Aktív témák
-
Bencom
senior tag
khm...
egész jó, de csak nem tudtad elolvasni:
nem Donan, hanem Doran, meg néhány --sztem -- egyértelmű helyesírási hiba csúszott be (összekötöttem-et írtál összekötötte helyett)
meg egy csomó vesszőt tettél, holott nem is volt...
összehasonlítottam az eredeti oldallal, és be is bizonyosodott...
lehet, hogy a scannelés miatt vállt ilyenné, vagy a küldéskor, de...
na mindegy:
ezek füzetlapok, méghozzá úgy, hogy minden második oldalra írtam csak a javítási lehetőség miatt.
magyarán egy füzet 32oldalas (a5) és eddig 10 és fél füzetnyi van kész, de valszeg legalább huszonöt lesz...
abból kettő és felet gépeltem be itthon, kínkeserve munkával, meg közzé is tettem rögtön.
nos, a hibák miatt sztem, egyszerűbb, ha nem scannelem be azt a töméntelensok oldalt, hanem egy dobozban elküldöm.
a ''tarifákról'' télleg csak emilben...
várok ajánlatot
nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
shaft72
tag
Első rész: A Kezdetek (the beginning)
Első fejezet
első oldal
első bekezdés
Btk. 216§ 1) 1978/IV. tc.
A sok selypítő keselyű egy vájú mellett hajtó konvoj felett guzsajgott már órák óta, és azt várták, hogy a láthatóan nem sivatagi utazók lüktető agya mikor lesz már lédús martalékuk. Már nem sokáig kellett várniuk: a konvoj tagjai, akik mellesleg a Sziréna Birodalom hadtáptestébe tartoztak, már átkozták magukat, hogy önként jelentkeztek erre az öngyilkos küldetésre, és részt vesznek a Maszturbációs Háborúban. Egyikük sem gondolta, hogy Szaratalpa El-Baboon ilyen forró lehet, és itt nem elég csak a két napra gondolni: a mocskos, férges homok mohón szívta be a két égitest erejét, s aztán azt megkétszerezve okádta magából; beférkőzött a ruha és a cipők alá, szépen lassan csontig dörzsölve a húst. Egy
homokvihar jött hirtelen, úgyhogy az eredeti 500 harcosból 300 megdöglött.
Az egyik, gallyakból összetákolt szekér bakjáról egy elf suttyó paraszt figyelte a guzsajgó keselyűket, és magában szitkozódott:
- Ne féljetek, nemsokára megsütlek titeket, mint ahogy a libát szoktam az agyaggödörben. - A fiú maga sem tudta, hogy hogyan került a hadseregbe, csak arra emlékezett, hogy egy csörgődobot meg egy furulyát kapott, és mellesleg a csapat oboaművészeként könnyített az elcsigázott katonák nehézségein. Egy
egyszerű, tehetséges bárd volt, akik csúnyán kihasználtak a nagyobb és erősebb katonák, akik hiányolták nőiket a sivatag szomorú magányában.
Hogy megmutassa a fiú, hogy nagy hasznára van a hadaknak, megtanulta az íj forgatását. Mindezt titokban, de olyan tehetséggel, hogy 30 méterről majdnem eltalánt egy arábiai harci elefántot, persze hosszadalmas célozgatással, kezét egy évszázados pálmának támasztva. Itt, a sivatagban ő viselte a legfontosabb posztott: vigyázhatott a poshadt vízre, amelyet már a harci tevék is dühösen köptek vissza rá, de ő akkor is komolyan vette a feladatát. Egyedül a felderítővel volt jóban, akivel megosztotta a romlott vizet, őt még aznap elvitte a véres hastífusz.
Már vagy egy hete követték a sivatag maró homokjáva leszúrt útjelző karókat, amelyekre egyenként volt belevésve Abasz Abáltszalonna felségjelzése, de maga a város sehogy sem akart előtűnni. Híreket jobbára csak az előreküldött felderítőtől kaptak. A felderítő szája cserepesre égett a rászáradt bubópestistől, úgyhogy amikor kinyitotta, a szétszakadt seb közül fröcskölt a maláriás vérrel kevert légylárva. De azért csak megosztotta a látottakat a fiúval:
- Nincs arra semmi... csak néhány oszlop... romok... meg halál... hőőőő....
- Talán egy romos sertéstelep van arra, reméljük nemsokára Abasz Abáltszalonnába érünk! - reménykedett a fiú.
- Álmos - hörgött a felderítő - én örülnék a legjobban, ha így lenne, de ezek egyátalán nem emlékeztetnek sertéshizlaldára. Inkább valami ősi mezopotámiai, netalán babiloni kultúra metropoliszai, ziggurathjai lehetnek.
Álmos erre nem tudott mit mondani: akkora bunkó volt, hogy még sosem hallott sem a mezopotámiai, sem a babiloni kultúrákról, a zigguratra meg azt hitte, valami torony, de valójában a függőkertekkel keverte.
Hamar elérték a jelzett romokat. Egy homokpad hullámszerű képződményének tetején állt, de amikor a csapat felért a magaslatra, hirtelen minden felélénkült: megnyílt a föld gyomra a romok alatt, és a későn feleszmélő harcosok a mélybe zuhantak. Csak az jelezte, hogy az előbb történt valami, hogy a rések éhesen tátogtak a szélükön hüledező megmaradt harcosokra.
Alig telt el 60 másodperc, újabb borzalom történt: a tátongó bús düledék romjaiból tucatjával másztak elő leopárdmintás ágyékkötős, széles pengéjű kardokkal felszerelt hatalmas orángutánok. A gerincükből érett banánfák álltak ki, és furcsa Babos-kendőt viseltek. Álmos teljesen meg volt győződve, hogy kikkel áll szemben, így teli torokból ordítani kezdte:
- Nagy büdös homokevő trollok! Végünk van!
Aztán meghaltak mind. Tényleg. -
kypre
tag
Megnéztem én is, újra a képet is és amit írtam azt is.
Egyértelmű helyesírási hiba nem volt benne.
A neveket ügye már megtárgyaltuk, azt itt most nem részletezném.
Egy vesszőt tettem csak plusszba, mert mikor gépeltem számomra egyértelmű volt, hogy oda kell. De akkor majd úgy vesszőzök, ahogy Te az eredetiben.
Az ''összekötöttem'' szimpla elgépelés, viszon ahhoz képest, hogy 10 percel a leveledre válaszoltam, és vissza küldtem a begépelést, szerintem nem gáz...
Még valami.
Nagyon szívesen gépelek neked, minden további nélkül, de ez a topic még ha Te is nyitottad nem arra van, hogy ezt itt megvitassuk, szal, én jobban érezném magam, ha mailon menne az információ csere. Annál is inkább, mert még több részletet is meg kell beszélnünk....Tiszta város leszünk, ma is gerlét eszünk!
-
Bencom
senior tag
csak azért mondtam, mert a mélre rengeteg kéretlen és vírusgyanús üzenet jön, és ezért néha csak annyira nézek be, hogy kiürítsem.
a fórumot viszont lehetőség szerint minden nap nézem, de ahogy akarod...
nézem a mélt, és minnyá megy rá a válasz.nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
kypre
tag
''Az odáig rendben, hogy A5-ös füzetek, és hogy elküldöd őket.
De nem nagyon értettem, hogy hogyan mondod ezt, hogy egy füzeten belül 32 lapra van írva a mű, vagy csak a felére, tehát akkor 16 oldal...bocsi, de ez nem volt világos nekem...
Azt gondold még végig, mikorra szeretnéd, vissza kapni őket, mármint, hogy mikorra legyen kész a begépelés.
Néztem a párbeszédes formázást, igyekszem, és akkor úgy lesz.
Még egy dolog, az odáig rendben, hogy most 10-11 füzetet egyszerre elküldesz, (ami nekem kb egy heti meló begépelni), de a későbbiekben, milyen turnusokban szeretnéd küldeni a füzeteket.''
a lényeg nagyjából ez lett volna...Tiszta város leszünk, ma is gerlét eszünk!
-
Bencom
senior tag
egy füzet hatvannégy oldal (amit a boltokban is kapni
)
annak a fele a harminckettő.
hát nemtom... a sikerül küldened egy címet, akkor monnyuk arra talán el tudok küldeni egyszerre vagy ötöt, aztán postafordultával visszaküldöd, én meg küldöm a következő ötöt, de közben megbeszéljük időnként.
a huszonötből kész van vagy 11, tehát egy idejig legfeljebb két kör lesz...nincs MSN-em már ez is baj:(((
-
shaft72
tag
-1. Rész
A Megbízattatás
Valahol a Szaharában, a Maszturbáció kezdete
-1.
Ott álltak a dzsámaputra teveszarkő palota, és a hozzá tartozó homokbirtok előtt. Ott álltak: Kirgiz, Álmos, Williams, Ghaleb és még egy pár fegyveres. Kirgiz és Álmos, a két ragyavert buta elf meresztgette kocsányon lógó szemét a palota felé: a föld vért öblögetett fel a saras, kecskehugyos homokból, s pár hulla is meresztgette szemét kíváncsi elfeinkre. De ők nem álltak, hanem feküdtek. Mert már halottak voltak.
Jó két lámaköpés távolságra voltak a palotától, de innen is jól látszottak a pusztítás nyomai. Az egyik ablak előtt egy sertéshátú disznó húzott el, Kirgiz egy pillanat alatt eldöntötte, hogy ma homokban sült szalonnás rántotta lesz a vacsora. Álmos leolvasta az oldaláról a gondolatát, gyomra kordult és majdnem összehányta magát a gyomorsavtól: két napja csak a sivatagban fogott kopogtató bogarak lárváin élt. Intett a többieknek, hogy indulás, ő pedig egy battonyai csontozókést húzott elő a köpönyege alól. Kirgiz a saját botját markolászta. Williamsz és Ghaleb fakardot húzott, és a többi fegyveres is követte példájukat.
A csapat elindult befelé, s mikor átlépték a tárva nyitva hagyott marhakaput, egy belső térre értek, melyet minden oldalról vastagon övezett a lótrágya. Az egyik óvatlan fegyveres nem tett izzadságos rongyot az orra elé, és holtan rogyott össze az undorító bűztől. Kirgiz botját reszelgetve kántált valamit, és a harmadik feleségére gondolt otthon. Álmos mostmár tényleg elhányta magát, a sárga savó fröcskölt a kiszáradt lósárra. Aztán sokminden történt, meghalt pár őr meg kinyitottak egy ajtót, és felmentek egészen a négyemeletes palota első emeletéig a csigalépcsőn, ahol találkoztak Williamsel és Ghalebbel. Ekkor a közvetlen mellettük nyíló hullakamrából vagy hat darab zombi támadt rájuk. Ghaleb beüzemelte a hordozható teveszarvető gépét, és a kő keménységű ürülékkel darabokra szaggatták támadóikat.
Megállás nélkül rohantak fel a második szintre. Itt meglátták, hogy nagyszámú ellenállásba botlottak, mégpedig Abbasz Abáltszalonna emberei részéről. Álmos kardot rántott, két igen különleges példányt: két darab ciánkékre edzett, behájazott, arámiai fülzsírral vaxolt 82 centiméteres disznószeletelő szablyát, amelyeket még a kharéliai kovácsok ősi titka szerint készítettek. Kirgiz is abbahagyta a recskázást, és félelmetes fegyverpárát húzta elő: a félelmetes szopornyicai gerinccsontózó pengéjét és a még félelemetesebb hírű Y-vágó kaszáját. A két elf, egymás hátának vetve kaszálták a két oldalról rájuk rontó harcosokat, fröcskölt a vér, fröccsent az agy, gurultak a végtagok, ömlött a mélybordó ütőér, szakadtak a zsigerek és kenődtek a szemgolyók a nedves, mohás falakon. A támadók között mindenféle faj volt: dzsámaputraiak,
abáltszalonnaiak, fostalicskaiak, szemük vörös világa árulta el, hogy rontó bűbáj alatt álltak. Ez igaz, vajmi sovány vigasz volt. De az öldöklés tovább folytatódott, Kirgiz verte a répát, Álmos darált és közben okádott, repkedtek a gyíkméreggel
bekent nyílvesszők, tíz test puffant egyszerre a párás földre. A maradék ellenséget Kirgiz egyszerűen elgáncsolta, és furcsa nyihogással rúgta a torkukat, amíg a beszakadt giga miatt iszonyú kínok között meg nem fulladtak mind.
A harmadik emeleten meg sem álltak, szaladtak a negyedikre, a vér ömlött, patakokban folyt, összegyűlt a lépcsőfordulókban, magával vitte a tegnapi Abáltszalonnai hírmondót, amiben az állt, hogy az őrségtől újabb fizetést vontak meg az elégtelen őrzés miatt, bugyogott, zubogott a koszos vér és a földszinten egyetlen, hatalmas vértóba állt össze, és ijesztően, félelmetesen bugyborékolt.
- Induljunk azonnal, mielőtt a védők felócsudnának! - ordított Kirgiz, és a vártoronyba futottak, ahol a Prófécia Gyermeke auráját sejtette. Ghaleb beállította a teveszarvető gépet, és a kirepülő fekália szilánkokra szakította a torony szobájának megerősített ajtaját.
Beléptek. Az ajtóval szemben meg is találták a Kölyköt. Kreol bűre volt, és elég fiatal: nem lehetett még 12 éves sem.
- Róla szól a jóslat. - Jelentette ki büszkén Jorgoz Kirgiz, kifújta a homlokáról a szájába csorgó vért, majd büszkén kihúzta magát. Nem tévedett: a fiú nyakán egy tetoválás volt.
- Ő lenne hát a kiválasztott, akit Abbasz Abáltszalonna börtönéből ki kell szabadítanunk, hogy szembeszálljon a Kráni Tizenhárom Alkotmányjogásszal? - kérdezte hitetlenkedve Ghaleb, miközben a gigászi harc közben szerzett könnyebb sebesüléseit vizslatta.
- Ő hát! Talán kételkedsz? - kérdezte Álmos, ki a hősies küzdelemben megsérült, vérrel vastagon borított karéliai páncélját szemlélgette.
- Cseppet sem! - mentegetőzött Ghaleb. - Csak azt hittem, hogy nem ember lesz, hanem legalább GYR, vagy elf.
- Hát amint látod, ember, méghozzá emberibb mindannyiunknál! - mondta Kirgiz vigyorogva. Majd odalépett a fiúhoz, aki feltűnően csendben volt. Csak most vette észre, hogy egy másfél arasz vastag és egy könyök hosszú, recés faszilánk áll ki a fiúcska mellkasából, a tetoválás pedig valójában a fiú szétroncsolt szájából kibuggyanó, éjfekete, beszáradt vér. Valószínűleg a teveszarvető géppel elkövetett figyelmetlen akció okozhatta eme sajnálatos balesetet.
Álmos elkomolyodott. Ghaleb zavartan, szemét lesütve porolgatta a készülékét. Williams döbbenten állt a sarokban.
- Most akkor.... mi lesz a próféciával?
Kínos csend. Majd némi hallgatás után Kirgiz szólalt meg:
- Na jó fiúk, akkor erről most kuss, és elhúzunk innen a büdös picsába!
Azzal kimászatak a negyediken az ablakon, leugráltak a lépcsőzetes tetőn, felpattantak a közelben lenyergelt lovaikra, és illa-berek, nádak erek. A föld nehézkesen eregette fel véres, sáros buborékait lovaik patáinak dübörgése nyomában. A palota fölött varjak köröztek. -
Ljana
tag
Távol a kavargó homok rengetegébe veszik a múltam minden mozzanata, életem számos boldognak vélt pillanata. S újra átélem őket minden fájdalmukkal és örömükkel, haldokló test, feledni készülő lélek, utolsó megnyilvánulásai.
Érzem a gyűlöletet nagybátjám gyilkosa iránt, a testébe szaladó pengém halált hozó erejét a megalázottságott mely rangom elvesztésével jár, holott jól tudom a núbiai követ halála súlyosabb büntetést vonhatna maga után. Szerencsétlenségem tetézi nagyapám miattam érzett szégyene s ebből bekövetkező halála, mert neki a becsülete mindig is többet ért életénél. Hallom anyám utolsó hozzámintézett szavait „Légy büszke fiam mert isteni neved isteni tetteket hordoz magával”, miközben a fáraó seregébe soroznak be az első sorba. A táborban aztán megismerkedem Nefrethtel, aki a vendéglátónk büszke lánya, rangját s nevét tekintve akár még a fáraó felesége is lehetne. Fiatal még akárcsak én bolond tettekre képes, kecses és különös békesség ragyogja be, közelsége megnyugtat és fellázít egyszerre. Figyelem ahogy vizet oszt a katonáknak, s elnéz a fáraó díszes kisérete melett. Este aztán meglesem a házuk előtt sétálva, melengeti lelkem a látványa. Megszólítom, s ő csodálkozik, elkisérem a sétáján hosszan beszélgetünk rohan az idő, vörösre festi a felkelő nap a horizontot. A sereg már felsorakozott, hosszan nézek a házban eltűnő lány alakja után, beállok helyemre a sorban, s reménykedem, visszanyerhetem még rangom s akkor visszatérek majd és asszonyomul kérek egy tiszta lelket. A csatatéren aztán elveszítek mindent amit eleddig hitvallásomnak hittem, embereket ölök olyanokat akik engem akarnak ölni, szorgalmasan gyűjtöm a karokat a legjobbak között leszek és látni fogják a rangom elvesztése nem tett gyöngévé. Élvezem amit teszek bár valahol lényem távoli szegletében tiltakozásba ütközöm, „élvezem mások haláltusáját?” s megriadok én sem vagyok külömb. Aztán látom a fáraó testöreit amint a leigázott Hikszoszok között keresik a túlélőket, rabszolgának valókat. Az öregebbeket, kisgyermekeket válogatás nélkül alkalmatlannak tartják s ez rájuk nézve azonnali halált jelent. Épp egy családot rángatnak ki búvóhelyükről. Felállok ellep valami nagyon gonosz erő, levágok még egy sérült társamra támadó harcost, érzem a testemre tapadt száradt vért, undorodom magamtól, undorodom a helyzettől amibe belekerültem, nem tudom hogy kerülök a testőrökhöz épp az asszonyt ölik le, kitépik a kislányt az apa karjából túl fiatalnak találják alig jár még. Már nem gondolkodom csak felemelem a kardomat, figyelem amint a hatalmas test arccal a homokba esik. A testőr két társa elszörnyedve néznek rám a hátbaszúrtra, nekemrontanak s én védekezem, az ő karjaikat örömmel metszeném le. Mire felocsúdom s rájövök indulatom mibe is sodort bele, már szembenállok a fáraó teljes őrségével. A megmentett apa és lánya a hátam mögé húzódnak mintha segíthetnék rajtuk, ekkor a rámemelkedő kardpengék megállnak félúton, mögöttem állnak társaim kikkel az első sorban egymás hátát fedeztük s más katonák is összegyűlnek mögém, nem értem őket.
Sorsom mindenképpen halál, leöltem I. Ahmes a földi Isten embereit. Ők csak állnak fenyegetően néznek az elbizonytalanodott nemesekre s megjelenik maga a fáraó képmutató papjaival. Nézi a fellázadt embereket, nem érti a helyzetet, istenre Egyiptomban még senki nem mert kezet emelni, talán életében először érzi emberi mivoltát, fél, ezért a megmentett rabszolgákat nekem itéli megtudja nevem Ahmes a rangját vagyonát vesztett hadvezér ivadéka. Visszaitéli amit elvett s megjegyzi a vérem nem csalt meg az emberek hadvezérként tekintenek rám egy emberként hisznek abban jó vezető vagyok. Portyázzak szabadon amit a leigázott városban találok megtarthatom. S én nemkérek mást csak az éjsötét lovat amely ilyedten dobálja farát a halálszagú égett romok közt. Kardvágástól csúfított arcom, bemocskolt világom összaomlik, akár egy kártyavár.
Belázasodom. Húsom izzik és elviselhetetlenül fáj. Elcsúfított képem tán tetteimre utal, s nem nézek vissza már, nem keresem a tiszta lelkűt, elzárkózom kietlen világomba, s rovom isteneim akik nem veszejtettek el.
Múlnak az évek, vezetem seregeim. Sorra verem a núbiai harcosokat, eközben próbálok helyes döntéseket hozni, minél kevesebb életet áldozni fel a cél érdekében.
Különös halk szavak terjednek országszerte a fekete lovasról, kinek lépteit maga Anubisz őrzi, legyőzhetetlen és kiszámíthatalan akár a sivatagi szél. Senkivel nem téveszthető össze, isteni neve és rangja van, karján díszlik I. Ahmesz hét aranykarikája melyet eddig még senki nem érdemelt ki csak ő egyedül, Ahmes a hadvezér. A tükörben nem látom ezt a személyt mást látok benne, egy megkeseredett embert.
Kitavaszodik zölldellnek a földek, meghajlik a nád, a Nílus termékennyé teszi a sivatag aszott porát.
Kedvtelve nézem a maradakat, kecsesek tiszták. Élvezem a pillanatnyi békét, nyugalmat.
Követ közeleg. Fogata hatalmas port kavar. A fáraó hívat, vegyek részt a győzelmét ünneplő vendégségben, templomot építenek a tiszteletére. Napnyugtakor érek az aranycsarnokba. Próbálom elviselni a képmutató nagyurak és a kegyetlen játékokat játszó papok társaságát.
Visszasírom a csatatéren töltött napokat. Hajnalra megritkul a társaság sa fáraó felém fordul, nem nézek a szemébe. Megkér hozzam el legújabb mennyaszonyát. Nefrethet.
Éget a nap, utasítom embereim pihenjenek le, az utat később folytatjuk. Próbálom elkerülni a tekintetét, annyi év után még mindig tiszta és reménnyel teli. Csak én romlottam meg, csak én vesztettem el őt. Mosolyog rám, szomorúan, értenie kell. Már az a kevés remény is elveszett, ami maradt.
Megmozdul a levegő. Először csak lágy szellőként járja be a sivatagot, egyre erősödik, majd pillanatok alatt magával ragadja a sivatag homokját s az elmúlásba hajtja az eltévejedett utazót. Homokba fektetem Ébent, az így keletkezett szélárnyékba fekszem, beterítem magam és Nefrethet, s várom mit hoz magával a vihar. Nefreth nem fél nyugodt, kiegyensúlyizott, sfelteszi a kérdést amitől féltem. Miért??? Az arcom miatt? Mást szeretek? Hazudtam volna? Megdöbbnek, annyi idő után még mindig rám várt, s csak magam okolhatom, de tudnia kell sosem leszek már a régi sebezhető, bemocskolódtam kezemhez rengeteg vér tapad.
Megérkezünk. A hatalmas épület a fáraó halahatatlanságát, hatalmát, jelképezi, de én csak képmutatást, hazugságot látok, tudom ha kételyeimnek hangot adnék halál várna rám.
Nefreth nem néz rám, nem szól hozzám, akár egy megtestesült bűntudat, marja lényemet. Megtisztít, felemel, s én már tudom hol rontottam el, s tudom mindezen nem változtathatok már. Gyakori vendég vagyok a fáraó termeiben, s most örömmel megyek. Bolond fejem visz, repes a szivem, jégkék szemek égetnek, választ várok egyszerű kérdésemre. Bolond, nagyon bolond vagyok ha azt hiszem megkaphatom, s titokban tarthatom.
Elöl vágtatok. Ében patái felverik a homokot, felmordul a tömeg, de nem nézek vissza. Meghalni küldenek Ez is játék, a fáraó, a papok játéka.Elegáns módja személyen eltávolítására. Maroknyi hű harcos sa neves hadvezér útra kel, hogy élete árán megakadályozza a núbiaiak betörését. Sólyom száll felettem, utamon kisér talán? Átkozom isteneim, miért játszanak velem? Nem terít le nyíl, nem döf át kard, utamon kisér a sólyom, hazavezet.
Éjjel lopódzom. A palota falán kapaszkodom fel. Homokba vetődöm a túloldalon. Az őr nem kiállt, nem támad rám. Meghajol, nem néz a szemebe.
Menekülök, nem maradt országomban hely. Nemérzem karom, vérem homok sűríti, fülemben az utolsó szavak csengenek. „Te vagy az apja, menekülj mert e titkot a sírba kell vinnem, az utolsó nap az lesz, mikor meglátom a gyermeket, azután elveszejtenek. Játszottak velünk csak a véred kelett nekik, az öcsém csak fattyút nemzett volna. Félnek tőled mert, nyomodban jár a halál.”.
S most itt fekszem erőtlenül, a homok vadul kavarog körülöttem, halálba kisér. Látom lovam, Ében a kavargó homokba veszik. S nyomában tényleg ott jár a holtakat kisérő, megóvó Isten. Anubisz kilép Ében elfolyó árnyékából, vörös szemei felizzanak, kezét nyújtja, s én kilépek a létből, megszűnök létezni. Emlékeim, fájdalmaim belevesznek a sivatag kegyetlen nyugalmába.Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel....
-
shaft72
tag
I+2. Rész
Proetológ
n2.
A Sziréna Birodalom határvidéke
Az öreg a hosszú, koszos, tetűette szakállával, madárlátta lyukas kalapjával, mocskos, guberált viharkabátjában és véreres szemével, óriási, cinóbervörös antalimrés krumpliorrával, amelyen már kiütköztek a kemény évek masszív ivászatai, úgy nézett ki, mint bármely elkeseredett öregember. Pedig nem volt akárki. Ha sokáig fürkésztük a kötött sapkája elől előbukkanó, összeszáradt ragadós raszta hajat, akkor felfedezhettük alatta a hegyes, csótányrágta csipkés fülét, ami egyértelműen mutatott az öreg elf származására. Nem is akármilyen elf volt, hanem egy elf körökben - már ha tudjuk, melyek számítanak valós elf köröknek és ezek milyen diszjunkt funkciókkal rendelkeznek - igen ismert varázsló. Kirgiz Jogos. Így emlegették, bár eredeti nevét még a legvénebb beszélő tölgyfa sem tudta, amit még a hatodik özönvíz előtt ültettek a karéliai mocsarak közepére. Az új neve annyit jelentett: A kitartó jogászhörcsög. Nem is hazudtolta meg a nevét, hiszen mindig mesterkedett, kapart, pedálozott, fúrta a többieket, csak hogy előre jusson a szamárlétrán, minden mocskosságot, körmönfontságot kívülről fújt és nem is félt alkalmazni. Sokkal gyorsabban fejlődött, mint egy átlag elf, már 200 éves korában beiratkozott az Elf Tudományegyetem Varázslásszervező szakára. Itt annyit tanult, hogy még a legveszedelmesebb bűbájprofesszorok, mágia tanszékvezetők és varázslástansegédek sem tudták megfogni. Azonban az egyetemen az elf jog tanítása is kötelező volt. Jogos komolyan vette a feladatát: 200 évig készült fel az Elf Alkotmányjog vizsgára, amelyet a rettenetes hírű Kráni Tizenhárom Alkotmányjogász előtt kellett abszolválnia. Az Elf alkotmány jogforrástana, amely az elf társadalom lassú
generációváltása és az ebből következő szakanyagok felhalmozódása miatt óriásira duzzadt, és jelenleg 37 kilométer arméniai tekercset töltött meg, valamint az elf állam- és jogelmélet vonatkozó paragrafusai (250 kötetes örökbecsű), hozzátéve az elf jog alapjául szolgáló Kráni Jogot, amelyet Földessus Raczium a
Kráni Jog egyetemes szellemiségéből levezett 12 darab 5000 oldalas kódexe képez, nos ezek elsajátítása nem okozott gondot. Azonban Jogos nem számolt a kráni jogszociológia és közjog kétszáz év alatt bekövetkezett fordulataival, valamint az azóta elhunyt 4500 éves jogprofesszor utolsó művével, az ''Elf
civiljog változásai a mélyföldi kógens polgárjog tükrében'' című 26 ezer oldalas, mikrometszéssel készült anyagával, amelyet szemét Krániak kötelező anyagnak minősítettek a vizsga napján. Így hát a vizsga sikertelen volt, és írásba adták, hogy a legközelebbi utóvizsga másnap délben 12 órakor lesz. Jogos képtelen volt felkészülni, így kiadták ellene a száműzetési, vagy megölési parancsot. Így hát Jogos a száműzetést választotta. Itt állt most a Sziréna Birodalom határán, koszos szakállal és véres szemmel, mert a felkészülés alatt rendesen piázott és egyszer sem fürdött, babonából. Szalonnástáskájából egy pár frissen szedett gombát vett elő, és azokat majszolgatta mélán.
Szép öregember benyomását keltette, attól eltekintve, hogy szagát amerre vitte a szél, rohadtak el a füvek, a virágok hullajtották szirmaikat, a bokrok sárgultak, és sikoltva dőltek ki az évszázados platánfák, irtózatos robajt okozva a vidéken.
- Meg kéne már fürdeni, hö... - gondolta magában az öreg.
Mélykék szeme már egészen kiszáradt a sok magolástól, ránézett az elleprásodott bal kezére, amelyből óriási bubókban fakadtak ki a savas ömledékek és folytak végig a bőrére száradt ruháján. Így egy kordéra sem vették fel, úgyhogy jobbára már gyalog indult volna neki a hosszú útnak, amikor egyszer csak egy elf
kisfiú kezdte el rángatni a köpönyege szárát...
- Hát te meg ki vagy, édes kis fiam?
- Álmos Suyenasssss. Ésss te? - a gyermek hangja édes susogással töltötte meg a levegőt.
- Kirgiz Jogos... Hogy.. kerülsz... te ide..? - kérdezte az öreg elcsukló hangon. A levegő megtelt virágillattal, méz és cukor lágy elegye terjedt a szél könnyű szárnyain.
- Ninccss otthoonoom.... el kell vándorolnom... - válaszolta a gyermek, és hangja az elf pánsíp vidám hangjához volt hasonlatos.
- Hmm... nekem is... hát akkor tarts velem! - mondta Jogos, és megsimogatta a gyermek feje búbját. A gyermek hirtelen olyan puhává és rugalmassá vált, mint a friss méz, átlátszó volt és a napfény megcsillant rajta, madarak csiripeltek és őrülten fújt a szél, a levegőben gyönyörű muzsika hangjai terjedtek, síp és dob, harangjáték őrült kakofóniában, a tölgyfák nevettek, gyönyörű fafogaik csattogtak, az ágaik mint megannyi inda csak nyúltak és tekeregtek a gyönyörű kék ég felé, hirtelen a rét is süppedős szőnyeggé vált, Jogos érezte hogy egyre lentebb és lentebb süllyed, miközben elméjét beteríti a fantasztikus égi muzsika...
Ködös, hideg hajnalon ébredt, kietlen, fakó és barátságtalan volt a táj, ráadásul arccal lefelé a saját hányadékában ébredni az elfnek, főleg 200 éve mosdatlanul, nem éppen egy kellemes dolog. A feje iszonyúan hasogatott, az arcát kiverte a vörhenyes akne, fél szemére megvakult és a bal kezéről leesett az össze ujja.
- Bassza meg, sosem tudtam megkülönböztetni a légyölő galócát a sárga őzlábgombától... - mormogta az öreg, és pszichedelikus tripje után összeszedve magát, elindult a végtelen messzeségbe. -
-
shaft72
tag
Be kellett ismernie, hogy már ő maga is unja a nézelődést, de nem bírt moccanni, így hát most a határ túlsó oldalát kezdte fürkészni. Látszólag alig különbözött a szirénai oldaltól, de valójában már egy teljesen más világot rejtett: Illinort. Az öreg lassan, méltóságteljesen levegőt vett, majd sípolva beszélni kezdett.
-- Míg Illinor egy félprezidenciális köztársaság volt, a Sziréna birodalom egy abszolutisztikus jegyeket is magán viselő, negatív értelemben paternalista, oligo-bürokratikus monarchia volt. Az előzőben kivétel nélkül elfek laktak, a Sziréna Birodalomban -- bár éltek elf kisebbségek is -- túlnyomó többségben uralkodott az emberi faj. Egymással való konfliktusuk egy apró-cseprő polgárjogi üggyel kezdődött.
2100 évvel ezelőtt, a Sziréna Birodalom határvidékének egyik telektulajdonosa feljelentést tett a helyi környezetvédelmi hatóságnak, miszerint a vele szomszédos, de már Illionori elf lakos megsértette a Bogarak, rovarok és egyéb ízeltlábúak bevándorlásáról, tartózkodásáról és menedékjogáról szóló 14/2433. számú kormányrendelettel kihirdetett elf-emberi nemzetközi jogi egyezményt, mert a két kataszteri hold nagyságú telkén elhelyezkedő 150 négyzetméternyi salátaföldjének megsemmisülését megalapozott gyanú alapján tiltott határátlépő lepkék hernyói okozták. A helyi hatóság 2500 arany kártérítésre és az eredeti állapot helyreállítására kötelezte az elf telekszomszédot, aki a kötelezettségét teljesítette, és a károkozó lepkéket, hernyókat kiirtotta. Az éppen arra járó szirénai-altaji Természetvédelmi Hatóság felügyelője Védett élő szervezet jogosulatlan elpusztítása miatt, az eredetileg 4500 arany pénzbírsággal sújtandó
szabálysértés helyett, tekintettel a minősítő körölmény (a Sziréna Altaji Szemes Káposztasaláta Lepke és származékai fokozott védettsége) fennállására, 6700 arany pénzbírságot, és a bíróság pedig 12 év, vétség miatt letöltendő szabadságvesztést állapított meg. Az elf férfi tehát fogházba vonult. Amíg ült, a szomszédok között a telekhatáron álló fa gyümölcseinek jogállásával kapcsolatban jogi vita támadt. Az ember a szomszédjogaira hivatkozva, a fa teljes gyümölcstermésére igényt tartott, és a fa alatt húzódó vízér irányzékának szakértői véleménnyel megerősített indítványában, a fa teljes testét származékaival együtt elperelte, a fát tüzifának felvágatta, és a gyümölcsszedés, a belőle történő lekvár- és szeszesital főzés, valamint a Tüzelőanyagok, gallyak és fahasábok felhasználásáról szóló 2151. évi CXLOL. törvény g) pontjára hivatkozva a tüzifára aprítás teljes költségeit az elf szomszédra hárította. Az elf férfi élettársa a következő nyáron egy kisebb kilátót építtetett a kertben, hogy a gyönyörű tájban gyönyörködhessen. A szomszéd, a kilátó telkére vetődő árnyéka miatt, az adott földterület művelésre alkalmatlanná válása és az ebből következő értékcsökkenés miatt az elf szomszédot 43000 aranykorona nem vagyoni kártérítésre perelte, valamint a kilátó birtoklási, használati és rendelkezési jogára is igényét fejezte ki. Az elf nő, végső elkeseredésében a szomszédot pofon ütötte. A Sziréna Birodalmi Tartományi Csendőrhatóság aljas indokból, vagyoni haszonzerzés miatt elkövetett emberölés kísérlete miatt indított nyomozást, és az elf nőt halálra ítélte. Az elf közösség méltányossági indítványt nyújtott be, és a Sziréna Birodalmi Kerületi Bíróságra fellebbezett, aki az ügy elbírálását hatáskör hiánya miatt elutasította, és soron kívül a Királyhoz terjesztette. A király - aki maga is jogász volt - az emberi méltóság, személyiségi jogok és élethez való jog ellen elkövetett súlyos bűncselekmény miatt, de figyelembe véve, hogy az elf nő a pofonütést azért követte el, mert menthető felindulásból képtelen volt magatartása következményeinek helyes felismerésére, a büntetés enyhítésre mellett döntött, és a nőt 250 év szigorított bányarabságra ítélte a Karéliai Ércbányákba. Az elf köztársasági elnök diplomáciai küldöttségét, akiket kegyelmi kérvény átnyújtása végett érkeztek a királyi udvarba, a Király személye, napjának rendje és fogadóórája szabályairól szóló 2139. évi 1526. törvény §952-dik paragrafusának ef) pontjának megsértése (A király szellemes megjegyzéseinek helyes fogadásáról szóló alpont) miatt 21 év szigorított tömlöcbe vettette. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol az elfek és az emberek közötti kapcsolatok a végleges romlás felé indultak -- fejezte be az öreg a mondókáját.
[Szerkesztve] -
Ian
csendes tag
Ez az első könyvem első fejezetének egy két oldala milyen?
I.
A Tanonc
A nevem Arnold Destiny. Tizenhárom éves már elmúltam. Mágus tanonc vagyok egy akadémián, aminek a neve: Pymomth Mágus Képző Akadémia. Az órák a kastélyban vannak, ezt azért említettem, mert erdőmágusnak tanulok és egy erdőmágusnak fontos, hogy az erdőben is gyakoroljon és, hogy lássa az erdei lényeket. Van három nagyon jó barátom az iskolán kívül, velük ritkán találkzom egy másik akadémián tanulnak, illetve tanítanak. Közülük ketten már meghaladták a felnőttség korszakát az az a tizennyolcadik életévüket. Vic Larson még gyerek és sárkányvadásznak tanul.Egy olyan iskolában, ami teljesen eltér a megszokottól ezt azért nem fejtem ki bővebben, mert még úgy is szó lesz róla.
Lélekszakadva lerohantam a léglépcsőn. Aztán balra az első ajtón be. De még időben estem be a terembe, ami most egy erdő arcát mutatta. A tanár még nem volt benn.
— Szervusz Arnold.
Egy hang szólalt meg mögöttem, ami nem lett volna baj hogyha nem hasonlított vona Mr Bartak-éra.
— Mr Bartak elnénést a késésért de… - Mr Bartak nem hagyta befejezni a mondatomat.
— Ülj le – szólt megbocsátó hangon – megvártunk téged az óra elkezdésével, mert tudtam, hogy ez téged érdekelni fog.Na de kanyarodjunk vissza a mai anyaghoz, akik nem mások, mint az Entek.Ezek a lények a mi erdeinkben élnek…
Miközben Mr Bartak beszélt én letelepedtem az egyik fa alá, ami alatt a barátom ült.
— Hello Wood, mit nézel? – de Wood nem válaszolt, csak
bámult ki az ablakon és a szemét egy nagy piros köd felhőre meresztette. Tudtam mit fog most kérdezni, ezért már mondtam is a választ.
— Szerintem nem, nem tért vissza. Lehetetlen hogy máris
új erőre kapott volna, mert végül is még csak tíz éve, hogy elvesz-tette a hatalmát. De kérlek ezt a témát ne most firtatsuk mert Mr Bartak mindjárt befejezi a monológját.
— Honnan tudtad mit akarok kérdezni?
— Én is látom amit te. – szóltam aggódó hangon.
Mikor Mr Bartak letette a nagy bőrkötésű tengerkék kötetet amiből felolvasott egy kis részt az osztály felé fordult.
— Úgylátom Arnold szívesen elmondja nekünk , hogy egy
ent mennyit eszik naponta és hány méteres lehet egy zárt koronájú erdőben, ha helyesen válaszolsz feletnek minősül ha nem eltekintek az érdemjegy válaszástól.
— Naponta 10 kiló levelet, 5-6 méter magasak lehetnek és
a nagymennyiségü táplálék elfogyasztása után a fákon új hajtások teremnek – fejeztem be a gyors monológomat.
— Jó válasz.Példát vehetnétek Arnoldról aki még nálam is jobban tudja az erdei lények jellemzését.
— Mr Bartak még jó , hogy tudja , ha tényleg azok kevesek
közé akar tartozni akik erdőmágusok. - mondta egy kerek arcú fiú aki nem sokkal volt fiatalabb nálam.Úgy tűnt Mr. Bartak elengedte a füle mellet a megjegyzést.És akkor amikor újra megszólalhatott volna, kicsengettek . Mindenki fölpattant de Mr Bartak leintette őket. - maradjatok még egy percet kérlek, Mr Keeling – nek dolga akadt.Én fogom megtartani nektek az órát amin az entekkel fogunk foglalkozni, más megközelítésből.
Amint ezt elmondta felált ide jött hozzám megfogta a karom és -kivezetett a sokaságból.Aztán így szólt:
— Arnold a következő óra után várlak az irodámban – szólt ellent nem tűrő hangon.
— Értem ott leszek – nem tudtam mit akar mert most kivételesen semmi olyat nem tettem ami miatt büntetés jár.(Amúgy sem vagyok olyan „rossz” csak néha).
A következő óra az igazi ég alatt zajlott. Mr Bartak be-mutatott egy parádés ent megidézését aztán felírta a levegőbe , hogyan kell megidézni egy entet ő maga töbször nem mutatta meg de egyenként mindenkit kihívott és segített , de számított arra, hogy senkí sem fogja elsőre végrehajtani a megidézést . Aztán én kerültem sorra.
— Gyere ki Arnold te jössz. Tudod már a mozdulatsort?
— Nem baj hogyha nem megy elsőre nekem is nagyon sokáig
kellett gyakorolnom hogy egy entet meg tudjak idézni – mondta bíztató hangon Mr Bartak de ezeket a szakat csak suttogva mondta hogy más ne hallhassa.
— Tudom.- szóltam azzal megfogtam a varázsbotom
koncentráltam és elvégeztem az entidézés mozdulatsorát kimondtam a varázsigét ami így hangzott:
— Creature summoning ent miután ezt elmondtam néma csend volt , csak a szél fújt de egyre erősebben és egy helyre , arról a helyről ahol az entemnek kellene állnia, már egy röpke pillanatra azt hittem sikerűlt , de csalódnom kellett vagyis , hogy majdem, az ent ott volt csak akkora volt mint én és az egész teste…hát nem volt meggyőző. (Halovány volt.)
— Egész ügyes vagy – mondta Mr Bartak miközben az entet
méregette.
— Tanár úr nem gondolja , hogy... – de Mr Bartak csöndre in-tette.
— Davids ez már így is több amit elvártam tőletek, úgyhogy majd akkor kritizáld a társad munkáját, ha te már rendesen ki tudod mondani a varázsigét, mert had ne keljen emlékeztetnem téged arra, hogy te hogy mondtad ki. (Davids valahogy így mondta ki „Creature summunoing ent”). – Davids már nyitotta is volna a száját, hogy egy frappáns válasszal vágjon vissza Mr Bartaknak de az közbeszólt.
— Davids ha még egy szót szólsz annak következményei, lesznek úgyhogy húzd meg magad! – az utolsó szavaktól az egész erdő megremegett és Mr Bartak láthatóan ideges volt azt nem tudam miért de azt tudtam, hogy nem Davids miatt.Viszont a fiúra hatottak az érvek, mert szép csendben visza ült a helyére.Till I die I play with NFS U2!!!!!!!!!!
-
shaft72
tag
ketten már meghaladták a felnőttség korszakát
Ha meghaladták a felnőttség korszakát, az már azt jelenti hogy nyugdíjasok, nem?
Te inkább a felnőttkor határának elérésre gondolhattál.
Aztán ez Mr. Bartak is egy érdekes karakter. Ordibál másokkal, szigorú, de közben meg Arnoldnak nyalizik. Arnoldról meg csak annyit felejtettél le, hogy szemüveges, és kedvenc könyve a herripotter
. Elég sok a vesszőhiba, a cselekmény sem eléggé összeszedett. Bemegy az órára, elbüfögnek két mondatot, aztán már ki is csengetnek. Mindazonáltal nem rossz, de még lehet rajta farigcsálni. -
Gh0sT
addikt
Nem elég irodalmi, nincs eléggé összeszedve. A stilus egy szokványos fogalmazás stilusával vetekszik, emiatt unalmas, hétköznapi. Sok a szóismétlés, a tagolási hiba.
A korodhoz képest viszont kimondottan üdítő szinfolt!
Meglepő, hogy ilyen kis emberek nem csak tőmondatokra képesek. Szóval hajrá, lesz ez még jobb is!Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
, írjál, hogy tudjam mi lesz... 
)
Aktív témák
- Politika
- Nők, nőügyek (18+)
- PlayStation 5
- MILC felhasználók szakmai topikja
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- Kerékpárosok, bringások ide!
- KERÉKPÁR / BRINGA / ALKATRÉSZ beárazás
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Motorola Edge 30 Neo - wake up, Jr...
- További aktív témák...
- HP ProBook 645 G4 szép állapotban, AMD Ryzen 2700U, magyar világítós bill. gyári gari 2024-ig
- HP EliteBook 860 G10 (A13YRE8) - ÚJ - 16" üzleti notebook - i7-1365U, 16GB, 512SSD, W11 pro
- HP 14-em0001ne - ÚJ - 14" FullHD IPS notebook - Ryzen 3-7320U, 8GB
- Új bontatlan Sandisk Ultra 3d SSD 4TB és Samsung 2.5 870 Evo 500GB SATA3 (MZ-77E500B)
- BONTATLAN ÚJ iPad Pro 2021 2022 M1 M2 Chip 11 és 12,9 128-2000GB DEÁK TÉRNÉL AZONNAL ÁTVEHETŐ
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest