Új hozzászólás Aktív témák

  • CyberPunk666

    senior tag

    Nem tud bárki kitörni és van az az élethelyzet, hogy esélye sincs.
    Ez a szegénységben ragadtaknak egy nagyon pici százaléka.
    A túlnyomó többség csak nem teszi meg, amit meg kell.
    Én kitörtem, a bátyám kitört és a párom is kitört. Mindannyian az alsó 20-25%-ból (sok testvér, no apa, keveset kereső anya...) származunk, főleg a feleségem és mind a felső 10%-ban vagyunk már.

    Én 15 évesen (igen 15 évesen) heti 60 órát dolgoztam kőműves segédmunkásként (tankötelezettségem ellenére nem jártam iskolába). Ma 29 évesen pedig mérnök vagyok és szalonmotoron járok, lakást veszek...
    A párom az első a családjában, aki egyáltalán leérettségizett (diplomája van), már a középiskola mellett napi 4 órában pénztáros volt a tescoban heti 5 napban, végig az egész mellett, ezt haza is kellett adnia, hogy megéljenek.
    A főiskoláját maga fizette és végig dolgozott mellette, ma közgazdász.

    Kikérem magamnak a lusta tömegek mentegetését. Nagyon sokan, nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy kitörjünk, igenis elkezdtük, csináltuk akkor is, amikor kilátástalan volt, meg akkor is, amikor majd bele haltunk.
    Én tudom, hogy milyen az, amikor ÉVEKIG meg kell vonni magadtól mindent, már esnek szét a ruháid, de az iskolára kell a pénz, amikor csütörtökön még csak 6 órát aludtál a héten, de muszáj dolgozni és egyetemre is járni és nem tiszteletlenségből alszol be az órán.

    Vannak, akiknek nincsen esélyük, de egyszerűen sértőnek tartom, hogy ezt kiterjesztjük tömegekre, amikor a szegények jelentős része saját maga miatt az.
    Ha a föld vagyonát egyenlően elosztanánk, akkor is hamar visszarendeződnének a viszonyok, mert a kitartás, a tenni akarás igenis legyőzi a lustaságot és a kishitűséget.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák