább van tapasztalatod :)

  • McCann

    tag

    válasz Bencom ™ #978 üzenetére

    Én a Fekete Torony címére küldtem el egy előzetes egyeztetés után (telefon a honlapon), nagyon kedvesek, csak ajánlani tudom! :C :C :C

    Washburn px-solar 170 c, man. Yeah.

Aktív témák